Simone de Beauvoir: A második nem, 1949

Filozófiai hatások A második nemben, a Bevezetés

A kor filozófiai áramlatai között a fenomenológiához és az egzisztencializmushoz tartozik az a kis kör, melynek Sartre, Beauvoir, Merleau-Ponty, Raymond Aron, Albert Camus (és mások) tagjai voltak. E két áramlat eleinte nem különült el egymástól, filozófiai alapállásukat egzisztenciális fenomenológiának is nevezték. A német filozófiából Husserl és Heidegger, valamint Hegel (19. század) álltak közel hozzájuk.

A marxista filozófia jelentős hatást gyakorolt a francia baloldali értelmiségre, Sartre és Beauvoir közéjük tartozott. A marxista történelemfilozófia a nagy fejlődésnarratívák egyike volt, bízott a természet-ember viszonyának és az emberi nemnek egyre magasabb szintű fejlődésében, mely a szép jövő ígéretét hordozta. A kommunizmusban a gazdasági fejlődés, a növekvő bőség lehetővé teszi, hogy mindenki szükségletei szerint részesüljön a közösen megtermelt javakból. A marxista filozófia a társadalmi elnyomás és kizsákmányolás megszüntetését tűzte ki célul a 19. században, a proletárok és a nők felszabadítását. Sőt, a férfi–nő viszonyban az egyenlőség megvalósítását egyenesen az ember nembeli lényege megvalósítása mértékének tekintette. Az ember és ember (férfi-nő) természetes viszonyát emberivé kell tenni. Ez a jövő perspektívája Beauvoir korában; bár a Szovjetunió már létezett, Beauvoir úgy látja, hogy még ott sem valósult meg a nők teljes egyenrangúsága. Az egyenlőség eljövendő kora nem fogja megszüntetni a két nem eredendő különbségét, hanem az emberpár akkor nyeri el autentikus jelentőségét, testvériség lesz köztük: kölcsönösség, nagylelkűség (Mit-Sein). A szép jövő, az utópikus perspektívák, illetve a nagy narratívák, a fejlődés teóriája manapság kevéssé népszerűek, mint a 20. században, de ma is vannak gondolkodók, akik nélkülözhetetlennek tartják az utópiák célkijelölő, cselekvésorientáló funkcióját, különösen olyan politikai mozgalmak esetében, mint a feminizmus, amely változásokat szeretne elérni (S. Benhabib például ilyen gondolkodó). Beauvoir lehetségesnek tartja az egyén (egyes kivételes nők) szabadságát, ő is ilyen kivétel volt, de hangsúlyozza, hogy a nők tömegei csak társadalmi méretekben, intézmények, törvények által szabadíthatók fel.