Tipográfia (írás számítógéppel)

Jegyzet, források, hivatkozás

Hivatkozások (hivatkozásjegyzék) cím alatt soroljuk föl azokat a dokumentumokat, melyekre a szöveg tételesen is hivatkozik. Irodalomjegyzék vagy felhasznált irodalom címen soroljuk fel a szöveg készítéséhez felhasznált műveket, attól függetlenül, hogy idézünk-e belőlük vagy utalunk rájuk. A bibliográfiában (más néven: ajánlott irodalom) mindenféle, a szövegünk témájával kapcsolatos művet felsorolhatunk. Tudományos igényű munkában (pl. egyetemi dolgozat) hivatkozásjegyzéket kell szerepeltetni, ismeretterjesztőben inkább bibliográfiát. Folyóirat- vagy újságcikkben a forrásokat legfeljebb a főszövegben szövegesen megadva érdemes szerepeltetni (pl. Kiss Ádám Új Világ c. könyvében írja, hogy...).

A hivatkozások formátumát az adott szakterület határozza meg. Mivel ezek tipográfiai megoldása gondot okozhat, és sokszor keverednek a jegyzetekkel, külön részletességgel foglalkozunk velük. Érdemes mindenkinek a saját szakterületének magyar és idegen nyelvű folyóirataiból megismernie a hivatkozási szokásokat, mert pl. egy szakdolgozat esetén a szakterület saját hivatkozási formuláinak pontos betartása akkor is követelmény, ha ezt külön nem tüntetik föl a követelményekben.

A hivatkozások formuláinak ajánlásait a magyar MSZ ISO 690 szabvány rögzíti.

Szövegközi teljes hivatkozást (Kis István: Nyulak. Gondolat, Budapest, 1992) csak akkor használjunk, ha a teljes szövegben viszonylag kevés hivatkozás van.

Csillagozott lábjegyzetet (csillag: asterisk) akkor alkalmazzunk, ha egy oldalon max. három jegyzet van (négy vagy több **** már komikus lehet). Csillag helyett szerepelhet egy, kettő stb. illetve egyes és kettős tőr is. († tőr/kereszt, dagger, obelisk: ALT+0134; ‡ kettős tőr, double dagger, cross of lorraine). Cím lábjegyzetének jelzésére csillagot (tőrt stb.) használjunk (azaz ne számot).

Sorszámozott láb-/végjegyzet esetén a sorszámozás végigfuthat az egész dokumentumon, vagy minden fejezettel újrakezdődhet. Utóbbi esetben a jegyzetek a könyv végén fejezetenként elkülönülnek, ami segíti köztük a tájékozódást.

Végjegyzeteknél a jegyzetek felett ne a végjegyzet, hanem a JEGYZETEK (angolul: Notes) felirat szerepeljen. Lábjegyzetnél nincs külön kiírva a „lábjegyzet” szó.

A lábjegyzet mindig az adott oldal szövegére vonatkozik. A végjegyzet a fejezet végén gyűjti össze a jegyzeteket. A szöveges jegyzetek és bibliográfiai hivatkozások keverését érdemes elkerülni, hiszen az egyik olvasnivaló, a másik nem. Ezért érdemes lábjegyzetet alkalmazni olyankor, ha a lábjegyzet kiegészítő információ, önálló gondolat, kiegészítő adat, mely szerves része a szövegnek, tehát azzal együtt olvasandó. Azért ne végjegyzetbe tegyük, hogy ne kelljen az olvasónak minden pontnál fejezet végére ugrálni. Ha csak hivatkozást adunk meg, azokat végjegyzetként érdemes összegyűjteni (vagy szövegközti zárójeles, vagy sorszámozott formában).

Ez alól kivétel, ha egyes jegyzetek hosszúak, esetleg többoldalasak: ilyenkor is érdemes végjegyzetet alkalmazni.

Egyes folyóiratok vagy azért alkalmaznak csak végjegyzetet lábjegyzet helyett, mert a lábjegyzetek tördelése lassabb és nehezebb, vagy azért, hogy a szerzőt rákényszerítsék: mondandóját a főszövegben helyezze el (a lábjegyzetelés esetenként tekinthető szerzői stílusnak is).

A lábjegyzetek betűmérete a főszövegnél kisebb, de a bekezdés behúzása vele megegyezik. Sorköze lehet kisebb, mint normál szöveg esetén. Betűtípusa mindig ugyanaz, mint a főszövegé.

Széljegyzet alkalmazásakor eleve nagy margót hagyunk, és ide helyezzük el a főszöveggel megegyező sortávolsággal a széljegyzetet.

A szél- vagy lábjegyzet helyett újságokban keretest alkalmazhatunk.


A lábjegyzet1 – a hivatkozás is – ponttal végződik.2 A lábjegyzet számai kijjebb kezdődnek, mint a jegyzet szövege (azaz függő sorba szedjük), és a hivatkozás utaló száma után szóköz van.

1 Kiss István: Nyulak és szigetek hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.

2 Kiss Pál Sándor: Nyulak és madarak nem hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.
...
19 Kiss József: Madarak nem hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.

Ettől, a Worben automatikusan alkalmazott megoldától azonban eltérhetünk: itt ugyanis a hivatkozás már olyan kicsi betűméretű, hogy ha ezen belül is felső indexbe szedjük az utaló számot, akkor túl apró méretű lesz. Így sokkal inkább elfogadható, ha itt (pl. lábjegyzetben) már rendes számokat szedünk, és csak a főszövegben1 kitevőt:

1. Kiss István: Nyulak és szigetek hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.

Angolszász hagyomány szerint használhatunk zárójelbe tett jegyzetsorszámmal való hivatkozást is [12], ha kevés a rendelkezésre álló hely.

Szövegközi zárójeles hivatkozás: tudományos szövegekben a hivatkozásokra láb- vagy végjegyzet helyett a hivatkozás a folyószövegben szerepel: a szerző neve (vessző nélkül) és a kiadvány megjelenési éve (pont nélkül) zárójelben (Kelemen 2000). Ha egy szerzőnek azonos évben több kiadványa jelent meg, az évszám után a, b, c stb betűk is állnak. A hivatkozások ilyenkor egy szöveg végi bibliográfiában szerepeljenek (Nagy 1978b). Két szerző esetén mindkettő neve szerepeljen, három vagy több szerző esetén az első szerző neve után az et al. (et alii – és mások) formula áll (Kiss et al. 1999), de csak a szövegközti hivatkozásban: a bibliográfiában már minden szerző nevét fel kell tüntetni.

Ha a műnek nincs szerzője, a mű címe kerülhet a zárójelbe (Nagy Világatlasz 2003). A szövegközi hivatkozás tartalmazhat oldalszámra utalást is, pl. könyv esetén: (Kiss 1995, 77) vagy (Kiss 1995:77) vagy (Kiss 1995. 77. p.) – ez követelmény, ha hosszabb műről van szó (sorszámozott jegyzet esetén az oldalszám már a jegyzetbe kerül).

Elektronikus hivatkozás

Az elektronikus (online elérhető, valamint offline létező digitális vagy digitalizált) dokumentumok hivatkozásával az ISO 690-2 szabvány foglalkozik. Ennek alapján (egyszerűsítve) a következőképp kell hivatkozni a „távoli hozzáférésű” dokumentumokat:

Html oldal valamely szerveren:

Kiss János: Nyúltenyésztés [online] Kertészeti Egyetem: Állatrendszertan Tanszék Online Jegyzettára. 2000. január (2001. augusztus 23.) [2006. március 21.] Nyomtatva: Élet és Nyúltenyésztés, 2001/5.

Folyóiratcikk online:

Kiss János: Nyúltenyésztés [online] In: Állatorvos, 2000. január 28. [2006. március 21.]

A zárójelen kívüli dátum az anyag megjelenését jelzi, a zárójeles szám az anyag legújabb frissítését (módosítását), a szögletes zárójel a megtekintés (letöltés) dátumát jelzi. Az [online] helyébe kerülhet pl. [CD-ROM], [DVD] stb. is.

A fenti, szabványos formula helyett az egyes dátumok típusát külön szóval is kiírhatjuk; illetve szöveg közben zárójelezett hivatkozásrendszer esetén a dátumot előrevihetjük (Kiss 2000).

Kiss János 2000: Nyúltenyésztés [online] Kertészeti Egyetem: Állatrendszertan Tanszék Online Jegyzettára. Megjelenés: 2000. január (Frissítés: 2001. augusztus 23.) [Letöltés: 2006. március 21.] Nyomtatva: Élet és Nyúltenyésztés, 2001/5.

Angol használatban gyakori, hogy csak évszám és az „available at: (URL)” formula szerepel online anyagok esetén.

Ha a szerző nem állapítható meg, a szerző helyett a cikk címével hivatkozunk. A szerző lehet egy intézmény elnevezésének mozaikszava is.

Ha a cím nem állapítható meg, a címnek a szöveg első öt szavát vesszük.

Ha a hivatkozott URL már nem érhető el, azt a hivatkozásban jelezni kell, pl. 2006. március 23-én nem érhető el.

Ezek a hivatkozások természetesen távolról sem érnek annyit, mint egy nyomtatott szövegre tett hivatkozás, mert – archívum nem lévén – ki tudja, meddig érhetők el. Azonban a www.archive.org címen elérhető amerikai internetarchívumban a már eltűnt szövegfájlok is meglelhetők, elsősorban az 1999–2001 közötti időszakból.

Hivatkozni kell a CD-n kiadott forrásokra is, ez esetben feltüntetve, hogy CD-ről van szó. Ilyenkor érdemes az egyértelmű hivatkozás miatt a CD ISBN (ISSN) számát is feltüntetni, a CD kiadási helyével együtt.

Egyebek

Folyóiratcikk esetén a folyóirat címe kurzív (vagy a cikk címe idézőjelek közé kerülhet), könyvnél a könyv címe kurzív.

Az oldalszámnál a p. (pagina) vagy o. (oldal), rövidítéseket használjuk. Angolszász gyakorlatban a p. az oldalszám elé kerül, magyarban inkább utána. A rövidítés azonban el is maradhat, ilyenkor csak az oldal számát közöljük, utána ponttal (198.).

A teljes műre való hivatkozáskor nem áll pont a kötet összoldalszáma után: (198 p.), adott oldalra hivatkozáskor pont áll az oldalszám után: (198. p.), adott részlet esetén a pp. formula állhat: (pp. 25–188.).

A gyűjteményes kötetre hivatkozáskor a rendes hivatkozási adatok után kell megadni a kötet nevét, in megjelöléssel: Kis Alfréd: Nyulak. in: Szovjet állattenyésztés. Bp. 1999. 115–125. p.

Irodalmi folyóiratok hazánkban az in helyett vagy folyóirat azonosítására egyenlőségjelet = is használnak. Ez azt jelzi, hogy az adott írást nem az írás szerzőjének neve alatt kell keresni, hanem valamely más gyűjteményes vagy időszaki kiadvány neve/címe alatt: Kis Alfréd: Nyulak. = Szovjet állattenyésztés. Bp. 1999. 115–125. p.

A folyószövegbeli évszámmegjelölés elé egy­faj­ta gyakorlat szerint nem kerül vessző (Kiss 1888).

Újrahivatkozáskor a következő formulát használják: Kiss: i. m. vagy Kiss: op. cit. (idézett mű). Ha ezen belül valamilyen oldalra hivatkozunk: Kiss: i. m. 12–15. p. Ezeket érdemesebb elkerülni, hogy az olvasónak ne kelljen keresgélnie, hogy melyik is volt az i. m.

Ha az évszám nem deríthető ki pontosan, vagy kérdőjeles évszámmal, vagy az é. n. (s. a.) (sine anno) formulával jelezzük.

Ha két egymást követő jegyzetben hivatkozunk ugyanarra a műre, a formula: Uo. 32. p. vagy Loc. cit. 32. p. vagy Ibid. 32. p. (ugyanott = loco citato = ibidem). Ha a szerző azonos két egymást követő jegyzetben, a szerzőre Uő vagy Idem (nőnemben eadem) szavakkal hivatkozunk. Ugyanezt jelenti a kvirtmínusz is:

Kiss János 1999. Nyulak. Budapest, Gondolat.

– 2000. Nyulak és mások. Budapest, Gondolat.

Érdemes magyar szövegben a magyar formulákat használni.

A képek forrását újságban közvetlenül a kép mellett apró (pl. 6 pt) verzál betűkkel jelzik, könyvben a képaláírásban zárójelben.

 

Adott témájú dolgozat esetén hivatkozni kell újságcikkekre, forgatókönyvekre, filmekre, rádióműsorokra, hangjátékokra, szakdolgozatokra is. A rádióban vagy tévében sugárzott adásokra lehet az elhangzás időpontjával, hosszával (x perc) és helyével (állomás neve, székhelye) hivatkozni (természetesen a mű szerzőjét – rendezőt, dramaturgot, szerkesztőt – megnevezve), de ha a műsor megtalálható valamilyen archívumban, a visszakereshetőség érdekében mindenképp az archívumra, illetve a mű ottani adataira is célszerű hivatkozni.

Tudományos dolgozatoknál a szóbeli (avagy e-mailes) közlésekre és kéziratokra is illik hivatkozni („szóbeli közlés”, „személyes kommunikáció”), a beszélgetés vagy e-mail pontos dátumával. Ez vonatkozik bármilyen informális beszélgetésre, interjúra is (természetesen ha nem kifejezetten interjúról, hanem csak informális beszélgetésről van szó, az illető beleegyezése szükséges. A beszélgetőtárs megtagadhatja, hogy az általa elmondottat idézzük; kikötheti, hogy az elmondottak nem idézhetők, de a szövegben felhasználhatók; vagy kikötheti, hogy sem nem idézhetők, sem nem felhasználhatók; vagy kikötheti, hogy az elmondottak idézhetők, de csak név nélkül. Ezeket mindenképp tisztázni kell a szöveg közlése előtt. Nyilvános szereplés esetén (pl. internet, előadás, nagygyűlés) természetesen bármilyen, nyilvánosan elhangzott gondolat idézhető.

Hivatkozni kell törvényekre, jogszabályokra is.

Szerző nélküli vagy háromnál több szerzőjű kötetre a szerkesztő nevével (ed. vagy szerk.) hivatkozhatunk. Folyóiratcikk esetén azonban minden szerző nevét ki kell írni a hivatkozásokban.

Konferenciákra a konferencia elnevezésén és helyén kívül a dátumával is hivatkozni kell. Ilyenkor általában készül valamiféle nyomtatott vagy elektronikus kiadvány is az előadások összefoglalóival: konferenciahivatkozáskor ez a kiadvány a hivatkozandó anyag, tehát lehet pl. oldalszáma is.

Természetesen minden olyan szövegrészt, melyet máshonnan idézünk (beleérve a máshonnan átemelt képeket, adatokat is), hivatkozni kell akkor is, ha az nem idézőjelben szerepel.

 

Néhány minta hivatkozásokra:

Folyóiratcikkre:

KISS János: Utazásaim története. = Magyar Irodalmi Figyelő, 2006/1. 60–62. p.

vagy

Kiss J. 2006: Utazásaim leírása. – Magyar Földtudományi Figyelő, 1, 60–62.

Könyvre:

Kiss J. 2006: Utazásaim leírása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 300 p.



Hivatkozás minta (APA)

Az APA stílusnak megfelelő (kissé módosított) hivatkozási formátum (ajánlott):

 

Könyv, oldalszámmal:
(Kovács, 2000:55)Kovács I. 2000. A könyv. Budapest: Gondolat.  Folyóiratcikk (3 vagy több szerző: et al., annál kevesebb: név szerint):(Darvas et al., 2005)Darvas A., Kiss I., Jónás Á. 2005. A folyóiratcikk címe. Élet és Irodalom, 1, 10-13.  Elektronikus: mint folyóiratcikk, de a szövegbeli hivatkozás lehet a kiadó (site) neve, ha nincs szerző, és a részletes hivatkozásban fel kell tüntetni a cikk felkerülésének dátumát (ha ismert), ha módosítva volt, a módosítás dátumát, és a letöltés dátumát (és az URL-t)
Darvas A. 2005. A folyóiratcikk címe. Élet és Irodalom Online (2005. június 12). Letöltés dátuma: 2006. augusztus 20. http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0637

 

<< Archiválás    Néhány helyesírási tanács >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés