(1865, Krakkó - 1940, Párizs)
Lengyel festő. Adam Baraniecki művészeti iskolájában tanult, az egyetlen olyan helyen, ahol női festők képezhették magukat Lengyelországban. Majd Münchenben folytatta tanulmányait, itt saját iskolát is nyitott. Tanárként való meghívását a Krakkói Képzőművészeti Akadémiára azonban nem fogadta el. 1898-ban végleg Párizsban telepedett le. A Sztuka tagja volt, elnökének 1913-ban választották meg. Egyéni hangú szimbolista, expresszív felfogású képei között a portré műfajában vált a legismertebbé.
(1865, Pori - 1931, Stockholm)
Finn festő, grafikus és tervező. 1884-ben érkezett Párizsba, először a Julian Akadémián tanult, majd Fernand Cormon studiójában. A finom naturalizmus stílusában készültek e korai korszak művei. Népművészeti tanulmányok után megismerkedett a szimbolizmussal, a szintetizmussal és a Jugendstillel. A plein air mellett a szintetista linearizmus és a mintákban gazdag felületek vezették el a „nemzeti" stílus megoldásának kulcsához, többek között a finn mitológia (a Kalevala) adekvát megjelenítéséhez.
(1857, Máramarossziget - 1918, Técső)
Festő és tanár. 1878-1882 között a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, majd Münchenben telepedett le (1895-ig). 1886-ban hozta létre magániskoláját, ahol németek, magyarok és mások egyaránt tanultak (Csók István, Ferenczy Károly). A nagybányai nyári művésztelep egyik alapító tagja volt 1896-ban.
(1891, Krakkó -1953, Sanary, Franciaország)
Lengyel születésű francia festő. A Krakkói Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere az impresszionista festő, Józef Pankiewicz volt. Pankiewicz ösztönzésére érkezett 1910-ben Párizsba, ahol hamarosan a Picasso körül csoportosuló társaság tagja lett. Az első világháború idején önkéntesként lépett be a francia légióba, komoly sérülést szenvedett. Cserébe a francia állam állampolgársággal tüntette ki. Az ún. École de Paris egyik legjelentősebb festője, montparnasse-i műterme pedig írók, művészek kedvenc találkozóhelye volt.
(1871, Opočno -1957, Paris)
Cseh festő, grafikus. Az európai absztrakt festészet úttörője. A prágai akadémia után Bécsben tanult. Ott találkozott a festő és természetfilozófus Karl Diefenbachval, aki nagy hatással volt rá. 1895-ben Párizsban telepedett le, és mint újságillusztrátor kereste a kenyerét. Korai periódusában a naturalista, a szimbolikus és dekoratív elemeket gyakran kombinálta. 1910-től felszabadultan használta a színeket, egyéni értelmezésében egy mélyebb spirituális valóságot kívánt közvetíteni a műalkotással. 1912-ben mutatta be Amorpha című művét, mely az első absztrakt kép volt, amit Párizsban kiállítottak.
(1854, Radom - 1929, Krakkó)
Lengyel festő. 1873-tól a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult, részben Matejko tanítványaként. 1876-77-ben Párizsban az akadémiai festészet helyett a realizmus hatott rá. Münchenben folytatta tanulmányait. Már korai munkáinál is a hazafi-vértanúság témaköréből merített, mely a lengyel romantikus költő, Julius Słowacki nézeteihez köthető. Szimbolista képeit áthatja a pesszimizmus, amely az elnyomott nemzettudatból eredt, ugyanakkor általános értelemben a végzet és a művészet szerepére is folytonosan rákérdez. A legjelentősebb hatást Böcklin és a müncheni szecesszió mesterei gyakorolták rá. Képei sajátos eklektikát hordoznak, népmesékből, bibliai történetekből és mitológiai jelenetekből épülnek fel. A Krakkói Képzőművészeti Akadémia tanára, a Sztuka és a bécsi Secession tagja volt.
(1838, Krakkó - 1893, Krakkó)
A lengyel történelmi festészet legnagyobb alakja. Életének jelentős részét Krakkóban töltötte. Az 1863-ban kitört januári felkelés hatására, melyben egyik testvére is elesett, változtatta meg a történelmi jelenetek feldolgozását. Képeinek ettől kezdve mindig kortársi vonatkozása is volt. Legismertebb munkája, A grünwaldi csata 1878-ra készült el. 1873-tól a Krakkói Képzőművészeti Akadémia igazgatója, tanárként nagy hatással volt számos növendékére. A krakkói Mária-templom belső dekorációjában 1889-1891 között két tanítványával, Stanisław Wyspiańskival és Józef Mehofferral dolgozott együtt. Az Ifjú Lengyelország mozgalom résztvevői a nemzet festőjévé választották, halála után három évvel házából múzeumot hoztak létre.
(1869, Ropczyce - 1946, Wadowice)
Lengyel festő, iparművész. 1887-től a Krakkói Képzőművészeti Akadémián Jan Matejko növendékeként tanult. 1889-ben Wyspiańskival közösen segítette Matejkót a Mária-templom dekorálásának munkálataiban. 1891-1896 között Párizsban tanult, Puvis de Chavannes és James Abbott McNail Whistler voltak rá hatással. A Nabis-csoport tagjaitól a dekoratív szintézist, a finom stilizációt és a tonalitást tanulta el. 1895-ben elnyerte a Fribourgi St. Nicolas-templom nemzetközi üvegablak-pályázatát, ahol lehetősége volt egy nagy ciklus 40 éven át tartó megalkotására. A Chimera című varsói képzőművészeti lap számára készített illusztrációkat. A Sztuka egyik alapító tagja, 1900-ban a Krakkói Képzőművészeti Akadémia tanára lett.
(1860, Ivančice - 1939, Prága)
Cseh grafikusművész és festő, Franciaországban működött. 1888-tól Párizsban tanult. Pénzkeresési lehetőséget az újságillusztrálás jelentett számára. 1894-ben a Szalon díjazottja volt, majd a Colarossi Akadémián tanított. Sarah Bernhardt számára készített, a bizánci mozaikok inspirálta, hosszúkás alakú plakátjaival emelkedett ki az ismeretlenségből. A plakátműfaj megújítója és sikeres plakáttervező vált belőle. 1910-ben tért vissza Csehországba, ahol feldolgozta a Szláv eposzt.
(1863, Löiten -1944, Ekely)
Norvég festő, az expresszionizmus előfutára. Eredetileg mérnöknek készült. 1881-ben iratkozott be a christianiai (Oslo) Királyi Művészeti Iskolába, majd 1885-ben Párizsba ment. Hans Jaeger író vezette christianiai anarchista bohémekkel tartotta a kapcsolatot, akik többek között a szabad szerelmet hirdették. Botrányos kiállítások kísérték életútján. 1892-es berlini kiállítása, radikalizmusa miatt, szintén felzúdulást keltett, egy hét múlva be is záratták. Letelepedett Berlinben, és közben körbeutazta Németországot, Skandináviát. Új baráti körre lelt. A berlini csoport központjában a lengyel író, Stanisław Przybyszewski és felesége, Dagny Juell állt. Dagnyba, a fiatal, zeneszakos diáklányba ekkor egyszerre volt szerelmes a férje, a színdarabíró Strindberg, a művészetkritikus Julius Meier-Graefe és maga Munch is. Csehországban 1905-ben volt kiállítása a Mánes szervezésében.
(1872, Popovice u Berouna - 1918, Prága)
Cseh festő. A prágai iparművészeti iskolában tanult (1887-1895). A Mánes egyik legfontosabb tagja. 1906-ban ment Belgiumba, Hollandiába és Párizsba, majd 1913-tól a Prágai Képzőművészeti Akadémián tanított. Életműve számos stíluskorszakon ment át, mely végül, elsősorban Munch hatására, az expresszionizmusban érett be.
(1840, Bordeaux -1916, Paris)
Francia grafikus és festő, a szimbolizmus kiemelkedő mestere. Főként szülőhelyén, Bordeaux-ban élt, majd a francia-porosz háború után Párizsban telepedett le. Hosszú időn keresztül kizárólag fekete-fehér grafikákat csinált, amiben kifejlesztette furcsa lényekkel teli ikonográfiáját. Alapelvei közel álltak a Baudelaire-követő dekadensek (pl. Huysmans) nézeteihez az 1880-as években. Mallarmé egyik legszorosabb barátja volt. 1890 után palettája színesedett, dekoratívabbá vált, amivel a fauve-ok tiszteletét is kiváltotta.
(1833, Namur -1898, Essonnes, Paris)
Belga szimbolista festő és grafikus, illusztrátor. Az 1860-as években ismerkedett össze Charles Baudelaire-rel, akivel szoros barátságot alakított ki. Baudelaire megbízta Les Epaves című verseskötete borítójának tervezésével. A költő haláltematikája nagy hatással volt Ropsra, akinek számos ábrázolása született e témában. Rops Belgiumban csatlakozott az avantgárd mozgalomhoz, a Société Libre des Beaux-Arts egyik alapítója lett, mely a hivatalos Salonnal szemben alakult meg. 1886-ban tagja lett a Les XX modern szellemiségű csoportnak. Gazdag irodalmi és festői képzelete számos fiatal szimbolista festőre (pl. Munch, Kubin) hatott.
(1873, Pápa - 1945, Budapest)
Író, költő, művészetkritikus, újságíró, a progresszív művészi törekvések pártfogója. Már jelentős újságírói múlttal rendelkezett, amikor Munkácsy Mihály titkára lett. Ettől kezdve érdeklődése a képzőművészetek felé fordult. 1900 után többek között a Pesti Napló, a Hazánk, a Műcsarnok és a Budapesti Napló közölte művészeti írásait. 1903-ban Bródy Sándorral közösen alapította meg a Jövendő című lapot. Ambiciózusságát mutatja, hogy 60 éves korában tette le az ügyvédi vizsgát. A Hét felelős szerkesztője volt. A Művészház, majd 1926-tól a KUT igazgatója. A Modern Művészet-Szabad Művészet, a KUT, az Új Szin című folyóiratok kötődnek a nevéhez.
(1851, Znaim, Csehország - 1916, Schmargendorf, Németország)
Filozófus. 1887-88 között állami ösztöndíjjal a berlini egyetemen tanult, majd 1888-ban Budapesten bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1890-től Budapesten, az Igazságügy Minisztériumban irodatiszt és könyvtárőr, majd 1896-ban nyílt levélben mondott le állásáról, mivel tevékenységét a minisztérium anarchistának bélyegezte. Ettől kezdve aktív anarchista propagandát folytatott. Többek között az Állam nélkül, Erőszaknélküliség című lapok kiadója. Élete második felében Berlin mellett élt. Kialakította újgnoszticizmusnak nevezett gondolatrendszerét. Anarchista eszméi keleti filozófiai tanokkal, Tolsztoj és Nietzsche gondolataival keveredtek. Szoros kapcsolata volt a Gödöllőiekkel, illetve gondolatai hatottak a kortárs írók egy részére, például Juhász Gyulára is.
A Mánesből kivált, 1911-ben alakult művészcsoport, mely a kubista képzőművészeket, építészeket tömörítette magába. Tagjai Vincenc Beneš, Josef és Karel Čapek, Emil Filla, Antonín Procházka, Ladislav Šima, Václav Špála, Otto Gutfreund, az építészek közül Josef Gočar, Pavel Janák stb. Különféle művészi tevékenységet folytattak, a hagyományos képzőművészeti ágak mellett például iparművészeti tervezést is. Saját folyóiratot is létrehoztak 1911-ben (Umĕlecký Mĕsičník).
(1861, Harklowa -1923, Krakkó)
Lengyel festő, az Ifjú Lengyelország mozgalom tagja. Festészetének fő inspirálója a paraszti kultúra, a népművészet volt. A krakkói intelligenciával közösen hitte, hogy a parasztság felemelkedése adhatja a jövő Lengyelországának bázisát. Hitét azzal is bizonyította, hogy parasztlányt vett el feleségül. Bronowicében, egy Krakkó melletti kis faluban épített házat. Itt tartotta eljegyzését 1900-ban Lucjan Rydel is, aki Tetmajer sógornőjét vette feleségül. Ez az esemény inspirálta Wyspiańskit Menyegző című drámájának megírására.
(1869, Mandal - 1943, Oslo)
Norvég szobrász, a sokszorosított grafika mestere. A neoklasszicizmust, a naturalizmust, az impresszionizmust maga mögött hagyva a klasszikus és monumentális formákat kereste szobrászatában. 1893-ban Párizsban tartózkodott, Rodint meglátogatta stúdiójában, aki nagy hatással volt rá.
(1875, Leorda, Románia - 1850, Krakkó)
Lengyel festő, grafikus. A Krakkói Képzőművészeti Akadémián Leon Wyczółkowski tanítványa volt (1892-1899). Stanisław Przybyszewski személyének és „sátánista" ideológiájának hatására az expresszionizmus felé mozdult el művészete. Az egyik első lengyel plakátművész, aki az Art Nouveau stílusában dolgozott. 1898-ban csatlakozott a Sztukához, egyúttal a bécsi Secessionnak is a tagja volt. 1910-től a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanított.
(1879, Varsó - 1909, Varsó)
Lengyel festő, a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult 1903 és 1906 között. A lengyel expresszionizmus előfutára, ironikus és groteszk felfogás jellemezte művészetét. Wyspiański és Malcewski festészete, illetve Cyprian Kamil Norwid romantikus költő és festő gondolatai hatottak rá, majd Przybyszewski ideológiája ejtette rabul. Berlinben, a Schulte Galériában bemutatott művei magukra vonták André Gide figyelmét, aki ennek kapcsán meghívta egyéni kiállításra a párizsi Galerie Druet-be. Az őrület ábrázolásához kapcsolódva különböző sorozatokat festett meg.
(1869, Krakkó - 1907, Krakkó)
Lengyel festő, grafikus, illusztrátor, író, színházi rendező. A Krakkói Képzőművészeti Akadémián többek között Jan Matejko tanítványa volt. Mestere mellett dolgozott a Mária-templom színes ablakain. 1891-1894 között Párizsban tanult a Colarossi Akadémián. Władisław ¦lewiński közvetítésével találkozott Gauguinnel és a Nabis-csoport tagjaival. Párizsból hazatérve Krakkóban telepedett le. Egyik legjelentősebb alkalmazott művészeti alkotása a Wawel katedrálisához készített, lengyel hősöket ábrázoló színesablak-tervek sora. 1896-ban illusztrálta a lengyel kiadású Iliászt, mellyel a lengyel könyvtervezést az Art Nouveau szellemében újította meg. Az új tipográfiai elképzelést a Życie című heti magazinban is alkalmazta, melynek művészeti tervezője volt (1898-99). 1904-05-ben a Wawel komplex helyreállítására készített terve alapján a Wawel dombjára egy lengyel Akropoliszt álmodott.
