Fogalomtár etika szakosoknak

Übermensch


Übermensch

Übermensch: A legismertebb nietzschei fogalom, ugyanakkor a leginkább félreértelmezett gondolat az Übermensch-ről szóló tanítás. Maga a fogalom tömörségénél fogva szinte csakis értelmező fordítást tesz lehetővé, ilyenek a magyarban: a felsőbbrendű ember, az emberibb ember, az emberen túli ember, az embert felülmúló ember. Mi ez utóbbi fordítás mellett döntünk, mégpedig azért, mert általa sikerülhet megmutatni, mennyiben viszi tévútra a gondolat értelmezését a többi fordítás. Ha egyes szöveghelyeket önmagukban tekintünk, vagy éppen előzetes elképzelés alapján válogatunk össze különböző szöveghelyeket, lényegében bármelyik értelmezést helytállónak találhatjuk. Kétségtelen, hogy Nietzsche az Übermenschet egy olyan embernek, embertípusnak tekintette, amelyik az eddigi emberhez, vagy általában az emberhez képest magasabb rendű. Kétségtelen az is, hogy számos helyen beszél felsőbbrendű emberfajról, árjáról, a görög magasrendű ember fajeredetéről. Ezek alapján ki lehet dolgozni – és a nácik meg is tették ezt - egy olyan értelmezést, mely szerint az Übermensch biológiailag meghatározott emberfaj, amelyik vagy ősidőktől létezik, vagy a fajok fejlődésében kiválasztódás – kitenyésztés – által létrejön vagy létre hozható. Ez utóbbi gondolat ráadásul, tehát a fajok eredetének és fejlődésének darwini tana, lényegi szerepet játszik az Übermensch-koncepcióban. Mégis, a más kontextusban elhangzó, a biologizmusra, a rasszizmusra és a fajelméletre, a németségre, az antiszemitizmusra, stb. vonatkozó rendkívül durva megjegyzésein túl azokra a helyekre érdemes felfigyelni, ahol szinte saját tanának és fogalmának értelmezéseként fejti ki Nietzsche az Übermensch-gondolatot. Az egyik ilyen hely Zarathustra Elöljáró beszédében található: „Az embert felülmúló embert tanítom nektek. Olyasvalami az ember, amin felül kell kerekedni. Mit tettetek ti, hogy felülkerekedjetek rajta? – Minden eddigi lény alkotott valami önmagán túlmutatót: épp ti volnátok hát apálya ennek a nagy dagálynak, és inkább visszatérnétek az állathoz, semhogy felülkerekedjetek az emberen.” Mit jelent az über? - ezen áll az értelmezés helyessége. Az idézetből, illetve a beszéd egész kontextusából (a kötéltáncos), az derül ki, hogy Nietzsche nem a valamin túli helyet, hanem a meghaladás, az áthaladás, a fölékerekedés mozgását hangsúlyozza. Azt a törekvést, hogy minden létező lététben önmaga fölé akar kerekedni, ami magának a létezésének a „hajtóereje” és tényleges értelme (valósága és célja). Ez nem pusztán egy hagyományos metafizikai tan, hanem az említett darwini hatás kell érezni mögötte. De ki az ember, akit ily módon szakadatlanul meg kell kísérelni fölülmúlni? Nem csupán a mindenkori önmagunk, vagy az ember általában, hanem, nagyon speciális értelemben, az európai hagyományban Isten képmásaként meghatározott ember. De lehet-e magasabbra jutni annál, mint hogy az ember Istennel méri magát? Igen, mert a képmás-tan olyan kötelezettséget ró az emberre, mely létezésnek értelme ellen hat. A túlvilági, igazi létezés ígérete a létezés középpontját és célját a létezésen túlra helyezi, miközben a tényleges létezést leértékeli. Az élet kibontakozását támogatni hivatott értékek az élet ellen hangolják az embert: úgy kell lenni, hogy ennek e létnek nem ebben a létben van az értelme. Az Übermensch elsőlegesen a léthez, a létezéshez, az élethez való intenzív viszonyban különbözik „az embertől”. Mindannak igenlője, amit a keresztény tanítás, Nietzsche szerint, szerint bűnnek, bűnösnek, elvetendőnek tart. Ebből látható, hogy az Übermensch-ről szóló tanítás szorosan a keresztény morális értékek kritikájának és az „Isten halott” gondolatnak a közegében értelmeződik. Az Isten halálával magára maradt ember, aki a létezés tragikuma elől immár a túlvilági lét vigaszába nem menekülhet, akit a szenvedés nem indíthat részvétre, az értelmetlennek maga kell, hogy értelmet adjon, az érték nélküliben maga kell, hogy értéket teremtsen (nihilizmus, az értékek átértékelése). A létezéshez való intenzív viszony, az élet igenlése nem beletörődés a földi létezés minden adottságába, hanem annak akarása, ami egyáltalán nincs is alávetve az emberi akarat hatalmának. Ezért nevezi Nietzsche az új embert a sors szerelmesének (amor fati). Különös próbát ajánl ehhez Nietzsche, annak a gondolatnak az élményszerű bekebelezését, hogy minden ami velünk történik, végtelenszer megtörtént már, és még végtelenszer meg fog történni (ugyanannak örök visszatérése). Tudjuk-e úgy élni az életünket, hogy ezt akarhatjuk a végtelenségig? - ez az Übermensch próbatétele.

"Az embert fölülmúló ember a földnek értelme. Mondja hát akaratotok: az embert fölülmúló ember legyen értelme a földnek!Kérve kérlek, testvéreim, maradjatok hűek a földhöz, és ne higgyetek azoknak, akik földöntúli reménységgel kecsegtetnek benneteket! Méregkeverők azok, akár tudják, akár nem. Az élet megvetője mind, haldokló, és méreggel fertőzött maga is, aki csak nyűg a földnek: vesszenek mind egy szálig! Valaha az Isten ellen való vétek volt minden vétkek legnagyobbika, de Isten meghalt, és vele haltak ezek a vétkesek is. Most már a föld ellen való vétek a legiszonyatosabb, és az, ha többre tartjátok a kifürkészhetetlennek belsejét, mint értelmét a földnek.” (Nietzsche: Így szólott Zarathusztra, I. 104-114.)

 

K. L.

<< Univerzális maximák    Üdvösség >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés