Kortárs művészetelméletek

Husserl és a fenomenológia

Edmund Husserl (1859-1938)

Husserl fenomenológiája a huszadik századi filozófia egy jelentős vonulata, az ún. “fenomenológiai mozgalom” számára meghatározó jelentőségű. A fenomenológiai filozófia koncepciója és annak nyelvhasználata olyannyira átjárja a művészetelméletet is, hogy ennek ismerete nélkül – még ha relevanciáját zárójelbe tesszük is – számtalan szöveg megközelíthetetlen, de legalábbis rendkívül nehezen érthető marad. Ezért a kurzus a husserli filozófia bevezető jellegű tárgyalásával indul.


A fenomenológia alapfogalmai

1. ”vissza a dolgokhoz”
A husserli fenomenológia jelszava azt hivatott kifejezni, hogy a logikai konstrukciókkal, a dedukcióval szemben a szemléletiségnek kell lennie a filozofálás közegének. Ezt mondja ki a “princípiumok princípiuma”: “minden, ami ‘intuícióban’, primordiálisan adódik, elfogadandó, úgy, ahogyan adódik.” (Ideen I)
A jelszóban szereplő “dolgok”-on persze nem csupán a tapasztalat empirikus dolgai, hanem a lényegek is értendők. Szemléleten pedig nem pusztán az empirikus szemlélet, hanem a lényegszemlélet is. A lényegek a variálás módszere révén érhetők el.

2. a fenomenológia programja
Husserl kezdettől fogva tudományosan megalapozott filozófia kidolgozására törekedett. A fenomenológia célkitűzése az volt, hogy megszabadítsa a filozófiát a szemléletileg megalapozatlan spekulációtól, relativizmustól, szkepticizmustól, pszichologizmustól, az ellenőrizetlen előfeltevésektől, a pontatlanságtól és egzakt, „végsőleg” megalapozott tudománnyá tegye.
A fenomenológiai „tudományosság” azonban nem tematikus fogalom: nem azt jelzi, hogy a fenomenológia a természettudományokat tenné kizárólagos tárgyává, vagy kizárólag arra törekedne, hogy ezek számára nyújtson megalapozást. A fenomenológia többek között a tudományoknak, mint az egységes és oszthatatlan filozófia részeinek a megalapozása is, ám a fenomenológia témája univerzális, univerzalitása pedig abból fakad, hogy témáját a minden értelem és érvényesség (létezés) konstituálását végző tudatfolyam alkotja, annak valamennyi mozzanatával.
A tudományos filozófia programjával a rendszeres filozófia kidolgozásának terve is együttjárt – ez azonban soha nem készült el. Husserl életében megjelent művei nagyobbrészt bevezetések voltak, amelyek terjedelmét lényegesen meghaladják a csak később publikált vagy mindmáig publikálatlan analízisek avagy a „munkafilozófia”. Noha már az Eszmék-et is összefoglaló műnek tervezte, végül csak az első kötetet publikálta (1913), a konkrét konstitúció-analíziseket tartalmazó folytatást pedig soha nem jelentette meg – annak ellenére nem, hogy a tízes évek második felében, sőt később is dolgozott rajta. A fenomenológia rendszeres formában való kidolgozásának tervéhez Husserl a húszas évektől fogva újra és újra visszatért. A „nagy rendszeres mű” kidolgozása és az 1929-ben Párizsban tartott előadásokon alapuló Karteziánus meditációk német nyelvű publikálásra való átdolgozása és kibővítése között a harmincas években is sokáig ingadozik, hol az egyiken, hol a másikon dolgozva. Végül azonban feladja a rendszeres mű tervét és a Válság-könyv megírása mellett dönt. Az utolsó rendelkezésünkre álló rendszer-tervezet a harmincas években Fink által készített „diszpozíció”, amely először az interszubjektivitásról szóló szövegek között jelent meg. Eszerint a szisztematikus fenomenológia első szakasza a filozófia kezdetét és princípiumát tárgyalná, a második szakaszt a regresszív, a harmadikat a progresszív (vagy konstruktív) fenomenológia, a negyediket pedig a fenomenológiai metafizika alkotná. Ennek a tervezetnek ugyan mindegyik kidolgozandó részéhez rendelkezésünkre állnak szövegek, ám végső soron ez is kidolgozatlan maradt. Emiatt az értelmezőnek az 1950-től kiadott Husserliana életmű-sorozat egyes darabjaiként megjelent művek vizsgálata alapján kell kitölteni a filozófus életében kiadott művek alapján összeálló rendszer-tervezet hézagait. Röviden azt mondhatjuk, hogy a fenomenológia első szintje a statikus fenomenológia, a második pedig a genetikus. A statikus fenomenológia valójában a tudatfolyam mozzanatainak tipikája, a genetikus fenomenológia pedig a tudatfolyamot alkotó mozzanatok idői összekapcsolódásának a vizsgálata.

3. a filozófia kezdete, transzcendentális epokhé, reflexió
A modern filozófia karteziánus kérdése: hogyan kezdjünk neki a filozófia művelésének? Mi az, ami adott? Mi az, ami bizonyos? Husserl erre a kérdésre ad választ az intencionalitás révén.

3.intencionalitás: cogito cogitatum
A skolasztikából származó terminusnak, Franz Brentanónál, Husserl tanáránál (Freud szintén nála tanult) lesz középponti jelentősége: “mentális inegzisztenciá”-t azaz “mentális bennelétezés”-t jelent.
A tudataktusok lényegi jegye az intencionalitás. Az intencionalitás jelentése: valamire való irányultság. Minden tudat valaminek a tudata, valamire irányul: a látás valaminek a látása, az emlékezés valamire való emlékezés, a vágy vmire való vágy.
A tudat tehát nem szubsztantív, hanem relacionális fogalom: vminek a tudata.
Az intencionalitás gondolatával eltűnik a megismerés hagyományos transzcendencia-problémája: a „képzet bennem” és „a dolog kint” közötti megfelelés problémája. Az új kiindulás szerint mindig is kint vagyok a tárgynál, magát a tárgyat látom, nem pedig annak valamilyen képe alakul ki bennem, ami aztán megfelelhetne a tárgynak.
A koncepció jelentősége az, hogy a tudataktussal együtt a világ is eleve adott, ennélfogva nincs szükség a descartes-i kerülőútra, isten ideájától istenhez, és az isteni veracitas révén a dolgokhoz. A Descartes-elképzelés kifejtett bírálata a Karteziánus elmélkedések-ben található meg.

4.univerzális korrelációs a priori
Minden tárgyat mint a tudat korrelátumát kell megragadni és elemezni: noétikus-noématikus elemzésre van szükség (cogito-cogitatum).
A cselekvésre is áll a korreláció: a „képes vagyok” korrelátuma a cselekvés: a lehetőség tehát nem absztrakt lehetőség, hanem a képesség korrelátuma.

5.horizontszerűség
Minden tudataktus valamilyen horizonttal együtt adott, ahogyan minden észlelt tárgy is valamilyen horizonttal együtt adott. A triviálisnak tűnő gondolat jelentősége az, hogy horizontként a világ is eleve adott, minden egyes egyedi tárggyal együtt.

6.jelentés/értelem + szemlélet, betöltődés
A husserli jelentés-elmélet első kifejtését a Logikai vizsgálódások adják, de Husserl később is többször visszatér rá, a Formális transzcendentális logiká-ban és a Tapasztalat és ítélet-ben. A jelentés „helye” nem a kijelentés (apofantikus logika), hanem a szemlélet. Az ismeret nem más, mint egy szignitív tudataktus betöltődése.
Az észlelés kitüntetettségét éppen az adja, hogy – még ha perspektivikusan, vetületekben is – de maga a dolog az, ami betölti a jelentést: a dolog itt a maga testi mivoltában adott.

7.időfilozófia
Az időfilozófia minden fenomenológiai vizsgálódás alapja, ennek megfelelően Husserl ezt is számos szövegben tárgyalja. A legkorábbi publikált szöveg az Előadások az időről (Heidegger szerkesztésében), ám a koncepció folytonosan változik. A Bernaui kéziratok és a C-kéziratok nemrégiben történt megjelentetése után ma már átfogó kép alkotható a koncepció alakulásáról.
Ez az egyik olyan filozófiai problematika, ahol Husserl végtelenül részletekbe menő elemzéseket ad. Az állandóan alakuló tudatfolyam szerkezetét retenció, protenció és ősbenyomás hármasságaként igyekszik megragadni, ezzel eltávolodva a most-pontok soraként felfogott idő-koncepciótól.

8.Fenomenológia és esztétika
Husserlnek nincs kidolgozott művészetfilozófiája. Amiben mégis fontos adalékokat szolgáltat az esztétika számára, az a reprezentáció, az észlelés és a képzelet elemzése. Másfelől pedig: annak a beállítódásnak a fenomenológiai elemzése, amelyben fikció és valóság összefonódása uralkodik.


Husserl: “Fantázia, képtudat, emlékezet”, in: Athenaeum 1993/4, 3-25 és Bacsó Béla szerk.: Kép, fenomén, valóság, Kijárat, 1997, 9-47. (németül: Husserliana XXIII, 498-524. ill. 170-192, 486-497, 571-593.)

Ezek a szövegek nem publikált művek, hanem előadás-vázlatok és munkajegyzetek. Ennek megfelelően Husserl nem annyira kimunkált-kész elképzeléseket ad itt elő, hanem éppen ilyeneket próbál elérni. Ez volt egyébként a munkamódszere, mintegy írásban gondolkodott: gyorsírással lejegyezte alakulóban levő gondolatait, és kérdéseit, majd különféle válaszokat vázolt fel, olykor oda is írta a lép szélére, hogy „nehéz dönteni közöttük”.
Azaz: nem kész elméleteket találunk itt, hanem „maguknak a dolgoknak” a vizsgálatát. Nincsenek tételek, nincs dedukció, nincs lekerekített egész. Husserl az egyes előadások közben is megváltoztatja a véleményét. Sokszor kifejezetten mondja, hogy a korábbi felfogása téves volt, elemzi, hogy miben tévedett, mit nem vett figyelembe, mit nem ismert fel, mit értett félre, miért elhibázott a korábbi kísérlet, miért nem vezet sehová.
Ezeket a szövegeket a hagyatékból adták ki, 1980-ban.
Az olvasást megnehezíti, hogy a szövegek egy 27 (!) évet átfogó időszakból (1898-1925), amelynek során változások mentek végbe Husserl felfogásában. Ezárt nem mindig ugyanaz a kiindulás, nem mindig ugyanazok a „magától értetődő” vagy éppenséggel „bizonyosnak tekintett” alapvető belátások.

A Husserlnél meglévő esztétikai vonatkozásokat három fő kérdéscsoportra oszlanak:
1. az esztétikai beállítódás,
2. a művészi kép leképezés-jellege,
3. a teremtő művész műve és a műalkotás mint objektiváló fikció létrehozása.

Az esztétikailag releváns szövegek a következők:
Beilage VI (144-146)
Beilage IX (149-160)
Nr. 15h (386-394)
Nr. 17 (486-494) (magyarul in: Kép, fenomén, valóság)
Nr. 18b (514-524) (magyarul in: Athenaeum)
Beilagen LVII-LX. (533-545)
Nr. 20d (578-588) (magyarul in: Kép, fenomén, valóság)


linkek
http://www.husserlpage.com
http://www.hiw.kuleuven.ac.be/hiw/eng/husserl/index.php : a leuveni (Belgium) Husserl-Archívum honlapja
http://www.fenomenologia.hu : A Magyar Fenomenológiai Egyesület honlapja

Husserl művei

(A) életében megjelent művek1891: Philosophie der Aritmetik
1900-1901: Logische Untersuchungen
1913: “Philosophie als strenge Wissenschaft”
1913: Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologischen
Philosophie. Erstes Buch, Allgemeine Einführung in die reine Phänomenologie (a “Fenomenológiai évkönyv” első számában; itt jelenik meg Scheler Etikája, Heidegger Lét és idő c. műve, Husserl idő-fenomenológiája, Formális és transzcendentális logiká-ja, etc.)
1928: Idő-fenomenológia (Heidegger kiadásában)
1929: Formale und transzendentale Logik
1931: Méditations cartésiennes (tehát a francia fordítás szövege)
életében kiadatlan, de nagyjából kész szöveg, L. Landgrebe kiadásában:
1938: Erfahrung und Urteil. Untersuchungen zur Genealogie der Logik, Prága, 1938.

(B) Husserliana
A Husserliana címet viselő életműkiadás 1950-ben indult, jelenleg 38 kötetnél tart; kiadja az összes megjelent művet, előadásokat, és számos munkajegyzeteket („Forschungsmanuskripten”, gyorsírással – 40,000 oldal)


Fenomenológiai kiadványok

Jahrbuch für Philosophie und phänomenologische Forschung (1913-1930)Philosophy and Phenomenological Research (1940-től)
Husserliana: Edmund Husserl Gesammelte Werke (1950-től)
Husserliana Collected Works (1980-tól, angolul; eddig 11 kötet)
Husserliana Dokumente (1981-től; Fink VI.KM; Schuhmann, Karl: Husserl-Chronik, etc.)
Husserliana – Materialienbände (2001-től; csak kéziratok; eddig 8 kötet)
Phaenomenologica (1958-tól, kb. 175 kötet)


Husserl-irodalom (összefoglaló jellegű művek)
Karl Schuhmann: Husserl-Chronik. Denk- und Lebensweg Edmund Husserls, Den Haag: Martinus Nijhoff, 1981.
Herbert Spiegelberg: The Phenomenological Movement, Martinus Nijhoff: The Hague, 1982 (3.jav., bőv. kiadás).
Edmund Husserl und die phänomenologische Bewegung. Zeugnisse in Text und Bild, Hr. v. Hans Rainer Sepp. Freiburg: Verlag Karl Alber, 1988.
Paul Ricoeur: A l'école de la phénoménologie, Vrin, Paris, 1986.
(angolul: Husserl. An Analysis of His Phenomenology, transl. by Lester Embree and Edward G Ballard, Northwestern University Press, 1990.)
R. Bernet - I. Kern - E. Marbach: Husserl. Darstellung seines Denkens, F.
Meiner Verlag: Hamburg, 1989 (1996: 2.bőv.kiadás, részletes bibliográfiával; angolul: Introduction to Husserlian Phenomenology, Evanston: Northwestern University Press, 1993.)


Husserl magyarul

Vajda Mihály szerk.: Válogatott tanulmányok, ford. Baránszky Jób László. Budapest, 1972. A következő tanulmányokat tartalmazza:

• A fenomenológiai eszméje (Husserliana II)
• A filozófia mint szigorú tudomány (Hua XXV)
• Fenomenológia-szócikk (Hua IX)
• Párizsi előadások (Hua I, melléklet)
• A természet matematizálása (Krisis, Hua VI, melléklet)
• Természettudományos és szellemtudományos beállítódás (Krisis, Hua VI, melléklet)
• Válság-előadás (Krisis, Hua VI, melléklet)

Hernádi Miklós szerk.: A fenomenológia a szellemtudományokban, ford. Hernádi Miklós, Szalai Pál, Zemplényi Ferenc, Budapest, 1984. A következő tanulmányokat tartalmazza:

• Ideen (részlet, Hua III)
• Krisis (részlet, Hua VI)
• Erfahrung und Urteil (részlet)

„Fenomenológia-szócikk” és levelek, in: Athenaeum, 1993/1.
A filozófia mint szigorú tudomány, ford. Baránszky Jób László, a fordítást átdolgozta és bevezeti Fehér M. István, Budapest, Kossuth, 1993. (Hua XXV).
„Fantázia, képtudat, emlékezet”, részletek in: Athenaeum 1993/4, 3-25. (Hua XXIII, 498-524)
„Fantázia, képtudat, emlékezet”, részletek in: Bacsó Béla szerk., Kép, fenomén, valóság, Kijárat, 1997, 9-47. (Hua XXIII 170-192, 486-497, 571-593)
Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia I-II., ford. Berényi Gábor, Egyedi András, Mezei Balázs, Ullmann Tamás, Budapest, Atlantisz, 1998. (Hua VI).
Karteziánus elmélkedések, ford. Mezei Balázs, Budapest, Atlantisz, 2000. (Hua I).
Előadások az időről, ford. Sajó Sándor és Ullmann Tamás, Budapest, Atlantisz, 2002. (Hua X).
Logikai vizsgálódások I., ford. Seregi Tamás, Simon Attila, Ullmann Tamás, in: Passim, 2002. IV/1., 1-69 (Hua XIX, részlet).


Husserlről magyarul
Vajda Mihály, Tengelyi László, Mezei Balázs, Ullmann Tamás, Toronyai Gábor, etc. írásai


Husserl: hatástörténet
Scheler, Heidegger, Fink, Patocka, Ingarden, Gadamer, Schütz, Jauss, Iser, etc.
Francia fenomenológia: Lévinas, Sartre, Merleau-Ponty, Derrida, Ricoeur, Michel Henry, Jean-Luc Marion, etc.
Művészetelmélet, irodalomelmélet, szociológia, vallásfilozófia, etc.

Sartre
La transcendance de l´ego. Esquisse d´une description phénoménologique, 1934
L´imagination, 1936
Esquisse d´une théorie phénoménologique d´émotions, 1939
L´imaginaire. Psychologie phénoménologique de l´imagination, 1940
L´être et le néant. Essai d´ontologie phénoménologique, 1943

Merleau-Ponty
Phénoménologie de la perception, Paris, Gallimard, 1945.
“Le primat de la perception et ses conséquences philosophiques”, in: Bulletin de la Société française de philosophie, XLI, pp. 119-153, 1947 (Verdier, 1996)
loge de la philosophie, Paris, Gallimard, 1953.
Signes, Paris, Gallimard, 1960.
L´oeil et l´esprit, Paris, Gallimard, 1961.
Le visible et l´invisible, Paris, Gallimard, 1964.

Lévinas
Strasbourgban hall Husserlről, Pfeiffertől, aztán hallgatója lesz Freiburgban (mint ahogyan Heideggeré is).
A Lét és idő "a négy-öt legszebb könyv egyike" (a Phaidrosz, A tiszta ész kritikája, A szellem fenomenológiája és a Teremtő fejlődés mellett) - írja Lévinas. Lévinas fordítja le (Pfeifferrel) a Méditations cartésiennes-t.

La théorie de l’intuition chez Husserl, 1930.
En découvrant l’existence avec Husserl et Heidegger, 1974.
De l’existence a l’existant, 1947.
Totalité et infini, 1961.
Autrement qu’ètre ou au-delà de l’essence, 1974.
Ethique et infini, 1982.

Derrida
L’origine de la géométrie, 1962. (fordítás és kommentár)
La voix et le phénomène, 1967. (Husserl-elemzések)
L’écriture et la différence, 1967.
De la grammatologie, 1967.
Marges de la philosophie, 1972.
Positions, 1972.

Ricoeur
Ricoeur a Fenomenológia és hermeneutiká-ban kifejti, hogy a filozófiát fenomenológia és hermeneutika egyfajta egymást kiegészítő formájában tartja lehetségesnek. Ricoeur tanulmánykötete Husserl különböző szövegeiről: A l'école de la phénoménologie.

Mai francia fenomenológusok
Michel Henry: Phénoménologie matérielle, 1990.
Jean-Luc Marion: Réduction et donation, recherches sur Husserl, Heidegger et la phénoménologie (1989, a Logikai vizsgálódások és a Lét és idő a fő témája)
Marc Richir belga filozófus könyvei.

A fenomenológia jelentős hatást gyakorolt a vallásfilozófiára, a szociológiára, a pszichológiára, etc. Csak az esztétikára vagy irodalomtudományra tett hatására térek ki. Elsőként Ingardent kell megemlíteni.
Ingarden a tízes években Husserlnél tanult Göttingenben, és Husserllel egészen annak haláláig kapcsolatban állt. A Karteziánus meditációk német szövege, Husserl akaratának megfelelően, Ingarden megjegyzéseivel együtt jelent meg, 1950-ben. Levelezésüket, pontosabban Husserlnek Ingardenhez írott leveleit is kiadták (a Husserlhez írott levelek nagy része a háborúban egyébként elégett, köztük Ingarden levelei is).
Az irodalmi műalkotás-t (1930) meghatározza a fenomenológiai gondolkodás és a fenomenológia fogalmisága. A husserli jelentés-elmélet, a lényeglátás módszere, a szintek szétválasztása mind jelen van benne. Azonban Ingarden nem egyszerűen alkalmazza az elméletet az irodalmi alkotásokra, anélkül, hogy bármiféle kritikai észrevétele lenne. Ingarden számára itt egy ontológiai problémáról van szó. A reális és az ideális tárgyakon kívül léteznek intencionális tárgyak. Kérdés: mi jellemzi ezeket. Az irodalmi műalkotás ebből a kérdésből születik. Az irodalmi mű esetében kétségkívül intencionális tárggyal állunk szemben, ezért ezen megláthatjuk, milyenek is az intencionális tárgyak.
Gadamer. A horizont-intencionalitás gondolata, mely az észlelés fenomenológiájából származik, a történeti megértésre vonatkoztatva. A horizontösszeolvadásként értett megértés.
Iser és Jauss.