Szedés, mikrotipográfia

Az idézőjelek családja

Történeti fejlődés

Az 1903-as Simonyi-féle kalauz[1] »-« jelet használ. Megemlíti, hogy „néha e jelet egyszerűbben írják: ,-‘", hozzátéve, hogy ez inkább kerülendő, „mert könnyen összetévesztik a vesszővel s a hiányjellel". S valóban, még a szabályzatban is zavaró a példa, mert a kezdő tagja valóban a vesszőnek felel meg (valószínűleg ezért került később fölülre, '-' formában, azaz mindkét helyen egyszerű aposztróf jellel[2]). Ő még a lúdlábat nevezi macskakörömnek, s gyakori használatát pl. címek esetén német hatásnak tulajdonítja. „A nyelvészeti munkákban egyes szók jelentésének kitüntetésére sokszor szükséges az idézőjel, de hogy ne legyen olyan tarka, ilyekor inkább az egyszerűbb jelet (,-‘) használjuk, ezt ,-‘ tehát kiemelőjelnek, a »-« jelt pedig az igazi idézetekre szorítjuk". Ez a funkcionális elkülönítés ma is él „-" ill. '-' formában.

Az 1929-es tipográfiai szabályzat kétféle idézőjelet fogad el helyesnek: a korábbi »-« alak mellett a „-" formát is.

Az 1939-es 7. kiadás a „-" és »-« jelet egyenrangúként használja, és megemlíti, vagy hogy „néha e jelt egyszerűbben írják: ,-‘ alakban.

Az 1954-es szabályzat (10. kiadás) hozza be és teszi kizárólagossá a „-" formát, a korábban egyenértékűként kezelt befelé mutató lúdlábas »-« megoldásra a belső idézőjel szerepét osztva. Miért változott meg a záró idézőjel „kunkorodása"? Talán Fábián Pál egy megjegyzése magyarázza a változtatás okát: „kézírásban a felfelé fordított vesszőpárt nem könnyű kitenni."[3]

Más országokban más az idézőjel alakja; több helyütt többféle is egyenértékűként használt, akárcsak korábban minálunk. A magyar „-" formával csak a lengyel (és némely holland) használat egyezik meg,

Az idézőjel és belső idézőjel használatát a mai Szabályzat pontosan definiálja.

- A 11. kiadás 1985-ös verziójában még olyan betűtípust használnak, melyen egyértelműen látható, hogy az idézőjel merre kunkorodik. Az új, 12. lenyomatban használt betűtípus egyes karakterei némileg eltérnek a korábbitól, pl. idézőjele nem „kunkorodó", hanem csak vastagodó vonalú, ami megnehezíti annak eldöntését, hogy pontosan melyik karaktert is kell záró idézőjelként használni: " vagy " alakút. Javasolt volna a 12. lenyomatnál használt betűtípus idézőjelét „kunkorodóra" lecserélni, hogy ez egyértelműen látszódjon.

- A Szabályzat nem említi az elsősorban humán - pl. épp nyelvészeti - kiadványokban használt aposztróf-párt '-', így javasolt volna ennek funkcióját itt meghatározni (sokan a ‘-' párt használják, angol minta alapján).


 

[1] Simonyi Zsigmond 1903. Az új helyesírás. Budapest, Athenaeum.

[2] Ma is él az alsó nyitó félidézőjel a lengyel belső idézőjel egyik lehetséges változataként ‚-' formában.

[3] Fábián Pál 1967. Az akadémiai helyesírás előzményei. Akadémiai Kiadó.

 

Idézés, Quotation mark

„0132 nyitó idézőjel, macskaköröm

"0148 záró idézőjel close quotes, macskaköröm

"0147 open quotes

'0146 single close quote, aposztróf, félidézőjel

‘0145 single open quote, félidézőjel

»0187 lúdláb (comillas [sp.], guillemets [fr.] vagy angled quotation marks)

«0171 lúdláb (comillas [sp.], guillemets [fr.] vagy angled quotation marks)

' láb (foot)

" hüvelyk (inch, coll)

´0180 perc (itt: ékezet jellel)

´´2×0180 másodperc

Minden szó szerinti idézetet, azaz olyan szövegrészt, melyet másoktól veszünk át, idézőjelbe kell tenni, és meg kell adni a forrását. Ez alól kivétel lehet, ha szépirodalmi műből idézünk úgy, hogy az idézés ténye nyilvánvaló, vagy ha az idézet egy szépirodalmi szöveg része.

Ha az idézőjelen belüli szöveget, teljes szöveg ismeretében egyértelműbbé tennénk egy betoldással, azt szögletes zárójelek közé tegyük: „Az ország [Ausztria] minden pontján jártam már.” Az idézetben talált hibákat zárójelbe tett sic! (=így) szócskával jelezzük, hogy egyértelművé tegyük, nem elütésről vagy rosz [sic!] idézésről van szó.

Az idézőjelet (kézírásban és nyomtatásban) az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig fölül tesszük ki. [...] Ha az idézőjelbe tett mondaton belül még egy idézőjelre van szükség, hegyével befelé forduló jelpárt használunk: Petőfi írta apjáról: „Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Előítéletét az / Évek nem szünteték.” (A Magyar Helyesírás szabályai. 11. kiadás, 256.)

 

A magyar idézőjel mindig alul indul és felül záródik, és „99-es” alakú, ahogy kézírással megtanultuk. „Ez csak kevés programnál jelenik meg automatikusan", ezért érdemes megjegyezni az Alt-kódjait. „Az idézeten belüli idézetre »ezt a jelpárt« használjuk, épp fordítva, mint a franciák a normál idézőjelként (franciául a nyilak kifelé mutatnak, magyarul befelé. Mindkét változatot számos nyelv használja).”

Régebben magyarul is elfogadott volt a »lúdlábak« normál idézőjelkénti használata (ma már nem).

» Régebben idézőjelet tettek ki
» végig egy idézett szöveg esetében
» az idézet sorai elejére.

A félidézőjelet, mindkét oldalán 9-es formájú aposztróf formában, az idézet 'harmadik szintjén' használjuk.

Idézéskor az idézett szöveget szedhetjük dőlt betűvel; elején és végén egy üres sorral, mindkét oldalán behúzásnyi méretű margóval.

Ha az idézet új mondat, akkor még mondaton belül is nagybetűvel kezdjük: „Ez helyes megoldás." (angolul mintára így is lehet: „[e]z a helyes megoldás”)

Bizonyos betűtípusokban az idézőjel nem kunkorodik, csak vonala vastagszik.

Angol nyelvű szövegek esetén a britek az aposztrófot és annak fordított párját használják idézőjelnek (‘ '), míg a kettős idézőjelet “ ” formában az USA-ban használnak. Mindkét esetben a másik jelpáros használt a belső idézethez. Az egyenes („írógép" vagy interneten megszokott) idézőjel egyik esetben sem használt idézésre.

 

 

APOSZTRÓF, HÜVELYK, FOKPERC

Magyar és angol használatban az aposztróf (hiányjel, félidézőjel) a 9-esként kunkorodó ' jel ('04, nehogy má'). A fok, fokperc, fokmásodperc jelölése: °, ', ”. A hüvelyk (coll, inch) és láb (feet) jelölése: ”, '. Angol használatban a nyitó aposztróf (pl. ‘68, évszámnál) 6-osként kunkorodik (nyitó félidézőjel).

 

<< Intelligens betűk    A mínuszok családja >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés