Betűtípusok

Idegen ABC-k betűi

Latin betűváltozatok

A világ számos országának, népének van „nemzeti” betűtípusa, mellyel ma is lépten-nyomon találkozhatunk: az íreké az unciális betű, az oroszoké, románoké, szerbeké a pravoszláv egyházi szövegek díszes glagolita betűje, a németeké a gót betű.

A nagy latin betűtípusoknak ma már elkészültek az arab, héber, görög változataik is, melyek a betűtípus jellegzetességeit és a célírásrendszer jellegzetességeit is megtartják. Ezeken kívül azonban minden írásrendszernek megvan a maga történeti fejlődése, saját stíluskorszakai, felosztása.

MÁS ÁBÉCÉT UTÁNZÓ BETŰK

Létezik a görög írás mintájára készített latin betűs betűtípus is, melyet egyes görög kiadványokban találni. A cirill betűkkel író muzulmán tatároknak saját cirill betűs díszbetűjük van, mely az arab írást utánozza; hasonló a helyzet a cirill betűvel író birobidzsáni zsidókkal.

A távol-keleti betűk azonos szélességűek (monospaced). Az ilyen írások között megjelenő latin betűs írás sajátos - azonos szélessűgű - betűtípusú.

Idegen ábécék

„Writing systems are political” – Otl Aicher

A görög és cirill ábécék stílustörténeti beosztása a latinnal többé-kevésbé azonos, mert ugyanazok a nyomdászok tervezték az egyes korok latin, görög és cirill betűkészleteit. Más kultúrák (kínai, indiai, japán, arab stb.) betűkészletei azonban teljesen más történeti fejlődésen mentek keresztül (arab és héber betűket terveztek európai nyomdászok, pl. Garamond is).

Általánosnak mondható azonban, hogy ma a vágott tollírást utánzó vékony-vastag vonalak kontrasztján alapuló; illetve az azonos vonalvastagságú lineáris betűkészletek minden ábécében megtalálhatók.

A nem latin (és latin eredetű) írásokban a kurzívnak általában nincs megfelelője, de mivel a számítógépek lehetővé teszik, helyenként azonos formájú, de döntött betűket is használnak.

A mi kövér/félkövér betűnknek megfelelően vastagabb vonalú betűkészletek is léteznek, de hogy a betű mely része vastagszik meg, az már egyedi jellegzetesség lehet.

Néhány ország az idők során hivatalosan ábécét váltott: legtöbbször a latin betűre tértek át.

Törökország. Kemal Atatürk javaslatára Törökországban 1928-ban az arab betűket „egyik napról a másikra” felváltotta a latin (ez azt jelentette, hogy az idős emberek attól kezdve nem tudták elolvasni az újságokat, az új könyveket; s nem tudtak a fiatalokkal levelezni sem – és fordítva). Atatürk ezzel együtt egyfajta nyelvújítást is bevezetett. A korábbi ottomán törökre jellemző arab, perzsa és francia eredetű szavak helyébe vagy ősi török szavakat kerestek, vagy új szavakat kreáltak. A reform legnagyobb hátránya, hogy a mai emberek nem tudják a régi, még a 80 éves szövegeket sem elolvasni – sem az ábécéjüket, sem a nyelvüket nem értik (a reformot egy cikk „katasztrofális sikernek” nevezte. A mai nyelvőrök már az angoltól féltik a törököt: a Türkilizce-től (mint: hunglish).

Korea. A mai koreai ábécét (hangul) 1443–44-ben vezette be a kínai helyett Sedzsong király. Az új írás bevezetése ellenállásba ütközött. Észak-Koreában ezt, délen ennek egy (a japánhoz hasonlóan) kínaival kevert változatát használják.

Szomália. 1969-ben azért (is) volt puccs Szomáliában, hogy megváltozzon az ország ábécéje. Az arab megreformálására, egyszerűsítésére (folyóírás kurzív jellege helyett különálló betűhasználatúvá, a nyomdászat könnyebbé tétele érdekében) a 20. században többféle kísérlet is született, eredménytelenül. Talán ebben az is közrejátszott, hogy az arab írás a szent Korán írása. A máltai az egyetlen arab (keverék) nyelv, mely latin ábécét használ. Izrael a korábban vallásos szövegekhez használt hébert köznyelvűvé újította fel. A vietnami az egyetlen kelet-ázsiai nyelv, mely latin betűkkel ír. A török nyelvű közép-ázsiai országokban korábban még az volt a kérdés, hogy arab vagy más betűkkel írjanak-e. Azerbajdzsán 1923-ban a latint választotta, de 1939-ben be kellett vezetnie a cirillt. Végül 1991-ben, elnyert függetlenségekor a cirill helyett ismét bevezethette a latin betűt.

A Szovjetunió széthullása óta azonban sok nép és ország a cirill és a latin betűs írás között „ingadozik” napjainkban is (pl. tatár). A szerb hivatalosan és a gyakorlatban is mindkét (latin és cirill) írást használja – idősebbek a cirillt, fiatalabbak a latint kedvelik inkább.

Ábécék keverése

A Microsoft Tahoma betűtípusa minden nagyobb ábécé számára azonos megformálási elvek alapján készült el (a többi Open Type betűtípus hasonlóan multiszkriptuális).

Egy szövegben cirill vagy görög betűk használatakor először az idegen betűkészletet válasszuk ki és csak utána a latint, hiszen valószínű, hogy könnyebb a görög, cirill betűkkel azonos vagy ahhoz hasonló latin (magyar) betűkészletet találni, mint fordítva.

Kínai betűkészlet esetén használjuk a kínaiban lévő latin betűket: ezek némiképp eltérnek a mi betűtípusainktól, de a kínai karakterű szövegben ezek a megszokottak. Ezen túl kínai (japán, koreai) betűkhöz használhatunk sanserif betűtípust is latin betűs szöveghez.

Arab betűk

Az arab betűs írás, akárcsak a latin, a tollíráson alapszik. Az arabok azonban sokkal művészibb fokon űzték a tollírást, mint az európaiak, mert a figurális ábrázolás tiltása miatt a betűk rajzolása jelentette az illusztrációt is egyben. Az arab nyomtatott írás mindmáig megőrizte a tollírás jellegzetességeit. Akárcsak a mi kézírásunk, a betűk kötve vannak egymáshoz. A kötés vonalának hossza tetszőleges! Az írás iránya jobbról balra tart. Nincsenek kis- és nagybetűk, viszont az arab ábécé négyféle karakterkészlettel rendelkezik: szókezdő, belső, záró és önálló betűkkel.

Az írás a szent Korán írása, így különös jelentősége van; az arab írás a muzulmán hittel együtt terjedt, de a legtöbb nem arab nyelvű országban már csak vallásos jelentősége van. Akárcsak a görög, ez is a föníciai betűkből fejlődött tovább az arameuson keresztül.

A latin és az arab különbsége: a latin betűk függőleges vonalak, az arab betűk vízszintes vonal mentén orientálódnak.

Az arab írás sajátosságaiból következik, hogy kiemelésre másfajta lehetőségeket kell igénybe vennie: ilyen például a kiemelés színekkel, a kövér betűtípusnál az alsó vízszintes vonal megvastagítása, vagy a betűk kötésekor a kötés vonalának elnyújtása (akár végletesen). Látni döntött betűket is az arab kiadványokban, ez azonban többnyire hamis dőlt betű: a számítógép torzítja a betűket, ráadásul a latin írás irányának megfelelően jobbfelé döntve. Elég ritka, hogy egy arab dőlt betű balra dőljön (amerre kellene) és eleve dőltre lenne tervezve (a „kurzív” fogalma itt nem értelmezhető, hiszen az egész arab írás „kurzív”).

Akárcsak a latin betű, a ma használt arab betűtípusok is évszázados múltra tekintenek vissza. Többségük a 7–10. században alakult ki.

Az arab mellett a perzsa is arab eredetű jelekkel ír, de attól némileg eltérő ábécével.

Az arab betűvel írók háromféle számrendszert használnak: a „mi” arab számainkat (Észak-Afrikában), a keleti-arab („indiai”) számokat (أرقام هندية arqām hindiyyah) és a rendes arab számokat. A számok a szövegekben balról jobbra haladnak akkor is, ha a szöveg jobbról balra fut.

A modern kommunikációs eszközök ma még nem mindig képesek az arab betűk átvitelére (chat, SMS, mp3 tag, domainnevek stb.). Erre az arabok saját írásuk latin változatát használják. Az „arab chat-ábécé” számokat is tartalmaz (pl. a 3 az ajin jele) olyan hangokra, melyeknek nincs latin betűs megfelelőjük:

pl. britania al3o'9ma / britanya el 3ozma = بريطانيا العظمى = Nagy-Britannia

Arab betűstílusok

Cirill betűk (Кириллица)

A cirill betűk alapját adó glagolita szláv egyházi ábécét (словѣньскъ) a görög alapján tervezte Szent Klement a 10. században. A szláv óegyházi nyelvet a Thesszalonikiből induló Cirill és Metód vezette be, ezért nevezték el Cirillről az írást is.

Az első cirill nyomdai betű Krakkóban készült 1490-ben (Ludolf Borchtorp). Az első cirill kurzív 1583-ban jelent meg, és a kurzív változatot csak a 18. századtól alkalmazták együtt az állóval. 1647-ig csak vallásos tárgyú könyvek jelentek meg. Nagy Péter cár a korabeli cirillt egyszerűsíteni akarta, s ezzel Jan Tessig amszterdami nyomdászt bízta meg. A „köznapi írás” végül a 19. században állandósult. 1703-ban jelent meg az első újság, Nagy Péter személyes szerkesztésében és korrektúrájával. 1917/18-ban került sor a cirill utolsó nagy reformjára, amikor 4 karaktert töröltek belőle.

A cirill betűk ugyanazokon a korszakokon mentek keresztül, mint a latin, de hagyományosan kimaradt a reneszánsz. Cirill betűvel írnak a volt szovjet tagköztársaságok többségében, illetve az Oroszországon belüli nemzetiségek nyelvein, bár a török népek körében egyre inkább áttérnek egy módosított latin ábécére. Kezdetben cirillt használt a román is.

Az álló kisbetűk neve prjámoj srift, a dőlt kursziv, mely helyett néha sanserifet használnak (naklonnüj srift, dőlt írás).

A történeti latin betűtípusok digitális változatainak többsége az eredeti latin alapján megtervezett cirill betűket tartalmaz. A neohumanista cirillbetűtípusok különösen elterjedtek (Lazurski, Minion)

Görög betűk (Ελληνικό αλφάβητο)

A görög nagybetűk a latinhoz hasonló hagyományból erednek. A kisbetűk azonban valójában kurzívak, ennyiben a görög kisbetűs írás képe a latin kurzívra hasonlít inkább, pontosabban valahol a latin álló és kurzív között van. Éppen ezért a görög dőlt (pontosabban: döntött) kurzív betű nem szerves része a görög betűk történetének, hanem új fejlemény: kontrasztjában nem áll olyan erősen az eleve kurzív hatású álló betűk mellett, mint a latin álló-dőlt pár.

Az első görög nyomdai betűket Nicolas Jenson készítette Velencében. A latin betűk történetéből ismert nagy betűmetszők mind készítettek görög betűkészleteket is. Az első Görögországban nyomtatott könyv azonban csak 1759-ben készült Athosz hegyén, az első „polgári” nyomtatvány 1821-ben.

A görög nyomtatott betűknek három változatuk ismert:

orthotikus (az álló latin betűssel egyenértékű [görögül orthósz = álló]). Talpaik sokkal ritkábbak és kisebbek, mint a latin betűkéi. A 16. században eltűntek, s csak a 20. században jelentek meg újra (New Hellenic);

kurzív (a latin kurzívnak megfelelő, de létezik álló és dőlt változatban is). A 15. században jelent meg, de nem volt népszerű. Legnépszerűbb új változata a Porson (1806);

kancelláriai a kurzív ligatúrákkal (több száz!) díszített változata, mely a 16–18. század standardja volt.

A modern görög betűtípusok a latinhoz hasonlóan fejlődtek, de kisebb választékban léteznek.

Porson (1806 Richard Porson) Klasszikus görög szövegek típusbetűje.

Gill Sans Gill stílusában készített betű, nem ő maga tervezte.

New Hellenic (1927 Victor Scholderer)

Antigone (1927 Jan van Krimpen) Eredetileg szépirodalmi lírai könyvek szedésére tervezett humanista betű.

Heraclit (1954 Hermann Zapf) A Palatinóval együtthasználatra tervezett humanista betű.

A mai görögben egyféle ékezet van, mely lehet vonal vagy ritkán pont is. A nagybetűs szövegre nem rakják ki az ékezetet, kivéve a szókezdő betűt. Kérdőjel helyett pontosvesszőt használnak.

Kínai betűk

A mai kínai betűk a kalligráfia és a nyomdászat közös szüleményei. Szövegbetűként a betűtípusoknak két fő osztályuk van: a mi antikvánkhoz hasonló, vékony és vastag vonalakból álló, ill. azonos vonalvastagságú lineáris betűtípus.

Az olvasás iránya, akárcsak a japánban, tetszés szerint jobbról balra + felülről lefelé, vagy a miénkhez hasonló. A felülről lefelé olvasásnál lényegében 90°-kal el kell forgatni a szöveget, de közben a betűk eredeti irányukban maradnak.

Héber betűk

A héber is a főníciai írásból fejlődött ki, akárcsak a görög. Eredeti változata az i. e. 9. századból ered: máig csak vallásos szövegkhez használják. A mai héber ábécé a „szögletes héber” az arameusból fejlődött ki, az i. sz. 3. században. Sokáig csak vallásos szövegekhez használták, de ez a mai héber alapja. A 19. századtól kezdték használni nem vallásos szövegekhez.