Valószínűleg Torna megyei família sarja. Feltehetően itáliai egyetemen tanult, majd az 1470-es évek közepén felvette az egyházi rendet. A gyulafehérvári káptalan tagja lett, Geréb László püspök telegdi főesperessé nevezte ki. 1483-ban és az 1500-as évek elején kétszer is a Szentföldre zarándokolt. 1514-ben Várdai Ferenc lett a püspöke, akivel rossz viszonyba került, ezért 1517-ben Rómába költözött, hogy a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatójaként működjön tovább. Itt a Santo Stefano Rotondóban temették el.
Pozsonyban született, tanulmányait szülővárosában, majd Bécsben, Grácban és Rómában végezte. Már fiatalkorában elnyert kisebb egyházi stallumokat (1619: egri kanonok, 1625: esztergomi kanonok, 1627: tornai főesperes). Pázmány Péter felismerte tehetségét, és támogatásával lett pécsi (1631), veszprémi (1632), majd egri püspök (1637). Lósy Imre halála után elnyerte az esztergomi érseki széket (1642-1666). Vele együtt alapította a nagyszombati egyetem jogi karát. 1648-ban országos zsinatot tartott, amelyen elhatározták egy központi papnevelő intézet létesítését. Öccse Lippay János (1606-1666) jezsuita, botanikus volt, aki pozsonyi kertjét is gondozta.
Lorántffy Mihály ónodi királyi várkapitány és Zeleméri Borbála lánya. Hozományának legfontosabb része Sárospatak vára volt. 1616-ban 15 évesen ment férjhez (I). Rákóczi Györgyhöz, a későbbi erdélyi fejedelemhez (1630-1648). A református nagyasszony egész életében hitsorsai védelmezője, a református iskolák nagy támogatója volt. Leginkább a sárospataki református főiskola felvirágoztatásáért tett sokat, ő hívta meg tanárnak a cseh Comeniust is. Másik fő tevékenysége a hatalmas Rákóczi-birtokok gazdaságának irányítása volt, „jó gazdasszony" módjára.
Lőcsei származású kőművesmester, akit a Rákócziak foglalkoztattak építkezéseiken. Feltehetően ő irányította a sárospataki várban a keleti szárny emeletének munkáit. 1619-ben egy címer faragásával kapcsolatban jegyzik fel Patakon a nevét, tehát képzett kőfaragó is volt. 1624-ben Bethlen Gábor kéri ki Eperjes városától kassai és váradi építkezéseire. Egy évtized múlva családjával végleg Patakra költözött. 1654-ben Lorántffy Zsuzsanna a munkácsi vár építkezéseihez hívja. Patakon 1657-ben említik utoljára egy urbáriumban (uradalmi jövedelem-összeírásban).
