4. fejezet: A fizikai tárgyak létezése az időben

2. Endurantizmus és perdurantizmus

2.1. Endurantizmus és perdurantizmus nagy vonalakban

A fizikai tárgyak időben való perzisztálásának két nagy elmélete van. Az egyik az endurantizmus, a másik a perdurantizmus. (A két elnevezés David Lewis-tól (1986: 202) származik.) Az endurantisták (Chisholm 1976: app. A, Haslanger 1989a, 1989b, Lowe 1987, 1988, 2002: 49-58, Hinchliff 1996, Johnston 1987, Mellor 1998, Rea 1998, Inwagen 1990a, Zimmermann 1998) szerint (összhangban a fizikai tárgyakkal kapcsolatos józan ész meggyőződésünkkel) a fizikai tárgyak létezésük minden pillanatában teljes egészükben jelen vannak. Például az asztalomon levő drót tegnap és ma egy és ugyanazon partikuláré; ama két kifejezésnek, hogy „a drót tegnap" és „a drót ma" ugyanaz a referenciája. Az endurantista tehát a drót időben való perzisztálását - mivel úgy véli, hogy a fizikai tárgyak létezésük minden pillanatában teljes egészükben jelen vannak - a drót numerikus azonosságaként értelmezi.

A perdurantisták (Quine 1960, sect. 36, 1963, 1976, 1981, Lewis 1976, 1986: 202-5, 1988, 2002, Armstrong 1980, Heller 1990, 1992, 1993, Sider 1996, 2000, 2001) tagadják, amit az endurantista a józan ésszel összhangban állít. Tagadják tehát, hogy a fizikai tárgyak létezésük minden időpillanatában teljes egészükben jelen vannak. Mit állítanak e helyett? Azt, hogy a fizikai tárgyaknak minden időpontban csak egy meghatározott részük van jelen, és nem az egészük. Vagyis: az a kifejezés, hogy „a drót tegnap" és az a kifejezés, hogy „a drót ma" nem egy és ugyanazon dologra referál, hanem a drótnak mint konkrét partikulárénak egymástól numerikusan különböző részeire. A „drót ma" és a „drót tegnap" csak egy-egy része tehát az időben perzisztáló drótnak. Milyen részei? Nyilván nem a térbeli részei, lévén a drót térbeli részei ugyanazok tegnap és ma, hanem az időbeli (temporális) részei. A perdurantista alapállítása tehát az, hogy egy fizikai tárgy időben való perzisztenciája nem más, mint a fizikai tárgy numerikusan különböző temporális részeinek egymás után való prezentálódása, és egy fizikai tárgy nem más, mint a fizikai tárgy numerikusan különböző temporális részeinek vagy temporális szeleteinek mereológiai összege vagy aggregátuma. (Mereológiának a rész és egész elméleteit nevezzük!) Az a valami, ami teljesen és egészében prezentálódik egy adott időben, nem az egész fizikai tárgy (ahhoz az túl nagy), hanem annak mindig csak egy temporális szelete. Következésképpen a perdurantista vitatja, hogy a fizikai tárgyak időbeli perzisztenciája numerikus azonosságként értelmezendő.

A fizikai tárgyak időbeli perzisztálásának endurantista és perdurantista magyarázata közti különbséget a következőképpen is szokás megfogalmazni. Az endurantista azzal, hogy azt állítja, hogy a fizikai tárgyak létezésük során teljes egészükben jelen vannak, a fizikai tárgyakat háromdimenziós entitásoknak tekinti. Úgy tekinti: a fizikai tárgyaknak (például a drótnak) kizárólag térbeli részeik vannak; a fizikai tárgyak kizárólag a térben, a tér három dimenziójában kiterjedtek. Ezzel szemben a perdurantista azt állítja: a fizikai tárgyak nem három, hanem négydimenziós entitások. Vagyis a fizikai tárgyak nemcsak a térben kiterjedtek, hanem „elnyúltak" (spread out) az időben. Ahogy a fizikai tárgyak (például a drót) „elnyúltak" a térben, éppen úgy „elnyúltak" az időben is. A fizikai tárgyak tehát - ahogy a perdurantisták kifejezik - téridőbeli nyúlványok (spatio-temporal continuans) vagy téridőbeli férgek (spatio-temporal worms): temporális részeik vagy szeleteik mereológiai fúziói.

Felmerülhet a kérdés: a fizikai tárgyak időben való perzisztálásának vajon csak ez a két elmélete lehetséges? Nem. Az endurantizmustól és a perdurantizmustól újabban meg szokás különböztetni az úgynevezett exdurantizmust. Az exdurantizmus különös hibrid elmélete az endurantizmusnak és a perdurantizmusnak, mellyel e helyütt nem foglalkozom. (Az exdurantizmusról lásd: Sider 1996, 2000, Hawley 2001: ch. 2, Haslanger 2003.)

2.2. A temporális rész fogalma közelebbről

2.2.1. Konkrét vagy absztrakt entitások-e a temporális részek? 

A perdurantista szerint a fizikai tárgyak a szó szoros értelmében rendelkeznek temporális részekkel, és ugyanabban az értelemben része a drótnak a „drót tegnap" és a „drót ma", mint ahogyan része például a középső két centimétere. Vagyis a „temporális rész" fogalma nem absztrakt (pusztán teoretikus) entitás, hanem ugyanolyan konkrét, mint maga a fizikai tárgy, amelynek a része. A perdurantista szerint egy fizikai tárgy temporális része ugyanúgy rendelkezhet tulajdonságokkal, mint ahogyan az endurantista szerint maga a fizikai tárgy. Akár azt is mondhatjuk például, hogy míg a „drót tegnap" nagyon hideg volt, addig a „drót ma" nagyon meleg.

2.2.2. Hogyan alakítsunk ki szemléletes képet a temporális részekről?

Íme három javaslat:

(1) Vegyük azt a mondatot, hogy „Tamás tizenöt évesen ígéretes gyerek volt". A perdurantista szerint ezt a mondatot nem úgy kell értelmezni, hogy abban Tamásra magára referálunk, és amelyben a „tizenöt évesen" kifejezés pusztán módosítja a mondat tartalmát, jelesül hogy Tamás ígéretes gyerek volt. Hanem úgy, hogy a „Tamás tizenöt évesen" kifejezés egy önállóan létező entitásra (Tamás egy meghatározott temporális részére) referál, amely akkor prezentálódott, amikor Tamás tizenöt éves volt. Valójában ennek a temporális résznek a tulajdonsága az ígéretesség, és nem Tamásé mint téridőbeli nyúlványé. Tekintsük tehát úgy a temporális részeket, mint amelyekre a mondatokban az időhatározók referálnak!

(2) A fizikai tárgyaknak abban az értelemben vannak temporális részeik, amilyen értelemben az eseményeknek vannak. Vegyünk egy színházi előadást. Egy színházi előadásnak az első felvonása korábbi temporális része, mint a második. Ez utóbbi a színházi előadás későbbi temporális része. Maga a színházi előadás egyetlen felvonásban sincsen teljes egészében jelen; az első felvonásban az előadás „első felvonás" temporális része van csak jelen teljes egészében, és így tovább. Gondoljunk a fizikai tárgyakra úgy, mint a hosszabb eseményekre, és a fizikai tárgyak temporális részeire úgy, mint az események részeire!

(3) A fizikai tárgyaknak abban az értelemben vannak temporális részei, amilyen értelemben egy útnak vannak részei. Egy út ugyanis olyan valami, aminek egy helyen (mondjuk egy városban) csak egy része van teljes egészében jelen, de az egész út maga nincs. Más szavakkal: egyetlen helyen (városban) sem prezentálódik teljes egészében az út. Ennek analógiájára értsük úgy a perdurantista tanítását, mint amely szerint a fizikai tárgyak nem teljes egészükben prezentálódnak létezésük minden pillanatában, hanem mindig csak egy temporális részük (ahogy az útnak csak egy szakasza) prezentálódik teljes egészében!

2.2.3. Hogyan individuáljuk a temporális részeket?

A probléma elég nyilvánvaló. A perdurantista állítása az, hogy a fizikai tárgyak, például az asztalomon levő drót nem teljes egészében van jelen, hanem mindig csak egy temporális része van jelen teljes egészében (lásd a „drót tegnap" és a „drót ma"). Igen ám, de e két temporális résznek is vannak temporális részei; a drót ama temporális részének, hogy a „drót tegnap" temporális része a „drót tegnap reggel", a „drót tegnap délben", a „drót tegnap este". Következésképpen a perdurantista nem állíthatja azt, hogy a „drót tegnap" teljes egészében van jelen, hanem csak azt, hogy a „drót tegnap reggel", a „drót tegnap délben", a „drót tegnap este" van jelen teljes egészében. És természetesen nem kell itt megállni. Azt is mondhatjuk: teljes egészében a „drót tegnap reggel" sincsen jelen, ennek is csak a további temporális részei vannak jelen teljes egészükben, és így tovább, és így tovább.

De meddig? Vajon léteznek legkisebb temporális részek? Vannak netán temporális atomok? Ha vannak, akkor ezeknek immár nincsen temporális kiterjedésük, hanem pillanatnyi entitások? Ha azonban pillanatnyi entitások, akkor pusztán háromdimenziós entitások?

Nincs ebben valami alapvetően implauzibilis? Nincs. Ahhoz, hogy belássuk, hogy nincs, csak az kell, hogy komolyan vegyük a temporális és térbeli részek közti hasonlóságokat. Ahogyan a drót középső két centimétere mint a drót térbeli része rendelkezik további térbeli részekkel, éppen úgy rendelkezik a „drót tegnap reggel" mint a drót temporális része további temporális részekkel. És egyáltalán: ahogyan a drót egyre kisebb térbeli részekre bontható, éppen úgy bontható egyre kisebb temporális részekre is. Vagyis ha nem látunk semmi implauzibiliset abban, hogy a drótot mint térbeli entitást egyre kisebb térbeli részekre bontsuk, akkor abban sem kell semmi implauzibiliset látnunk, hogy a drótót mint téridőbeli entitást egyre kisebb temporális részekre bontsuk.

Sőt, abban az állításban sincsen semmi implauzibilis, hogy a temporális atomok mint pillanatnyi entitások csak háromdimenziós entitások. Mégpedig azért nincs, mert a háromdimenziósnak értett fizikai tárgyaknak is léteznek kétdimenziós szeletei. Például egy kockának az egyik lapja.

2.2.4. Átfedhetik-e egymást a temporális részek?

A perdurantisák szerint a temporális részek átfedhetik (overlap) egymást. Mit jelent az, hogy két temporális rész átfedi egymást? Azt, hogy van közös temporális részük. Vegyük a következő három temporális részt: a = „a drót tegnap", b = „a drót ma", és c = „a drót tegnap déltől ma délig". Világos: a ≠ c, és b ≠ c, de mind a-nak és c-nek, mind b-nek és c-nek vannak közös temporális részeik.

Felmerülhet a kérdés: ha a temporális részek keresztül-kasul átfedhetik egymást, akkor nem teljesen önkényes dolog egy és ugyanazon temporális részről beszélni? Nem. Pontosabban: ha igen, akkor ugyenez áll a térbeli részekre is. Ahogy ugyanis a négydimenziósnak értett fizikai tárgyak végtelenül sok (esetenként egymást átfedő) temporális szeletre felszabdalhatók, éppen úgy a háromdimenziósnak értett fizikai tárgyak is végtelenül sok (esetenként egymást átfedő) térbeli részre felszabdalhatók. Az asztalomon levő 30 centiméter hosszú drót bal 16 és jobb 16 centimétere például egymást átfedő térbeli részek. A bal és jobb 16,001 centimétere szintén. És így tovább.

2.2.5. Hogyan határozhatók meg a „temporális rész" fogalma segítségével a számunkra ismerős fizikai tárgyak?

A perdurantista szerint a számunkra ismerős fizikai tárgyak temporális részeik aggregátumai. Mármost a legtöbb perdurantista (például: Heller 1990: 49-52) szerint lényegesen több fizikai tárgy alkotható meg az egymástól numerikusan különböző temporális részek fúziójával, mint amennyi a józan ész világképe szerint létezik.

A következőről van szó. Az asztalomon levő drót (mint számunkra ismerős fizikai tárgy) „drót ma" temporális része nemcsak a drót része lehet, hanem számos más fizikai tárgy része is. A perdurantista mondhatja azt, hogy létezik egy fizikai tárgy (nevezzük X-nek!), melynek a következő temporális részei vannak: „drót ma", „Kaszparov születésének pillanata", „a legutóbbi napfogyatkozás időpontja", „a Parlament 1999. január 3-án" stb. stb. A perdurantista szerint X éppen olyan reális entitás, mint az asztalomon levő drót, és a „drót ma" éppen úgy része X-nek, mint az asztalomon levő drótnak.

Miért gondolja a perdurantista, hogy X éppen olyan reális mint a drót? Azért, mert ha (1) minden egyes temporális rész éppen olyan önállóan létező, konkrét entitás, mint az a fizikai tárgy, amelynek a része, és (2) minden egyes számunkra ismerős fizikai tárgy temporális részek „puszta" aggregátuma, akkor a temporális részek bármilyen kombinációja éppen olyan metafizikai státusú entitást eredményez, mint a számunkra ismerős fizikai tárgyak.

Természetesen a perdurantistának válaszolnia kell a kérdésre: ha a temporális részeknek végtelenül sokféle kombinációja létezik, melyek pontosan ugyanannyira reálisak, mint a józan ész számára megszokott fizikai tárgyak, akkor mégis mi határozza meg ez utóbbiakat? A perdurantista válasza: a számunkra ismerős fizikai tárgyakat az és csak az tűnteni ki a végtelenül sok létező fizikai tárgy közül, hogy az őket alkotó temporális részek között sajátos relációk állnak fenn.

Milyen relációk? Hármat említek:

(1) Ellentétben az olyan szétszórt (scattered) tárgyak, mint X temporális részeivel, a számunkra megszokott fizikai tárgyak temporális részei között téridőbeli közelségi reláció áll fenn. Azaz: egy számunkra ismerős t fizikai tárgy minden a temporális része esetében van t- nek egy másik b temporális része olyan módon, hogy a szomszédja b-nek, és hacsak b nem az első vagy az utolsó temporális része t-nek, van egy harmadik c temporális része úgy, hogy c nem temporális része a-nak és b-nek, és b szomszédja c-nek. (Lásd erről: Loux 1998: 214-5.) Nehezen érthető meghatározás ez, a lényeg azonban a következő: a mindannyiunk számára ismerős fizikai tárgyak esetében azok temporális részei között téridőbeli kapcsoltság (connectedness) áll fenn, vagyis a mindannyiunk számára ismerős fizikai tárgyak kontinuus téridőbeli nyúlványok.

(2) Ellentétben a szétszórt tárgyak temporális részeivel, a számunkra megszokott tárgyak temporális részei között hasonlósági reláció áll fenn: jobban hasonlítanak egymáshoz, mint amennyire más, számunkra ismerős fizikai tárgy temporális részeihez hasonlítanak.

(3) Ellentétben a szétszórt tárgyak temporális részeivel, melyek temporális részei között nem áll fenn oksági viszony, a számunkra ismerős fizikai tárgyak temporális részei okságilag felelősek a rájuk következő temporális rész létezéséért és karakteréért.

2.3. Prezentizmus és eternalizmus

Mint láttuk: az az alapvető különbség az endurantizmus és perdurantizmus között, hogy míg az előző szerint a fizikai tárgyak háromdimenziós entitások, melyek létezésük minden időpontjában teljes egészükben prezentálódnak, addig az utóbbi szerint a fizikai tárgyak négydimenziós nyúlványok, melyeknek csak temporális részeik vannak egyszerre jelen. E különbség az endurantizmus és perdurantizmus között értelemszerűen tükröződik a két elmélet időről alkotott felfogásában is. Előrebocsátva: az endurantisták tipikusan prezentisták, a perdurantisták tipikusan eternalisták.

2.3.1. Mi a prezentizmus?

A prezentizmus arról szóló elmélet, hogy mi létezik. A prezentisták (Prior 1967, 1968, Chisholm 1990, Merricks 1995, 1999, Bigelow 1996, Hinchliff 1996, Zimmerman 1996, 1998) szerint: kizárólag a jelen létezik, következésképpen csak azok a dolgok léteznek, melyek a jelenben (épp most!) léteznek. A múlt és a jövő nem létezik, következésképpen nem léteznek azok a dolgok, melyek a múltban léteztek, illetve melyek majd csak a jövőben fognak létezni. Nem léteznek tehát múltbeli és jövőbeli tárgyak. Természetesen a múltbeli tárgyak léteztek, amikor a múltban jelen voltak, és a jövőbeli tárgyak létezni fognak, amikor a jövőben majd jelen lesznek, mivel azonban kizárólag a jelen és ebből következően a jelenben létező tárgyak léteznek, a múltbeli és jövőbeli tárgyak nem léteznek.

A prezentista szerint tehát az egyetlen reális idő a jelen. Ennélfogva a „most" és „jelen" kifejezéseknek kitüntetett szerepe van. E két kifejezés elengedhetetlenül szükséges ugyanis ahhoz, hogy választ adjunk arra a kérdésre, hogy mi létezik. Létezni ugyanis csak az létezik, ami most, azaz a jelenben létezik. (A prezentizmusról kiváló áttekintést ad: Crisp 2003.)

2.3.2. Mi az eternalizmus?

Az eternalizmus ugyancsak arról szóló elmélet, hogy mi létezik. Az eternalisták (Russell 1915, Quine 1960, sect. 36, LePoidevin 1991, Mellor 1981, 1998, Sider 2001) szerint: nem csak a jelen létezik, hanem létezik a múlt is és a jövő is, következésképpen nem csak a jelenben levő tárgyak léteznek, hanem léteznek a múltbeli és a jövőbeli tárgyak is. Fontos: az eternalista szerint nem valamilyen más értelemben léteznek a múltbeli és a jövőbeli tárgyak, mint a jelenbeliek, hanem pontosan ugyanabban az értelemben. Egyszóval: a jelenbeli, múltbeli és jövőbeli tárgyaknak ugyanaz az ontológiai státusa. Az eternalista szerint tehát Te éppen úgy létezel, mint ahogyan Szókratész létezik, a különbség pusztán annyi, hogy míg Te a jelenben létezel, addig Szókratész a múltban létezik.

Az eternalista szerint tehát - hasonlóan a jelenhez - a múlt is és a jövő is reális. Ennélfogva a „most" vagy a „jelen" kifejezések nem élveznek kitüntetettséget. E kifejezések indexikusak, vagyis referenciájukat a kimondás körülményeinek figyelembevételével kell meghatározni, azonban az a valami, amire velük referálunk, ontológiailag nem kitüntetett. Amikor ezeket a kifejezéseket használom, akkor egyszerűen csak datálok egy bizonyos eseményt. Amikor azt mondom például, hogy „most esik az eső", akkor a „most" kifejezésnek pusztán az a funkciója, hogy jelezze: a mondat kimondásával egyidejűleg esik az eső. És hasonlóan: amikor a múltról vagy a jövőről beszélek, akkor ezzel nem tagadom meg a múlt és jövőbeli események létezését, hanem ugyancsak datálom az eseményeket. Az eternalista szerint ugyanis múlt eseménynek lenni nem egyéb, mint korábban történni, mint ahogyan rá referálok, és jövőbeli eseménynek lenni semmi egyéb, mint későbben történni, mint ahogyan rá referálok. (Az eternalizmusról kiváló áttekintést ad: Rea 2003.)

2.3.3. Endurantizmus - prezentizmus, perdurantizmus - eternalizmus

Ahogy korábban jeleztem: az endurantisták tipikusan prezentisták és a perdurantisták tipikusan eternalisták. Mielőtt a fogalmi viszonyok elemzésére rátérnék, még egyszer tézisszerűen az elméletek rövid meghatározása:

Endurantizmus: a fizikai tárgyak létezésük során minden időpillanatban teljesen és egészükben jelen vannak.

Perdurantizmus: a fizikai tárgyaknak létezésük során mindig csak bizonyos temporális részeik vannak jelen.

Prezentizmus: kizárólag a jelen és a jelenbeli tárgyak léteznek.

Eternalizmus: nemcsak a jelenbeli tárgyak, hanem a múlt és jövőbeli tárgyak is léteznek.

Íme a fogalmi kapcsolatok:

(1) A prezentizmusból következik az endurantizmus. Ha ugyanis prezentistaként azt állítjuk, hogy kizárólag a jelen és a jelenbeli tárgyak léteznek, akkor vissza kell utasítanunk a fizikai tárgyak temporális részeinek létezését. Egy fizikai tárgynak ugyanis csak olyan része lehet, amely létezik, mivel azonban nem léteznek múltbeli és jövőbeli entitások (például: „a drót tegnap" és a „drót holnap"), ezek a múltbeli és jövőbeli entitások nem lehetnek a fizikai tárgyak részei. A prezentizimusból tehát következik a perdurantizmus tagadása és ennélfogva endurantizmus elfogadása.

Mindazonáltal van egy zavaró körülmény. Ugyanis azt is gondolhatja valaki, hogy a prezentizmus azzal, hogy tagadja a múltbeli és jövőbeli tárgyak létezését, végső soron magát a fizikai tárgyak időben való perzisztálását tagadja. Azt nevezetesen, hogy a fizikai tárgyak különböző időkben léteznek. Következésképpen nem következhet belőle az endurantizmus mint a perzisztencia egy elmélete.

Ez azonban nincsen így. A prezentista nem tagadja a fizikai tárgyak perzisztálását. Azt ugyanis a prezentista nem tagadja, hogy a fizikai tárgyak a múltban (amikor a múltban jelen voltak) léteztek, és azt sem tagadja, hogy a fizikai tárgyak a jövőben (amikor a jövőben jelen lesznek) létezni fognak, és ez éppen elég. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a fizikai tárgyak igenis több különböző időben léteztek illetve léteznek.

(2) Az endurantizmusból nem következik a prezentizmus. Ahogy a 3.2.3. részben látni fogjuk: az endurantizmus összhangban lehet az eternalizmussal is.

(3) A perdurantizmusból következik az eternalizmus. Ha ugyanis perdurantistaként azt állítjuk, hogy a fizikai tárgy a temporális részeinek aggregátuma, akkor ebből következik, hogy olyan entitások is léteznek, amelyek nem jelenbeliek (például: „a drót tegnap" és a „drót holnap"), ugyanis egy fizikai tárgynak nem lehetnek olyan részei, amelyek nem léteznek. Vagyis a perdurantizmusból következik a prezentizmus tagadása és ennélfogva az eternalizmus elfogadása.

(4) Az eternalizmusból nem következik a perdurantizmus. Lásd ugyanis (2): az eternalizmus összhangban lehet az endurantizmussal.

Végezetül egy terminológiai megjegyzés. A szakirodalomban gyakran úgy szerepel, hogy a perdurantizmusból nem az eternalizmus, hanem az úgynevezett négydimenzionalizmus (four-dimensionalism) következik. Ez félrevezető megfogalmazás. Ehelyett a következő terminológiát ajánlom: Négydimenzionalizmuson értsük pusztán azt az álláspontot, amely tagadja a prezentizmust. Ha így értjük, akkor az eternalizmus a négydimenzionalizmusnak csak egy változata, ugyanis nem csak eternalistaként tagadhatjuk a prezentizmust. A négydimenzionalizmus másik fő változata, az úgynevezett növekvő tömb vagy növekvő univerzum elmélet (growing block or growing universe theory) szintén szembenáll a prezentizmussal. E szerint: a jelen mellett létezik a múlt (így léteznek a múltbeli tárgyak), de a jövő még nem létezik (így a jövőbeli tárgyak nem léteznek) (Tooly 1997). Vegyük észre: ha valaki perdurantista, annak nem elég a növekvő univerzum elmélet mellett elköteleződnie, hanem az erősebb eternalizmust kell választania! (Az elméletek közötti fogalmi kapcsolatokról részletesen lásd Crisp 2003, Rea 2003, Haslanger 2003.)

2.4. Milyen viszonyban van az endurantizmus és a perdurantizmus a fizikai tárgyak előző fejezetben tárgyalt elméleteivel?

A fizikai tárgyak perzisztenciájának problémája fogalmilag független a fizikai tárgyak ontológiai szerkezetének problémájától. Az endurantizmus is és a perdurantizmus is konzisztens lehet mind a nominalizmussal, mind a szubsztrátumelmélettel, mind a nyalábelmélettel. Egyetlen kivétel akad: a szubsztanciaelmélet kizárólag az endurantizmussal konzisztens. A perdurantizmussal ugyanis bizonyosan összegyeztethetetlen.

Miért? Azért, mert a szubsztanciaelmélet a természetes fajták alapján tagolja a világot, és a fajtákat instanciáló fizikai tárgyakat irreducibilis entitásoknak tekinti, s ezzel pedig nyilvánvalóan szembenáll a perdurantista ama nézete, hogy (1) a temporális részek bármilyen kombinációja éppen olyan reális, mint a macskák, kutyák, emberek, bükkfák, és (2) a számunkra ismerős fizikai tárgyakat pusztán a temporális részek közötti relációk teszik azzá, amik.