Fogalomtár etika szakosoknak
Reciprocitás
Reciprocitás: A reciprocitás az egyik legelemibb, ha nem a legelemibb etikai norma, amely a kölcsönösségre alapozva az adni és kapni gyakorlatára értendő. A reciprocitás lehet szimmetrikus és aszimmetrikus. A szimmetrikus reciprocitás az egyforma helyzetű személyek közötti viszonyra érvényes. Az „egyforma helyzet” nem társadalmi viszonyok szerinti egyenlőségre (pozíciókra, eszközökre) vonatkozik, hanem a személyek, mint személyek egyenlőségére, azaz a személyes egyenlőség kölcsönös elismerésére. Az aszimmetrikus reciprocitás a nem egyforma helyzetű személyek közötti viszonyra vonatkozik. Ahol az egyik fél csak kap, míg a másik csak ad, ott viszony ugyan van, de reciprocitás nincs. A reciprok viszonyok előnyben részesítendők a nem reciprok viszonyokkal szemben. Számos formában adhatunk és kaphatunk, a példákat a végtelenségig lehetne sorolni. Adhatunk és kaphatunk tanácsot, bátorítást, csókot, egy darab kenyeret, ígéretet, királyságot, ütést, kellemetlenséget, stb. A társadalmi érintkezés elemi normái szerint ha valamit kapunk, akkor azért valamit adnunk is kell – jót a jókért, rosszat a rosszakért. Aki kap, de nem él a viszonzás lehetőségével, az tartozik. Azt a személyt, aki valami rosszat kap, de jóval viszonozza, azt bizonyos kultúrákban (például a keresztény kultúrában) erényesnek tekintik. Aki jót kap, de rosszal viszonozza, azt a személyt kivétel nélkül minden kultúrában rossz embernek tekintik. Az adok és kapok szintjeit, módozatait és formáit minden ismert kultúrában konkretizálják, s még rítusok és szertartások is övezhetik őket. Akkor beszélhetünk egyenlő mércéről, ha aggályosan követjük a legapróbb részletekig az adni és kapni normáit. Az adni és kapni aktusai során minőségileg különböző dolgok kapcsolódhatnak össze, illetve válhatnak mennyiségivé. Sok-sok erény és bűn kristályosodok ki a reciprocitás gyakorlatában. A becsületesség és a becstelenség, az →igazságosság és az igazságtalanság egyaránt szoros összefüggésben áll az adással és a kapással.
Teljes szöveg: Heller Ágnes: Morálfilozófia. 70-81.
T. K.
| << Racionális választás elmélete | Reprezentáció, reprezentacionalizmus >> |
