Fogalomtár etika szakosoknak
Ataraxia
Ataraxia: (a lélek zavartalansága, nyugalma - lat. tranquillitas animi) A hellénisztikus eudaimónia-tanok (eudaimónia) egyik központi fogalma, különösen fontos szerepet játszik az epikureus etikában. Epikurosz etikájának központi kérdése éppen a zavartalan életet megalapozó feltételek feltárása, a lehetséges zavarforrások kiküszöbölése érdekében. E kérdésben – csakúgy, mint természetfilozófiájában – a démokrítoszi tanok örököse. A kései sztoában is feltűnik az ataraxia kifejezés például Epiktétosznál (Kézikönyvecske 29,7) a sztoikus apatheia fogalmának variációjaként. Cicerónál is egybemosódik a két fogalom a „tranquillitas animi” latin kifejezésben (vö. pl. Tusc. 3,9) A szkeptikusok számára az ataraxia mint az ítéletek felfüggesztésére (epokhé) irányuló lelkiállapot következménye jelenik meg. Pürrhónt talán éppen ez, tehát az hogy megszabadítsa az embereket azoktól a zavaroktól, amit különféle, gyakran egymással is szemben álló hiedelmek keltenek, ösztönözhette az ítéletek felfüggesztéséről szóló elképzeléseinek kimunkálására.
Irodalom: G. Striker, ATARAXIA: Happiness and Tranquillity, in. The Monist 73 (1990), 97-110.; A.A. Long: Hellenisztikus filozófia. Bp., 1998. 37-48.; Ch. Horn – Ch. Rapp(herausg.): Wörterbuch der antiken Philosophie. München, 2002.
„XI. Ha mintsem gyötörnek bennünket az égi jelenségekre és a halálra vonatkozó aggodalmak, hogy talán mégis némileg ránk tartozik a halál, - továbbá nem zavarna az, hogy nem ismerjük fel a fájdalmak és a vágyak határait, - akkor nem volnánk rászorulva a természettudományra.
XII. Nem lehet a legfontosabb dolgokat illetőleg a félelmet elűzni, ha az ember nem látja be: milyen a mindenség természete, hanem csak gyanít valamit azokból, amik a mítoszok világába tartoznak. Úgy, hogy a természettudomány nélkül nem lehet a gyönyöröket elnyerni.
XVII. Az igazságos ember minden zavartól a lehető legmentesebb, az igazságtalan pedig a legtöbb zavarral teli.” (Epikurosz: Alapelvek)
K. Cs.
| << Arkhé | Autonómia >> |
