Férfiak és nők Platón Államában

Egyéb művek: a Timaiosz

A két nemről más művekben is olvashatunk hosszabb-rövidebb megjegyzéseket, így például a kozmosz keletkezésének szentelt nagy dialógus, a Timaiosz az élőlények keletkezése során az emberről is ír. Itt azt olvashatjuk, hogy az első generációban még nem voltak nők és férfiak, hanem csak a másodikban jöttek létre, méghozzá a kiválóbbakból a férfiak, a rosszabbakból pedig a nők. Ez nem igényel sok magyarázatot, a kor közgondolkodása számára természetes nézet. Arisztotelész biológiai írásai egyikében is hasonló nézet szerepel, ott a jövendő emberi egyed magjának minősége dönti el, hogy férfi vagy nő lesz-e belőle: a kiváló minőségű magvakból férfiak, a gyengébb minőségűekből nők alakulnak ki. (A mag természetesen a férfi magja, amelyhez a nő mintegy a táptalajt, anyaföldet adja.)

Minden szövegrészlet persze csak a mű egésze kontextusában értelmezhető, a mű pedig az életmű egészében. A Timaiosz egésze egy ’valószínű beszédként’ (logosz) előadott történet a kozmosz keletkezéséről, a szereplők ebben a logoszban princípiumok, fogalmak, mértani formák, számarányok, szerkezetek.

A nemek szempontjából egy-két megszemélyesített képzet, illetve fogalom érdemel említést: a mindenség dajkája, khóra, amely befogadja a formákat (ideákat), melyekből a Démiurgosz így hozza létre a kozmoszt. Ő a mindenség atyja, míg a khóra a befogadó anya. A föld, a vetőmag, és a földműves mintájára elképzelt teremtéstörténet ez, mitológiai párhuzamokkal. (A mesterember, anyag és a mű képzete [ideája] szintén gyakori platóni hasonlat művészi létrehozás, alkotás folyamatára.) Ez a Teremtő azonban nem a semmiből hozza létre a kozmoszt, mint a keresztény teremtéstörténet Istene, hanem vannak az örök mintaként funkcionáló ideák és a meghatározatlan Khóra, mely önmagában semmilyen (térbeli-anyagi természetű létező), ez egyértelműen nőnemű. – A mai francia elméletalkotók különleges érdeklődést tanúsítanak a khóra iránt, a filozófus Derrida (Esszé a névről c. kötetében olvasható, Pécs, Jelenkor 1993) és a pszichoanalitikus Julia Kristeva is sajátos értelmezéseket dolgozott ki róla.

Arisztotelész elképzelése ehhez nagyon közel áll. Az ő fogalmaiban az anyag és a forma viszonya megfelel az utódok létrehozásában a női és a férfi szerepnek.