A film és társművészetei

11. Film és irodalom 2.: A filmes adaptáció, avagy az irodalmi és a filmes médium sajátosságai

a film történetének kezdetei óta szívesen vesznek ötleteket a filmesek irodalmi művekből

már Mélies is merít az irodalomból: pl. a Hamlet és a Képzelt beteg „megfilmesítése"

ezek még nem nevezhetők „adaptációnak", csak egyes ötletek, jelenetek filmre vitele

gyakran csak azért merítenek ismert irodalmi művekből, mert a jól ismert történet rövidebb expozícióval, kevesebb információ közlésével is érthető (hasonlóan működnek a Krisztus életének különböző eseményeit megjelenítő filmek)

az 1900-as évek végén és az 1910-es években már megjelent az igény, hogy irodalmi műveket eredeti értékeiket közvetítve, igényesen adaptáljanak (pl. a Film d'Art cég filmre viszi a Macbethet, a III. Richárdot és a Kaméliás hölgyet, Albert Capellani a Patkányfogót, a Párizsi Notre Dame-ot és 3 órás adaptációt készít a Nyomorultakból)

ezek mai szemmel nézve még gyakran elég távol állnak az eredeti műtől, de a filmkészítők hozzáállása már újszerű: az irodalmi mű tiszteletéből indul ki, egy irodalmi értéket akar egy másik médiumban megjeleníteni

az 1910-es években divattá válik a nemzeti irodalmak nagy darabjainak megfilmesítése (pl. az olaszok filmre viszik az Isteni színjátékot, a svédek Selma Lagerlöff regényeit, az oroszok a Háború és békét, a magyarok az Aranyembert és Bánk bánt)

2, A filmes adaptáció típusai

ma már többféle adaptációs megközelítésről beszélhetünk

ezeknek különböző elnevezései, csoportosításai lehetségesek, pl.:

1, transzpozíció (olyan adaptáció, amely a cselekményfelépítés terén is pontosan követi az eredeti művet, pl. Ranódy László Kosztolányi-adaptációi vagy James Ivorytól a Szoba kilátással)

2, szabad adaptáció (amely oly módon akar hű maradni az eredeti szöveg intenciójához, hogy ennek érdekében szerkezeti változtatásokat is hoz, bizonyos elemeket, motívumokat akár teljesen újakkal is helyettesíthet, ha azzal hasonló hatást ér el, pl. Tony Richardson Tom Jonesa)

3, egyéni interpretáció (amely tudatosan eltér az eredeti műtől, de amit felhasznál belőle, az alkotja a film fő vonulatát, pl. Stanley Kubrick Ragyogása)

4, kölcsönzés, amely csak ürügynek, ötletbányának használja az eredeti művet, és semmilyen rétegét nem célja pontosan visszaadni (pl. Hitchcock ötletkölcsönzése különböző irodalmi művekből)

közös elemük: mindegyik valamilyen interpretációját adja az eredeti irodalmi műnek, az egyes kategóriák között csak az a különbség, mennyire tér el tudatosan az eredeti műtől, vagy mennyire akar „hű" maradni ahhoz (emiatt az egyes kategóriákat nehéz élesen elhatárolni egymástól)

3, A filmes adaptációk sajátosságai

az adaptáció lehetősége azért merül fel, mert az irodalom és a film egyaránt történetmesélő médium

az irodalmi narráció egyes rétegei könnyen adaptálhatóak, mások nem

Bordwell felosztása szerint az elbeszélés három rétege: fabula, szüzsé és stílus (ld. Bordwell, David: Elbeszélés a játékfilmben. Budapest, Magyar Filmintézet, 1996.)

1, fabula: a cselekményt alkotó események olyan kronologikus, oksági láncolata, mely a befogadás során a néző fejében alakul ki

2, szüzsé: egy rendszer, amely elrendezi az alkotóelemeket, a történet eseményeit és a tényállásokat; a fabula adott médiumban megvalósuló elrendezése és megjelenítése

3, stílus: egy olyan rendszer, mely alkotóelemeket, adott irodalmi vagy filmes megoldásokat mozgósít az elrendezés alapelvei szerint

a fabula könnyen adaptálható, mivel egy elvont, kronologikus, oksági láncolat

a szüzsé egyes elemei könnyen adaptálhatóak, másokat a filmes médium sajátosságai szerint „átírnak" (pl. az irodalmi művek expozíciója gyakran hosszas leírásokkal, több kisebb esemény elmesélésével mutatja be a helyszínt és a szereplőket, a film viszont néhány beállítással sok mindent elmond, mivel a film kifejezésmódja komplex és részletgazdag)

a stílus mindig az adott médiumhoz kötődik, ezért adaptálhatatlan, bizonyos stílusokat (pl. líraiság, irónia stb.) ezeknek a film médiumában kialakult megfelelőivel lehet érzékeltetni, sosem közvetlen „transzponálással"

az adaptálás során egy bizonyos médiumból egy másik médium közegébe helyeződik át a szöveg -> az adaptálás fő problémái a két médium eltérő kifejezésmódjából fakadnak

az irodalom elvont, nyelvben kódolt szöveg által közvetíti a fiktív világot - a nyelv olyan jelrendszer, ahol a jelölő és a jelölt között nincs közvetlen leképezési viszony, a szavak csak utalnak a dolgokra

a film képek és hangok által közvetíti a fiktív világot - a filmes médium nyelve megmutat, a jelölő és a jelölt között közvetlen, hasonlóságon alapuló viszony van

-> az adaptációk egyik fő problémája: a nyelv mindig általánosan fogalmaz, a film mindig konkrét, érzéki dolgokat, személyeket mutat meg -> még a legaprólékosabban leírt személy vagy dolog képi megjelenítése is elkerülhetetlenül egyfajta interpretáció

1, összehasonlító elemzéshez irodalmi és filmrészlet:

Thomas Mann: Halál Velencében. In: Mann: Az elcserélt fejek, Halál Velencében. (Olcsó Könyvtár) Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. pp. 144-147.

Lucino Visconti: Halál Velencében (1971) 00:20:25-00:29:53

elemzési szempontok: Mennyire teszi konkréttá a filmkép a szövegben leírt helyszínt és alakokat? Megmutatható-e a „tökéletes szépség" a filmkép által?

az irodalom egynemű médium: a hangokat, színeket, mozgásokat stb. ugyanúgy elvont szavak által fejezi ki, mint a fogalmakat

a film komplex médium, többféle érzéklet adódik össze a film befogadásakor: látvány, hang + az értelmi befogadást megkövetelő, nyelven alapuló elemek (párbeszédek, feliratok stb.)

-> az adaptációk egyik kérdése: a filmes médium egyes összetevői együttesen hogyan közvetíthetik az irodalomban szavak által leírt fiktív világot (pl. az egyes filmes eszközök, hangsúlyozó szerepe; az egyes eszközök által létrehozott hatások erősítik egymást, vagy éppen ellentétben állnak, ironikussá, líraivá teszik a képen látott dolgokat stb.)

2, összehasonlító elemzéshez irodalmi és filmrészlet:

Örkény István: Macskajáték. In: Örkény: Válogatott kisregények. Budapest, Palatinus, 2001. pp. 146-149.

Makk Károly: Macskajáték (1974) 01:10:02-01:16:20

elemzési szempontok: A filmben a narrátorhang és a kép erősíti vagy ellenpontozza egymást? A narrátorhang és kép ilyen módon való felhasználása mennyiben értelmezi át az eredeti irodalmi szöveget?

az irodalmi nyelv egyes sajátosságai „adaptálhatatlanok"

1, különböző idősíkok érzékeltetése: a nyelv ezt az igeidők használatában, a ragozásban stb. kódolja

a film mindig jelen idejű: csak a jelenben történő eseményeket tud megmutatni, az idősíkok egymáshoz való viszonyát csak a kontextus révén vagy nyelvi jelek felhasználásával tudja érzékeltetni (pl. flash-backet bevezető hagyományos beállítások, az idő múlását érzékeltető feliratok stb.)

a nyelvben az igeidők jelzése állandó, rögzült jelek segítségével történik

a filmben az idősíkok érzékeltetésének nincsenek állandósult jelei, minden műben más

2, az irodalom a nyelvi jelekbe kódolva képes érzékeltetni az elbeszélő személyét (névmások, igeragozások stb.)

a film mindig egy kívülálló szemszögéből mutatja az eseményeket (a kamera szemszögéből következően), bizonyos személyek (elsősorban E/1 és T/1 személy) szemszögének érzékeltetésére saját kifejezésmódján belül kellett kidolgoznia egy konvenciórendszert

a „szubjektív nézőpont" a filmben nem valósítható meg egyetlen beállítással

3, összehasonlító elemzéshez irodalmi és filmrészlet:

Chandler, Raymond: Asszony a tóban. Budapest, Magvető, 1988. pp. 113-124.

Robert Montgomery: Asszony a tóban (1946) 00:31:55-00:38:53

elemzési szempont: Miért nem érzékeli a néző szubjektívnek a kamera által mutatott képet? Milyen módon szokták hagyományosan érzékeltetni a filmekben ezt a szemszöget?

Irodalomjegyzék:

Kiemelt szövegek:

Györffy Miklós: Szerepcsere vagy munkamegosztás? Az irodalmi és mozgóképes elbeszélés százéves együttélése. In: Györffy: A tizedik évtized. A magyar játékfilm a kilencvenes években és más tanulmányok. Budapest, Magyar Nemzeti Filmarchívum - Palatinus, 2001. pp. 5-53.

Branigan, Edward: Metaelmélet. Metropolis 2 (1998) no. 2. pp. 10-26. http://www.metropolis.org.hu/?pid=16&aid=63

Ajánlott irodalom:

Bíró Yvette: A hetedik művészet. Budapest, Osiris, 1994. A filmnyelv és a beszélt nyelv c. fejezet, pp. 238-253.

McFarlane, Brian: Novel to Film. An Introduction to the Theory of Adaptation. Oxford University Press, 1996.

Gács Anna - Gelencsér Gábor (szerk.): Adoptációk. Film és irodalom egymásra hatása. Budapest, Kijárat Kiadó - JAK, 2000.

Az órához vetítendő film:

James Ivory: Szoba kilátással (1985)