Simone de Beauvoir: A második nem, 1949

Termelés (produkció) és újratermelés (reprodukció) – marxista hatások

Franciaországban sokan próbálták összeegyeztetni a hegeli befolyást a marxista tanokkal, a francia értelmiség jelentős része rokonszenvezett a marxizmussal (ebben nagy szerepet játszott a Szovjetunió szerepe a második világháborúban). A fent érintett történetfilozófiai koncepción kívül a marxista társadalomfilozófia erőteljes hatása nyilvánul meg a gazdasági tényezők (anyagi javak termelése) szerepének hangsúlyozásában. Beauvoir nem annyira determinista ugyan, mint a marxisták, akik szerint az anyagi javak termelése (gazdasági-társadalmi alap) határozza meg a tudatot, a felépítménynek nevezett kultúrát, tudományt – sőt kritizálja is ezt a felfogást, gazdasági redukcionizmusnak tartja. Mindazonáltal átveszi a munkatevékenység központi jelentőségét az ember mint társadalmi lény marxista felfogásából (eszerint a munka teszi emberré az embert) és vele a reprodukció-produkció megkülönböztetést, amelynek a férfi–nő viszonyt illetően súlyos következményei vannak. A nő ugyanis történetileg az élet fenntartásának, újratermelésének (reprodukció) szférájához lett hozzárendelve, a faj és az egyén létének újratermelése az ő feladata. Az ember természeti léte termelődik újra a nő szülési képessége és mindennapi munkája által. Az ember ezen a szinten természeti faj, élőlény, mint a többi élőlény. A természeti létét meghaladó tevékenység, a görög koncepció szerint az értelmes beszéd, a ráció, a politizálás, valami több, sajátosan emberi. A materialista felfogás szerint pedig a munkatevékenység, termelés, alkotás, valami új létrehozása: vadászat, halászat, háború. (Ezek Beauvoir példái.) Az egzisztencialista felfogás szerint minden tevékenység, amely túllép az adotton (transzcendencia) sajátosan emberi, és ilyen csak a férfiak tevékenysége volt, vagyis ők hozták létre a kultúrát. Beauvoir átveszi Hegel nézetét, hogy a nő a faj része, és csak a férfi tekinthető szubjektumnak. „A nőt születése pillanatától hatalmában tartja a faj, és igyekszik fölébe kerekedni” (i. m. 49.) A női test különlegesen erősen tartja hatalmában a nőt, korlátozza – hiszen a test az, amivel birtokba vesszük a világot, ahogy a fenomenológia új testfogalma értelmezi az embert. (Erre még visszatérek.) A nő nem termel új értéket, tevékenysége puszta ismétlés (re-produkció), ellenben a férfi úgy szolgálja az emberi fajt, hogy újjáalakítja a világot, szerszámot alkot, új jövőt teremt a fajnak – és mivel az ő egzisztenciális projektumával a nő is egyetért, hiszen őbenne is él a transzcendencia igénye, ezért a nő egyetért a férfi felsőbbrendűségének igényével! Éppen mert a nő is embernek tekinti magát, aminek megvalósítója a férfi, a nő is belátja saját másodrendű voltát, és a férfi tevékenységét felsőbbrendűnek tartja. Ez a nézet nagyon közel kerül a női sors biológiai determináltsága felfogásához, amivel pedig Beauvoir elvileg éppen szembe akar szegülni.