Lengyel művészet

Olga Boznańska: Levelei Julia Gradomskának 1908, 1909, Párizs

Olga Boznańska (1865-1940) a lengyel festészet nagy egyénisége, 1898-tól Párizsban élt. Főleg portrékat, tájképeket és enteriőröket festett, egyéni stílusában a szimbolizmussal ötvözte az expresszionizmust. 1901-től kezdve állította ki műveit a Mars-mezei szalonban. Lengyel és nemzetközi művészszervezetek - többek között a Société Nationale des Beaux-Arts (1904-től) és az International Society of Sculptors, Gravers and Painters (1906-tól) - tagja volt.

Olga Boznańska: Levelei Julia Gradomskának

Párizs, 1908. nagycsütörtök

Drága Julianka!

[...]

Megnyílt a szalonunk, a Société Nationale du Champs de Mars. Hat portrémat állították ki, elég jó helyen. Azt írja minden kritikus, hogy szomorúak a képeim. Ilyen vagyok, nem lehetek más, ha valami letargikusból indulok ki, minden, ami ebből következik, búskomor. E búbánat ellenére mégiscsak ezek a legjobb portrék az egész szalonban. Je trouve, que ceci est bien plus triste encore.

[...]

1909. december 20. hétfő

Édes drága Julianka!

Ebben a pillanatban kaptam meg a lapodat a karácsonyi postával, megérkezett a leveled is, mindkettőt tiszta szívből köszönöm. Kellemes ünnepeket kívánok Neked, aranyom...

Küldöm a kiállítási katalógusomat, enyém a terem legszebb része, falifülke választ el a többi kiállító festőnőtől. Fantasztikusan jól néznek ki a képeim, mert igazak, tisztességesek, elitek, nincs bennük semmi kicsinyesség, modorosság, hazugság. Csendesek, elevenek, és mintha fátyol választaná el őket a nézőktől. Saját atmoszférájukban léteznek. Harminc képet állítottam ki, kétszer annyit is kirakhattam volna, de nem volt hely. A terem nagyon úrias, a fény csodaszép, a falakat szürke bársony borítja, trés discret, aranyláncokon lógnak a képek. Egy portrét adok a kiállításért, nem tudtam pénzben fizetni, kár lett volna ezer frankot kipengetni erre. Még nem adtam el semmit, de kaptam már néhány nagyon szép kritikát.

A szalon még nem valami híres, csak két hónapja nyílt. La préface du catalogue est écrite par le conservateur du Musée du Luxembourg, nagyon ismert személyiség Párizsban és egész Franciaországban. Nagy örömöt, kellemes meglepetést okozott nekem ez az előszó, nem is beszélve a megtiszteltetésről, mert Bénédite úr nagyon jól ismeri a komoly művészetet. Sainser úrral (conseiller d'État) vettek tőlem képet a Musée du Luxembourg-nak.

[...]