Fogalomtár etika szakosoknak

Dasein

Dasein: Az ember mint létező megnevezése Heideggernél. A hétköznapi beszédben dasein azt jelenti: itt lenni, jelen lenni. Két magyar fordítás van használatban (ittlét, jelenvalólét), de egyik sem tudja visszaadni, vagy csak túlzottan behatároltan, Heidegger intencióját. Azért különös Heidegger fogalomválasztása, mert a hagyományos német filozófiai nyelvben Dasein a puszta meglétet, a tárgyi létmódot jelentette (az egzisztencia hagyományos értelmének német megfelelője). Márpedig a destrukciót, a hagyományos létfogalom egyneműségének feltörését, a létmódok megkülönböztetése vezérli. A tárgyi létezők létmódjaitól (kéznéllét, kézhezállóság) el kell határolni az emberi létmódot. A legfőbb szempont ebben az, hogy az ember olyan létező, aki létében viszonyul a saját létéhez, amennyiben létében önnön létére megy ki a játék (arról van szó, az a tét). Ez azt jelenti, hogy az ember léte nem valami adott, hanem létezvén konstituálódik, ahogy Heidegger fogalmaz: vagyok, és lennem kell (a létet) (egzisztencia). A léthez való viszonyát a létre való nyitottsága teszi lehetővé. Ennek a nyitottságnak a jelzése a Dasein Da-ja. (A magyar fordítások azért egyoldalúak, mert ez a nyitottság transzcendentáléként minden időbeliség és térbeliség feltétele.) A terminus választásában az is szerepet játszott, hogy a sein létet, lenni-t jelent, az ember mint létező megnevezése a létre utal. Azt fejezheti így ki, hogy mint létezőt minden ízében a létjellemzői határozzák meg (a létre való nyitottság, a létéhez való viszony, a létezve konstituálódó lét). Mivel a létező létezvén „építi fel” létét, ezért ez a lét mindenkor hozzátartozik. Attól függően azonban, hogy a létét építő lehetőségek milyenek, ez a lét lehet a legsajátabb lehetőségekből felépülő sajátlagos, tulajdon-képpeni lét, és lehet olyan lehetőségből felépülő, melyek más számára is adottak, tehát nem tulajdon-képpeni.

„E létező léte mindenkor enyém. E létező létében viszonyul önnön létéhez. Mint e lét létezője ki van szolgáltatva tulajdon létének. A lét az, ami e létező számára mindenkor a tét. (…) E létező lényege abban rejlik, hogy létezik. A jelenvalólét „lényege egzisztenciájában rejlik. Ezért e létező kimutatható jellegzetességei nem egy ilyennek és ilyennek „látszó” kéznéllevő létező kéznéllevő tulajdonságai, hanem a számára mindenkor lehetséges módjai a létnek, és semmi más. E létező minden ígyléte elsődleges lét. Ezért a „Dasein” megnevezés, amellyel e létezőt jelöljük, nem a mibenlétet fejezi ki - mint az asztal, a ház vagy a fa -, hanem a létet.”

A jelenvalólét olyan létező, amely nem egyszerűen csak előfordul a többi létező között. Ontikusan kitüntetett, minthogy létében önnön létére megy ki a játék. A jelenvalólét ilyen létszerkezetéhez hozzátartozik tehát, hogy lététben létviszonya van e léthez. Ez pedig annyit jelent, hogy a jelenvalólét valamilyen módon és valamennyire kifejezetten megérti magát létében. E létezőt az jellemzi, hogy létével és léte által ez utóbbi feltárul előtte. A létmegértés a jelenvalólét egyik létmeghatározottsága. (…)

Magát a létet, amelyhez a jelenvalólét így vagy úgy viszonyulhat és mindig viszonyul is, egzisztenciának nevezzük. Mivel a jelenvalólét lényege abban rejlik, hogy létét mindenkor sajátjaként bírja, e létező lényegmeghatározása nem történhet egy tartalmi „mi” [Was] megadásával; ezért választottuk e létező megjelölésére a jelenvalólét elnevezést mint tiszta létkifejezést.” (Heidegger: Lét és idő, 4.§.)

K. L.