Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet » Fodor Géza

Fodor Géza emlékhangverseny

szerkeszto — Sat, 28 Sep 2013 15:07:38 +0000

Nyitott Műhely, Ráth György Utca 4.

Október 5. szombat 19.00 IN MEMORIAM

FODOR GÉZA EMLÉKHANGVERSENY 2013

Mozart: Don Giovanni – Nyitány
Furtwängler/Salzburg
1954/6 perc
Verdi: Aida – 4. felvonás, 2. kép

Toscanini/Herva Nelli/Richard Tucker/NBC/
1949/13 perc
Verdi: Falstaff – 3. felvonás, 1. kép, Falstaff monológja
Terfel/Haitink/Covent Garden
1996/8 perc
Albee: Who’s afraid of Virginia Woolf? – zárójelenet
Elizabeth Taylor/Richard Burton
1966/11 perc
Wagner: Mesterdalnokok – 3. felvonás, 4. jelenet
Finley/Jentzsch/Gabler/Lehtipuu, Selinger
Jurowski/Glyndeourne
2012/16 perc
szünet
Janaček: Glagolitic Mass

Fodor Géza az ELTE magyar-filozófia szakán végzett 1967-ben.
1967-től az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, 1973-tól az ELTE Esztétika Tanszékének oktatója. 1990-től egyetemi docens. 1978-tól 1982-ig a Nemzeti Színház dramaturgja. A Katona József Színház alapító tagja. 1987 és 1989 között a Magyar Állami Operaház vezető dramaturgja, művészeti tanácsadója.
1982-től (két évi megszakítással) a Muzsika folyóirat operakritikusa. 1989-ben részt vett a Holmi című folyóirat megalapításában, és a lapnak haláláig egyik szerkesztője volt. Öt éven keresztül klasszikus színházelméleti szövegeket adott közre kommentárral a Színház című lapban. 1992-től 1997-ig a Színház-és Filmművészeti Főiskolán színháztörténetet, dráma- és operaelemzést tanított.
Dramaturgként kortárs magyar drámák (Csirkefej, Halleluja, Hóhérok hava, Akárki, Koccanás) és klasszikus darabok (a legutóbbi évadokból: Tartuffe, Szent György és a sárkány, Ivanov, Médeia, Macbeth, A karnevál utolsó éjszakája, A vadkacsa) színpadra állítását egyaránt segítette. Utolsó munkája Gorkij Barbárok című darabja volt, amelynek 2008. novemberi bemutatóját már nem érhette meg.
Erkel Ferenc-, Táncsics Mihály-, Madách Imre- és Széchenyi-díjas. 1990-ben Déry Tibor-jutalmat kapott, 1987-ben és 1990-ben megkapta az Országos Színházi Találkozón a legjobb dramaturgiai munkáért járó díjat.
Számos zene- és irodalomtörténeti könyvet írt. A legutóbbiak: Magánszínház (2009); A Mozart-opera világképe (2002); Das hoffnungslose Meisterwerk (1999); Zene és színház (1998); Petri György költészete (1991).

A belépés díjtalan.

Könyvbemutató

MMI — Fri, 06 Jan 2012 12:30:45 +0000

2012. január 9. 19 óra

A Typotex Kiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent

FODOR GÉZA: MI SZÓL A LEMEZEN?
- operafelvételek Monteverditől Lisztig -

című operafelvételeket elemző-bemutató írásainak első kötete

A Typotex kiadónál megjelent Fodor Géza operafelvételeket elemző-bemutató írásainak első kötete. A könyvet a Fodor Géza által legtöbbre tartott opera-DVD-k részleteivel illusztrálva Várady Szabolcs mutatja be.

Mi szól a lemezen? Fodor Géza egyik olyan zenekritikájának a címe ez, amelyik kivételesen nem operát elemez, hanem a Beethoven-szimfóniák összkiadását (Ferencsik János vezényletével). De mindig az érdekelte, hogy mi az, amit a technika adta konzerv közvetíteni tud, mi az, ami eredendően a közönség eleven részvételét igény lő, színpadi előadásra szánt művekből a magányos lemez hallgató számára megszólal? Ma már jó szerivel minden felvétel megszerezhető – ha nem a hanglemezboltban, akkor az interneten. De hogyan válogassunk a hatalmas kínálatból? Igényes operarajongó aligha talál Fodor Gézánál jobb kalauzt az eligazodá hoz – őnála, akit mindig is az opera érdekelt a legjobban, és akinél talán senki sem ér tett jobban az operához. Az élő előadások tüzetes elemzésével párhuzamosan 1981 óta rendszeresen írt lemez kritikákat, először a Hifi Magazinba, majd a Muzsikába, és utolsó éveiben az Élet és Irodalomba is. Csak a kötetben eddig meg nem jelent szövegek egybegyűjtésekor derült ki, hogy milyen hatalmas mennyiségről van szó. Így vált szükségessé, hogy három kötetbe rendezve adjuk közre. Ezek az írások nem csak az előadásokról, hanem a művekről, a szerzőkről és általában az opera történetéről is szólnak. Mindezeken túl és legfőképpen pedig arról: hogyan hallgassunk-nézzünk operát. Az olvasó könnyebb tájékozódásakedvéért az írások címe alatt a művek címét, a rögzítés módját (LP, CD, videó vagy DVD), a felvétel kiadó ját, évszámát közöltük. A további részletekről a diszkográfia tájékoztat.

A könyv a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható.

A belépés díjtalan.

Tablóavatás: Almási Miklós beszéde

MMI — Tue, 27 Sep 2011 10:08:39 +0000

Elhangzott 2011. szeptember 22-én, Balassa Péter, Fodor Géza és Zoltai Dénes emléktablóinak ünnepélyes kihelyezése alkalmából:

Dékán úr, kollégák, tisztelt hallgatóság!

Hová is járunk iskolába? Kinek a szelleme lebeg körül? Most három tanárunk arcképe kerül e falakra, azoké, akik még ma is meghatározzák életünket. Zoltai Dénesé, Balassa Péteré és Fodor Gézáé

Elsőként az alapítót, Zoltai Dénest említem.

Persze, – tudjuk – volt esztétika tanszék korábban is, tán 1948-tól, tán valamivel későbbről, de aztán eltörölték. Mert, hogy az alapító, e disciplina szellemi mentora Lukács György volt, ő jegyezte az első fakultást, csakhogy 56-ban Nagy Imre forradalmi kormányának volt tagja, s a diktatúra ezt nem tűrhette. Ezért a tanszék sokáig megszűnt, illetve lappangott, kvázi-életet élt – mígnem aztán Zoltai Dénes tanár úr a hetvenes években újraszervezte. Volt hozzá két szoba meg egy kis terem, és – Zoltai Dénes tanáregyénisége. Zeneesztéta volt, és a klasszikus német esztétika tudója, – engem, majdnem gyerekként ő vezetett be e rejtélyes házba. Fantasztikus előadó volt, – mondják róla, hogy nyomdakészen beszélt: amit mondott, akár könyvbe is foglalhatták volna. Igazán azonban a diákok érdekelték, – akkor még kevesen voltak, ő pedig kinek-kinek szinte testreszabott órákat tartott, kézen fogva vezette e soknyelvű diszciplínán keresztül a diplomáig. Nem volt könnyű sorsa: jó magyar szokás szerint fúrták, piszkálták – fentről, oldalról, de őt ez (látszatra) nem érdekelte: számára „a dolog maga” volt a fontos, – hogy ezt az általa is kedvelt hegeli terminust használjam – az esztétika, a történelmi látásmód, a hangzó világ értelmezése. Csüngtek szavain, Trisztán és Isolda elemzésein volt aki nem tudott jegyzetelni mert könnyezett. A kotta, a muzsika én-te viszonyba került veled-velem, hallgatóival. eleven világ lett

A második portré Balassa Péteré. Nem is oly rég (2003) vesztettük el, alakja ma már legenda. Nem csoda: mikor 1980-ban megírta híres dolgozatát „Vagyunk” címmel, – a szónak belejelentkező és tagadhatatlanul fenyegető felhangjával: egy fél ország kapta fel a fejét. Ugyanis e dolgozatában ő hirdette meg egy új írógeneráció érkezését, radikális másszerűségét, helyfoglalását, minden korábbival szakító esztétikai alapállását: a köztudat kb. ettől számítja Esterházy, Nádas, Krasznahorkai, Spiró által fémjelzett korszakot. És persze ő volt az is , aki fél tucat könyvében – máig érvényesen definiálta az új – ma már világhírre szert tett – generáció sokszínű, ám mégis közös ars poetikáját.

Amúgy pedig ő volt az első, akinek óráira özönlöttek – nemcsak bölcsészek, végzettek, tanárok, vagy csak úgy a városból érdeklődők – hihetetlenül izgalmas előadásokat tartott. Sokat követelt, – mondjuk egy félév Thomas Mann Dr. Faustus elemzése – megizzasztotta a gyakorlott hallgatókat is, (óráira illet tudni mindent, az Ősfauszttól az utolsó Beethoven szonáták rendjéig). Cserébe viszont olyasmit kaptak a zene démoniságáról, az irónia és halál rokonságáról, a Mann képviselte nagyregény struktúrájának rejtett titkairól, amit sehol másutt. Korán vitte el a halál – amit egyébként zseniális módon előre kommentált Halálnapló c. művében.

S végül a harmadik tábla: Fodor Géza tanár úr. Sok arca volt. Operakritikái – több kötetben – örök etalonná váltak, hogy ezt a szakmát hogyan kell csinálni. Dramaturgként meghatározó szerepe volt a Katona József Színház játékstílusának és persze fiatalok körében való hihetetlen népszerűségének megteremtésében. Zene-elemzései – itt csupán vaskos Mozart könyvét említem– felveszik a versenyt egy detektívregény izgalmával. Én pl. majd leestem a székemről, mikor Cosi fan tutte elemzését azzal kezdte, hogy ez egy szomorú opera. És neki volt igaza, azóta is másképp nézem-hallgatom ezt a művet. A Don Giovanni hermeneutikája – a szerelem tragikus – feltárhatatlan – mélységeinek bemutatása, máig elkísér. Mint ahogy másokat is, mondhatnám mindenkit, aki ezen a szakon végzett: Fodor Géza igazi Hermész Triszmegisztoszként volt tanár: oda vezette hallgatóit, amit még senki sem látott, hogy a felfedezés boldog örömét élvezhessék. Boris Godunov óráin – ugyancsak tömött falak között- nemcsak az operadramaturgia lett világos, hanem – annak idején – az az akkori elnyomó gépezet szerkezete is. Pedig nem politizált.

Mától kezdve három zseniális tanár-egyéniség, tudós és ember kísér e folyosón. Versenyezni nem tudunk velük, de tudjuk, hogy nyomdokaikon járunk, s jó, ha olykor – akár egy pillantással is – emlékezünk rájuk.

Almási Miklós

Tablóavatás

MMI — Thu, 15 Sep 2011 14:04:26 +0000

Intézetünk egykori oktatói, Balassa Péter, Fodor Géza és Zoltai Dénes emléktablóinak ünnepélyes kihelyezésére 2011. szeptember 22-én, csütörtökön délelőtt fél 10-kor kerül sor. A tablókat Almási Miklós professor emeritus és Dezső Tamás dékán avatja fel.