Középkori filozófia

1. A középkori filozófia historiográfiája

• 1.1 Quaestio subtilissima, utrum chimaera in vacuo bombinans possit comedere secundas intentiones; et fuit debatuta per decem hebdomadas in Concilio Constantiensi. (Rabelais, Pantagruel, VII. fejezet)

(Lükia fejedelme Bellerophontészt)

„elküldötte először a rémes szörnyű Khimairát

elpusztítani: ez nem földi, de isteni sarj volt,

kecske középütt, sárkány hátul, elől meg oroszlán,

s torkából lobogó tűz lángját fujta riasztón."

(Iliász, 6, 179-182.)

• 1.2 'Theologus non logicus est monstruosus haereticus' est monstruosa et haeretica oratio. Contra dictum commune. (Martin Luther, Disputatio contra scholasticam theologiam [1517], Prop. 45) - „Breviter totus Aristoteles ad theologiam est tenebrae ad lucem" (uő, Weimarer Ausgabe, I, 226.)

• 1.3 „Hamarabb kijutsz a krétai labirintusból, mint a realisták, nominalisták, tomisták, albertisták, occamisták, scottisták tekervényeiből, pedig még nem is soroltam fel minden szektát, csak éppen a legkiválóbbakat. És valamennyiökben annyi a tudás és bonyodalom, hogy szerintem az apostoloknak is másféle lélekre lenne szükségük, ha kénytelenek lennének ezen újfajta teológusokkal összecsapni. (...) már sem a keresztség, sem Péter és Pál, sem Szent Jeromos vagy Szent Ágoston, sőt még maga Szent Tamás, aki pedig ugyancsak Aristotelés a talpán, sem tehet valakit igaz kereszténnyé, ha valamelyik borostyánkoszorús hozzá nem járul, mivelhogy rettentő finoman ítélkeznek." (Erasmus, A balgaság dícsérete, Európa, Budapest, 143-147.o.)

• 1.4 Studia humanitatis: grammatica, rhetorica, poetica, historia, philosophia moralis

Septem artes liberales: grammatica, rhetorica, dialectica (trivium); arithmetica, geometria, astronomia, musica (quadrivium)

• 1.5 A középkori filozófia „az egyik legnagyobb csapás (une des plus grandes plaies) volt az emberi szellem számára". (Diderot, Encyclopédie)

• 1.6 Petrarca: „barbari britanni", Leonardo Bruni a brit logikusok ellen: „Nam etiam illa barbaria, quae trans oceanum habitat, in illam impetum fecit. At quae gentes, dii boni? Quorum etiam nomina perhorresco: Farabrich, Buser, Occam, Suiset aliique eiusdem, qui omnes mihi videtur a Rhadamantis cohorte traxisse cognomina. Et quid est (...) in dialectica quod non britannicis sophismatibus conturbatum sit?" (Ad Petrum Paulum Histrum dialogus, In Prosatori latini del Quattrocento, Milano, 1952: 58-60).

II.

• 1.7 Aeterni Patris (1879)
• 1.8 Doctoris Angelici enciklika (1914): „praecipue", és nem kizárólagosan kell követni Aquinói Szent Tamás tanításait
• 1.9 Codex Iuris Canonici (1917): „professores omnino pertractent ad Angelici Doctoris rationem, doctrinam et principia, eaque sancte teneant", Can. 1366.; Codex Iuris Canonici (1983): a dogmatika tanárai „sancto Thoma praesertim magistro" kell tanítaniuk a dogmatikus teológiát.

• 1.10. Szövegkiadások: pl.

Sancti Thomae Aquinatis doctoris angelici Opera omnia iussu impensaque Leonis XIII. (tertii decimi) P. M. Romae, MDCCCLXXXII.

 

Doctoris seraphici S. Bonaventurae S. R. E. episcopi cardinalis Opera omnia iussu et auctoritate R.mi P. Bernardini a Portu Romanino totius ordinis Minorum S. P. Francisci ministri generalis edita studio et cura PP. Collegii a S. bonaventura ad plurimos codices Mss. Emendata anecdotis aucta prolegomenis scholiis notisque illustrata. Ad Claras Aquas (Quaracchi) prope Florentiam, Ex typographia collegii S. Bonaventurae, MDCCCLXXXII.

 

Guillelmi de Ockham Opera philosophica et theologica ad fidem codicum manuscritporum edita, cura Instituti Franciscani Universitatis Sancti Bonaventurae, St. Bonaventure, N. Y., 1974.

• 1.11 Archives d'histoire doctrinale et littéraire du Moyen Âge (AHDLMA), Paris, 1926/27 ff.

- Beiträge zur Geschichte der Philosophie und Theologie im Mittelalter (BGPTM), Münster

- Franciscan Studies (FStud), 1924 ff.; new series: St. Bonaventure, NY 1941 ff.

- Franziskanische Studien, Münster, 1914 ff.

- Freiburger Zeitschrift für Philosophie und Theologie (FZPhTh) [korábban: Divus Thomas], Fribourg 1954 ff.

- Medieval Studies, New York 1939/40, Toronto 1941 ff.

- Recherches de théologie ancienne et médiévale, Louvain 1929 ff.

- Revue philosophique de Louvain, Louvain, 1946 ff.; korábban Revue néoscholastique

- Studi medievali (1904)-1927; new series I (1928)-18 (1952); series 3: Turin 1960 ff.

- Traditio. Studies in Ancient and Medieval History, Thought and Religion, New York, 1943 ff.

- Cahiers de l'institut du Moyen-Age Grec et Latin, Kopenhagen, 1969 ff.

- Medieval Philosophy and Theology, Notre Dame IN 1991 ff

- Vivarium. A Journal for Medieval Philosophy and the Intellectual Life of the Middie Ages, Leiden 1963 ff.

III.

• 1.12 „Keresztény filozófiának nevezek minden olyan filozófiát, amely, jóllehet formálisan megkülönböztetve a két rendet, az ész nélkülözhetetlen segítségének tartja a keresztény kinyilatkoztatást. Annak számára, aki így érti, e fogalom nem egy olyan egyszerű lényegnek felel meg, amelyre egy absztrakt definíció alkalmazható; sokkal inkább egy konkrét történelmi realitásnak felel meg (...).

      Mindenekelőtt, s talán ez attitűdjének legszembeötlőbb vonása, a keresztény filozófus olyan ember, aki választ a filozófiai problémák közül. Elvben képes érdeklődést tanúsítani e problémák összessége iránt, akárcsak bármely más filozófus; gyakorlatilag azonban egyedül, vagy főként azon kérdések iránt érdeklődik, amelyek megoldása fontos vallási élete vezetésének szempontjából. A többi, mint önmagában közömbös dolog, annak tárgya lesz, amit Szent Ágoston, Szent Bernát és Szent Bonaventura mint kíváncsiságot bélyegez meg: vana curiositas, turpis curiositas. (...) Röviden: minden olyan keresztény filozófusnál, aki méltó e névre, a hit egyszerűsítő befolyást gyakorol, és eredetiségük főként a hit befolyásának közvetlenül alávetett területeken nyilvánul meg, tehát az Istenről, az emberről és az ember Istennel való kapcsolatáról szóló tanításban". (Étienne Gilson, L'esprit de la philosophie médiévale (1932), az idézet a magyar fordításból való: A középkori filozófia szelleme, Paulus Hungarus/Kairosz, 2000, 32-33.o.)

• 1.13   „Miközben oly sokan kísérleteztek azzal, hogy  teológiai alapokra helyezzék a filozófiát, egy egyszerű és szerény ember egy csapásra mindent helyretett. Ezt az embert Aquinói Tamásnak hívták, és olyan nyilvánvaló módon igaz dolgokat mondott, hogy - az ő korától a mai napig tartó időszakban - csak igen kevesek voltak eléggé önzetlenek ahhoz, hogy elfogadják azokat. (...) az emberek ugyanis a lehető legjobban igyekszenek megtalálni az igazságot, ám igencsak húzódoznak elfogadni azt. Röviden: megtalálni az igazságot nem nehéz, a nehézség abban áll, hogy ne szaladjunk el az igazság elől, ha már egyszer megtaláltuk.

      Szt. Tamás (...) szentsége és filozófiája ugyanabból a forrásból származik: emberfeletti törekvéséből, hogy utat nyisson az igazság számára; minthogy azonban olyan emberek vették körül, akik nem szívesen tették ugyanezt, vagy legalábbis nem ugyanolyan mértékben, még Tamás halálát követően is úgy mentek tovább a dolgok, mintha az igazság kimondatlan maradt volna. (..)

A középkori gondolkodás akkor lépett a szkepticizmus útjára, amikor Ockham filozófiája mély gyökeret eresztett az európai egyetemeken a 14. században"

(Étienne Gilson, The Unity of Philosophical Experience, New York, 1937, 61-62.o.; 90.o.)

• 1.14     Valamely filozófia abban a mértékben szűnik meg filozófia lenni, amilyen mértékben kereszténnyé válik" (Fernand Van Steenberghen, Introduction a l'étude de la philosophie médiévale, 1974, 96.old.); „A filozófia vagy a tiszta ész tudománya (Wissenschaft reines Vernunftwissen), vagy egyáltalán nem létezik." Gallus M. Manser, „Gibt es eine christliche Philosophie?" Divus Thomas, 14 (1936)
• 1.15 A skolasztikus módszer az ész használatának segítségével betekintést kíván nyerni a kinyilatkoztatott igazságokba, hogy ezáltal

1. a természetfölötti igazságot a gondolkodó emberi értelem számára tartalmilag közelebb hozza,

2. lehetővé tegye ennek szisztematikus és átfogó bemutatását,

3. képes legyen megoldani azokat az ész álláspontjából tett ellenvetéseket, amelyek a kinyilatkoztatás ellen irányulnak.

(Martin Grabmann, Die Geschichte der scholastischen Methode, 1909, 36-37.0.)

• 1.16 A középkortudomány legmagasabb mércéjét összekapcsoljuk a kortárs filozófusok -elsősorban az analitikus tradíción belül működők - meglátásainak és érdeklődésének figyelembevételével, s ezáltal reményeink szerint úgy mutatjuk be a középkori filozófiát, hogy az hozzájárul majd annak a korszaknak a letűnéséhez, amelyben a középkor filozófiáját valamiféle filozófiai gettóban tanulmányozták (...)" (The Cambridge History of Later Medieval Philosophy, ed. by Norman Kretzmann, Anthony Kenny, Jan Pinborg, 1982, 3.old.)