5. fejezet: Események

5. Az események oksági elmélete

5.1. Az oksági elmélet lényege

A 2.2.1. részben láttuk: az események létezése mellett a legtöbb filozófus azért kötelezi el magát, mert úgy gondolja, hogy az események az oksági viszonyok relátumai. Mármost ha valóban az események az oksági viszonyok relátumai, akkor az események rendelkeznek oksági tulajdonságokkal. Természetesnek tűnik tehát a javaslat: az eseményeket oksági tulajdonságaik alapján individuáljuk, vagyis aszerint, hogy mi okozza őket és ők maguk mit okoznak. Ne azt állítsuk, hogy egy esemény nem más, mint egy meghatározott téridő régió, hanem azt, hogy egy esemény nem más, mint a világban levő oksági folyamatokban meghatározott szerepet betöltő entitás. Ezt az álláspontot képviseli például Davidson (1969/1998).

Hogyan határozható meg így az események azonosságfeltétele?

e₁ és e₂ esemény akkor és csak akkor azonosak, ha e₁-nek, és e₂-nek ugyanazok az okai és ugyanazok a hatásai.

5.2. Oksági elmélet versus téridő-régió elmélet

Világosabb lesz az oksági elmélet, ha összevetjük a téridő-régió elmélettel. Három dolgot érdemes kiemelni.

(1) Ellentétben a téridő-régió elmélettel, mely szerint nincsen metafizikai-kategoriális különbség a fizikai tárgyak és az események között, az oksági elmélet szerint metafizikai-kategoriális különbség van közöttük. Ugyanis az események, nem pedig a fizikai tárgyak az oksági viszonyok relátumai. Az oksági elmélet hívei szerint a fizikai tárgyak a változásnak (így az eseményeknek) pusztán szubjektumai, azonban nem a fizikai tárgyak maguk azok a dolgok, melyek változásokat (így eseményeket) okoznak. Következésképpen: míg a téridő-régió elmélet a perdurantizmussal konzisztens, lévén nem különbözteti meg kategoriálisan egymástól az eseményeket és a fizikai tárgyakat, addig az oksági elmélet az endurantizmussal konzisztens, lévén kategoriális különbséget tételez az események és a fizikai tárgyak között.

(2) Az oksági elmélet immunis a téridő-régió elmélettel szemben felhozott ellenvetésekre. E szerint ugyanis a Balaton átúszása és az eközben való megfázás nyilvánvalóan különböző események, lévén más okai és hatásai (okozatai) vannak az átúszásnak és a megfázásnak, annak ellenére, hogy (tegyük fel, mégis) egy időben és egy helyen mennek végbe. Illetve: a forgó és eközben hevülő vasgolyó is két különböző esemény, lévén más okai és hatásai vannak a vasgolyó forgásának és a hevülésének, annak ellenére, hogy térbeli és időbeli tulajdonságaik megegyeznek. Az oksági elmélet híve tehát különbséget tud tenni az olyan térben és időben koincidáló események között, melyek megkülönböztetése a téridő elmélet híveinek nehézséget okoz. Ennek az az oka, hogy az események oksági individuálása finomabb az események térbeli és időbeli tulajdonságaival történő individuálásánál. Ennélfogva: az oksági elmélet - ellentétben a de facto téridő-régió elmélettel, és hasonlóan Brand elméletéhez - megengedi annak a lehetőségét, hogy egy időben a tér ugyanazon helyén egyszerre több esemény menjen végbe.

(3) Különbségeik ellenére van egy fontos hasonlóság az oksági és a téridő-régió elmélet között. Nevezetesen: mindkét elmélet extrinzikus vagy relációs tulajdonságaik alapján individuálja az eseményeket, ugyanis mind a térbeli és időbeli tulajdonságok, mind pedig az oksági tulajdonságok extrinzikusak. Következésképpen: mindkét elmélet tagadja, hogy az események rendelkeznek belső, ontológiai/metafizikai szerkezettel, vagyis mindkét elmélet irreducibilis, primitív, metafizikai alkotóelemek nélküli entitásoknak tekinti az eseményeket.

5.3. Az oksági elmélet nehézségei

Az események oksági elméletével szemben sok ellenvetés fogalmazódott meg. Íme ezek közül a három legfontosabb.

5.3.1. Az oksági elmélet körbenforgó

Méghozzá többféleképpen is az. Az egyik körbenforgás: (1) Az oksági viszonyok relátumai az események. (2) Az oksági viszony fogalma - Hume óta tudjuk - magában foglalja azt, hogy az okok különböznek a hatásaiktól (okozataiktól). Következésképpen (3) mivel különböznie kell az oknak és a hatásnak (okozatnak) egymástól, az oksági viszony megléte már előfeltételezi azt, hogy az okot és a hatást (okozatot) egymástól függetlenül azonosítottuk. Azért áll fenn tehát körbenforgás, mert ahhoz, hogy oksági viszonyról beszéljünk, előzetesen rendelkeznünk kell az ok és okozat (mint események) azonosítási kritériumával, lévén meg kell különböztetnünk őket egymástól, csakhogy az események oksági elmélete szerint az eseményeket okaik és okozataik alapján azonosítjuk.

A másik körbenforgás: az oksági elmélet szerint e₁ és e₂ esemény csak akkor azonosak, ha e₁-nek és e₂-nek ugyanazok az okai. e₁-nek és e₂-nek azonban az oksági elmélet szerint csak akkor ugyanazok az okai (melyek persze események!), ha ezen okoknak (mint eseményeknek) ugyanazok a hatásai. E hatások azonban nem mások, mint e₁ és e₂. Visszaértünk a kiindulóponthoz. Csak egy kört tettünk, nem jutottunk egy tapodtat sem előre.

Egyesek szerint nem perdöntőek ezek az ellenvetések, és talán menthető az oksági elmélet (lásd e problémáról: Katz 1978, Lombard 1986: 41-5, Lowe 2002: 226-8), mindenesetre a legtöbb filozófus konklúzívnak tekinti ezeket az ellenvetéseket, és emiatt elveti az oksági elméletet.

5.3.2. Az oksági elmélet következményei nehezen vállalhatók

Az események oksági elmélete olyan metafizikai tézisek mellett kötelez el bennünket, melyek elfogadása ad hocnak tűnik. A következőről van szó. Az oksági elmélet szerint az eseményeket okaik és hatásaik individuálják, vagyis az eseményeket más eseményekhez való viszonyaik határozzák meg. Mármost ha az eseményeket más eseményekhez való viszonyaik határozzák meg, akkor minden esemény létezése más események létezésétől függ. Következésképpen: ha elfogadjuk az oksági elméletet tanítását, akkor azt kell állítanunk: (1) nem lehetséges olyan esemény, amelyet semmi nem okoz, (2) olyan esemény, amely semmit nem okoz, (3) olyan esemény amelyet semmi nem okoz és amely semmit nem okoz. Azt kell tehát állítanunk, hogy nem lehetségesek izolált események. E tézis mellett azonban nemigen lehet a priori módon érvelni.

5.3.3. Az oksági elmélet sikertelen

Miért? Azért, mert lehetséges, hogy különböző eseményeknek ugyanaz az oka, és ugyanaz a hatása. Myles Brand (1976) a következő példát hozza. Tegyük fel, hogy egy fizikai tárgy a-ra és b-re fízionál, és kis idővel később a és b fúzionál. Ebben az esetben értelemszerűen két eseményről kell beszélnünk: az egyik esemény az, ami a-val történt, a másik esemény az, ami b-vel történt. Csakhogy a két eseménynek pontosan ugyanaz az oka (jelesül: a fízió) és pontosan ugyanaz az okozata (jelesül: a fúzió). Vagyis: az oksági elmélet szellemében azt kell állítanunk, hogy az a-val történt dolgok és a b-vel történt dolgok egy és ugyanazon eseménynek számítanak, holott ez nyilvánvalóan kettő darab esemény.