Fogalomtár etika szakosoknak

Tudomány

Tudomány: A tudás rendjén belül a 17-18. századtól kezdve kibomlik egy olyan tudásforma, amely elsődlegesen nem tárgyában, hanem ismeretszerzési módjában, módszerességében tér el az addigi tudásformáktól. Csak bizonyos módon előállított és megszerzett ismeretek minősülnek tudományos, azaz igaz ismeretnek. Az erre irányuló reflexiók közül Baconét kell kiemelni, aki tulajdonképpen a tudományos vizsgálódás módszertanával programot adott az újkori európai gondolkodásnak, és mintha az újkori európai kultúra története azonos lenne ennek a programnak a megvalósulásával. E program alapelve, hogy az ember a természet megismerése, vagyis a tudása által képessé válhat a természet felett uralomra. Ennek feltétele, hogy a természet megismerése olyan szisztematikus, módszeres, megtervezett vizsgálódáson keresztül történjen meg, ahol ez a módszeresség önmagában az igazság garanciájává válik. Az igaz ismeret elvezet a természet feletti uralomhoz, amennyiben a megszerzett ismeretek gyakorlati alkalmazása maga is tudományos, tudósi feladat. Ha idevesszük művének címét, akkor a következőképpen fogalmazhatjuk meg Bacon programját: új eszközök kidolgozásával és alkalmazásával, módszeres vizsgálatokon keresztül olyan ismeretet kell előállítani, mely lehetővé teszi nem csak azt, hogy ismerjük a természetet, de azt is, hogy akaratunk szerint átalakítsuk. Eszköz, módszer, gyakorlati felhasználás: e köré a három szó köré csoportosíthatók Bacon gondolatai. Eszközökön elsősorban logikai eszközöket ért, ahogy ő fogalmaz, az értelem és a gondolkodás eszközeit, melyek nem csak segítik valamely - ebben az esetben az ismeretszerzési – munka elvégzését, de egy idő után maguk veszik át a munkamozdulat vezérlését. Talán legfontosabb logikai eszköz az induktív érvelés és bizonyítás alkalmazása, amit a természet megismeréséhez az egyedül adekvát eljárás, lévén, hogy a tapasztalati egyediségtől kell az általános törvény megfogalmazásáig eljutni. Bacon hangsúlyozza az eljárás lassúságát, ami lassú általánosítást és absztrakciót jelent, szemben a középkori tudásrendben érvényesülő – és a deduktív világkép, illetve a szillogisztika uralma miatt szinte kikényszerített - gyors általánosításokkal. A logikai törvények tiszteletben tartása mellett idesorolandó a piac idólumaitól (ködképek, idólumok) való tartózkodás, vagyis az egyértelmű tudományos fogalmiság, a terminusok és terminológiák kidolgozásának követelménye. A logikai eszközökön túl Bacon utal arra, hogy az ismeretszerzés korlátait tágíthatjuk materiális eszközök, magyarul műszerek alkalmazásával. A módszertan középpontjában a módszeresség gondolata áll, ennek első alapelve a megfigyelésen alapuló tapasztalati ténygyűjtés. A lassú általánosítás követelménye az indukcióban kiegészül a széles alapok biztosításának követelményével, amit jelen esetben a legaprólékosabban megfigyelt és legnagyobb mennyiségben feltárt és felhalmozott tapasztalati tények képeznek. Az esetlegességnek kitett megfigyelést hivatott hol kiegészíteni, hol pótolni a kísérletezés. A bármikor azonos körülmények között tetszőleges alkalommal és ideig megfigyelhető jelenségek következtében nemcsak a tények mennyisége és pontossága nőhet, ami erősebb bizonyítást tesz lehetővé, de addig észre nem vett, esetleg a természetben spontán módon nem lejátszó jelenségek is feltárulhatnak előttünk, tágítva ezzel azokat a korlátokat, melyek között a megismerőképességünk szükségképpen mozog. Az ismeretek gyakorlati alkalmazásának követelménye egyrészt az ismerettel szemben az igazságon túl a hasznosság vagy a hatékonyság követelményét támasztja, másrészt pedig azt az igényt fogalmazza meg, hogy a tudás megszerzésének munkája a gyakorlati alkalmazásban kell hogy beteljesedjék. Ha jobban meggondoljuk, akkor Bacon eme elvárása a tudomány és a technika egymásra utaltságát írja elő, ami a modernkori civilizáció alapját képezi. Ha azt a kérdést tesszük fel, mit nevezünk tudománynak, akkor ezek fényében a következő választ adhatjuk: tudománynak nevezzük a tudásnak azt a formáját, mely meghatározott tárgyon (a természet valamely régiója), előre meghatározott, szabályszerűen követett módszertani eljárások (megfigyelés, kísérlet, induktív bizonyítás) útján létrejött ismeretekből épül fel, mely ismeretek igazságát előállításuk módja, értékét pedig hatékonyságuk (gyakorlati alkalmazásuk, a természet átalakítása) határozza meg. Fentebb azt hangsúlyoztuk, hogy a tudományt a módszer, és nem a tárgy, különbözteti meg korábbi, vagy más tudásformáktól. Ez azt jelenti, hogy a modern értelemben vett tudományok a tudás addigi formájából, a filozófiából válnak ki. Egy ideig úgy tűnik, hogy a természet esetében alkalmazott ismeretszerző eljárások nem ismernek tárgyi korlátozást, és előbb-utóbb maga az egész filozófia átalakul tudománnyá. Világossá vált azonban, hogy vannak a létezésnek olyan területei, melyek a tudományos eljárások által nem vizsgálhatók. Ezek tárgyai nem semmik, a róluk való ismeret nem felesleges vagy alapjában téves, egyszerűen másfajta kérdezést, vizsgálódást igényelnek, és másfajta választ eredményeznek.

III. Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz, mert ha az okot nem ismerjük, az okozat is elmarad. A természet ugyanis csak engedelmességgel győzhető le, és amilyen szerepet játszik az elméletben az ok, ugyanazt a szerepet játssza a gyakorlatban a szabály.

VIII. Az eddig ismert gyakorlati felfedezések inkább a véletlennek és a tapasztalásnak, mintsem a tudománynak köszönhetők; mostani tudományunk ugyanis csupán a régebbi találmányok tetszetős átcsoportosítása, mert nem ad módszereket a felfedezésekre és nem tűz ki célul újabb gyakorlati eredményeket.

LXX. A legjobb bizonyítás a tapasztalat, feltéve, ha kísérletekre támaszkodik.

LXXIII. Tulajdonképpen az eredmény és a belőle adódó gyakorlati felfedezések a filozófia helyességének zálogai és biztosítékai.

Bacon: Novum organum

K. L.