Freud új emberképe: a tudattalan szerepe

Biologizmus: az anatómia sors

A szexualitás oksági magyarázatában az anatómia a meghatározó Freud számára – bár nem tagadja a társadalmi szokások, erkölcsök szerepét. Felfogásában a két nem viszonyának hierarchikus értelmezése is ebből következik, bár ez a kor, sőt az előző évezred számára is a természet rendelésének számított. Nietzsche is hasonlóan gondolta, minden elméleti radikalizmusa ellenére: a férfi uralkodik a nő felett, férfi az aktív akarat és nő a passzív engedelmeskedés. (Hegelt is idézhetnénk és még sokakat.)

Freudnál ugyanezt találhatjuk meg a szexuális ösztön a nemekre jellemző különbségében: a férfiszexualitás aktív, a női szexualitás passzív. Az aktivitás–passzivitás tradicionális ellentétpárhoz Freud anatómiai magyarázatot talál, ti. a kétféle ivarsejt analóg működése a szexuális viselkedés különbségének biológiai oka.

Paradox módon Freud magyarázata éppen fordítva értelmezendő, mint ahogy ő látta a maga elméletét: a szexualitásról szóló anatómiai elmélete nem igazolható egyértelműen a kor orvostudományi tankönyveivel. Sőt Th. Laqueur harvardi orvostörténész kutatásai nyomán inkább az derült ki, hogy pontosan fordítva áll a helyzet: Freud az uralkodó társadalmi viselkedési normákat látja bele az anatómiai leírásokba, tényekbe. Laqueur konklúziója az, hogy Freud elmélete „egy kulturális narratíva anatómiai álruhában”. (A testet öltött nem. Test és nemiség a görögöktől Freudig. Új Mandátum, Bp., 2002, Freud problémája 240. skk.)

 

<< A tudattalan fogalma: „az ész nem úr a saját házában”    A libidó uralma, avagy a szexuális élet tudománya: Erósz visszatérése >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés