Bevezetés a filozófiába (Bő vázlat tanároknak)

8. óra Analitikus filozófia

Az eddig vizsgált filozófiai problémák kezelésében és a tudományra vonatkozó filozófiai reflexióban egyaránt nagy szerepet játszik az „analitikusnak" nevezett filozófiai irányzat, ezért célszerű néhány szót szólni róla.

 

Ősök: hume-i szkepticizmus, pozitivista szcientizmus.

 

Hume-nál olvassuk:

 

„A tudományt a homályos kérdésektől csupán oly módon lehet egyszer s mindenkorra megszabadítani, hogy behatóan megvizsgáljuk az emberi elme mivoltát, s készségeinek és képességeinek alapos elemzésével bebizonyítjuk, hogy az efféle távoli és homályos dolgokkal való foglalkozásra semmiképp sem alkalmas." (Tanulmány az emberi értelemről, Budapest: Magyar Helikon, 1973., 16. o.)

„Ha tehát felmerül bennünk a gyanú, hogy egy filozófiai fogalommal (ahogy ez nagyon gyakran megesik) minden meghatározott jelentés vagy eszme nélkül dobálóznak, csak azt kell megvizsgálnunk, milyen benyomásból ered ez az állítólagos eszme?" (Tanulmány az emberi értelemről, Budapest: Magyar Helikon, 1973., 32. o.)

 

Anélkül, hogy elvesznénk a hume-i filozófia részleteiben, két, általános vonásra hívhatjuk fel a figyelmet, amelyek az analitikus filozófia jelentős képviselőire, illetve jelentős korszakaira jellemzőek. Az egyik a tudomány és a „homályos kérdések" kettőssége, ahol az utóbbin általában a metafizikát szokás érteni. A másik pedig az a remény, hogy az elvont fogalmakat - melyek általános képviselője itt a filozófia - vissza lehet vezetni valami érzéki közvetlenségre - nevezzük azt bárminek.

 

Újabb idézet, melyben jelentkezik egy sajátos fajta kettősség, amely az analitikus filozófia két alapirányát fogja jelenteni.

 

Friedrich Waismann: „Was ist logische Analyse?"

Philosophie und Wissenschaft sind zwei grundverschiedene Typen menschlicher Geisteshaltung [...] Der wissenschaftliche Geist sucht nach Erkenntnis, d. h. nach Sätzen, die wahr sind, die mit der Wirklichkeit übereinstimmen. ... Was man durch die Philosophie gewinnen kann, ist ein Zuwachs innerer Klarheit. Das Resultat einer philosophischen Überlegung sind nicht Sätze, sondern das Klarwerden von Sätzen.

(„Mi a logikai analízis?"

Filozófia és tudomány az emberi szellem működésének két, alapvetően eltérő típusa [...] A tudományos szellem ismeretek után kutat, vagyis igaz állítások után, melyek megegyeznek a valósággal. [...] Amit a filozófia révén nyerhetünk, az a belső világosság növekedése. A filozófiai megfontolások eredménye nem állításokban ölt testet, hanem abban, hogy állításaink világosabbak lesznek.)

 

Az elérendő cél e kettőssége - állítások szemben az állítások világosságával - fogja majd két irányzatra bontani az analitikus filozófiát (a továbbiakban AF-ként rövidítem).

 

Alapító atyák: G. E. Moore, B. Russell (Cambridge)

Gyökerek: 18. századi brit empirizmus

 

Moore: „Az idealizmus cáfolata" 1903-ból: az uralkodó hegeliánus tradíció megtörése.

 

Russell: az igazságról való bizonyos tudás a cél. Kezdetben: matematika a modell, de mivel az axiómák kétellyel illethetők, ezért a logika felé fordult, ami egyszerre lehetne a matematika és a filozófia alapzata is. A matematika logikai alapjainak kutatása [gondoljunk vissza a Lét és idő válságokról szóló idézetére!] Whiteheaddel közösen eredményezte a Principia mathematicát.

Logika - a filozófia lényegi magva.

Russell: Frege volt az első, aki a logikai-analitikus módszert a filozófiára alkalmazta. A waismanni kategóriák szerint Russell törekvéseit nyilvánvalóan a szellem tudományos működésmódjához, nem a filozófiaihoz kell sorolni.

 

Ezzel szemben Moore szerint a bizonyos tudás már megvan a józan ész alakjában: lásd „A józan ész védelmében".

„Van testem, ember vagyok, nem jártam a holdon ..." - állítások, melyek nem a filozófia eredményei, de vannak filozófiai következményeik.

British Academy-előadás: két kéz fölemelése - van legalább két tárgy a külső anyagi világban.

Ez a Moore-Wittgenstein-von Wright vonal filozófiájára jellemző tartás: az ilyen elemi módon tudott dolgokkal szembenálló filozófiai állítások értelmetlenként elvetendők: filozófiai materialisták, idealisták, szkeptikusok, deterministák. A filozófiai kérdés nem is ez állítások igazsága, hanem jelentésük. E kérdés megválaszolása a filozófiai analízis feladata, s ez az egész AF számára mértékadó feladatkijelölés. Russell és Moore egyaránt analízisről beszélt, noha Russell a logikai-analitikus módszer mellett szállt síkra, Moore pedig a mindennapi nyelv elemzése mellett.

Waismann megfogalmazása:

Analyse bedeutet Zerlegung, Zergliederung. Logische Analyse scheint also zu bedeuten: Zerlegung eines Gedankens bis in seine letzten logischen Elemente. ... Analogien ...: der Physiker das weiße Licht durch ein Prisma zerlegt .... der Chemiker eine Substanz analysiert ... der Philosoph ... soll die Struktur eines Gedankens, seinen logischen Bau bloß legen."

(Az analízis szétbontást jelent, széttagolást. A logikai analízis jelentése tehát minden bizonnyal ez: szétbontani a gondolatot végső logikai elemeire. [...] Analógiák [...]: ahogyan a fizikus szétbontja a fehér fényt prizma segítségével [...], ahogyan egy vegyész vegyi anyagokat analizál [...] - úgy kell a filozófusnak is feltárnia a gondolatok szerkezetét, logikai épíményét.)

 

Prototípus:

Russell elgondolása a meghatározott leírásokról (definite descriptions):

„Scott a Waverly szerzője."

Van olyan x, mely rendelkezik a „Waverly szerzőjének lenni" tulajdonsággal, s minden y-ra igaz, hogy ha y rendelkezik a „Waverly szerzőjének lenni" tulajdonsággal, y azonos Scottal.

 

Tanulságok:

-az egyszerű grammatikai forma mögött bonyolult logikai forma rejlik;

-a logikailag releváns fogalmak elrejtőzhetnek egy mondatban anélkül, hogy szavakként megjelennének: létezés, egyetemesség, feltételesség, azonosság; ezeket a logikai analízis hozza felszínre;

- formalizálódik az az évezredes intuíció, mely szerint a létezés nem tekinthető olyan predikátumnak, mint azok, amelyek egy fogalom jellemző jegyeit adják meg.

 

Wittgensteint befolyásolta a Russell féle logikai grammatika: Logikai-filozófiai értekezés, amely döntő jelentőségű az AF szempontjából.

 

LFÉ: hogyan lehetséges a nyelv, hogyan lehetnek nyelvi jelek jelentéses viszonyban a világ dolgaihoz? Válasz: Képelmélet

dolgok - tényállások

nevek - elemi mondatok - elemi mondatok igazságfüggvényei

A lehetséges kapcsolatok a világban s a nyelvben - a logikai forma - azonos, ez alkotja a világ lényegét, mely azonos a nyelvével. A logikai forma nem mondható ki a nyelvben, csak megmutatkozhat. Az értelmes nyelvhasználatban megmutatkozó logika helyes megragadásával eltűnnek a filozófia problémái.

Kettős analízis:

- elemi mondatok nevekké;

- nem elemi mondatok ábrázolása elemiek igazságfüggvényeiként;

Russell elnevezése: logikai atomizmus, amely az egész AF számára valamilyen mértékben jellemző, ha magának a nyelv képelméletének csekély hatása volt is.

 

Bécs: M. Schlick és R. Carnap

 

Schlick: 1922-ben érkezik Kielből, körülötte alakul ki a Wiener Kreis der wissenschaftlichen Weltauffassung, amely A filozófia fordulata című manifesztummal lépett fel.

Közös vonás: a tudományos alapú, metafizika-ellenes beállítódás. Ugyanilyen körök Prágában, Lembergben, Varsóban, Berlinben.

 

Gyökér: a Mach által képviselt 19. századi pozitivizmus - matematikai alapkutatások s a modern logika eredményeivel gazdagított pozitivizmus - „logikai pozitivizmus".

Latens dualizmus itt is: Carnap Russell követője, Schlick Moore-é, de leginkább Wittgensteiné: a filozófia célja az állítások értelmének megvilágítása: „A filozófia tisztázza, a tudományok pedig verifikálják a tételeket. A tudományban a kijelentések igazságáról van szó, a filozófiában pedig arról, hogy tulajdonképpen mit is jelentenek a kijelentések." (In: Altrichter F. szerk.: A Bécsi Kör, Budapest: Gondolat, 56. o.)

A filozófia akkor éri el célját, ha eltüntette a filozófiai problémákat.

Carnap: a filozófia a logikai analízis módszere, aminek eredményeképp állításokról szóló állítások adódnak - metalogika, metanyelv, amely azokat a feltételeket állapítja meg, melyek a vizsgált tárgynyelv állításait értelmessé teszik. Wittgensteintől távol, Russellhez közel: bevezető a LFÉ-hez: a nyelvek logikai hierarchiájáról.

Carnap: logikai konstruktivizmus, melynek csúcspontja: Der logische Aufbau der Welt;

Schlick: logikai analízis.

 

Carnap negatív célkitűzése, a metafizika száműzése, idővel teljesen ellentettébe váltott.

Az NS-rezsimmel egy időre vége az analitikus filozófiának Európában.

 

Ordinary language philosophy

30-as évek, Cambridge: Wittgenstein újra, szakítás Russellel;

Revolution in Philosophy - manifesztum, „kitörése" Oxfordban

Moore ideáival rokon vonás, hogy nem a logika s a tudomány nyelve a kitűzött cél, hanem a mindennapi nyelv értelmének tisztázása, nem logikai mélyszerkezetek feltárásáért.

Értelmességének kritériuma, hogy általános filozófiai problémákhoz kötődjön:

G. Ryle: A szellem fogalma (The Concept of Mind)

A filozófia célja nem új igazságok felfedezése, hanem jelentések tisztázása.

A legtipikusabb képviselő: John Langshaw Austin.

 

 

Az AF többi ága is megjelent az Egyesült Államokban az Európából elűzöttek révén, ám gyakran nem tiszta formában, hanem egyszersmind az amerikai pragmatizmus - Peirce - örököseiként is, mint C. I. Lewis vagy Willard van Orman Quine esetében.

 

Az AF mai helyzete

 

Richard Rorty szerint az AF nem létezik többé, establishmentté vált, elveszett forradalmi lendülete.

 

Kérdés, hogy a filozófia részének kell-e tekinteni még a logikát vagy inkább visszatért kiindulópontjához, a matematikai alapkutatásokhoz.

Mégis: AF - logikai analízis, azaz a formális logikának a fogalmi struktúrák tisztázására való alkalmazása; filozófiai logika a matematikai logikával szemben.

 

 

Altrichter Ferenc viszont úgy véli, a verifikációs elmélet elvetésével, a hatvanas évektől az AF a hagyományos filozófia minden „perenniális" problémáját magába olvasztotta - Strawson analitikus metafizikai értekezése Individuals címen 1959-ben jelent meg. A szokásos vád sem áll meg, a világnézet hiánya. Valójában foggal-körömmel védi a tudományos materialista világképet, s ezen még az sem változtatott, hogy a „perennializálódással" a tág értelemben vett nyelvfilozófia elvesztette centrális helyzetét. Ezért a tudatfilozófia az újabb AF fő problémája, hisz ez jelent kihívást a reduktív materialista kísérletek sorozatával. Az alapkérdés: mi a tudatosság, amely egy teljesen fizikai-biológiai rendszerhez, a központi idegrendszerhez kapcsolódik.

Más problémák:

a nyelvi vagy a gondolati referencia elsőbbségének kérdése - lásd az elmúlt órán elhangzottakat.

Minden változás ellenére van azonban állandóság: az argumentáció kánonjainak szigorú betartása, a világos, egyszerű kifejtés követelménye, a kritika s kritikai felülvizsgálat iránti nyitottság követelménye.

 

Korábbi ígéretünkhöz híven beszélünk még az elmeprobléma megközelítésének új módjáról, a mesterséges intelligencia-kutatásról s a kognitív tudományról.

 

A kognitív tudomány(ok) is az AF kései elágazásai, a filozófiai racionalizmus, illetve a tudomány tudományáról [unified science koncepció!!] való neopozitivista meggyőződés/hitvallás örököse(i).

 

Kognitív pszichológia, ismeretelmélet, mesterséges intelligencia-kutatás, nyelvészet, logika, biológia, ideg-tudományok stb. - közvetítés szükségessége az egyként a megismeréssel foglalkozó diszciplinák között.

 

Kulcsszavak a létrejöttéhez: gépek, funkcionalizmus

 

Számítógép: a műveleti utasítások rendszerét magát is mint adatot tárolja - kialakul egy sajátos kép az emberi gondolkodásról: szimbólumokat alakít át meghatározott szabályok szerint más szimbólumokká [Descartes felismerése a fizikai folyamatok s az általuk hordozott mentális tartalmak függetlenségéről]

 

Kérdés, hogy igaz-e ez a kép? Csakugyan szintaktikai gépezet-e az ember? Miben ragadható akkor meg a gép és az ember különbsége?

- qualia probléma: érzések, érzetek, másodlagos minőségek; átéli-e a színeket a színfelismerő gép úgy, mint az ember? Ha igen, még akkor is csak valamilyen kiegészítő luxus, az embernél ellenben az evolúció során kialakult szükségszerű funkció.

- a megértés teljesebb folyamata, Philosophers' Frame Problem: „Ma taxival jöttem. Elromlott a kuplungom."

Az itt szerepet játszó látens tudás éppenséggel betehető a gépekbe, de fontos jelzés, hogy a gépek „tudását" állandóan foltozgatni kell. Társas mivoltunkból fakadóan számtalan implicit tudásunk van, melyek keretet adnak a lehetőség szerint végtelen számú ismeretből álló, e keret nélkül folytonosan készenlétben tartandó tudásnak.

 

Funkcionalizmus: gépi eredetű, szerinte le lehet írni az információfeldolgozás folyamatát anélkül, hogy a hordozóban végbemenő folyamatokra figyelnénk. egyfajta formalizmus, amelyből látszik az AF-fel való rokonság.

A különböző leírási szinteket tekintve különböző dolgok mehetnek végbe miközben ugyanaz „történik": jobbkezes, balkezes: „Írjon le egy meghatározott mondatot!"

 

Az újabb elméletek megkérdőjelezik e gép-metafora modell-értékét az ember szempontjából, illetve, hogy a hordozó független az információtartalomtól.

 

Példa: a természetes nyelv kialakulása:

hagyományos magyarázatok: evolúciós melléktermék (Chomsky), a nyelvi tervezés közege, az emlékezet segítése.

 

Új magyarázat:

-     az emberi agy feltűnően nagy és drága szerv (cukorfogyasztás 30-40 %-a)

-     majomfélék: minél nagyobb az agyuk, annál nagyobb csoportokban élnek

-     de: a majmok nem nyáj-állatok, hanem individualisták, ismerik egymás tulajdonságait

-     „kurkászás": eredetileg bogarászás, ma - agresszió-szabályozás; de: egyszerre legfeljebb kettőt lehet kurkászni

-     ergo: a nyelv az agresszió-csillapítás eszköze a túl nagy csoportban; már a szavannai ember is életének nagy részét nem létfenntartással, hanem élmény-elbeszéléssel töltötte/tölti.

A gépies kognitivizmus helyett ennek fényében evolúciós történeti kognitivizmussal kell foglalkozni.

<< 7. óra A nyelv mint kétes médium    9. óra Történelem- s politikafilozófia >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés