Bevezetés a görög bölcseletbe

IX. Egy görög tragédia. Aiszkhülosz: Agamemnón.

A bevezetés során - részben a görög színház és a görög színházi előadásról szóló előadásokra támaszkodva - a következő kérdések rövid tárgyalására kerül sor:

• a kor történeti kontextusának a vázolása
• Aiszkhülosz élete és fennmaradt alkotásai
• a tragédia előzményei és fejlődése, Theszpisz, stb.
• az athéni tragédia előadása, a tragikus versenyek

Az Oreszteia és az Agamemnón.

Az Oreszteia az egyetlen fennmaradt trilógia, Aiszkhülosz utolsó műve, forrásaink szerint i.e. 458-ban mutatták be. Azonban az Oreszteia két értelemben is trilógiának tekinthető: egyrészt a három darabot eredetileg együtt, egy verseny alkalmával mutatták be, másrészt tematikusan is összekapcsolódó tragédiákról, egy nagyszabású történetről van szó. (A tragédiaversenyeken bemutatott trilógiák esetében ez viszonylag ritkaságnak számít.)
Thüesztész és Átreusz viszálya, majd Iphigeneia, Agamemnón, Klütaimésztra, Aigiszthosz, Élektra és Oresztész története különböző irodalmi és ikonográfiai forrásokból jól ismert (lásd: VIII. előadás). A trilógia első két tragédiája a történet két leggyakrabban feldolgozott csomópontját - Agamemnón meggyilkolását és Oresztész bosszúját - dolgozza fel, míg a harmadikban a történet sajátos, aiszkhüloszi lezárását és értelmezését látjuk. Ezen belül az Agamemnón - a trilógia, s egyben az egész görög drámaköltészet talán legmonumentálisabb darabja - Agamemnón hazaérkezését és a gyilkosságot mutatja be.

Vessük össze az Aiszkhülosz által feldolgozott verziót az Odüsszeia, Pindarosz, és az előző előadásban tárgyalt vázaképek verzióival!

Az Agamemnón részletesebb elemzése során a következő szempontokat érdemes sorra venni:

• Karakterelemzés: a karakterek jellemzése, szerepe, kidolgozottsága, egymáshoz való viszonyuk.
• Alapmotívumok, tematikus motívumok: olyan motívumok, amelyek a tragédiában, esetenként az egész trilógiában újra meg újra felbukkannak: családi viszály, bosszú, uralom, férfi-nő, istenek-emberek
• A motívumokhoz kapcsolható szimbolikus képek
• Kompozíciós technika/technikák

A kompozíciós szerkesztés elemzéséhez segítséget nyújthat a görög tragédia sajátos szerkezeti egysége, a kardal, valamint a különböző lírai - tehát énekelt, nem jambikus - betétek, illetve az alapvetően jambikus párbeszédes jelenetek váltakozása. A tragédia ezen „alkotórészeinek" a tárgyalásával már Arisztotelész Poétikájának a 12. fejezetében is találkozunk, bár vitatott, hogy a fejezet Arisztotelész, vagy egy későbbi szerző munkája-e.

     Próbáljuk meg kardalok és jelenetek szerint felvázolni a tragédia szerkezetét! Milyen - a tragédia egészének értelmezése szempontjából alapvető fontosságú - megfigyelést tehetünk? A tragédia kompozíciója mennyiben párhuzamos a cselekménnyel?
Milyen fontosabb metrikai megfigyeléseket tehetünk?

Két jelenet elemzése.

1) Agememnón 40-257 (parodosz, letölthető, --»»)
A kar bevonulását egy többszörösen összetett strófaszerkezetű kardal követi - a leghosszabb fennmaradt kardal.

•      Elemezzük ritmikailag és verstanilag a kardalt! Milyen ritmikai-verstani és milyen gondolati egységek különíthetők el?
•      A kardal - és természetesen a későbbi kardalok, valamint az egyéb lírai-énekelt jelenetek - a tragédia által ábrázolt események időrendjében hogyan helyezhetők el? A kar ebben a kardalban milyen eseményekről számol be?
•      Milyen szimbolikus képek, jelek, jóslatok találhatók a kardalban? A jóslat hogyan illeszkedik a történetbe?
•     Keressünk olyan kifejezéseket, amelyek általános érvényű, szentenciális életbölcsesség megfogalmazásának tűnnek!

A jóslat a kardalból:

„gályák két fejedelme elé repült
két fejedelmi madár: feketén ez,
s amaz fehér háttal, a  ház közelében, a lándzsát
rázó kéz felől, ormon
falva mohón viselős nyul-anyját kicsinyestül, a végső
futáskor elfogott nyulat.
Zengd csak a, zengd csak a gyászt, de a jó hadd győz-
zön.
Ott a sereg figyelő jóspapja az indulatukban-    /122/
egy, heves Átreidákat, a had vezetőit látta
bennük nyomban, s szólt csodafejtve:
„Ez út idővel Priamosz falait letapossa;
bástyafalának
minden kincse, amelyet a nép bírt,
vészteli végzet karma között vész;
csak ne küldjön egy isten irígy ködöt
Trója-evő lecsapó seregünkre:
mivel haraggal telik Artemisz szent szive, szánván
apja szárnyas ebétől
ellésének előtte befalt nyulat és hasi vemhét:
a két sas étkét gyűlöli."
Zengd csak a, zengd csak a gyászt, de a jó hadd győz-
zön.
„Ilyen szelídszívű a Szép,        /140/
ki bősz oroszlán tipegő kicsinyét
s minden erdei vad csecsemőjét
védvén, nézi gyönyörrel mindet;
ő hív most, hogy fejtsem a jósjelt,
mely minekünk örömöt s bajokat jelent.
De kérem én a segítő Paiánt is,
hogy huga vissza ne tartsa soká hadunk
gályakötő, szemből-szálló széllel,
s jogtalan áldozatot ne kivánjon, oly éttelen étket,
mely ácsolva családi viszályt, nem féli a férjet:
s újrakelő Harag őrzi
folyton a házat, ügyel, bosszút áll gyermekölésért."
Így süvített Kalkhász, elegyítve a bút nagy örömmel,
mondva madár-útról a király házára a jós-szót" (Agamemnón, 114-157, ford. Devecseri Gábor)

2) Agamemnón és Klütaimésztra jelenet
A jelenet (810-974) a tragédia egyik csúcs- és fordulópontja: a két főszereplő találkozása, s a címszereplő Agamemnón egyetlen feltűnése a színpadon. Az epizódban Klütaimésztra „szimbolikus" módon a hazatérő Agamemnón fölé kerekedik. Az összecsapásra - a tragikus agónra - a 930-940. sorok között kerül sor, melynek során Klütaimésztra meggyőzi Agamemnónt, hogy a lába elé terített bíbor szőnyegen vonuljon be a palotába - ezt a szinte isteni megtiszteltetést Agamemnón elhárítani igyekezett és igyekszik, sikertelenül.

     Mit jelképezhet a bíbor szőnyeg?
     Mivel és hogyan győzi meg Klütaimészra Agamemnónt?


     Milyen érzelmek, szándékok, megfontolások vezérlik a különböző szereplőket?
Segítséget nyújt: E. R. Dodds: A görögség és az irracionalitás c. könyvének második fejezete: A szégyenkultúrától a bűnkultúráig. (Gond-Palatinus Könyvkiadó, 2002; The Greeks and Irrational, 1951, Berkeley, Los Angeles.)

     Arisztotelész elemzése milyen segítséget nyújthat az Agamemnón értelmezésénél? Az arisztotelészi tragédiaelmélet mely kategóriái tűnnek alkalmasnak és használhatónak az Agamemnón elemzésénél, és melyek tűnnek kevésbé használhatónak?

<< VIII. Egy görög mítosz: Agamemnón.

X. A görög tragédia és az archaikus, klasszikus kor erényfogalma >>