TI: A Xanaduról
TI: Ted Nelson 1990 World Tour (eredeti cím)
AU: Ian Feldman
NA: Bartha Gabriella (fordító)
DT: cikk
PD: 1990/11/15 (eredeti angol verzió)
PD: 1997/04 (magyar elektronikus változat)
PD: 1998/12 (javított magyar elektronikus változat)
SO: Artpool Web -- "On line publikációk"
SO: URL: http://www.artpool.hu/onlinepublicationhu.html
KW: Xanadu
KW: Ted Nelson
KW: hipertext
KW: World-Wide Web
KW: elektronikus publikálás
//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\
Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát
illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző
vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják
az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy
ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése
nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják
maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad
terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK
állományából.
Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,
terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű
alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való
megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és
felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét
kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig
benne kell maradnia.
A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási
szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású,
szabad terjesztésű elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel
kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet
információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi
Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>,
<gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>.
\\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////
IAN FELDMAN
A Xanaduról
-----------
Fordította: Bartha Gabriella
Eredeti forrás:
Ian Feldman, Ted Nelson 1990 World Tour
TidBITS#30/Xanadu, 1990. nov. 15.
http://www.xanadu.com.au/xanadu/nelson90.html
------------------------------------------------------------------------
A "Xanadu," "Hyperformance," "Point-and-Click Universe" és az örökké
lángoló X szimbólum a Xanadu projekt védett márkanevei.
A Xanadu megtalálható:
http://www.xanadu.net/xanadu/
http://xanadu.com.au:8000/
Oralitás és Hypertext, Jim Whitehead beszélgetése Ted Nelsonnal:
http://www.ics.uci.edu/~ejw/csr/nelson_pg.html
------------------------------------------------------------------------
Ted Nelson 1990-es világkörüli útja
...................................
Ted Nelson nyitott hypertext-publikációs hálózatának, a Xanadunak
újra elhalasztották a megnyitását. A Literary Machines-ben és másutt
is ismertetett verzió elkészült ugyan, de bizonyos fontos szoftver
hiányosságai miatt egyelőre félre kellett tenni. Az új, egyfelhasználós
back-end szerver prototípus Smalltalk program nyelvben van megírva,
és ez fordítódik C nyelvre, úgyhogy majdnem minden gépen futtatható
lesz majd. Ezek a technikai kérdések merültek fel Ted Nelson
(gyönyörűen hímzett szatén-zakós) világkörútjának első megállóján,
a svéd Linköpingben, a Multimédia 90 konferencián tartott előadásán,
1990. szeptember 10.-én.
Ted Nelson: "1987-ben a kompjúterszakma azon kis része, amely tudott
a Xanaduról, megdöbbenve fogadta a hírt, hogy az AutoDesk Company
(amely a CAD programok világpiaci értékesítésének az 57%-át birtokolja)
megvette a projektet. Még jobban megdöbbentek volna, ha tudomásukra
jut, hogy hány millió dollárt fektetett bele azóta az AutoDesk.
Pontos összeget nem mondhatok, de elárulhatom, hogy nem keveset".
Most a teljesítményen és az azzal kapcsolatos paraméterek fejlesztésén
dolgoznak annak érdekében, hogy az on-line adattovábbítás/szolgáltatás
minél gyorsabbá váljék. A FEBE (frontend back-to-end terminál
hozzáférés[*]) protokollt is véglegesíteni kell még. 1991-re várjuk a
Xanalógiai tároló-szerver LAN-verziójának (Local Area Network = helyi
hálózat) a piacra dobását az AutoDesktől származó néhány programmal (a
Macintosh-verziót Mark & Miller írja, úgyhogy feltehetőleg jó kezekben
vagyunk).
Az első Public Access (nyilvános hozzáférésű) Xanadu szolgáltatóhely
Palo Altoban lesz 1993-ban, majd a Chico State University-n hat
hónap múlva egy hasonló installáció követi. Később további amerikai
államokban is megjelenne, mielőtt világszerte hozzáférhetővé nem
válik.
Mi a Xanadu?
...........
Valószínűleg csak egy asztrológus vagy egy napfolt-szakértő tudná
elfogadhatóan megmagyarázni, hogyan pattant ki a Xanadu gondolata Ted
Nelson fejéből mindössze két hét leforgása alatt, 1960 őszén. Ekkor
született meg ugyanis ennek az elkövetkező új paradigmának az alapja,
és vette kezdetét az Egységes Adatstruktúra Kora (Age of the Unified
Data Structure).
Az Egységes Adatstruktúra egy teljesen új, elsőrendű paradigma, Nelson
saját találmánya, annak ellenére, hogy az addigi vívmányai nagyjából
látnoki intelmekből álltak, új jelentést adott a vaporware fogalomnak,
amikor megírta a történelem talán legszívesebben plagizált könyvét,
a Computer Lib-et. Nelson többek között még arról is hírhedt, hogy
teljesen megzavarta a tapasztalatlan kompjuteres fiatalság világos
gondolkodását. Felötlik egy hasonló vád esete, amikor Szókratész
vesztét egy demokratikus fordulattal saját társai okozták. De vajon
valóban a társai voltak-e?
Ha ezt netalán a Xanadun olvasnád, komoly esélye lenne annak, hogy a
mondatnak soha nem érsz a végére. Helyette inkább egy Szókratészre
vonatkozó szócikkre ugrasz át, majd az athéni demokrácia forrásanyagaira
és a későbbi kommentárokra. Sőt: a mostani ismereteink szerint emberi
civilizációnak nevezett, valaha leírt, elsuttogott, elsürgönyözött
vagy filmre vett összes nyom/feljegyzés (rekord), gombnyomással
azonnal elérhetővé válik egy saját számítógépről, vagy valamelyik
szolgáltatóhely nyilvános Xanadu termináljáról.
Pontosan ezt ígéri Nelson paradigmája: a babiloni táblákat, az
alexandriai tekercseket, a Nemzeti Futball Liga szavazatait, Einstein,
Curie vagy Springsteen szalvéta-firkáit, mind egyetlen LOGIKUS,
könnyen elérhető helyen, egy adott sávszélességű telefonvonal végén.
Ez a Xanadu dióhéjban, mely úgy tűnik, harminc év lelkes fantáziálása
után végre megvalósul. Amivel szembesít, az egy egészen újfajta
irodalom, egy transzkluzív fragmentumokból felépülő írási és
publikálási rendszer.
Az új irodalom
..............
Tehát mik is azok a rejtélyes transzkluzív fragmentumok? Ted Nelsonnak
egy kész definíciója van a két évvel ezelőtt kitalált fogalomhoz: a
transzklúzió egy dokumentum beiktatásának, idézésének olyan módja,
amikor nem veszti el aktuális (vagy az azt követő) kontextusát, és az
új szöveg (vagy film, hiperfikció, dokumentum, bármi más) részévé sem
válik fizikailag. Így áttekinthetővé válik minden újonnan megformált
vagy felvett szöveg, adat, hang, kép, mint leendő sablonos bekezdések,
vagy fragmentumok formájában megnézhetők, fogyaszthatók vagy új
munkákba beilleszthetők.
Így ezek a részletek olcsón, azonnal és elvben mindenki számára
hozzáférhetők lesznek, mert nincs senki, aki eldöntheti, hogy ki
lehet méltó kommentátoruk. Manapság az idézés, hozzáadás, vagy egy
munka parafrazeálása mindig a hozzáférhetőség, az idő és a keresésbe
fektetett energia függvénye, egy olyan folyamat, amely lényegénél
fogva korlátozza a hozzáadások és hozzáadók számát. De ennek nem
kell feltétlenül így lennie.
Vegyük például az irodalmat. "Itt van ez az irodalomnak nevezett,
régen kitalált, hihetetlenül hatékony eszköz, amelyet nem látunk,
és nem ismerjük fel hatékonyságát, nem is tekintjük rendszernek,
mert ANNYIRA jó. Csak elfogadjuk, hogy ilyen."
De mi is ez az "irodalom"? Tulajdonképpen "egymással kapcsolatban
álló gondolatok rendszere", az emberiség összegyűjtött krónikája, a
legkorábbi időktől kezdve felhalmozott írások. Olyan feljegyzések,
amelyekre minden generáció épít, számon tart, katedrálisok kapuiba
kiszegez, kisajátít, átrendez, máglyán eléget, összehajtogat, formáz
és megcsonkít. Általában csak akkor tudatosul ennek az irodalomnak
egy kis szelete, ha fizikai kapcsolatba kerülünk vele, kitartóan
tanulmányozzuk, bár már rég vissza kellene adni, megjegyzéseket írunk
margójára, halat csomagolunk bele, vagy éppen felháborít a metrón,
vagy összekapcsozzuk, kartotékoljuk és végül elfelejtjük. Végső soron
tehát általában a papírból készült dokumentumok kezelését jelenti.
Nos, amikor Ted Nelson azt mondja, irodalom, "nem papírt, papír
dokumentumokat ért alatta, de még szöveget sem feltétlenül." Minden
mai "felemás" (információkezelő) rendszer azon a feltétélezésen
alapul, hogy a papír az alap és a kívánt végcél. Nelson szerint
"a papír mindössze egy olyan tárgy, amelyre a múltban információt
permeteztek [...]. A mai irodákban például egy kinyomtatott verziót
átfut egy titkárnő, egy kis fehér festéket tesz arra a részre,
ami hibás, és kijavítja, mert a papírt helyessé tenni jelenti az
objektivitást. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kompjúter fájlok
soha nem tökéletesek, mindig csak megközelítőleg helyesek". Így
"amíg egy dokumentum papír-permetes változata a végcél, senki sem
törődik igazán ugyanazon információ kompjúter-verziójának hitelesen
és helyesen tartásával."
Publikálás a Xanaduval
......................
Aztán ott van a kivitelezés számtalan lehetőségének a kérdése.
Sok lehetséges változat van, de mintha összeegyeztethetetlenek
lennének egymással. A szöveg-dokumentumok szavak papíron. A
filmdokumentumok, ezeket 'filmeknek' nevezzük, filmen rögzített
képsorok. A hangdokumentumok, szavakból és zenéből állnak, hanglemezen
zenei háttérre rögzített szavak. Ezek mind a rögzített információ
átadásának különböző formái. Mindezek Nelson számára a "szó-kép
kontinuumhoz", ugyanazon birodalomba tartoznak. Ezért van szükség
olyan eszközökre, amelyekkel ennek megfelelően kezelhetők. "Ez
paradigmaváltást jelent, amely egyben a változáshoz való újszerű
viszonyulást is jelent."
Nelsont mindig is elbűvölte és nagy hatással volt rá Tomas Kuhn
A tudományos forradalom struktúrája című munkája. Kuhn szerint
"a tudományos ellenfelek közötti nagy viták tulajdonképpen a
paradigma-határokról szólnak. Ha a paradigmát rendezett térnek,
behatárolt területnek tekintjük, akkor egy radikálisan új gondolat
veszélyt jelent az adott paradigmára nézve. A régi és az új paradigma
közötti távolságot Kuhn 'paradigma-szakadéknak' nevezte el."
Gondoljunk csak bele: a WYSIWIG [What You See Is What You Get], az
'azt kapod amit látsz', a legostobább propaganda, buta, védekező
reakció egy kompjúter korlátozására. Ebből a szemszögből a kompjuter
nem más, mint papiros-szimulátor, a képernyő pedig a kétdimenziójú
papír ereklyetartója. Azzal, hogy felismerjük az uralkodó
papír-mint-paradigma korlátait, a jövendő új irodalomra készülünk fel.
Egy olyan irodalomra, amely egységesen és könnyen elérhető, egyenlő
jogú hozzájárulást enged meg azzal az irodalommal szemben, amelyet
előállításának és elosztásának technológiai hátrányai korlátoznak.
A nyitott hypertext publikálásban "bárki teljesen szabadon közölhet
olyan dokumentumokat, amelyek más dokumentumokhoz kapcsolódnak, vagy
idéznek. Hangsúlyozom: bárki ; különben a rendszer szintjén el kellene
dönteni, hogy ki érdemes erre, és ki nem, és ugyebár sem nekem, sem
másnak nincsen semmilyen alapja ezt eldönteni. Az egyetlen alternatíva
azt állítani, hogy mindenki méltó a közreműködésre, és elvben bárkinek
a hozzájárulása örvendetes lehetőség."
Mi az, ami ehhez a hálózathoz hozzáadható? Például egy tetszés
szerinti esszé valaki más szóbeli megjegyzéseivel ellátva (hogy
hogyan, az egy 'front-end input' probléma) vagy egy videó-képsor
kinagyított képekkel és jegyzetekkel vagy egy képernyőnyi adathoz
csatolt ábra, valakinek a forradalmi meglátásai, valamennyi azonnal
elérhető módon a hálózaton, attól a pillanattól kezdve, hogy
odakerült.
Mindezek a bővítések, a technika fejlődésével egyébként egyre növekvő
napi hálózati sebességen továbbított szokásos byte-folyam formájában
lesznek elérhetők. Ez a hálózat majdnem az egész, valaha rögzített
szellemi örökségünket tartalmazza, és akkorára gyarapodhat, hogy
korlátlan számú szimultán használót enged meg, és korlátlan számú
szerverből, dokumentumból, kapcsolatból, transzklúzióból és
fragmentumból áll. És mindez a teljesítménycsökkenési görbe
logaritmikus 'lágy folyosójába' [soft corridor] illeszkedne be,
úgy, hogy a "dokuverzum" méretének a növekedésével az átviteli
idő nem növekszik arányosan.
Valóban, ha a dokumentumok tömegének a megduplázódásával a késés
(továbbítási idő) is duplájára nőne, akkor elképzelhetetlen lenne
"a manőverezés ebben a kiterjedt és állandóan növekvő rengetegben".
"A görbe csökkenését éppen ezért az egész adatstruktúra és algoritmus
tervezésekor figyelembe kellett venni. Így a Xanadut tulajdonképpen
visszafele kellett tervezni, egy ilyen hálózati növekedés
teljesítmény-követelményéből kiindulva, beszámítva az egyes szerverek
késését, ahol már a fénysebesség a figyelembe veendő lépték."
Egyszerűbben szólva: minden publikált dokumentum szinte azonnal
elérhetővé válik bármelyik nyilvános Xanadu terminálról vagy
bármely megfelelő típusú összekapcsolt terminálról. Természetesen
az egyszerűbb otthoni kompjúterek is tudják majd a Xanadu egy
front-endjét futtatni, de például nem tudnak minden típusú
dokumentumot kezelni (pl. videóanimációt stb.). De állóképet így is
elő lehet majd hozni egy-egy videóból, a hozzátartozó szövegfolyammal
együtt, egyazon monitoron, vagy egy nagy felbontású TV-képernyőn.
1960-ban, amikor Ted Nelson az egyetemen a 'Kompjúterek a
társadalomtudományban' című előadást hallgatta, úgy érezte, hogy
itt egy alapvető félreértés van: "ezek nem kompjúter-terminálok,
hanem remek filmvetítők, a képernyők mögött pedig rekeszek vannak
a mögöttes gondolatok számára."
És tényleg, a filmek világa és a szoftver-tervezés között sok a
hasonlóság. Az utóbbi, a kreatív írás, rendkívül strukturált forma.
Igazából Ted Nelson szerint a szoftver-tervezés a filmművészet
egyik ága. "A film-analógia nem csupán analógia, hanem tényállás. A
szoftver-írást filmiskolákban kellene tanítani. ÉS vajon ki más lett
volna a század legnagyobb szoftver-írója, mint Orson Welles - ha
értette volna, miről is van szó. A szoftver-írás filmes képzelőerőt
kíván, az írás, a diagramok, az animációban rejlő lehetőségek és ezek
kapcsolatának az átlátását, ...s Welles kitűnő író volt..."
Egy stand felállítása
.....................
Térjünk vissza a hypertext-publikáláshoz. "Nagyon fontos a (világosan
elkülöníthető) dokumentum fogalma. Tulajdonképpen társadalmi és
pszichológiai mechanizmus. Rendben, megtartjuk, mert az irodalom
olyan dokumentumok rendszere, amely működik. A Xanadu biztosítja a
betöltést, a tárolást és a szállítást. Csatolásokkal és transzklúziókkal
gazdagítják a rendszert, jelezve a korábbi implicit kapcsolódásokat.
Nem kell többé azzal kezdenünk egy írást, hogy 'ez és ez a szerző ezt
és ezt mondta, és most be szeretném bizonyítani, hogy téved', a
Xanaduban egyszerűen csak hozzá kell tennünk: 'ez és ez a szerző
mondta...', és máris odaugorhatunk és megnézhetjük." Ted Nelson a
Xanadut "az irodalmi emlékezet olyan mágikus helyeként fogja fel,
ahol soha semmi sem vész el, minden megőrződik."
E rendszer egyik legfontosabb aspektusa az automatikus szerzői jogdíj
regisztrálása minden letöltött részlet után. "Valamennyi dokumentum
egy pénztár-egységet fog tartalmazni, de a rendszer csak akkor
működik, ha az ár alacsony. Ellenkező esetben a felhasználók a
papírváltozatot fogják egymásnak adogatni. Ha viszont a szolgáltatás
olcsó, akkor mindenki megengedheti magának, hogy újabb és újabb
anyagot hívjon le a rendszerből." Valóban, egy-egy dokumentum lehívási
és megtekintési árának jóval alacsonyabbnak kell lennie bármilyen más
módszer áránál. A dokumentum megtekintéséért járó jogdíjat minden
letöltött dokumentum szerzője megkapja az anyag byte-nagyságának
függvényében.
Egy dokumentum publikálása tulajdonképpen a Xanadu tárolóhely-forgalmazóval
kötött szerződés megkötéséből áll, amelyben a szerző beleegyezik, hogy
bárki szabadon összekötheti az anyagát az övével, vagy belefoglalhatja
saját dokumentumába. Nelson elmagyarázza, hogy "efölött nincs senkinek
ellenőrző hatalma". Ezzel szemben tökéletes kontrollja van mindenkinek
saját dokumentumának integritása fölött, és utasításokat is adhat
olvasójának a használattal, megközelítéssel kapcsolatban. Az
utasítások betartása persze ellenőrizhetetlen, de ez nem baj, a
lényeg az, hogy a felhasználók megvásárolják az elérési jogot, és
minden alkalommal fizetnek érte.
Egy anyag Xanadun történő publikálásakor a szerző tulajomképpen a
szolgáltatónak fizet egy kis összeget minimum három évi tárolásért
(mely három különböző szerveren történik, a backup és az arányos
távolság-tartalom-eloszlás miatt). A szerző dönti el, mikor és hol
kerüljön valami publikálásra, és egyedül ő felelős a tartalomért. Ha
a dokumentum olyasmit tartalmaz, ami "sértő másokra vagy a kormányra
nézve, vagy törvényellenes, a szerzőt, és nem a szolgáltatót terheli a
felelősség." A szolgáltató jogi pozíciója egy nyomdai kivitelezőével
vagy egy kamionsofőrével azonos.
Hogyan lehet tárolóhely-forgalmazóvá válni, ami felér majdnem a
pénznyomtatási engedéllyel? A Ted Nelson tulajdonát képező Public
Access Xanadu szervezet nemzeti szabadalmazó szervezeteket fog
meghatalmazni, amelyek aztán szabadalmazzák vagy koncessziót adnak az
egyéni működtetőknek, vagyis a tárolóhely-forgalmazóknak. A koncesszió
a terjeszkedés leggyorsabb módja a vállalkozás fölötti kontroll
elvesztésének a kockázata nélkül. ...S itt véget ér a varázslat, a
többi a valóság: "egy Xanadu stand felállításához kell kb. 200.000
dollár és rengeteg, napi 10-12 órás MUNKA, kimondottan a McDonald's
szabály szerint: a tulajdonos mindennapos, személyes részvétele
kötelező. Persze különböző helyeken más és más módon oldják meg a
részletkérdéseket. Apropó: az ügyvédem is azt mondja, hangsúlyozzam,
hogy ez nem egy üzleti ajánlat, hanem elvi téma."
Bár a cél "egyetlen, az egész világot kiszolgáló hatalmas szerver
kreálása az egész világ számára", ez nem jelenti azt, hogy az összes
hálózati szervernek egyformának kell lennie. Ellenkezőleg, sok
különféle szerver-típus lehetséges, és ténylegesen is sokfélék
lesznek: "különböző típusú dokumentumokat kezelő szerverek, külön a
grafikai képeknek, a rendes dokumentumoknak stb.", és mindegyiken
ugyanaz a back-end szoftver fog futni, amely fragmentumokat szállít a
hálózaton és számon tartja a jogdíjakat. Maga a Xanadu szervezet nem
lesz sem a közölt anyag megalkotója, sem publikálója, nem fogja maga
abrakolni a hálózatot. Erre a célra egyéni vállalkozókra van szükség.
Ha például egy leendő Xanadu-szolgáltató úgy gondolja, hogy
az időjárás-előrejelzésre van igazi kereslet, akkor felállít,
mondjuk, egy 'Időjárás' nevű szervert a hálózaton, és meggyőzi az
időjárásjelentés-készítőket, hogy tegyék közzé a birtokukban lévő
információikat a szerveren. Ezzel felhasználókat tud a szerverére
csalogatni, és rászoktathatja őket, hogy bizonyos információkat
meghatározott gyakorisággal, bármilyen célból, formában vagy
kontextusban lekérjenek.
Így a következő bevétel-tendencia valószínűsíthető (feltéve, persze
ha van valódi piaci kereslete ennek az információtípusnak): az
időjárásjelentések szerzői (tulajdonosai) publikálják az információt
a mennyiséggel arányos díj fejében. A szolgáltató viszont arra
fog törekedni, hogy a befektetése minél jobban megtérüljön, tehát
megpróbálja vonzóvá tenni az anyagot a közönség és további potenciális
forgalmazók számára, akik megfelelő téma- vagy műfajspecifikus
tárolóhelyeket keresnek publikálás vagy helybérlés céljából. A
szolgáltatónak saját érdeke, hogy a tárolt időjárási adatokra vevőket,
felhasználókat találjon, és az információk használatát előmozdítsa,
hiszen végső soron ő kap a használat (küldés és lekérés) után
százalékos nyereséget. Másrészt semmi sem akadályozza meg a szerzőket
abban, hogy saját anyagukat reklámozzák. A szerzők jogdíjat kapnak
anyaguk használata és mérete arányában, és így megtérül a publikálási
és tárolási költségük, sőt remélhetőleg nyereségesek lesznek. Végül
a felhasználók megtekinthetik/használhatják a szerzők anyagait, és
a jogdíj töredékéből is részesülhetnek, ha az adott dokumentumot
összekapcsolják másokkal és/vagy maguk is publikálják (újra: egy
bizonyos összegért, stb., stb.).
Mi több: saját terminállal nem rendelkező felhasználó is kaphat
hozzáférést bármelyik Xanadu standnál, tallózási, olvasási és
nyomtatási lehetőséggel. A berendezés elsősorban nagy felbontású,
jó minőségű, gyors, ergonometrikus terminálokat és az azt kiegészítő
egyéb felszereléseket jelenti, egy futurisztikusan dekorált térhatású
környezetben, ahol a "vállalkozás parancsnoki hídján egy kellemes
polieszter-öltönyös segítő alkalmazott áll" (nem vicc!!). A havi díj
az alapdíjból, a csatlakozási idő díjából, adatszolgáltatási díjból
(amely a lekért anyagok szerzői jogdíjait tartalmazza), tárolási
díjból (ha Xanadu lemezeket bérelnek - például magán jellegű adatok
tárolására, levelezésre, stb.) és az esetleges publikálási díjból áll,
MÍNUSZ a használó által publikált anyagokért járó jogdíjak (ha azt
mások olvassák, más dokumentumokhoz csatolják, transzkludálják stb.,
stb.).
A rendszer tényleges felállítása előtt nehéz egy átlagos felhasználó
havi költségeit előre jelezni. Nelson azonban nem győzi hangsúlyozni,
hogy a rendszernek anyagilag mindenki számára elérhetőnek kell lennie.
Nem aggasztja a potenciális felhasználók hiánya sem. "A legnagyobb
gondja az óriásira felduzzadó kereslettel való megbirkózás. Százezrek
akarják használni a rendszert már HOLNAP. Az első Xanadu standnak
mindössze harminc kimenete lesz (modemes telefonvonalak, még húsz
másik terminállal az üzlethelyiségben), és hat hónap alatt a hálózat
maximum ötszáz vagy ezer kimenetre nőhet, ami nem elegendő azon
felcsigázott érdeklődők számára, akik már várnak a szolgáltatásra.
...s még kevésbé azok kiszolgálására, akik majd használni akarják."
"Az az igazság, hogy máris van több mint ötven ember, aki száz dollárt
fizetett egy-egy Xandle-ért, vagyis felhasználói névért" a még létre
nem jött hálózaton, amivel még az is megtörténhet, hogy kútba esik.
Az írott dokumentumok kezelhetetlen tömegéhez hasonlóan - máris
rengeteg anyag elérhető on-line a létező elektronikus hálózatokon.
De legalább a Xanadu is ott lesz, és "a potenciális publikálóknak
szónokol és térít, a legelőnyösebb pozíciót keresve az induláshoz. A
szabadúszó fotósok tábora lesz az egyik csoport, amelyet megkörnyékez.
Jócskán van közlendőjük, de csak egy csatornájuk: a folyóiratok és
újságok. Kiadóról kiadóra járnak, sok pénzt ölnek portfolióikba,
amelyet a szerkesztők vagy megnéznek, vagy nem. A Xanadu viszont
egy új, azonnali lehetőséget ad a közlésre, és a hozzáférésre."
Fényképezőgép-tulajdonosok, figyelem!
PAX front-end demo
..................
Miután mindez elhangzott, gyors próbát tettünk egy (azt hiszem)
MacroMind Directorban készült demóval egy színes Macintosh monitoron.
Először azt láthattuk, hogy nézett ki egy 1960-as Parallel Textface
verziójú animációs sorozat egy korabeli alfanumerikus nagybetűs
képernyőn, majd későbbi, oldaluk mentén összekapcsolt statikus, QFrame
szöveg-fájlokat néztünk meg. Ezután "egy előre elkészített demo
következett, ahol csak bizonyos részek működtek, ezért tudni kellett,
hova lehet kattintani, végül egy gyors, nagyon egyszerű, modern Xanadu
front-end demo következett, amely már sokfajta képi megjelenítést
tett lehetővé." A bejelentkező képen három téglalap alakú gomb volt,
amelyek vízszintesen helyezkedtek el a fekete viewport felső felében,
Journal, Projects és Publications felirattal. A bal szélen egymás
alatt pedig a ToDo, Schedule és Coresp (így írva) gombok.
A Project gombra kattintva a képernyőn kinyílt egy menü, amely a
következőket tartalmazta (hozzá kell tenni, hogy messziről alig
lehetett kivenni, ezért nem is biztos, hogy pontosan így volt):
Mutasd a dokuverzumot
Mutasd a személyes gyűjteményt
Válaszd ki a cél-készletet
Mutasd a kapcsolódási készletet
Specifikációk újraegyeztetése
Mutasd az egyes linkeket
A következő kattintás: Mutasd a dokuverzumot: egy térhatású sötétséget
mutatott, apró, változó méretű (maximum négy karakteres) téglalapokkal.
Mutasd a személyes gyűjteményt: a dokuverzum egy alkészletét mutatta,
vagyis a fehér specifikációk eltűntek.
Válaszd ki a cél-készletet: egy fehér négyzet alakú ablakot nyitott
ki a képernyő alsó felében a kiválasztott dokumentum nevével (egy
lehetséges dokumentum-lista?), majd a szerző neve kisebb, különálló
téglalapon. Egy harmadik ablakszerűségben, az első négyzet alatt,
pedig 'Technikai specifikációk' vagy valami hasonló típusú dokumentum
állt.
Mutasd a kapcsolódási készletet: vékony kék vonalak jelentek meg,
amelyek legyezőszerűen, a dokumentum négyzetéből mutattak a monitor
jobb széle felé. Egy kis téglalapon a már létrejött kapcsolódások
száma volt olvasható: pl. negyvennégyezer hatszázvalamennyi.
Specifikációk újraegyeztetése (a specifikációk nincsenek megadva): a
legyezőt keskenyebbé tette, lecsökkentve néhány száz vonalra. Végül a
Mutasd az egyes linkeket feliratra, majd valamelyik vonalra kattintva
újra egy ablakszerűség nyílt ki a fő-négyzet alatt, a központi
kapcsolatot létrehozó nevével és a kapcsolat jellegével (pl. technikai
megjegyzés). Nos, valaki feltehetőleg rákérdezhet a megjegyzésre vagy
valami más információra a dokumentummal kapcsolatban (méret, dátum
stb.) a back-endről, ha van ilyen a közelben (mert, mondjuk, ismerősen
vagy megbízhatónak hangzik a kapcsolat létrehozójának a neve? vagy
bármilyen aznapi szublimális-érzés-szelekciós módszerrel válogatva).
Hát ennyi volt. A következő képen nagy kékes PAX (Public Access
Xanadu) felirat jelent meg, az A betűben egy zoom-os utcaképpel. A
PAX-ot Welcome Home felirat keretezte felülről, Everybody alulról.
Hát, ... nem tudom. Nem tudhatom. Most pedig el kell mennem azt az
átkozott polieszter öltönyt felpróbálni...
---------------------------------------------------------------------
[*] Minden Xanadu link a kapcsolat mindkét végéről nyomon követhető.