2. fejezet: Tulajdonságok

5. Univerzálé versus partikuláré és „absztrakt” versus „konkrét”

A 2.3.2. részben megígértem, hogy részletesen is foglalkozom az „absztrakt" versus „konkrét" fogalompárral. E részben azt szeretném megmutatni, hogyan függ össze az univerzálék és partikulárék megkülönböztetése az entitások absztraktakra és konkrétakra való felosztásával.

5.1. „Absztrakt" versus „konkrét"

A filozófusok között nagyjából egyetértés van a tekintetben, hogy mely entitások absztraktak és melyek konkrétak. Valószínűleg minden filozófus egyetértene azzal, hogy míg például a csillagok, az elektronok, a rádióhullámok, az ELTE épülete vagy a kavicsok konkrét entitások, addig a számok és azok sorozatai vagy halmazai, az „A" betű vagy a Pitagórasz-tétel absztraktak. De vajon miben áll e megkülönböztetés ontológiai alapja? Nézzük a három legismertebb javaslatot.

5.1.1. Az „absztrakt" és „konkrét" tér-időbeli megkülönböztetése

Az egyik leggyakoribb javaslat a konkrét és absztrakt entitások megkülönböztetésére az, hogy míg a konkrét entitások térben és időben léteznek (vagy legalábbis időben), addig az absztrakt entitások nem térbeliek és időbeliek. (A „vagy legalábbis időben" zárójeles kitételre azért van szükség, mert egyes filozófusok (például: Descartes) szerint az elme vagy lélek nem térbeli, de időben létező konkrét entitás.)

E megkülönböztetés plauzibilisnek tűnik. Teljesen értelmetlen ugyanis az a kérdés, hogy „hol van a Pitaagórasz tétel?", vagy az, hogy „mikor jött létre a kettes szám?". Teljesen értelmes viszont azt kérdezni, hogy „hol van a papucsom?", vagy azt, hogy „mikor születtem?".

E megkülönböztetésnek mindazonáltal van egy szépséghibája. Úgy tűnik ugyanis, hogy bizonyos absztrakt entitásoknak igenis vannak időbeli tulajdonságai (lásd Rosen 2001). Gondoljunk például a sakkra mint absztrakt tárgyra. Ne az egyes sakkpartikra (ezek nyilvánvalóan konkrétak, lévén térben és időben mennek végbe), hanem magára a sakkra mint játékra, annak jól definiált szabályrendszerével. Úgy tűnik: a sakk mint absztrakt entitás időbeli létező, hiszen meghatározott időben jött létre, sőt a szabályai időről-időre változtak.

A dilemma, amivel szembekerülünk, tehát a következő: vagy azt kell állítanunk, hogy az „absztrakt" versus „konkrét" fentebbi megkülönböztetése implauzibilis, mivel nem tud elszámolni az olyan absztrakt entitásokkal, melyeket az ember hozott létre, vagy azt, hogy nem léteznek ember által alkotott absztrakt entitások, vagyis például a sakk nem absztrakt tárgy. Ez utóbbit éppenséggel lehet állítani, de elég ad hocnak tűnik.

5.1.2. Az „absztrakt" és „konkrét" oksági megkülönböztetése

A másik leggyakoribb javaslat arra, hogy megkülönböztessük egymástól az absztrakt és konkrét entitásokat, a következő: míg a konkrét tárgyak (például: rádióhullámok, kavicsok) oksági viszonyban állhatnak más dolgokkal, addig az absztrakt tárgyak (például: a „2" vagy a koszinusz függvény) nem állhatnak oksági viszonyban semmivel.

Erős a késztetés azt gondolni, hogy az „absztrakt" és „konkrét" oksági megkülönböztetése egybeesik a tér-időbeli megkülönböztetésükkel. Azaz: csak azok a dolgok állhatnak oksági viszonyban más dolgokkal, amelyek térben és időben léteznek, és azok a dolgok, amelyek nem térben és időben léteznek, nem állhatnak oksági viszonyban semmivel. Egyesek szerint azonban (például: Rosen 2001) ez nem teljesen van így. Íme egy állítólagos ellenpélda: a naprendszer tömegközéppontja. A naprendszer tömegközéppontjának minden időpontban van térbeli helye, mégsem mondaná senki azt, hogy oksági viszonyban állhat más dolgokkal.

De vajon plauzibilis-e az „absztrakt" és „konkrét" entitások oksági megkülönböztetése? A válasz attól függ: miképp vélekedünk az oksági viszonyok relátumainak a természetéről. A legtöbb kortárs filozófus úgy véli, hogy az oksági viszony események között áll fenn. Az oksági kijelentések azt tartalmazzák, hogy egy esemény egy másik eseményt okozott vagy idézett elő. Ezt a meggyőződést az támasztja alá, hogy amikor valaminek az okára kérdezünk rá, akkor többnyire arra vagyunk kíváncsiak, hogy valami miért történt, vagyis arra, hogy egy esemény miért következett be.

Nomármost ha az oksági viszony valóban események között áll fenn, akkor nem jó a konkrét és absztrakt tárgyak oksági megkülönböztetése, lévén nem a konkrét tárgyak állnak oksági viszonyban egymással. Legfeljebb az mondható: a konkrét tárgyak - ellentétben az absztraktakkal - lehetnek az oksági viszonyban levő események alkotóelemei. Például annak az eseménynek, hogy betört az ablak, oka lehet az az esemény, hogy eldobtam egy téglát; és ez utóbbi eseménynek mint oknak alkotóeleme lehet a tégla mint konkrét tárgy, és az előbbi eseménynek mint hatásnak vagy okozatnak alkotóeleme lehet a betört ablak mint konkrét tárgy.

Így értve azonban nem világos, hogy az absztrakt tárgyak miért ne lehetnének oksági viszonyban álló események alkotóelemei. Teljesen korrekt oksági kijelentésnek tűnik például az, hogy „Jóska örömét mint eseményt az az esemény okozta, hogy megértette a Pitagórasz tételt".

5.1.3. Az „absztrakt" és „konkrét" megkülönböztetése az absztrakció fogalmával

Az absztrakt és konkrét entitások megkülönböztetésének harmadik módja alapvetően különbözik az előző kettőtől. E megközelítés az absztrakció mint mentális aktus felől igyekszik megragadni az absztrakt entitások fogalmát; úgy tekinti az absztrakt entitásokat, mint egyfajta mentális művelet eredményeit. Az absztrakció során gondolatban elválasztjuk egy konkrét partikuláris tárgytól valamely tulajdonságát. Figyelmünket például egy alma alakjára koncentráljuk, és így eljutunk az alma alakjának absztrakt fogalmáig.

Ha e megkülönböztetés mellett kötelezzük el magunkat, és az absztrakt entitásokat absztrakciós folyamatok eredményeinek tekintjük, akkor absztrakt entitásokon ontológiailag nem önálló entitásokat értünk. Például az alma alakja mint absztrakt entitás nem létezhet az almától függetlenül. Az absztrakt entitások tehát ontológiailag függő (ontologically dependent) entitások, amelyek nem létezhetnek ama konkrét tárgyaktól elválasztva, amelyekből absztraháltuk őket, és amely tárgyak viszont ontológiailag függetlenek.

Ezzel a megközelítéssel szemben is fel szokás hozni egy ellenvetést: nem igaz, hogy míg a tulajdonságok mint absztrakt entitások ontológiailag függnek azoktól a tárgyaktól, amelyeknek a tulajdonságai, addig a tárgyak mint konkrét entitások ontológiailag függetlenek a tulajdonságaiktól. Ehelyett kölcsönösen függnek egymástól; a tárgyak éppen úgy függnek ontológiailag a tulajdonságaiktól, mint fordítva, a tulajdonságok a tárgyaktól. Gondolj arra: mi marad egy tárgyból, ha valamennyi tulajdonságától elvonatkoztatsz!

5.2. Konkrét vagy absztrakt entitások-e az univerzálék?

A válasz nyilván attól függ, mit értünk konkréton, absztrakton és univerzálén. Ha nem vagyunk elég óvatosak, csúnya fogalmi és terminológiai zavar támad, és számos bosszantó keresztosztályozáshoz jutunk (lásd: Lowe 1998: ch. 7, 10, 2002: ch. 20.) Íme egy lehetséges felosztás, melyből most kihagyom az „absztrakt" és a „konkrét" oksági megkülönböztetését, az ugyanis e felosztásban ugyanúgy viselkedik, mint a tér-időbeli megkülönböztetés.

(1) Ha konkrét entitásokon térben és időben létező entitásokat értünk, és ha - Arisztotelészt és Armstrongot követve - univerzálékon olyan entitásokat értünk, melyek egészükben és teljesen a tér különböző helyein képesek prezentálódni, akkor azt kell állítanunk, hogy az univerzálék konkrét létezők.

Plauzibilis ez a javaslat? Nem biztos, van ugyanis egy kellemetlen következménye. Ha az univerzálékat térben és időben létező (konkrét) entitásoknak tekintjük, akkor ebből az következik, hogy a nem térben és időben létező (absztrakt) entitások nem instanciálhatnak univerzálékat. A „2" például nem instanciálhatja a párosság univerzálét, ugyanis a „2" mint nem térben és időben létező (absztrakt) entitás csak nem térben és időben létező (absztrakt) univerzálét instanciálhat, azonban a feltevés szerint az univerzálék konkrétak. Mármost mivel nem tagadhatjuk azt, hogy ha vannak absztrakt entitások, akkor azok absztrakt univerzálékat instanciálnak, ezért ha az arisztotelészi-armstrongi javaslatot fogadjuk el és az univerzálékat térbeli és időbeli entitásoknak tekintjük, akkor tagadni kényszerülünk az absztrakt, nem térbeli és nem időbeli entitásoknak a létezését. Egyébként maga Armstrong expressis verbis tagadja is az absztrakt tárgyak létezését.

(2) Ha absztrakt entitáson absztrakció útján nyert, ontológiailag függő entitásokat értünk, akkor annak ellenére, hogy - Arisztotelészt és Armstrongot követve - univerzálékon térbeli és időbeli entitásokat értünk, azt kell állítanunk, hogy az univerzálék absztrakt létezők.

Amennyire látom, a kortárs realista filozófusok ezt az álláspontot kedvelik a legjobban. Vagyis (figyeljünk a terminológiára!): a tulajdonságok képesek egészükben és teljesen jelen lenni a tér különböző helyein (ezért univerzálék), és egy időben egyszerre több lehet belőlük egyetlen helyen (ezért absztraktak). Ezzel szemben a fizikai tárgyak egészükben és teljesen egy időben kizárólag a tér egyetlen helyén lehetnek (ezért partikulárék), és egy időben nem lehet ugyanolyan típusú dolog belőlük a tér ugyanazon a helyén (ezért konkrétak).

(3) Ha absztrakt entitásokon nem térben és időben létező entitásokat értünk, és ha - Platónt követve - univerzálékon transzcendens entitásokat értünk, akkor azt kell állítanunk, hogy az univerzálék absztrakt létezők. (Ez világos, nem fűzök hozzá kommentárt.)

(4) Ha absztrakt entitáson absztrakció útján nyert, ontológiailag függő entitásokat értünk, és konkrét entitásokon ontológiailag független entitásokat értünk, akkor annak ellenére, hogy - Platónt követve - univerzálékon transzcendens entitásokat értünk, azt kell állítanunk, hogy az univerzálék konkrét létezők.

E javaslat összefügg a platonisták ama nézetével, mely szerint léteznek instanciálatlan univerzálék. Értelemszerű: amennyiben léteznek instanciálatlan univerzálék, akkor az univerzálék létezése nem függ ama tárgyaktól, melyek instanciálják őket, vagyis az univerzálék ontológiailag független entitások, vagyis definíció szerint konkrétak.

5.3. Konkrét vagy absztrakt entitások-e a trópusok?

E kérdésnek az kölcsönöz külön bájt, hogy míg egyes trópuselmélészek (például: Williams 1953/2004, Campbell 1981/1998, 1990) a trópusokat absztrakt partikuláréknak nevezik, addig más trópuselmélészek (például: Simons 1994/1998) konkretizált tulajdonságoknak hívják őket.

E terminológiai zavar mélyén is az „absztrakt" fogalmának kétértelműsége rejlik. Campbell például ekképpen határozza meg az absztraktságot: „[...] egy dolog akkor absztrakt, ha egy absztrakciós aktus által kerül az elmébe (an item is abstract if it is got before the mind by an act of abstraction), vagyis azáltal, hogy a prezentált dolog egy részére, de nem teljes egészére összpontosítjuk a figyelmünket" (1981/1998: 351).

Ha így nézzük: a trópusok mint absztrakt entitások a partikuláris tárgyakkal mint konkrét entitásokkal állnak szemben. A trópusok absztraktak, mert ontológiailag függenek a partikuláris tárgyaktól, lévén nem létezhetnek azoktól elválasztva. Egy trópus ugyanis mindig csak trópusok egy meghatározott együttese vagy kötege tagjaként létezhet, amely köteg alkotja magát a partikuláris fizikai tárgyakat. Ezt fejezi ki az az ismert megfogalmazás is, hogy nem léteznek „szabad" trópusok (there can be no „free" trops).

Simons ezzel szemben absztrakt tárgyakon olyan entitásokat ért, amelyek nem rendelkeznek térbeli és időbeli tulajdonságokkal, és konkrét entitásokon pedig olyanokat, amelyek rendelkeznek ilyenekkel (1994/1998: 368). És értelemszerűen: amennyiben konkrét entitásokon olyan entitásokat értünk, melyek térben és időben léteznek, akkor a trópusokat konkrét entitásoknak kell tekintenünk.