Fogalomtár etika szakosoknak
Akárki
Akárki: Heidegger fogalma a nem-tulajdonképpeni létezés „alanyának” megnevezésére, németül az általános alanyként használt man főnevesített változata: das Man, amit magyarul „azember”-nak is szokás fordítani, hiszen gyakran mondjuk magunkra értve: „Az ember már itt sincs biztonságban”, Néha ilyesmit is csinál az ember”. A nem-tulajdonképpeni lét olyan létlehetőségekből épül fel, melyek nem egyediek, nem sajátlagosak, hanem mindenki, bárki számára nyitottak és megragadhatók. A közös életvilágbeli lehetőségekből épülő egzisztencia olyan lesz, mint bárki másé, mi magunk olyanok vagyunk, mint akárki más. Az ilyen létezés nem a létezés deficitje, hanem az emberi lét szükségszerű adottsága, amit az átlagos mindennapiság jellemez. Olyannyira nem, hogy a tulajdonképpeni létezés csakis a mindennapiság fedő mozzanatainak elhárulásával, ritka egzisztenciális pillanatokban villan fel.
„Úgy élvezünk és szórakozunk, ahogy akárki élvez: úgy olvasunk, úgy ítélünk irodalomról és művészetről, ahogy akárki lát és ítél: a nagy „tömegből” is úgy vonulunk vissza, ahogy akárki visszavonul: felháborítónak találjuk, amit akárki felháborítónak talál. A mindennapiság létmódját az akárki írja elő, aki nem valaki meghatározott, hanem mindenki, habár nem összességként az.” (Lét és idő, 27.§.)
„A faktikus jelenvalólét mindenekelőtt az átlagosan felfedett közös-világban van. Mindenekelőtt nem „én” „vagyok” a saját Önmagam értelmében, hanem a mások az akárki létmódján. A jelenvalólét mindenekelőtt akárki, és többnyire az is marad. Ha a jelenvalólét a világot saját maga felfedi, és közel hozza magához, ha saját magának tulajdonképpeni létét feltárja, akkor a „világ”-nak ez a felfedése és a jelenvalólétnek ez a feltárása mindig úgy megy végbe, mint azoknak az elfedéseknek és elhomályosulásoknak a kiiktatása, azoknak a torlaszoknak a szétrombolása, melyekkel a jelenvalólét elzárja magát önmagától.” (Lét és idő, 27.§.)
„A tulajdonképpeni Önmagalét nem a szubjektumnak valamiféle, az akárkitől elválasztott rendhagyó állapotán nyugszik, hanem az akárkinek mint lényegszerű egzisztenciálénak egzisztens modifikációja.” (Lét és idő, 27.§.)
K. L.
| << Előszó | Álom, álommunka >> |
