Kora reneszánsz (1475–1541)

Az arisztokrácia és a főpapság építkezései a Mátyás-kor második felében (Vác, Nagyvázsony, Nyírbátor és más emlékek, 1475–1490)

Az új luxus stílus elterjedése Mátyás idején limitált volt, az ország alig néhány helyén, leginkább az Itáliát járt főpapok építkezésein jelentkezett. Ilyen volt ecsedi Báthori Miklós, Mátyás rokona, előbb szerémi, majd váci püspök (meghalt: 1506). Galeotto szerint még a királyi tanácsra várva is Cicerót olvasott. Itáliai mesterekkel építtette újjá a váci várbeli székesegyházat és a püspöki palotát. Az utóbbiból valók homokkő ablakkeret-töredékei, budai márgaanyagú ajtókeretek, homokkő, illetve budai márga ión oszlopfők, valamint budai márga balusztrádelemek. Az utóbbiak méretben s a törpepillérek ikonográfiájában teljesen megegyeznek a budai díszudvar Mátyás-kori hasonló elemeivel, így biztosra vehető, hogy a budai műhelyből szállították ide kész elemként őket. A palotát tehát reneszánsz nyíláskeretek díszíthették, ónmázas padlócsempék borították a belső padozatokat, dunai oldalán (feltehetően többszintes) árkádsor kapott helyet. Talán könyvtárát díszíthette az 1485-ös datált címer, amely az egy évvel korábban kegyvesztetté vált Báthori építkezéseinek befejezését jelzi.

A farkasfogas címerpajzsot a Sárkányrend jelvényének sárkánya markolja meg karmaival, körben gyümölcsfüzérrel, felül aránytalanul apróra sikerült püspöki mitrával. Alul szalag öleli körül a vegyes arab-római dátumot. Egy másik címerkövet is ismerünk, ám ez datálatlan. A reneszánsz faragványok másik része a palotától délre állt háromhajós, szentélykörüljárós székesegyházból való. Ezt is Báthori építtette át, késő gótikus kapukeretei, gazdag hálóboltozata ekkor készülhetett. A források szerint a Szt. Miklós-kápolnát is átépíttette, s ide is temetkezett: 1719-ben rátaláltak vörös márvány sírlapjára. Az egykori székesegyház ásatásakor előkerült reneszánsz töredékek feltehetően a kápolna tabernákulumából, esetleg oltárából származhatnak. Vácon kívüli építkezését tanúsítja 1483-as, a nógrádi várba készült címerköve, amely a váci párdarabnál gyengébb, feltehetően magyar mester műve.

1490 utáni a Báthori Miklós által készíttetett vörös márvány, Jagelló-sasos és koronás W-monogramos törpepillér, amely galléros orsójával teljesen megegyezik a már említett Ulászló-kori budaival.

Báthori építkezéseinek harmadik ismert helyszíne a mogyoródi bencés apátság volt. Ezt - birtokviták után - 1489-ben foglalta el, s a már korábban elnéptelenedett kolostort kastéllyá építtette át. Az elpusztult épület helyén folytatott ásatás során számos reneszánsz töredéket találtak: oszloptörzseket és kapiteleket, nyíláskeret- és párkányrészleteket. A faragványok alapján az épülethez reneszánsz árkád (vagy az átalakított kerengő) tartozhatott, homlokzatain all'antica ablakok-ajtók nyíltak. A munkákat 1489 és 1506 (az építtető halálának éve) közé tehetjük.

Valószínűleg Báthori Miklós közvetíthette a mestereket testvéreihez: Báthori Andráshoz, aki az ecsedi várat építtette át, és István erdélyi vajdához, a két nagy nyírbátori templom egyik építtetőjéhez. Az előbbi várból maradt fenn az 1484-ből való reneszánsz címerkő, amely azonban egy késő gótikus építménynek valószínűleg csak egyetlen eltérő stílusú eleme lehetett.

Nyírbátorban az 1480-as években István erdélyi vajda emelte a (később a minoritáké lett) obszerváns ferencesek kolostorát, 1493-ban ide is temetkezett. A rendház jellegzetesen ferences típusú, hosszú szentélyes templomát egykor hálóboltozat fedte. Kétséges, hogy ugyancsak ő kezdte-e el építeni 1484 körül a település Szt. György-plébániatemplomát (ma: református templom), amelynek osztatlan (külön szentély nélküli), egységes, hálóboltozattal fedett, hatalmas csúcsíves, mérműves ablakokkal megvilágított tere (ún. teremtemplom) a késő gótika homogén téreszményének monumentális hazai megfogalmazása.

Báthori István építtetőségét mindössze a déli kapu lunettája később idekerült címerkövének nevét és az 1488-as évszámot tartalmazó írásszalagja támasztja alá, ám a felirat és a faragvány karaktere annyira elüt a többi reneszánsz plasztikától, hogy kétséges, egyáltalán a templomba készült-e eredetileg. Az említett déli kapu szemöldökpárkánya frízének felirata a templom építését kizárólag a vajda unokaöccsének, Báthori Andrásnak tulajdonítja. Mindezek alapján a munkák 1493 körül vehették kezdetüket, és kb. 1511-ig be is fejeződtek.

A templom több furcsa eleme (pl. a külső falak eltérő vastagsága, a nyugati homlokzat és a torony helyzete) építés közbeni tervváltozásra utal. Jelentősek a templom reneszánsz részletei is: három ajtókeret, a hármas papi sedilia (fali ülőfülke), a tabernákulum, a befalazott karzat balusztrádja, valamint a déli homlokzat keresztosztós ablaka. Ezek egy részét készen szállították ide, másik részüket - a gótikus szerkezettel megegyező dácittufa anyaguk miatt - helyben faragták. Báthori István vörös márvány lovagi alakos sírköve eredetileg a ferences templomba készült, és csak 1600 körül Báthori István országbíró vitette át a református templomba. A templomhoz köthető, 1511-ben készült, F. Marone szignójú (?), tehát itáliai mester által készített, nagy értékű, ötven ülőhelyes, intarziás stallum nem illik egy plébániatemplom funkciójához, így a templom valószínűleg - sok más érv alapján - egy lovagrendi társulat gyűlésterme célját is szolgálta.

Ugyancsak a XV. század végére, a XVI. század elejére tehető a nyírbátori Báthori-várkastély kiépítése, amelyet 1730 után magtárrá alakítottak, ma egy északi és egy déli épületszárny őrzi a középkori épület maradványait. A déli palotaépület homlokzatait kőkeresztes reneszánsz ablakok díszítették, északi, udvari homlokzata előtt pilléreken nyugvó emeleti reneszánsz loggiával.

Nagyvázsonyt Mátyás 1472-ben adományozta kedvelt hadvezérének, Kinizsi Pálnak, aki a XV. század elejéről származó, a Vázsonyiak építtette erődített lakótoronyhoz L alakban kétemeletes gótikus palotát csatlakoztatott, és az együttest tornyos védőművel vetette körül.

Kinizsi alakíttatta át 1481-ben a plébániatemplomot, ennek során készült az új, poligonális, hálóboltozatos szentély. Ugyancsak ő alapította 1483-ban a (ma már romos) pálos kolostort, melynek kvadrumához csaknem azonos szélességben csatlakozott a hálóboltozattal fedett templom-, illetve az alig keskenyebb szentélytér.

A boltozat jellemző részlete az ún. fecskefarkas boltozatindítás. A szentélyben állt Kinizsi síremléke. A néhány, inkább 1490 utánra keltezhető reneszánsz faragvány ellenére mindhárom Kinizsi-építkezés késő gótikus stílusú volt.

Ernuszt Zsigmond 1473-tól volt pécsi püspök, majd 1476-tól 1482-ig horvát és szlavón bán is. 1488-as datálású, a gyurgyeváci várat díszítő címerköve a reneszánsz divatot követi, de a szimmetrikus kompozíció és a gyümölcsfüzér erőtlen másolat egy gótikus tanultságú mestertől, s ugyancsak tradicionális jellegű az alsó felirat is. Ugyancsak Ernuszt helyezte el a pécsi Püspökvár déli kaputornyának címerkövét. Az 1498-as faragvány reneszánsz mintaképeket másol, de gyengébb, mint a gyurgyeváci: késő gótikus tanultságú, hazai kőfaragótól származhat.

Az Alföld peremén, Váradon Mátyás korában a morva származású Filipecz János alakíttatta át a püspöki palotát, aki 1476 és 1491 közt töltötte be a püspöki széket. Mint felhévízi prépost építkezett templomában (1472-1476) s Morvaországban is. A váradi székesegyháznak értékes egyházi öltözeteket, ezüsttárgyakat és liturgikus könyveket ajándékozott. Ransanus 1488-ban palota- és erődítési munkáiról számol be. A püspöki palota homlokzatát a budaiakkal teljesen megegyező (talán ott is készült) vörös márvány keresztosztós ablakokkal látta el, gótikus-reneszánsz átmeneti stílusú gyámköve talán fiókos dongaboltozatot támasztott alá. Két gótikus bordatöredék és egy függönyívsor a stílusok egymás mellett élő pluralizmusát jelzi.

Az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház északi oldalán az 1488-1493 közötti időszakban Alfarellus Ferratius esztergomi várnagy építtetett Szent Mihály arkangyal tiszteletére kápolnát. Egyik kapuját Beatrix királynő családjának, az Aragóniaiaknak a címere díszítette, amelynek két kis töredékét az esztergomi Vármúzeum, illetve a Bakócz-kápolna sekrestyéje őrzi. Azonosításukat Széless György és Mathes János leírásai teszik lehetővé: egy félköríves lunetta-domborműben két tritón(nő) tartotta az Aragóniai-címert. A kápolnakapu így tehát itáliai (reneszánsz) reprezentációs formát képviselt, a valószínűleg inkább késő gótikus építményről semmit sem tudunk.

Ippolito d'Este esztergomi érsek (1486-1497) az Esztergom melletti Pusztamaróton építkezett Mátyás idején, 1487-1490 között. Az adatok szerint Rázsonyi Mihály és Jakab kőfaragómesterek, Bálint üvegesmester és Kaza György díszkályhás működött közre a tornyos kastély emelésében, ablakkereteit (vörös?) márványból faragták, termeit cserépkályhákkal fűtötték. 1526-ban pusztult el.

1470 körül több székesegyház késő gótikus átépítése is elkezdődött. Vetési Albert veszprémi püspök székesegyházát 1470 körül kifestette, és új orgonával látta el, s mellette megépíttette a saját temetkezőhelyének szánt Szt. György-kápolnát. A korábban antikva betűs felirata miatt tévesen reneszánsz töredékként értékelt gótikus oszlopfő (1467) egy szentségházhoz tartozhatott. Egerben Beckensloer János püspök 1470-1475 közt a várbeli püspöki rezidenciát alakíttatta át, az egyemeletes épület legreprezentatívabb része a főhomlokzaton földszinti csúcsíves árkádsora. 1486-ban Nagylucsei (Dóczy) Orbán püspök (1486-1492) kezdte s utóda, Bakócz Tamás (1493-1497) folytatta az egri székesegyház új szentélyének emelését, melyben a hatalmas támpillérek közti kápolnák övezik körben a csarnokteret. Kialakításában délnémet művészeti hatásokat vehetünk észre.

A városokban még kevésbé érezhető a reneszánsz: a késő gótika jellemzi továbbra is a jelentősebb templomépítkezéseket is. Az egri székesegyház már említett csarnokszentélye (1486-tól) mellett a délnémet késő gótika hatása jelentkezik a miskolci Avasi-templom 1489-re befejeződött csarnoktemplommá alakításában vagy a gyöngyösi Szt. Bertalan-templom átépítésében is.

Az ország nyugati részében ekkor még mindig a közeli bécsi hatások érvényesültek: a soproni Szt. Mihály-templom 1480-as években készült alsó sekrestyéjének boltozata és nyugati karzatának megoldása a bécsi Stephansdomtól vette mintáját. Szintén bécsi tanultságú volt a kassai István mester, aki 1464-1465-ben a bártfai Szt. Egyed-templom új szentélyboltozatát és gyönyörű szentségházát építette. 1480-ig Kassán a Szent Erzsébet-templomon dolgozott (déli torony, nyugati karzat). Ekkoriban épült az új szentély is, az 1474-1477 körülre datálható új szárnyas oltárral.