Betűtípusok

Gót betűk

Blackletter, Gothic (UK), Old English, gotisch, törtövonalú betű, broken script, gebrochene schrift

Változatai:

  • textura (a „klasszikus” gót betű, törtvonalú betű)
  • rotunda
  • bastard (bastarda, schwabachi)
  • fraktúr
  • XX. századi változatok: a schrägschrift, schaftstiefelgrotesk, kézírásban a kurrentschrift

Előtörténet. 1000 után német nyelvterületen alakult ki ez az írástípus, melyből a görbe vonalak szinte eltűntek: a gót betűs írás. Első változata a textura volt, mely elnevezés a szöveg sűrű szövetére utal. Az i-re felkerült a pont, hogy ne keverjék össze az n, m betűk azonos alakú részeivel. Ezt a kézírásos stílust utánozza a gót betűs nyomtatott betű is.

A gót betűs írás a korai angol nyomtatványokra is jellemző, legtovább német és cseh nyelvterületen használták.

A gót betűs írás a 12–15. században Európa nagy részén, a kódexekben és még a kőbe vésett feliratokon is kiszorítja a korábbi kapitálist.

Ebből fejlődött tovább a nyomtatott írás első formája, mely kb. 50 évig volt egyeduralkodó. Gutenberg első nyomtatványait gót textúrából szedte, hiszen célja az volt, hogy lehetőleg megtévesztésig utánozza a kódexeket.

A gót német és cseh nyelvterületen maradt legtovább használatban. Számos európai nép használta nyomdászata kezdetén, így a magyar is.

A gót betűt angol nyelvterületen blackletternek (sötét betű) nevezik, ellentételezve a korában használt whiteletter (világos betű) kifejezést a gótnál nyíltabb, világosabb tónusú antikvákra.

Alaktani azonosítás

A gót betűk fő jellemzői talán a kis o betűn azonosíthatók legjobban.

Az elsőként létrejött, és szövegbetűnek általánosan használt textura változat o-jának két széle egyenes vonal, a betű egy hatszöghöz hasonlít. A bastarda (schwabacher, batarde), a jellemző angliai gót betű teteje és alja hegyes, mindkét oldala görbe. A Dél-Európában kifejlődött rotunda ovális. A 16. században kialakult fraktúr (törtvonalú) bal oldala egyenes, jobb oldala görbült.

A textura és rotunda f betűjének nincs alsó szára, a schwabacher és fraktúrénak van. A textura és rotunda a betűje a kurrens a-hoz hasonlít, a schwabacher és fraktúr a betűje az írott a-hoz hasonlít.

A németben nem használt x és y betűk formája az antikváétől eltér (az x az r betű jobb felének felel meg, az y inkább n-re hasonlít) ám a XX. századi ill. digitális betűtípusok jó részénél már az antikvához hasonlító x és y betűk jelennek meg.

Az összes gót betűtípus e négy változat variánsa, kivéve a 20. században létrejött schaftstiefelgrotesket. Ennyiben a gót betűk változatai nem kötődnek művészettörténeti stílusokhoz, mindegyik őrzi a gót stílusban kialakult elemeit (pl. mind ferde keresztvonalú e-vel íródik, mint az első, reneszánsz antikvák); ám az antikva fejlődését követik (pl. romantikus fett betűk kialakulása, szecessziós változatok).

A gót és az antikva karakterei

A gót betű jellemzésére – az antikvával szemben – számos ellentét kínálkozik.

gót/antikva: organikus-mechanikus; romantikus-klasszikus; miszticista-racionális; szögletes-kerek; sötét-világos; erőteljes-kecses, protestáns-katolikus. Ezek egy része szubjektív, más része tényszerűen sem igaz.

A gót kulcsszavai: organikus, „népi" - nemzeti - romantikus, sötét, szögletes, erőteljes. „Középkori", protestáns, luteránus, német romantika, miszticizmus.

Az antikva kulcsszavai: egyszerű, mechanikus, racionális, klasszikus, egyensúlyban lévő, kecses, „modern" , katolikus, itáliai humanista, szabadság, ésszerűség, francia felvilágosodás. A reneszánszban a római nagybetű a tökéletes betű volt, platóni ideáknak megfelelő, körök, ívek és vonalak elemeiből álló. A gót betűk közül a dél-Európában elterjedt rotunda áll legközelebb hozzá.

 

A fraktúr-antikva betűvita

„A gót betűs sosem érték el végső és elhivatott formájukat (Frank Chouteau Brown, (p. 12 Blackletter...)

„A gót betű a római karakterek korcs formája" (Theodore Low DeVinne) (p.12 Blackletter...).

„Mikor egy latin betűvel nyomtatott német könyvet olvasok, úgy érzem mintha előbb le kellene fordítanom" (Georg Christoph Lichtenberg 1742-99, p. 18 idézi: Blackletter...)

A mai ember számára „természetesen” nehezen olvasható – hiszen azt könnyű olvasni, melyen olvasni tanultunk (minthogy már senki sem tanul gót betűvel olvasni, a kérdés ma eldőlt). Valójában épphogy könnyebb (lehet), mint a latin betűket olvasni, mert betűi jobban grafikailag elkülönülenk, különböznek: a gót betű fel- és lenyúló szárai, cifrái mind elkülönítést segítik (kivéve k/R, r/x, t/k, n/y, C/E, I/ J, B/V, S/G, U/A).

Mi több: a latin betűvel ellentétben ki- és nagybetűi egységes erdetűek (tollírásból erednek), így a teljes szöveg képe is egységesebb, mint a latin betűké (ebben hasonlóak a héber vagy arab íráshoz). Ez az elkülönülés alapvető.

1907-ben August Kirschmann könvet jelentetett meg Antiqua oder fraktúr címen, melyben német olvasók tesztjei alapján állította, hogy a frantúrt könnyebb olvasni, mert több grafikus segítő elem található rajtuk (szárak, végződések), s csak a nagybetűk jelenthetnek nehézséget.

1911 májusában a Reichstagban került sor az ún Schriftstreitre (írásvita): az Allgemeine Verein für Altschrift nevű szervezet petícióját tárgyalták, melyben a latin betűt szerették volna szabványosítani, kiváltképp kézírás oktatásában (a kurrentschrift helyett). A liberális és szociáldemokrata képviselők egyetértettek, mások nem; a szavazás 85:82 szavazattal végződött, döntés nem született. (Ebben a környezetben született a Bauhaus groteszkimádata!)

De míg az antikva euórpa általános betűje lett, a gót a német nemzeti identitás - és összefogója, a nyelv - kifejezőeszköze, de - ellentétben az orosz (cirill) vagy a görög betűkkel - az antikvával „szabadon felcserélhető” azaz inkább betűtípus (csoprt), mint ABC.

 

A gót betű típusai

A textura (=gotisch): Észak-Európa kézírásos könyvbetűje, Gutenberg alap betűtípusa. (Később, a fraktúr elterjedése után címekhez használják). A textura alapjellemzője a hegyes, sarkára állított négyzetben végződő betűtalp. Jellemzően egyházi latin szövegek (pl. Biblia) betűje. (Az antik szerzőket rendre antikvával nyomtatták.)

A rotunda (=rundgotisch): Dél-Európa kézírásos könyvbetűje a középkorban. A textura és a rotunda még nem kötődik nyelvhez, sem valláshoz. Jobban hasonlít a tollírásra, egyfajta „sans serif", egyszerűsített vonalvezetésű.

Eredetük a korabeli hivatali írások: a bastarda (bâtarde) formális, elegáns stílusa a francia hóráskönyveknek (imádságoskönyv).

A schwabacher (a bastarda német változata, Csehország, Németország, Észak-Európa írása (megjelenése 1472 Augsburg, 1481 Frankisch Bastardaból). A 16. századtól népszerű. Luther szövegbetűnek használta, így szakítva a textura/rotunda katolikus hagyományaival. Jellemzően a nemzeti nyelveken írt „nép”könyvek betűje. A schwabacher jellegzetessége a hozzá tartozó keskeny, magas, kövér címbetű.

A fraktúr is bastarda hagyományok alapján születik, I. Miksa (Maximilian) császár alatt. Ez - a korábbiakkal ellentétben - már német nyelvhez született betű. I. Miksa császár bibliofil könyvei számára (Theuerdank, Albrecht Dürer illusztrációval 1517) fejlesztette ki Johann Schönsperger, Johann Neudörffer és Hieronymous Andreä Nürenbergben (1522): a katonásan zsúfolt, törtvonalú texturát mozgalmasabbá, könnyedebbé, díszesebbé tette, de stílusában eltért a schwabachertől. (Addig schwabachert használtak német szövegekhez)

A fordulópont az 1525-ös parasztforradalom leverése. Addig kétféle betű volt forgalomban német nyelvű szövegekre schwabacher vagy antikva. Sem az antikvával párba állított római katolikus egyház, sem a népi irodalom schabacherja (parasztforradalom után) nem volt kedvelt, legalábbis így lehet (utólag) magyarázni az új betű, a fraktúr térnyerését.

Magyarországon a budán, Mátyás király udvarában működő Hess András Chronica Hungaroruma antikva betűket használ (1473). Thuróczy János Chronica Hungaroruma (Augsburg, majd Brünn 1488) (Thuróczy-krónika) ellenben rotunda betűkből íródott. Míg a Hess-féle könyvek közepes tipográfiai minőségűek, a Thuróczy-krónika „luxuskivetelű”. Terveit a budai nyomdász, Feger Theobaldus de Kirchen készítette és küldte Augsburgba. A következő évek termése latinul hol rotunda, hol antikva betűkből áll. 1541-ben Sylvester János első magyar nyelvű Újtestamentuma (Sárvár-Újsziget) a Luther-Bibliák formáját követte törtdelésében, fametszetes ilusztrálásában, ám a Bécsből hozatott schwabacher betűk elég silány minőségűek. A magyar sz hangnak a német eszett ligatúrát használja, akárcsak a kortárs antikva kiadványok. A gót betűkkel végleg 1550 után szakítanak a magyar nyomdászok. Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában egységes magyar helyesírást teremt és ezzel együtt végleg bevezeti a magyar nyelvre az itáliai antikva használatát.

A fraktúr fejlődése. A 16. század végétől a XX. századig egyeduralkodó német szövegbetű („A" gót betű), melyhez a címbetű / kiemelés általában textura vagy schwabacher. Kb. 400 éven át használták általános szövegbetűnek német nyelvterületen és hosszabb-rövidebb ideig más észak-európai országokban is. Túlélte a nagy művészettörténeti korszakok váltakozását anélkül, hogy jelentősen megváltozott volna.

Kezdetben cicomák nélküli, alapváltozatában „elefántormány" kacsok (schnörkel, elefantrüssel) álltak ki belőle, de a barokk alatt a szöveg fölött, a betűkből kiinduló legkülönfélébben tekergő kacskaringók nyúlnak ki belőle. (A 20. század ormamentális texturája a Wilhelm Klinspor Scrift, aRudolf Koch terve)

Johann Gottlieb Immanuel Breitkopf (1719-1794) a fraktúrt megszabadítja cikornyáitól. A Theuerdank-fraktúra mintájára a Breitkopf fraktúra a reneszánsz erdetihez áll legközelebb. Közben Joachim Göschen didot-antikvát metszet betűmetszőjével, tehát az antikva is él német nyelven is, s különösen népszerűbb lesz a felvilágosodás hatására.

A felvilágosodás-romantika átmenetben próbálja Johann Friedrich Gottlieb Unger (1753-1808) (Goethe kiadója) a gót betűt és az antikvát először közelíteni (Unger-fraktúr). Mivel tudta, hogy sok német nem akar (vagy tud) antikvát olvasni, olyan betűt akart, amivel olvashatóbb, egyszerűbb betűt kapnak, ami viszont még gót marad. A fraktúrt nem adta fel: ez volt a német nyelv írása: „Miért kellene feladnunk? Hogy kielégítsük a nyelvtanulójkat? Más megteszi ezt értünk? (p. 8, idézi Peter Bain és Paul Shaw (ed.) Blackletter: type and national identity 1998.). Először Firmin Didot-t kéri fel, hogy metsszen „klasszicista fraktúrt”, de ez nem sikerül, így maga lát neki geometrizálja az alakzatokat és a cikornyákat elhagyja.

Az antikva azonban még divatos marad: Friedrich Schiller direkt antikvát kért könyve nyomtatásához Ungertól (1801). Goethe szerint: „[a latin betű] külseje vidámabb" (Levél Wilhelm von Humboldhoz). Goethe anyja azonban konzervatívabb (1794): „ .. boldog vagyok, hogy írásaid .. nem a számomra oly áldatlan latin betűkkel látták meg a napvilágot .. kérlek, maradj meg németnek a betűkben is" (p. 38; Albert Kapr: Könyvtervezés, könyvművészet. Műszaki 1971). Később a nemzeti ébredéskor az antikva szerepe ismét elhalványul, de Unger klaszicista fraktúrája lesz a divatos.

A 19. század közepén jelennek meg - akárcsak a latin betű esetében – a kövér (fett) változatok (címek szedésére) és a különféle árnyékolt, satírozott stb. díszbetűk. A fett fraktúr a 19. század második felében különösen kedvelt címbetű volt (újságfejeknél is). A romantikus - azaz nagy kontrasztú - fett fraktúr megjelenésével az addigi szövegkép sokkal jobban tagolhatóvá vált: az új betűtípus jelentette az oldal kontrasztját (kb. az akkoriban népszerű kövér groteszk és egyiptomi (angolszász terminológiában viktoriánus) reklámbetűknek felelt meg). A fett fraktúrok közül ismert betűtípus pl. a Fette Fraktur (Johann Christian Bauer, 1850), a Trump Deutsch (Georg Trump 1936). Igyenes digitális betűtípus a „Budapest”, mely a 19. század közepi hazai lapok fejléc fett fraktúrja.

1928-ban a német könyvek és lapok kb. 60%-a készült gót betűvel (p. 27 Blackletter...), 90%-ban fraktúrral.

 

Hibrid betűk. A szecesszió idején és utána a gót betűkből is új betűtípusok jelentek meg, melyek a latin betűhöz közelítették a gót betűt (hibrid betűk). (pl. Otto Eckmann: Eckmann-schrift, Georg Schiller: Neudeutsch)

Ekkor született a schrägschrift (dőlt betű) típusa is.

A fraktúr, schwabacher, rotunda mintájára új betűtípusok sorát tervezték (pl. E. R. Weiss betűi vagy a konstruktivista-groteszk Futura ill. a Kabel tervezőinek, Paul Renner ill. Rudolf Koch erőteljes gót betűi, melyekből aztán a schaftstiefelgrotesk kifejlődik).

A gót betűk formái robbanását segítette Hitler hatalomra jutása, hiszen a nacionalizmus erősödése a nemzeti betűt, a gót betűt is előtérbe helyezte (a Bauhaus követői pedig nemkívánatosak lettek). A gyerekek a kurrentschriftet tanulták kézírásnak, épp csak az írógépeket nem sikerült gót betűsre cserélni (bár a német belügyminisztériumnak volt rá kezdeményezése). Egyes könyvek új kiadását a korábbi groteszk helyett fraktúrral kellett újraszedni.

Kialakult egy új gót betűs stílus, schaftstiefelgrotesk (=csizmaszárgroteszk). Ezek nem a hagyományos reneszánsz gót betűformákon alapultak, hanem teljesen új törtvonalú, de talpatlan, vastag, leegyszerűsített formák voltak: ilyenek a Deutschland (Bauersche Giesserei 1934), a National, Tannenberg (1933-1935 Emil Mayer), Gotenburg betűtípusok. Ezek a betűtípusok hozhatóak leginkább kapcsolatba a nácizmussal; formájukban is - már ha egy betűformát egyáltalán lehet ideológiai alapon nézni.

Miközben a német „nemzeti érzés" a gót betűt preferálta volna, Hitler szemei előtt a római birodalom lebegett; s ez magával vonta a latin betű preferálását is. Így magyarázható, hogy sajátos fordulattal 1941-ben a náci párt (Martin Bormann körlevelében) zsidónak bélyegezte a gót betűt en bloc és a latin betűt kiáltotta ki a német szabványbetűnek. A körlevélben így indokolják a döntést: „Hamis úgy tekitnteni az ún. gót betűkre mint német írásra. Az ún. gót írás valójában schwabacher zsidó betűkből (Schwabacher Jugendlettern) áll. Amint később az újságokat is megszerezték, a Németországban élő zsidókéi voltak a nyomdák is a nyomtatás bevezetésekor, így lehetett jelentős hatása a schwabacher zsidó betűknek" Mindez tényszerűen sem igaz, mert akkoriban a zsidók nem nyithattak nyomdát. (p. 49 Blackletters).

A német lapok pár év alatt fokozatosan átálltak a latin betűkre. A Neue Zürcher Zeitung még 1946-ig gót betűsen jelent meg, miközben más lapok, pl. a Pester Lloyd már a háború előtt átállt latin betűs írásra.

A háború után a gót betűs írást a németek a nacionalizmussal együtt igyekeztek elfelejteni, így a gót betű is a tabuk közé került, a környező népek számára pedig egyértelműen a megszálló nácikhoz kötődött; sorsa így mindkét oldalon megpecsételődött.

A gót betűről ma a régi hagyományokra, a középkorra asszociálhatunk. Így létezhet angolszász lapfejekben, ill. különleges hatású címbetűként létezik; szövegbetűnek nem használják. A német lapok egy része címbetűnek használja. Az angolszász nyelvterületen az újságok főcímét szinte kizárólag gót betűvel szedik. Ma is használt például oklevelek címében, illetve a középkori/mágikus hangulatot idéző könyv- és CD-borítókon, filmplakátokon. Amerikában a halloweenhez kötődő események címbetűje.

 

Mikrotipográfia: kiemelés gót betűvel

- A latin betűs szövegrészeket (pl. nevek, címek) a gót szövegben is latin betűkkel írják, ezáltal is megerősítve azt, hogy a gót alapvetően a német nyelvhez kötődik.

- A fraktúrban a schwabacher vagy a textura (vagy fett fraktúr) a kiemelés

- kiemelésre az ősnyomtatványokban a kéziratokhoz hasonlóan vörös színt használtak (rubrikálás: aláhúzás, szöveg, iniciálé, mondatkezdő nagybetű áthúzás (nem volt dőlt, kövér, verzál)

- ritkítást a 18-19 századtól használnak

- A gót nagybetűk eleve kiemelik a mondatok kezdetét szélesebb testükkel és cifráikkal. A fejezetkezdő iniciálék sokszor fettből szedik.

- kövér fraktúr a 20 században használt (szövegre kövér fraktúr előfordul; címekre azonban texturát használnak)

- dőlt betű nem létezik, kiemelésre alapvetően - akárcsak akkoriban a latin betűknél - betűritkítást használnak

- Megjegyzendő, hogy amíg nem létezett kövér antikva, addig a gót betűket használták az antikva szövegekben kiemelésre.

 

Számok

A gót betűkhöz tartozó számok a szecesszió korát leszámítva megegyeznek a hagyományos antikva számírással; ezt a mai betűtípusok alig követik, ám a korabeli könyvek mind a megfelelő kor betűjéhez (reneszánsz, klasszicista) igazodnak.

 

Használata

A gót betű (pl. Fraktur). „A gót betű a hitelesség és fontosság látszatát keltette, ezért használták lapfejnek; sokáig a Biblia és a törvénykönyvek betűje is volt”. Az angolszász kultúrában tehát valószínűleg ehhez köthető, hogy újságcímbetűnek rendszeresen alkalmazott. A nyugati országokban „sötét” középkorhoz való kötődése miatt misztikumra, mágiára is utal. Mivel német nyelvterületen a 2. világháború elejéig használták; neonáci mellékjelentése is van. A német kultúrában nyilvánvalóan más (pl. a nácizmustól leszakadó, német nemzeti identitáshoz kapcsolódó) jelentésrétegei is vannak. Az utolsó napilap, mely Frakturt alkalmazott (cím)szövegbetűnek – 2008-ig – a FAZ volt. A gót betű „nálunk »labancos« dolog volt, ezért nem terjedt el”[ii] Ma a nemzetközi hatások már megjelennek (vallási, misztikus, neonáci kapcsolatok), de a gót betű mint hitelesség kapcsolata továbbra is idegen elem a magyar tipográfiában.

 



[i] Molnár István, szóbeli közlés, 2008.

 

<< A betűhasználat történeti fejlődése – a korszellem betűtípusa    Humanista írások >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés