Fogalomtár etika szakosoknak

Igazságosság

Igazságosság: Ha bizonyos →erkölcsi normák és szabályok társadalmi halmazt alkotnak, akkor ezeket a normákat és szabályokat állandóan és következetesen alkalmazni kell a kérdéses halmaz minden tagjára. Ezt a formát nevezzük az igazságosság formális fogalmának. Ez egyúttal az igazságosság maximája is. Az igazságosság maximája azt jelenti, hogy a normák és szabályok alkalmazásának minden formája megközelíthető az igazságosság fenti meghatározásával. Az igazságosság lehet statikus és dinamikus. Statikus igazságosság az, amikor minden norma konkrét és egyúttal halmazhoz is kötött. Az igazságosságnak ez a formája azért statikus, mert nem kérdőjelezhető meg az adott halmazon belül, hogy vajon maguk a normák és szabályok igazságosak-e, mert azok az adott közegben maguktól értetődőnek számítanak. A dinamikus igazságosság esetében magukat a normákat és szabályokat is kétségbe vonhatjuk és ellenőrizhetjük. Az igazságosságot kétségbe vonva törekednünk kell helyettesítésükre, de akkor az igazságosságtól eltérő értékekre kell támaszkodnunk. Szigorú értelemben így csak a statikus igazságosság esetében beszélhetünk normák és szabályok „alkalmazásáról”. Mivel a társadalmi erkölcsök rétegezettséget mutatnak az igazságosság fenti szabálya csak az egyes társadalmi halmazokon belül érvényes. Különböző halmazok cselekvői közötti viszonyra nem alkalmazható ugyanaz a mérce. Valahányszor adott etikai normák és szokások erkölcstelenként lepleződnek le, az igazságosság valamely formája is igazságtalannak mutatkozik. Ezért mondhatjuk Wittgensteinnel szólva, ahogy az etika a világ feltétele, úgy az igazságosság is az. Beszélhetünk halmazközi normákról is, amelyek halmazközi erényekkel függenek össze. A halmazközi erények olyan cselekvésminták, amelyeket a társadalom minden olyan tagja általában helyesel, aki társadalmi helyzetétől függetlenül belsővé teszi ezt a helyeslést. (Például ravaszság, megszállottság, látnokság, stb.) Ezeknél a halmazközi erényeknél többnyire a hasznosság elemi ösztöne működik. A halmazközi erények igazságosság fölöttiek, mert feltételezhetően nem igazságos emberek magatartásában testesülnek meg. A halmazközi erények mögött meghúzódó halmazközi normák olyan természetűek, hogy társadalmi helyzetüktől és nemüktől függetlenül az embereknek be kellene tartania. A halmazközi normák éppen ezért nem partikulárisak, hanem természetüknél fogva általánosak. Az általános (elvont) normák és szabályok azonban nem univerzálisak. Az univerzalitás ebben az esetben azt jelenti, hogy az általános norma nem csak halmazok között, hanem kultúraközi értelemben is érvényes legyen. Ha adott társadalmi halmazt alkotó normákat és szabályokat nem sikerül következetesen és folyamatosan alkalmazni, akkor ezt a következetlenséget és megszakítottságot igazságtalanságnak nevezzük. Az addig magától értetődő normákat és szabályokat egyes személyek vagy egész csoportok, mint igazságtalanakat vethetik el. Ez egyúttal az igazságosság új értelmezését hozza magával, s egyszersmind más formák és szabályok érvényességét hirdethetik. Az igazságtalanságnak eme megjelenése az úgynevezett dinamikus igazságossághoz vezet. A statikus és dinamikus igazságosság képezi az ítéletalkotás, azaz az →erkölcsi ítéletek alapját.

Szöveghelyek: Heller Ágnes: Általános etika. 53-56., 144-163., Heller Ágnes: Morálfilozófia. 73-81., 205-210.

T. K.