Fogalomtár etika szakosoknak

Idea

Idea: A fogalom eredetéhez lásd eidosz.

Az újkori filozófiában használatos jelentése: képzet. Minden olyan lelki, tudat- vagy elmetartalmat jelöl, amire a lélek, a tudat vagy az elme tevékenysége mint tárgyra irányul, vagyis a gondolkodás, az észlelés, az emlékezés, az akarat, az érzékelés, a képzelgés, a vágyakozás stb. tárgyáról van szó, ami lehet a szó szoros értelmében vett kép, de lehet valamilyen fogalom is. Ami miatt mindezt közösen ugyanazzal a szóval lehet megnevezni, noha egy kép alapvetően különbözik egy fogalomtól, egy emlékkép, egy fantáziaképtől, az abban áll, hogy az idea minden esetben azonos szerepet tölt be: valamely létező helyettesítője, lelki, tudati, elmebeli reprezentánsa (reprezentáció, reprezentacionalizmus). Mint ilyen, távollétében is jelenlévővé teszi a reprezentált létezőt a lélek, stb. előtt és számára. Az ideák státuszára, kialakulására, elrendeződésére és a reprezentálthoz való viszonyára vonatkozó elemzésének azért van óriási jelentősége a 17-18. századi filozófiákban, mert a létezőkhöz, a világhoz való hozzáférés a megismerőképességünk számára közvetlenül az ideán keresztül történik. Az ideákhoz közvetlenül, az ideák által reprezentált létezőkhöz pedig csak az ő közvetítésükkel tudunk hozzáférni. Az igazság az idea és az általa megjelenített valóságos létező közötti megfelelésben áll.

„Minthogy ez a műszó (ti.: az idea) nézetem szerint a legalkalmasabb mindannak megnevezésére, amit az ember gondol, bármi legyen is gondolkodásának tárgya, ezzel szoktam kifejezni mindazt, amit káprázaton, fogalmon, vagy bármi máson értünk, ami az elmét gondolkodás közben foglalkoztatja. (Locke: Értekezés az emberi értelemről, Bev, 8,§.)

„Minthogy az elmének összes gondolataiban és okoskodásaiban nincsen más közvetlen tárgya, mint saját ideái, és csakis ezeket szemléli vagy szemlélheti , világos tudásunk csupán ideáinkra vonatkozik.” (Locke: Értekezés az emberi értelemről, IV/1/1.§.)

„Aki szemügyre veszi az emberi megismerés tárgyait, annak számára nyilvánvaló, hogy ezek vagy az érzékekbe éppen bepecsételődő ideák, vagy olyasmik, amiket az elme indulatainak és műveleteinek megfigyelésével észlelünk, végezetül pedig olyan ideák, amelyeket az emlékezet és a képzelet segítségével alakítunk ki, összetéve, vagy szétválasztva azokat az ideákat, amelyeket eredetileg az említett módokon észleltünk.” (Berkeley: Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről, Gondolat, Bp., 1985.)

K. L.