A történelmi festészet az önkényuralom idején. Az 1850-es évek történelmi festészete

A magyar történelmi festészet a szimbolizáció jegyében

*[1]

A történelmi festészetet, kibontakozásakor, Magyarországon különös jelentőséggel ruházták fel. A rendszeressé váló kiállítások kritikai ismertetői az 1848-as szabadságharc utáni elnyomatás idején a történelmi témákat, mint példabeszédeket szinte kizárólagos érvénnyel igényelték.[2] A születő művek különböző ismert hazai eseményeket jelenítettek tragikus végű, hősiesen ellenálló történelmi alakjainkról, a bécsi és müncheni akadémiákon tanult eszközökkel. Az 1867-es kiegyezés utáni új történelemszemlélet a történelmi festészet változását is magával hozta. Magyarországnak módja nyílt ismét hatékony politikát gyakorolnia egy európai nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia fontos részeként.[3] A kortárs képzőművészettel foglalkozó elmélet a történelmi festészetet is európaivá akarta tenni úgy, hogy az egyetemes történelem vissza-visszatérő nagy eszméjéhez, az alkotmányos monarchiához keresett itthoni példákat. Az eszme felismerése történelmi szükségszerűség volt, de utalnunk kell angol eredetére is Magyarországon.

Anglia, a szabadságharc emigránsainak otthont adó parlamentáris ország az alkotmányosság nagy hatású képviselőjeként éppen magyar hívei révén gyakorolhatott befolyást művészeti elméleteinkre. Így Pulszky Ferencen keresztül, aki Kossuth Lajos híve és 1860-ig Angliában a forradalmi kormány diplomáciai képviselője, később Deák Ferenc kiegyezésének támasza, politikájának segítője volt, s akinek politikai pályája egybeesik modern állammá fejlődésünk korával. Mint a hazafias és szabadelvű törekvések bajnoka, több mint hatvan évig közéletünknek, tudományunknak és irodalmunknak fontos tényezőjeként fejtette ki nézeteit, melyekre 1836-os angliai utazása és későbbi hosszas tartózkodása döntő hatással volt. [4] Mert: „Mi volt Anglia akkor a magyarnak és nemcsak a magyarnak, hanem a szárazföld minden szabadságra, haladásra sóvár nemzetének! A szellemi, anyagi, erkölcsi fejlődésnek, a politikai hatalomnak és szabadságnak utolérhetetlen megtestesítése, az a nép, mely Róma erejét egyesíteni tudta Görögország irodalmi és tudományos hegemóniájával."[5] Pulszky új szempontú vizsgálat tárgyává tette Magyarország történetét Eszmék Magyarország története philosophiájához című értekezésében. Történet filozófiai szempontból a Magna chartát mint II. Endre korának jellemzőjét szerepelteti. Az alkotmányos monarchia eszméjét látta megvalósulni nemcsak II. Endre alatt, hanem Nagy Lajos és Mátyás uralkodásában is.[6] Magyarországot, mint erős nemzeti államot kívánta építeni, melyet sem felekezeti, sem osztályérdekek meg nem bontanak. Az eszmét állandó munkával látta megvalósíthatónak, nem forradalmakkal. Reformkorban gyökeredző szemléletének, a kor művészeti elméletét is befolyásoló politikájának jellemzéseként idézzük: „Azt kívánom, tudja meg a világ, hogy ha vitéz volt a magyar ama időben, midőn a vitézségen fordult meg a nemzetek sorsa, most, a demokratia korában, munkás is tud lenni."[7] Pulszky a történettudományt, mint eszmék győzelmének tanúját, a nemzeti tudat formálójának tartotta.

Emellett a korszak realizmusszemlélete is segítette a történelmi festészet átalakulását a társadalmi eszmék megfestése, terjesztése irányában. A realizmusba beletartozónak tekintették a történelmi momentumok szellemének megragadását.[8] E szemléletnek megfelelően emelkedett ki példaként a történelmi festők köréből Delaroche, Rahl, Matejko munkássága: a valamely eszme szolgálatában egységesített, sokoldalú festői tudás.[9] Delaroche magyar követője, Madarász Viktor ideálportréba sűrítette a függetlenségi eszmét Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért ábrázoló képén (1858). Rahl követői, Lotz Károly és Than Mór állóképekben, csoportképekben fejezték ki az államiság, nemzeti királyság eszméjét (I. István kora, Mátyás kora című freskók).[10] A drámai cselekmény elmarad e műveken,[11] konkrét esemény ábrázolása is, s mind nagyobb szerepet kap a szimbolikus értelemben felfogott portré és életkép, a történelemből merítve a tárgyat. A realizmus oldaláról tekintve e változást a valóság külsőségeinél mélyebb realizmusra törekvést fedezünk fel, mely szerint „az előadandó tárgy csak eszköz nagy, általános, emberiségi eszmék megérzékítésére."[12] Az eszmék a történelem formái. A történelem pedig „az élet tükre",[13] s így a történelmi eszméket jelenítő festészetet a realizmus körébe vonták.

Természetesnek tűnik, hogy a legpregnánsabban idekapcsolható mű nem magyar földön született, hanem Angliában, ahol legerőteljesebben hatott a művészet és ethosz egyesülésének igénye. Így Brocky Károly Az aranybulla című festménye az alkotmányosság szimbólumaként kora Angliájának ethoszát, társadalmi eszméjét fejezi ki egy fogalom vászonra vetítésével. Annak eszköze, hogy az eszme egyidejűleg Magyarországra is vonatkozhasson, a festő a környezetében jól ismert magyar emigráns alakokkal helyettesítette a történelmi szereplőket, Mint láttuk, Pulszky is meghatározónak tartotta az Aranybullával egy időben keletkezett Magna chartát. Ezért is érthető, hogy a Brocky-festmény születésekor Angliában tartózkodó Pulszky Ferenc vonásait tükrözi a képen a királytól jobbra álló, tekercset olvasó férfi alakja.

A csoportfűzésben, az alakok mozdulataiban megnyilvánuló zeneiséggel, lágy hullámzással a kép raffaelleszk kompozíciós módszert követ. Brocky művével tanúsítja, hogy tisztában volt a művész szerepével: közvetítő képességével az eszmék, az ideálvilág és a valóság között.

A művész ilyen szerepe Magyarországon is ismert volt. A kiegyezés korának megfelelő eszméket a magyar történelemben legjobban Könyves Kálmán, Szent László, Károly Róbert, Nagy Lajos és Mátyás korszakai képviselték.[14] Thannak, Lotznak ez ideológia jegyében létrejött alkotásait tehát nem szabad kevésbé fontosnak tartanunk, mint a forradalmi tartalmú alkotásokat.[15] Historizmusuk a német nazarénus festők által felelevenített reneszánsz reprezentációs módjait idézi. Csakúgy, mint Brockynál, náluk is megfigyelhetők az önként adódó formai sajátosságok: mélységét tekintve szűk térben, síkszerűen láttatnak, tablószerű bemutatással, erős kontúrozást használva az alakok elkülönítése érdekében.[16]

Az erős kontúrozás Lotz Szent László és a kun vitéz című freskóvázlatán más okkal is magyaráztatott, éspedig - különösen a téma miatt - a középkori magyarországi falfestmények stílusát felelevenítő szándékkal.[17] A magyarázatot megerősíti az a tény, hogy a korszak egyik nagy hatású művészettörténésze, Ipolyi Arnold a középkör kutatójaként kifejtette, hogy nemzeti művészetünk hagyományai a középkorban keresendők.[18] Ez a szemlélet párhuzamos az angol preraffaelitákéval, s úgy Nagy-Britanniában, mint Magyarországon a középkori művészet technikai vonatkozásban is példaként szolgált. Lotzról tudjuk, hogy sokat foglalkozott a régi falfestő technikák kutatásával, alkalmazásával. Mesteriskolás tanítványáról, Körösfői-Kriesch Aladárról is olvasható, hogy „Cennini művészeti recipés könyvét tanulmányozta",[19] fára festett temperaképeinek, üvegfestményeinek, falképeinek technikáját abból merítette.

Körösfői első jelentős festménye Az 1567-i tordai országgyűlés kimondja a vallásszabadságot (1896). Témáját tekintve azon festményekhez kapcsolható, melyek történelmi eszmét jelenítettek. Ismét hivatkozhatunk Pulszkyra, 1870-ben elhangzott beszédére: „a nemzet előbb nem fog felvirulni, míg el nem jő az az idő, midőn e teremben vallásról és felekezetről többé szó sem lesz..."[20] Az egyház szerepét az államban másodrendűnek tekintette, ezért tartotta fontosnak a vallási kérdések megoldását. A Körösfői-festmény közvetlen előzményét azonban az 1894-95-ben zajló egyházpolitikai küzdelem jelentette, mely a Pulszky által is képviselt liberális szellem és a reakció között dúlt. Bánffy miniszterelnöki kinevezésével a liberálisok javára dőlt el a kérdés. Mondhatjuk tehát, hogy Körösfői festményével a haladó eszméket támogatta.

Másrészről a kép tükrözi, milyen fejlődéstörténeti fokot ért el az ábrázolt konkrét esemény mint szellemtörténeti fogalom Körösfői korára.[21] Az a paradoxon, melyet Vayer Lajos mutat ki a pozitivizmus történeti műveinek szövege és illusztrálása között,[22] Körösfői képénél is fennáll, és a fenti megállapítást erősíti. A kép ugyanis a pozitivista Acsády Ignác A magyar nemzet története V. kötetében jelent meg először reprodukálva (Budapest, 1897) mint illusztráció, a következő szöveghez: „A tordai országgyűlés formaszerűen elhatározta ugyan, hogy mindenki azt a hitet követheti, melyet akar [...] Csakhogy ez a szabadság egyedül a katholikusokra és lutheránusokra vonatkozott."[23] Körösfői lelkesült kompozíciója, mely a vallásszabadság eszméjében fogant, a történetíró szerint nem lehetett hiteles beszámolója az egykori eseményeknek.

De a különböző hatások, melyek a kép születésével kapcsolatban felmerülhetnek - müncheni tanulmányok a Piloty örökébe lépő Liezen-Mayernél, a Piloty-tanítvány Székely Bertalan mintarajziskolai tanításai a drámai kompozícióról, a nazarénus szellem - a művészi hitel mellett szólnak. Elképzelhető ugyanis, hogy a történelmi, bibliai témákkal foglalkozó Zichy Mihály-tanítvány, Paczka Ferenc is hatással volt tematikájára. Körösfői 1891-92-ben együtt lakott Rómában a Palazzo Veneziában Paczkával. Lehet, hogy nála látott metszetet vagy fotót Zichy Messiás című művéről (1870. k.), mely Ivanov Messiás megjelenik a nép előtt című művének hatására készült.[24] Ivanov, a római évei alatt Overbeck köréhez tartozó nazarénus orosz festő e képével kapcsolatban (1833-1857) mondotta: Jézus az, „akinek kinyilatkoztatásával kezdődik az emberiség, az erkölcsi tökéletesség napja".[25] Ivanov számára a Messiás megjelenésének hatásából éppen az emberek lelki újjászületése volt fontos, az erkölcs és vallás egyesülésének eredményeképpen. A téma e morális értelmezése jelentkezik a Körösfői-kép Messiást idéző Dávid Ferenc-alakjában.[26]

Mindezek a hatások végeredményben olyan művet eredményeztek, mely a politikát támogató eszmék megjelenítése mellett megfelelt a ruskini művészet = ethosz elvének is. Az eklektika stílusában készült képhez hasonló, eszmevilágában is rokon Körösfői néhány ezt követő festménye: Kálmán beszünteti a boszorkánypereket (1897), Boroszlói békekötés (1898).[27] E képekkel azok sorába illeszkedett Körösfői, akik egy-egy történelmi eszmét kívántak ábrázolni, azaz Madarász, Lotz említett műveihez köthetők az övéi. Így nem csupán a békülékenység, a kiegyezés eszmevilága érvényesül bennük, hanem a szomszédos államokkal való békés egymás mellett élés régi gondolata is. A képtémák ugyanakkor a történelmi festészettel foglalkozó művészeti író, Hollós László javasolta témákkal egybevágnak.

A preraffaelizmussal, a francia századvég festészetével időközben megismerkedő, Székely Bertalan falképeinek síkszerűvé válását, dekorativizálódását szemmel tartó Körösfői stílusa hamarosan módosul. Közelíti a szintézist eszme és ábrázolás közt. A drámai szemléletű kompozíció eltűnik az ő műveiről[28] is, s történelmi életképek, művészportrék sora őrzi a múlt és jelen megörökítendő ideáit a szecesszió és szimbolizmus jegyében.[29] Ilyen művei a Halászat a Balatonon a XV. században (1902. Országház), Medvevadászat Rákóczi korában (1910), Sólyomvadászat Mátyás korában (1910).[30] Legteljesebben az utóbbin érezzük a stílust: a megtalált szép forma, a vonalak harmóniája[31] békésnek álmodott, nagyszerű kort idéz a magyar történelemből, amikor művészetek, tudományok és élet együtt virágzottak az állammal.[32] Mátyás és Beatrix találkozása című akvarelljén, mely utolsó képe, lényegében ugyancsak ezek találkozását festette meg Körösfői.[33] Körösfői Mátyás korával kapcsolatos műveinek szellemiségében rokonságot fedezhetünk fel Dantééval. Dante a Monarchiában vallott a Békéről és Egységről (így elemzi a magyar irodalmi szimbolizmus egyik nagy alakja, Babits Mihály),[34] s ezt példázza Körösfői Boroszlói békekötése s a megtalált békét sugárzó Sólyomvadászata is.

Olyan témakör ez, mely a 19. század második fele festészetének „honfoglaló párducos" őseivel szemben új ideált mutatott. Ady Endre, a századelő múltba néző nagy költője verseiben a szellem embereit fedezi fel a magyar történelemben.[35] Ady nyomán és Beck Ö. Fülöp keze által válik Mikes Kelemen, a mécses mellett író, távolba bámuló magyar íródeák a Nyugat című folyóirat emblémájává. Hasonlóan válik a magyar kultúra jelképévé Balassi Bálint költő és Kolozsvári György szobrász alakja a velencei magyar kiállítási pavilon Körösfői-mozaikjain (1908). S miként Ady kereste Európára tekintő elődeit, példaképeit Csaba új népe című versében, úgy találta meg azokat Körösfői a kortárs művészek között.[36] Beck Ö. Fülöp arcképén a szobrászt mintázás közben ábrázolja, amint finom kis női figurát, a szépség jelképét tartja kezében.[37] Mihály Rezsőről készült mellszobrán gödöllői művésztársa érzékeny arcában láttatja az elhivatott művészt, aki a Szépség láthatóvá tételével dolgozik a társadalom nemesítésén.[38] E műveivel konkrétan kapcsolódik a szimbolizmushoz Körösfői. Adynál ez az elképzelés Péterfyn keresztül Ruskinig vezethető vissza, mint Körösfőinél. És „a társadalmat a szépség élményével megújító naiv hit, egy emberi lét utópiája, amelyben a szépség és hasznosság társítása oldja fel az ellentéteket", a szimbolizmussal ölelkező szecesszió kezdeteinek jellemzője. [39]

A történelmi hősök ideálportréi a századvég művészeinek hite szerint az új történelmet alkotó művészek portréiban oldódnak fel. Az új embereszmény az, aki meglátja a világban a rejtett örökkévalót. E képesség pedig - amint Csontváry írta - „nem mindenkinek képzelt tulajdona". De sajátja a Művésznek, a századvég, századelő hősének. „Vedete vedete non vedete niente, sejtette s talán tudta is Dante, hogy a látásban rejlik a tudás ismerete a Teremtő energiája" - írta röpiratában Csontváry.[40] A látás, a dolgok mélyére hatolás szándéka a szimbolizmus lényegi vonása.[41] Gyökerei a romantikába nyúlnak vissza,[42] a historizmus történelemszemléletében is tovább él, mint láttuk a történelmi festészetnek az elmúlt korok érzékítése felé fordulásában. Baudelaire-en keresztül (a külső és belső látvány egységében) lett a megújuló, szimbolista esztétika fő elve.[43] A szimbolista művész Janus-fejként kifelé és befelé tekint, két látást olvaszt egy harmóniává, miként Csontváry, Körösfői és Gulácsy Lajos is megfogalmazta.[44] Műveik nem csupán megállapítanak, hanem fel is idéznek.[45] Csontváry a látás felfedezését Dantéhoz kapcsolja, kinek hatása ugyancsak a romantika óta követhető nyomon a művészetek történetében erőteljesen. A Beatrice alakját, mint az elvesztett vallás helyébe lépő szimbólumot övező tisztelet él a preraffaeliták körében, ezt emeli ki Gulácsy kortársa, monográfusa a Dantét illusztráló festőről, a preraffaelita hagyomány folytatójáról.[46] Beatrice-szerű alakot fedezhetünk fel Csontváry életében és művészetében is.[47] Gulácsy 1909-es kiállításáról beszámolva Füst Milán a Dante nyomán készült festményekről megállapítja: ilyennek kell lenni a történelmi festészetnek, az egykori irodalomból merített érzés a régiekről az alap, melyet művészetével teljesít ki az alkotó.[48] Körösfői említett, életképszerű munkái e felfogás jegyében készültek, bár bennük a dantei ihlet és más vonása fedezhető fel.[49] Ez pedig az élet morális felfogása,[50] mely Ruskin elveiben is döntő szerepet kapott. Eszerint az erkölcsi élet és túlvilág szorosan egymásra utalt; a megtisztult léleknek láthatóvá lesz az isteni lényeg, a szeretet; s a művészetben valósul meg „az isteninek kijövetele a láthatatlanból a láthatóba, a teremtett világba"[51] Ismét visszakanyarodtunk tehát a szimbolizmus lényegéhez: a lényeglátáshoz és láttatáshoz, a kettősséghez, mert mindez megtalálható Dante művében.[52] A világ egységét, az összetartó erőt láttatni lehet a valóság és az idea-valóság együttesével, amint a szimbolizmus tette: a visszatükrözés legelvontabb módszereinek érvényesülése, némiképp a tárgyi világ ábrázolásának rovására, kettős láttatást eredményezhet. E módszerek: a ritmus, a szimmetria, az arány a szépséggel kapcsolatosak, erkölcsi mozzanatot is hordoznak.[53] Minden művészetben fellelhetők, s ezért felbukkanásuk a művészetek egységesülése idején, a 19. század második felében nem lehet véletlen.[54] A különböző művészeti ágakban tevékenykedő, e módszereket alkalmazó Körösfői munkássága megfelel a dantei elvnek. Az elvont módszereket megőrzi a „sematizáló külsőlegességtől" belső lírizmusa, mely „zenével itatja át" műveit.[55] A líraizmus, zeneiség festészetében, az említett módszerekkel alkotott kompozícióiban nagymértékben a síkszerkesztés, a hajlékony kontúrok és az alakok mozdulatai által valósul meg.[56] Így Körösfői életművében végigkövethetjük azt a folyamatot, mely különösen a Zeneakadémián készült falfestményeiben teljesedett ki, s mely a kiegyezés szellemében fogant történelmi festészettől a preraffaelitizmus és szecesszió ösztönzésére a szimbolizmushoz vezetett.

Az úgynevezett történelmi életképek tehát a történelmi festészet fontos stádiumát jelentik. Stílusukkal: saját koruk és a múlt egybeolvasztásával teljessé tették az ember benső világát (a világot az emberben: élményeiben, ismereteiben, gondolataiban és vágyaiban fedezve fel), termékeny talajt nyújtva az izmusok, különösen a szürrealizmus és absztrakció kibontakozásához. És átmentették a történelmi festészetet rövid ideig tartó aktualitásából a 20. század emberének, tanulságul. Oly erőként értelmezve a történelmet, mely a kihaló vallásosság helyébe lépve tudatosan választott hitet hívhat életre.

[1] Megjelent angol nyelven, Historical Theme in Hungarian Symbolism címmel: Acta Historiae Artium, XXIV/1-4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 425-433. Jelen jegyzet szövegének alapjául a magyar nyelvű kézirat szolgált.

[2] Genthon István: Az új magyar festőművészet története. Budapest, 1935.

[3] Jeszenszky Géza: A Times Magyarországról a századfordulón. Valóság, 1976. 6. sz., 94-104.

[4] Marczali Henrik bevezetése. Pulszky Ferenc kisebb dolgozatai. Budapest, 1914.

[5] Uo. XI.

[6] Uo. LXXI.

[7] Id. 1867. dec. 12-i országgyűlési beszédéből. Uo. XLI.

[8] Hasonló jelentőséget tulajdonít Pulszkyéhoz a történelmi festészetnek Hollós László: A modern festőművészetről, különös tekintettel a magyar históriai festészetre. Budapest, 1876.

[9] Hollós: i. m. 4.

[10] Than és Lotz falképein a korok és uralkodók kiválasztása egyezik Pulszky említett eszméivel. Pulszky I. Istvánnal kapcsolatban is a nemzeti államra való törekvést emeli ki. (A magyar történelem korszakai. 1881. i. m. 261.)

[11] Vesd össze az 1867-es Pulszky-idézettel (7. jegyzet)

[12] Idézet Rahltól: Hollós: i. m. 13.

[13] Uo. 11.

[14] Hollós felsorolása: i. m. 29.

[15] Ez az értékelés kiegészítheti a magyar történelmi festészetről alkotott képet. Lásd Aradi Nóra: Száz kép a magyar történelemből. Budapest, 1955.

[16] Ezzel tompítani lehet Fülep Lajos megfogalmazásának élét, aki a festői feladatok meg nem értését kérte számon történelmi festőinktől, s művészetüket pszeudoművészetnek nevezte. Magyar művészet. Budapest, 1923, 107-122.

[17] Ambrózy György: A magyar csatakép. Budapest, 1940, 138., ill. Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete. Budapest, 1938, 299. A megvalósult mű: Budapest, Mátyás templom.

[18] Aradi Nóra: A magyar történeti festészet az 1880-as évektől az 1919-es proletárdiktatúráig. Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 1957. 280.

[19] Lyka Károly: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Budapest, 1953, 56.

[20] i. m. XLVI.

[21] A historizmus képeinek e jelentőségét hangsúlyozta ki Vayer Lajos A történeti művek illusztrálása című tanulmányában. (Szentpétery-emlékkönyv. Budapest, 1938, 514.). Elsősorban tehát e művek (Körösfőié is) saját korukról vallanak.

[22] 513.

[23] 352.

[24] Berkovits Ilona: Zichy Mihály. Budapest, 1964, 70.

[25] N. N. Kovalevszkaja: Isztoria russzkovo iszkussztva pervoj polovini XIX veka. Moszkva, 1951, 159.

[26] A nazarénus szellem hatott Körösfőire már ezt megelőző velencei tanulmányai idején, Eugen von Blaas nazarénus szellemű akadémiáján, majd Rómában, ahol az idős magyar nazarénus mester, Szoldatits Ferenc fogadta barátságába.

[27] A Boroszlói békekötés vázlata megvan a MNG Grafikai Osztályán (1897). A téma: „Ulászló lengyel és Kázmér cseh királyok békét kérnek Mátyástól" - amint Aradi Nóra megfogalmazta (i. m. 301.).

[28] A drámai kompozíció eltűnik Székely Bertalan utolsó nagy műveiről is: Vérszerződés (tanulmány a kecskeméti városháza falfestményéhez, 1896), Rege a csodaszarvasról (tanulmány a városligeti Vajdahunyad vára falfestményéhez 1900-1902).

[29] A történelmi festészet ezen nézőpontú vizsgálata módosíthat Aradi Nóra véleményén, miszerint a történelmi életképek minden tanulság nélküliek (i. m. 294.)

[30] A Medvevadászat és Sólyomvadászat elveszett, kis vázlatuk látható Körösfői vázlatkönyvében. 14 × 22,7 cm, Kriesch Tamás tulajdona.

[31] Így jellemezte Körösfőit Petrovics Elek: Magyar művészek rajzai a Szépművészeti Múzeumban. Újakról és régiekről. Budapest, 1923, 39-40.

[32] Ezért módosítanunk kell Genthon István véleményét is, amely szerint a gödöllőiek, így Körösfői eszmeisége, szimbolizmusa erőltetett, mert ez hiányzik a magyar festészetből (i. m. 212.). Az eddig vázolt kép szerint e szimbolizmusnak és eszmeiségnek követhető múltja van a magyar festészetben.

[33] j. j. l. KA 920. Kriesch Margit tulajdona. Ezt az egységet látta a görögség kultúrájában is (Keserü K.: Körösfői Kriesch Aladár táblaképfestészete és iparművészeti munkássága. Bölcsészdoktori disszertáció. 1975, Budapest, ELTE Művészettörténeti Tanszék, 42-43.) De nemcsak ő, hanem már jóval előtte Pulszky is (Úti vázlatok 1936-ból. Angolhon. i. m. 47.), majd ifjabb kortársa, Fülep Lajos (Magyar művészet, Nietzsche 1910).

[34] Babits Mihály: Az európai irodalom története. Budapest, é. n. 179.

[35] Király István: Ady Endre. Budapest, 1970. I. 179.

[36] Már mestere, Lotz Károly emlékezetére készült rajzán (Művészet, 1904, 353.) látjuk megelevenedni a művészet jelentőségébe vetett hitét: a mester szívéből virág nő, s azt, mint a művész lelkét, angyal veszi magához.

[37] o. fa, j. b. f. AK 915, 80 × 60 cm. MNG

[38] Bronz, 1909. Mihály Judit tulajdona

[39] Király idézi Adyval kapcsolatban Mallarmét: „Je pense que le monde sera sauvé par une meilleure littérature." Tehát Ady is „egy esztétikai-lelki forradalom segítségével vélte megváltoztathatónak... az emberiséget." (i. m. 254.) - Pók Lajos: A szecesszió. Budapest, 1972, 96.

[40] Energia és művészet. 1912. Id.: Pertorini: Csontváry patográfiája. Budapest, 1966, 101.

[41] „A kifejezésmódnak ez a változása a megismerési elmélet változásával függ össze, amely szerint már nem tűnik lehetetlennek az örökkévaló megismerése az időlegesben. Ha ez így van, a művészetnek arra kell tanítani, hogy az Örökkévalót lássuk". (A. Belij: A szimbolizmus mint világértelmezés. 1904. Helikon, 1969, 1. sz. 99.) „A művészet annak az újjáteremtése, ami örök, független minden változástól és esetlegességtől, független időtől és tértől tehát: a lényeg, azaz a lélek újjáteremtése." (St. Przybyszewski: Confiteor. 1899. Helikon, 1969, 1. sz. 102.)

[42] Stendhal Leonardo Utolsó vacsoráját elemezve azt emeli ki, hogy a festő átérezte és vissza tudta adni „azt az égi tisztaságot és érzelmi mélységet, amely Jézus e cselekedetét jellemzi." (A romantika születése. Budapest, 1971, 78.)

[43] „A vizuális kép érzéklet vagy észlelet, de »helyettesít« - utalásszerűen - valami láthatatlant, valami »belsőt«". (Wellek-Warren: Az irodalom elmélete. Budapest, 1972, 279.)

[44] Körösfői Kriesch Aladár: Gallén-Kallela Axeli művészetéről - vagy: a nagy passzióról és az ősi szimbólumok jelentőségéről. Művészet, 1908. 191. 1. Gulácsyról: Szabadi Judit: Gulácsy. Budapest, 1969. 12. Csontváry: i. m. (34. jegyzet)

[45] Ezt, mint jellemzőt emeli ki Wellek: Az szimbolizmus elnevezése és fogalma az irodalomtörténetben. Helikon, 1968/2. 215. Ezért is helyes Bernáth Mária megállapítása, miszerint a szecesszió - szimbolizmus - azáltal, hogy az immaterializáció felé haladt, szálláscsinálója lett az absztrakt művészetnek is, i. m. 128.

[46] Lehel Ferenc: Gulácsy. Budapest, 1922, 14.: 1903-ban Firenzében készült Dante-illusztrációkat említ, 28.: Rigó utcai lakásában élő babérral koszorúzott Dante-maszkot őrzött Gulácsy. Preraffaelita vonatkozásáról: 21.

[47] Pertorini a Mária kútja elemzése kapcsán beszél Csontváry Beatriceszerű alakjairól (i. m. 87.).

[48] Nyugat, 1909. 454-455.

[49] Tudjuk, hogy Körösfőit 1890-98-as római tartózkodásakor „Dante maga vezette esténkint a Divina-Comediájában". (Nagy Sándor: Körösfői Kriesch Aladárról emlékbeszéd. Magyar Iparművészet, 1922. 39. 1., Nagy S.: Körösfői Aladárral Itáliában. Lyka-emlékkönyv. Budapest, 1944, 261.)

[50] Fülep, Körösfői ifjabb kortársa adott ily értelmezést Dante Divina Commediájának. (Dante. 1921. Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok 1920-1970. Budapest, 1976, 187-191.)

[51] Fülep: A Vita Nuova és a mai olvasó. 1943. (i. m. 245.). Vesd össze a szimbolizmus teóriáival (36. jegyzet), látható az azonosság nemcsak a szimbolizmus jegyében értelmező Fülep Lajossal, hanem a Dante-művel is.

[52] Fülep a Vita Nuova előszavában ír a szimbolikus értelmezés alkalmazhatóságáról, a szimbolizáló szándékról Dante művében. (i. m. 245.)

[53] Platonnál legalábbis, s a platoni esztétika alapvető volt a szimbolizmusban.

[54] Az irodalom zeneiségéről. Wellek: i. m. 215.; Diószegi Vilmos: Vita a magyar századvég modern prózai törekvéseiről. Helikon, 1969, 1. sz. 92.; Komlós: A szimbolizmus. Budapest, 1965, 59-62. stb.

[55] Babits jellemezte így a Divina Commediát. i. m. 185-186. Jellemzése alkalmazható Körösfői legjobb műveire.

[56] A kecses mozdulatok az élet folyamatát is képviselik a műben, mozgást és szépséget. E mozgások kapcsolják össze az alakokat, s teremtenek a ritmikus kompozícióban líraizmust. A korra jellemző ez a kecsesség (Bergson), mely a rokokó egyik fő jellemzője volt. A rokokó e szempontból is újjáéled a 19. sz. második felében (lásd Szinyei-Merse: Rokokó). A kecsesség jellemzi a preraffaelita festészetet is, Körösfői kortársai közül elsősorban Csontvárynál él (Németh Lajos: Csontváry. Budapest, 1969. 196-197.)

Galéria A történelmi festészet az önkényuralom idején. Az 1850-es évek történelmi festészete című fejezethez

Galéria az Orlai Petrics Soma című fejezethez