Életútjának első részét saját naplójából ismerjük. Gróf Hallerkeői Haller István küküllői főispán és Kendi Judit gyermekeként született. 1630-1635 között Németország és Németalföld egyetemein folytatott tanulmányokat. 1635-ben állt fundálóként I. Rákóczi György szolgálatába. Működött Fogarason, Sárospatakon, Székelyhídon, Gyalun és Görgényen. 1651-ben II. Rákóczi György a borosjenői vár kapitányává tette, ahol új erődítést épített ki. Török fogságban halt meg 1663-ban. 

(1857, Máramarossziget  - 1918, Técső)

Festő és tanár. 1878-1882 között a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, majd Münchenben telepedett le (1895-ig). 1886-ban hozta létre magániskoláját, ahol németek, magyarok és mások egyaránt tanultak (Csók István, Ferenczy Károly). A nagybányai nyári művésztelep egyik alapító tagja volt 1896-ban.  

Hunyadi János kisebb fia, V. László halála után 1458-ban a magyar rendek fiatalon királlyá választották. A magyar késő középkor legjelentősebb uralkodója. Miután III. Frigyessel kiegyezett, és visszaszerezte a koronát, a kezdeti évek törökellenes országvédő harcai után a déli határ menti status quo fenntartására törekedett. A pápa kívánságára fellépett a cseh husziták ellen, 1469-ben megszerezte a cseh korona melléktartományait: Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, majd az 1480-as évek közepén Alsó-Ausztriát és Bécset is elfoglalta. 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrixot, s az itáliai reneszánsz művészet magyarországi meghonosítója lett. Mecénásságának fő területei az építészet (főleg a budai és visegrádi rezidenciáinak átalakítása) és a Corvina-könyvtár.