Néhány helyesírási tanács

Idegen szavak átírása

Bár nem szorosan a tipográfia témakörébe tartozik, mégis megemlítjük az idegen ábécéken született szavak átírásának problémáját. Egy nem latin ábécét használó nyelvből magyarra általában tulajdonneveket (személyneveket, földrajzi neveket) szoktunk átírni. Az internet elterjedése előtt egyértelmű volt az átírás: az MTA által kiadott szabályoknak megfelelően kellett a kínai, orosz, arab, görög, szerb stb. nyelvekből átírni, igazodva a magyar kiejtéshez. Manapság inkább az a törekvés, hogy minden nép azonosan írja át a szavakat. Ez az egységesítés azonban megnehezíti a szavak kiejtését, és ellentétben áll sok már meghonosodott alakkal (Peking vs. a hivatalos pinyin Beijing).

Egyes nyelvek esetén az átírás (transzkripció) a kiejtés alapján történik, másoknál a betűk alapján (transzliteráció). Az internet és az egységesítési törekvések terjedésével a nemzetközi vagy az angol átírás kerül bele egyre több magyar szövegbe. Bár emellett is szólhatnak érvek (pl. könnyű az interneten rákeresni más nyelven is), fontos, hogy tudatosítsuk: a magyaros átírást vagy az angol (nemzetközi) átírást használjuk-e.

A kínaihoz a pinyin, a japánhoz a romaji ad nemzetközi latin megfelelőt, az arabhoz számtalan nemzetközi latinosító sztenderd létezik, ennek megfelelően érdemes itt a magyaros átírást alkalmazni.

Problematikus lehet a szerb nevek átírása: ha a cirill írást vesszük alapul, kiejtés szerint írandók magyarra, ha azonban a hivatalos latint, akkor a szerb latin átírás veendő alapul (pl: Sajt = szájt, site)

Manapság kényszerűen sok idegen ábécé használója gépel latin betűkkel számítógépes felületen, ahol az adott ábécét nem tudják használni. Így pl. cirill vagy arab betűk helyett a latin betűket és egyéb karaktereket használják.


 

 

 

<< Hivatkozás minta (APA)    Politikai rendszer és mikrotipográfia >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés