Magyar művészet

A Kecskeméti művésztelep

Kecskeméti Újság, II. évf., 109. sz., 1909. szeptember 26.

Iványi-Grünwald Béla művésztelepprogramja

A nagybányai művésztelepből kiváló, újat akaró fiatalok egy része (például Perlrott-Csaba Vilmos, Bornemisza Géza) a festőiskola egyik tanára, Iványi-Grünwald Béla vezetésével hozta létre 1909-ben a Kecskeméti művésztelepet. Iványi a magyar festőiskolák történetében először tudatos művészeti tervben, írásos programban fogalmazta meg elérendő céljait, A kecskeméti művésztelep című írásában. A program sok vonatkozásban az „anya művésztelephez” köti az újat, például a szabadiskola szervezeti felépítésében, ugyanakkor világosan fogalmazódik meg egyfajta, a szecesszióból örökölt összművészeti eszmény megvalósításának a szándéka is. A XIX. század végén erőteljes fejlődésnek indult mezőváros helyi adottságaiból, hagyományaiból indult ki, példaként Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői műhelyét emelte ki. Az iparművészeti részlegből egyedül megvalósult, magas színvonalon működő szőnyegszövő műhely Falus Elek vezetésével 1912-ben szűnt meg, mivel nem tudott kialakítani megfelelő megrendelői kört. A művésztelep jellege így tisztán képzőművészetire redukálódott. Az alapításkor a szolnoki művésztelepről csatlakozott konzervatívabb szemléletű művészek (például Olgyai Ferenc) kiválása után, az első világháború kitörésével megszűnt a nyári szabadiskola.

A Kecskeméti művésztelep

Nagyságos Polgármester Úr!

Mély tisztelettel kérjük mint Kecskemét város fejét, hogy alábbi kérelmünket a nagytekintetű illetékes fórumok elé terjeszteni méltóztassék, és azt ismert, kultúráért való szeretetével ismertesse.

Kérelmünk már a Nagyságod által ismert jelentős kultúrlépésről szól. Művészetek s művészi ipar számára földet, hajlékot s támogatást kérünk Kecskemét városától abban a reményben, hogy a legmagyarabb város teljes átérzéssel fogja méltányolni azt a nagy feladatot, mit a magyar kultúra reánk ró, s hogy annak megvalósítására épp Kecskemétet választottuk.

Bizonyára ismeretes nsg. Polgármester úr előtt az utolsó 12 évben nálunk lezajlott forrongás, mely a magyar képzőművészet erős megtermékenyítésével járt. Eredményéről múzeumaink tanúskodhatnak s arról különösen, hogy milyen részt vett ebben Nagybánya.

Ezen helyhez fűződik a modern magyar festőművészet küzdelmeinek sok művészethistóriai fontosságú eredménye. Az akkori művészi együttérzés kapcsán együvé került emberek a természetes evolúció folytán most válni készülnek, hogy új elemekkel gazdagodva, új haladásra tehetséggel telítetten folytassák a nemzeti művészet fejlesztését.

Az eddigi munkahelyek mindig nemzetiségtől is érintettek voltak, most a legtisztább magyar városok valamelyikében akarjuk folytatni a megkezdett munkát.

Ezért választottuk Kecskemétet elsősorban, de jelentékeny indok volt az a már ott található kultúra, melyért tudjuk tisztelettel kell Nagyságodról megemlékeznünk, mert kétszeresen lehetővé tette a Kecskemétre való gondolást a város érdekében tett alkotásaival.

Megpróbáljuk ezek után, mi lenne reálisabban részletezve célja és szervezete szempontjából ez új művész honalapítás. Ezt a létesítendő telep célja szerint két részletben kell csoportosítani.

1. Tisztán képzőművészi rész.
2. A dekoratív művészetet, a művészi ipart s az arra való iparos nevelést ismertető rész.

Az 1-ső pont szerint Iványi-Grünwald Béla festőművész, ki jelenleg Thorma János- és Réti Istvánnal együtt a nagybányai festőiskola tanára, onnan az iskola jelentős részével kiválik, s ehhez csatlakozni fog még egy-két szintén országos hírű művész is. Kecskeméten művészi szabadiskolát nyit. Ezen iskola a külföldi s eddig fennállott nagybányai szabadiskola szerint szerveztetnék.

Az iskolát kezdő s haladottabb művészek látogatják, s ott az iskola nevéhez híven teljes egyéni és művészi szabadságot élveznek.

Az iskola tagja férfi és nő lehet. Tanév nincs, sem tandíj. A tagok közösen fedezik az iskola modell-kiadásait és egyéb szükségleteit. Bárkinek szabadságában áll bármikor menni és jönni. Az iskola internacionális. A vezető már első évben 25-30 növendéket hoz magával, kikhez sorakoznának a már haladottabb s később esetleg letelepülő fiatalok, többnyire olyan művészek, kik már eddig is már Párizsban, vagy jobb budapesti kiállításokon többször kiállítottak.

Ezzel a rendszerrel sikerült minden állami támogatástól menten Nagybányát külföldön is nevessé tenni, s elérni azt, hogy tavaly 85 növendék volt itt különböző nemzetbeli. Egy város által méltánylandó eredmény az is, hogy az eddig teljesen ismeretlen Nagybánya a széjjelhordott hír révén népes nyaralóhely lett.

Az iskolát Iványi-Grünwald Béla vezetné. Hozzá csatlakoznának az idők folytán az üggyel együttérző művészek, úgy az idősebb, mint a fiatalabb gárdából.

Hangsúlyoznunk kell már itt, hogy ez az egyetlen helyes, egészséges fejlődési forma, s csakis így érhetünk el eredményeket, mint az Nagybányán is történt, míg egy másik, ezelőtt 6-7 évvel Alföldön alapított kolónia minden állami támogatás dacára sem tudott ehhez hasonló művészi eredményt elérni, mert egyszerre összekerült 10 idősebb művész külön felfogással, csak a lakhely kötötte őket össze. Mi pedig egy művészi ideát tűzünk ki, s lelkes, fejlődésképes gárdánk, egy közös érzéssel, s mint az megtörtént Nagybányán is, úgy hisszük itt még jelentékenyebb művészi eredményt érünk el. Szóval, ne a közös megélhetés, de a közös művészi vágy kell, hogy összetartsa az embereket, s a csapat magától növekedik eredményekben is.

A fentiekkel szoros összeköttetésben álló dekoratív művészeteket művelő rész.

Ennek vezetője Falus Elek lenne, ki több éven át külföldön élt, s tapasztalatait most itthon akarja értékesíteni.

Ez a rész 3 szakot ölelne fel: a művész textilt; különösen szőnyeg, gobelin s díszgyapjú szövés, a keramikát s grafikai műhelyt, melyben esetleg a művészi könyvkötés is benne foglaltatnék.

A textilműhely magába foglalná a gyapjúból előállítható szőnyeg, gobelin és szövés teljes művészi s mégis kereskedelembe hozható produktumait. Mindég szem előtt tartva az abszolút érett technika, a művésziesség s a magyarosság, s így erős kereskedelmi sikerre is számíthatunk. Felhozhatjuk itt a gödöllői Kriesch Aladár műhelyét, mely sok nagy sikert aratott úgy anyagi, mint művészi tekintetben. Ezenkívül kultúrmissziót teljesítene ezen művészi iparág népszerűvé tételével.

A szőnyegszövőhöz. Legjobbkor jönne a város által segített tanárnő, kinek műhelye úgyis csak helyes művészi tervekkel s vezetéssel lehet internacionális értelemben is számbavehető.

A keramika: A cél itt régen virágzó s messze földön híres magyar fazekasipart annak művészi rangján s karakterén feltámasztani, arra kitűnő iparosokat nevelni, s ennek az iparágnak piacot teremteni. Hogy micsoda erre Kecskemét környéke őserőtől duzzadó furni-faragni tudó népe, azt fölösleges tán fejtegetni is, csak rá akartunk mutatni a népben nem elveszett, csak szunnyadó tehetségre. Mindeme műhelyek a művész közvetlen vezetése alatt állnának, a többi művészek munkásságának bevonásával. A telep látja el a műhelyeket tervekkel is.

A kerámiai rész technikai vezetéséhez kell egy külföldön erősen képzett művésziparos, kinek tudása a nép természetes tehetségével nagyra lenne képes.

Ezen két főszakhoz tartoznék a grafikai műhely, mely egy már esetleg meglévő nyomda és könyvkötő olyan kifejlesztését tűzné ki célul, hogy az művészi, mint anyagi tekintetben a fővárossal lépést tartani tudjon. Ezen a téren különben Falus több világhírű cégnél jelentős sikerrel működött Londonban s Berlinben. Nagy és komoly célunk továbbá, hogy a helyi kultúra szolgálatába bármilyen iparágat tanácsunkkal, ízlésünkkel segítsünk, s azt minden rangú munkák, értve művészies munkákat, elvégzésére kineveljük.

Itt egy módot felemlítünk, mellyel megmagyarázzuk, miként próbálunk közvetlenül hatni olyan iparágra, melyet nem a telep keretén belül művelnénk. Mikor az alapítási tervet több magyar fővárosi író között ismertettük, általános lelkesedést keltve, egyik legelső irodalmi lap felajánlotta, ha Kecskemétre megyünk, úgy a lapot s annak most mindig szaporodó kiadványit ott nyomtatja, de, s itt a mi feladatunk jön: fejlesszünk egy helybeli nyomdát arra a magaslatra, hogy erre képes legyen.

Itt kapcsolódnánk mi a helyi ipar s a főváros közé, s így teljesíthetünk ott a telepen kívül kultúrmissziót a magyar iparosképzéssel is. Ilyen lenne körülbelül a telep munkásága, melynek évi ünnepe s betetőzése volna egy-egy évente rendezendő kiállítás testületileg: először ott, azután Budapesten s külföldön.

Most pedig feltárjuk részletesen, mik a letelepülni akarók igényei, elkerülhetetlen szükségletei, melyet Kecskemét városától vár. Ezen igényelt támogatás lehetőleg úgy kontemplálódott, hogy a fejlődéshez mérten látja a város szükséges támogatás fejlesztését is. Ott jártunkkor meggyőződtünk arról, hogy legjobb hely a települőknek a Műkertnek az a része, mely a nagy sárga ház körül terül el a mezők felé. Ott építendő a vezetők számára műterem lakással. Azaz 2 vagy 3 műteremház, melyekhez a város ad telket, s mi építenénk amortizációs kölcsönre, hogy az egy életre szóló otthon legyen.

Ezenkívül építendő egy iskolaműterem nyári és téli használatra, egy fából épített színféle nyári modellrajzolásra. Építendő továbbá egy közös épületben többre is elosztva 16 kis lakás, melyek közül 6 lenne nagyszoba, kis szoba és konyha, a többi csak egy nagyszoba lenne. Minden szobában egy nagy ablak lenne, hogy a téli munkára alkalmas legyen. Ezért a bennlakók fizetnék a város által kívánt bért.

Az iskola- és lakásépület egész egyszerű, olcsó lehet, kevés beruházással, mi a lakbérrel jóformán megtérül.

Szükséges még több szobára terjedő helyiség a szövés- és keramikához is, lehetőleg a legolcsóbban felépítve.

Minden tervet s felügyeletet a város rendelkezésére bocsátunk. Csaknem bizonyos, hogy idővel a fiatalok közül szintén építeni fognak, ha az első év eredménye jó lesz.

Meg kell még végül jegyeznünk, hogy mindenféle felvilágosítást a nagys. Polgármester úrnak, valamint azt, hogy közülünk valaki az építési pontos költségvetésnél ott lenne, mit innen, a kecskeméti árakat nem ismerve, nem tudunk pontosan részletezni.

További kívánalmaink anyagiakban: a két vezető részére fejenként 3000 korona évi szubvenció, mely esetről esetre 3 évre lenne megszavazva. Ismertetésünk körébe kell már most vonnunk, hogy ott „Művészi Egyesületet”-et kellene alapítani, mint ez már másutt is van, s a befolyó díjak a telep ápolására, a fiataloktól kisorsolandó képek műtárgyvásárlására fordítandó. A törzstagok kötelezik magukat évente 1-2 képet ingyen juttatni az egyesületi tagok közt való kisorsolásra.

Az egyesület hatáskörébe tartoznék ilyenformán a helyi művészet propagálása.

Ha még kimondjuk, hogy a telepnek csak alapító-, azaz törzstagjai lesznek jogosítva maguk közé állandó tagul fogadni valakit, azzal úgy hisszük, kimerítettük mindazt, ami a telep szervezete- és céljára vonatkozik. Erősen bízunk ezek után Kecskemét városában és nagys. Polgármester úrban, hogy a részünkről bizalommal és szeretettel ápolt ideáját egy ottani telepnek rokonszenvvel fogadja, s úgy művészi, mint anyagi tekintetben a városra olyan előnyöket látnak benne, s bennünk olyan munkatársait a nemzet kultúrájának, melyek együttesen hatalmasat lendítenek egy város kultúráján.

Nagybánya, 1909. július 17.

Maradtam őszinte tisztelettel

Polgármester Úrnak

 

Iványi-Grünwald Béla sk.