Antik és reneszánsz esztétikatörténet

8. A hét szabad művészet

A hét szabad művészet (Septem artes liberales) fogalma a késő-antik oktatási tradíció nyomán jött létre. A 'szabad' kifejezés arra utal, hogy szabad emberhez méltó, azaz nem a kétkezi mesterség sajátosságait hordozza. Ez utóbbiak közé tartozik a hét mechanikai művészet: takácsmesterség, kovácsmesterség, építőművészet, hajózás, földművelés, vadászat, színjátszás és gyógyítás. [Hugo de Saint-Victoire (?1079-1141) nyomán]

A 'művészet' megjelölés pedig értelemszerűen - amint azt már Arisztotelésznél és Horatiusnál is láttuk - a tekhnére illetve az arsra vonatkozik, de a középkori hagyományban az ars mellett a scientia szó is elterjedtté vált. Olyan művészetekről / tudományokról van tehát szó, amelyek mesterségbeli tudáson alapulnak, e tudást el lehet sajátítani, és e képzés célja az egyetemi oktatás, hiszen az universitas a tudás teljességét magában hordozza, és intézményes a teljes tudás átadására törekszik.

A koraközépkor egyetemi stúdiumai tehát a hét szabad művészet köré csoportosuló fakultások szerint szerveződtek.

A nyelvi művészeteket alkotja a trivium (hármas):

grammatika (latin nyelvtan)

retorika (a gondolatok szabatos szóbeli kifejezése)

dialektika (a gondolatok logikus kifejtésének tárgya)

A matematikai művészetek alkotják a quadriviumot (négyes):

asztronómia (csillagászat)

aritmetika (számtan)

geometria (mértan)

zene (a zene matematikai viszonyainak elmélete)

A trivium alkotja az egyetemi alapismereteket - innen ered a triviális jelzőnk - majd pedig a hallgatók a magasabb osztályokba lépnek a quadrivium stúdiumaival.

A tanterv a mai nómenklatúrával kifejezve előadásokból és szemináriumi foglalkozásokból állt. Ez utóbbi a disputációt jelentette, ismét csak a mai nómenklatúrával élve, az önálló gondolkodásra való nevelést, a vitakészség kifejlesztését.

A hét szabad művészet első nagyszabású leírása Flavius Magnus Aurelius Cassiodorustól (485k.-580k.) maradt ránk. 544-ben befejezett műve az Institutiones divinarum et saecularium lectionum (v. litterarum) (Az egyházi és világi tudományok rendszere) című műve, amelynek második könyvében, De artibus ac disciplinis liberalium litterarum, a hét szabad művészet tudományait tárgyalta, nevezetesen a három scientiae sermonicalest (grammatika, dialektika, retorika) és a négy scientiae reales-t (aritmetika, geometria, zene és asztronómia). Cassiodorus tehát scientiaként jelöli a művészeteket, a trivium a sermonicales, a quadrivium pedig a reales tudományaiból állnak. (Ennek a felosztásnak a kései és többszörösen módosított felosztása a humaniórák és a reáliák tudománya, mely a humanista-reneszánsz egyetemi oktatásban fog megjelenni.)

Cassiodorus a tudományokat másféleképpen három osztályba sorolja: „A művészetek közül némelyeknek az alapja a vizsgálódó szemlélet (inspectio), azaz a dolgok megismerése és megítélése. Ilyen az asztrológia, nincs szüksége semmiféle cselekvésre, megelégszik az általa tanulmányozott dolog puszta megértésével, s ezt θεωςητική (theoretiké - elméletinek) nevezik. Egy másik művészeti fajtának a lényege a cselekvésben van, ennek a célja az, hogy magával a cselekvéssel vigyék végbe, és a cselekvés után a műből semmi sem marad, s ezt πςακτική-nek (praktiké - cselekvőnek) nevezik. Ilyen a tánc. Egy további fajtának a lényege az eredmény; céljuk a mű, amely befejezése után szemmel látható - ezt ποιητικήnek (poiétiké - alkotó művészetnek) nevezik. Ilyen a festészet." Ennek alapján a praktiké és a poiétiké művészeteinek nincs helyük a hét szabad művészet között - szemben a teoretikus művészetekkel, ld. az asztronómia példáját -, hiszen jellegükben nem elméletiek. A praktikus és - a szó eredeti értelmében vett - poétikus művészetek valójában a fent említett mechanikai művészetekhez állnak közel. Ez a felosztás, pontosabban annak kritikája, válik később alapvetően fontossá a művészetek rendszerének reneszánsz felosztása és a művészetek emancipációja szempontjából.

Herrad von Lansberg Hortus delicarium (1180) című művének nevezetes miniatúrája teljes egészében ábrázolja a hét szabad művészet rendszerét. A középpontban a felső félkörben a Philosophia allegorikus nőalakja ül, és oldalából hét sugár árad. Az alsó félkörben Szókratész és Platón alakja jelenik meg. A belső kört körülölelő külső körben jelennek meg a hét szabad művészet allegorikus alakjai, tudományuk egy-egy attribútumával. A tudományok az óra járásával megegyező irányban haladnak, vagyis a kezdő tanulmányoktól a „nulla órától" (trivium - grammatica, rethorica, dialectica) a magasabb tanulmányok felé (quadrivium - musica, arithmetica, geometria, astronomia). Ez egyúttal a szabad művészetek hierarchiáját is megadja, a művészetek / tudományok útja a grammatikától a legösszetettebbig, az asztronómiáig halad. A körön kívül, alul, négy figura a „költők a mágusokkal" nevet kapja, azaz az ő művészetük kívül esik a hét szabad művészeten.

Grammatica:Kísérője a tankönyv és a vessző (scopa), valamint a következő versbe szedett felirat: "Per me quivis discit / vox, littera, syllaba, quid sit" (Általam tanulja meg mindenki, mi a hang, a betű és a szótag).

Rhetorica: Kezében táblát (tabula) és íróvesszőt (stilus) tart. "Causarum vires / per me rhetor alme requires" (Az indokok erejét kutatod általam, jó rétor).

Dialectica: Bal kezében kutyafejet (caput canis) tart, a feliratnak megfelelően: "Argumenta sino / concurrere more canino" (Az érveket kutyamódra, egymás után sorjázom).

A quadrivium itt a musicával kezdődik, amely az ide tartozó művészetek megszokott középkori rendjében valójában a harmadik helyen áll.

Musica: Kezében hárfát (cithara) tart, melyhez további attribútumként egyhúros, körte alakú viella (líra) és tekerőlant (organistrum) társul. A felirat így szól: "Musica sum late / doctrix artis variate" (A Musica vagyok, a kiterjedt és változatos ars tanítója).

Arithmetica: Kezében számolózsineget tart, és a következőket mondja: "Ex numeris consto / quorum discrimina monstro" (Számokból tevődöm össze, s megmutatom a köztük levő különbségeket).

Geometria: Attribútuma a körző és a mérőrúd. "Terrae mensuras / per multas dirigo curas" (Sokféle vizsgálattal meghatározom a föld mértékeit).

Astronomia: A csillagok felé mutat; a bal kezében tartott eszköz nem azonosítható egyértelműen . "Ex astris nomen / traho per que discitur omen" (A csillag nevéből kikövetkeztetem, miből fejthető meg a jövendölés).

A külső kör peremén körbefutó szöveg a következőképpen hangzik:"Hec exercicia que mundi philosophia investigavit, investigata notavit, scripto firmavit et alumnis insinuavit. / A világ filozófiája vizsgálta e tevékenységeket, a vizsgáltakat följegyezte, írásban rögzítette és a növendékek eszébe véste." / "Septem per studia docet artes philosophia. Hec elementorum scrutatur et abdita rerum. / Hét művészetre oktat tanításában a filozófia. Az elemekbe és a dolgokba rejtettet fürkészi."

A Philosophia körén kívül négy "Poetae vel magi spiritu immundo et instinctu" ábrája látható: pogány költők vagy tisztátalan szellemű mágusok, kiknek fülébe valótlanságokat suttognak fekete madarak: "Isti immundis spiritibus inspirati scribunt artem magicam et poetriam, id est fabulosa commenta.  / Ezek, a tisztátalan lélektől áthatva bűbájos és költői ars-ot írogatnak, mindez hazug fecsegés."

(Hans Heinrich Eggebrecht nyomán.)