KONFERENCIAPROGRAM

Szervezők: Olay Csaba (ELTE) – Weiss János (PTE)

Helyszín: ELTE BTK Filozófiai Intézet, Bence Terem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/i)

2012. február 16-17.

2012. február 16.

Elnök: Olay Csaba (ELTE)

10.00 – 10.15. Olay Csaba (ELTE) – Weiss János (PTE): Megnyitó

10.15 – 11.00. Heller Ágnes (ELTE-New School): Létezik-e „magas” és „alacsony” művészet?

11.00 – 11.45. Bacsó Béla (ELTE): A Zerstreuung esztétikájához (Kracauer)

11.45 – 12.00. Szünet

12.00 – 12.45. Gángó Gábor (MTA FKI): A totalitárius propaganda Siegfried Kracauer filmelméletében

12.45 – 14.15. Ebédszünet

Elnök: Weiss János (PTE)

14.15 – 15.00 Wessely Anna (ELTE): Az elitista és a populista tömegkultúra-értelmezés ember- és társadalomképe

15.00 – 15.45. Gyenge Zoltán (SZTE): Tömeg versus kultúra – elméletek a művészet és a filozófia kapcsolatáról

15.45 – 16.00. Szünet

16.00 – 16.45 Szécsényi Endre (ELTE): Tömegkultúra vagy anarchia?

16.45 – 17.30 Horváth Györgyi (SZTE): A passzív olvasó toposza a 18-19. század fordulóján

18.00 Fogadás

február 17. péntek

Elnök: Olay Csaba (ELTE)

9.00 – 9.45. György Péter (ELTE): Reitz: Heimat – A tömegkultúra kritikája a tömegkultúra által

9.45 – 10.30. Kulcsár Szabó Zoltán (ELTE): Előállított tömegek

10.30 – 10.45. Szünet

10.45 – 11.30. Gács Anna (ELTE): A példaszerű élet és az önéletrajz mint tömegtermék

11.30 – 12.15. Bagi Zsolt (SZTE): Az esztétika szerepe ma. Kritikai kultúra, tömegkultúra, kultúripar

12.15 – 13.30. Ebédszünet

Elnök: Weiss János (PTE)

13.30 – 14.15. Teller Katalin (ELTE): „Az exorbitáns bizonyuljon orbitánsnak”. Az 1920-as évek cirkuszelméletei és -gyakorlatai

14.15 – 15.00. Bárány Tibor (ELTE): Egyszer fent, másszor lent. Szépirodalom, lektűr és a konvenciók

15.00. – 15.15. Szünet

15.15. – 16.00. Weiss János (PTE): Adorno Fétiskarakter-tanulmányának újraolvasása

16.00 – 16.45. Olay Csaba (ELTE): Művészet és tömegkultúra Adornónál és Arendtnél

16.45. – 17.00. Olay Csaba (ELTE) – Weiss János (PTE): Zárszó

Bartha-Kovács Katalin: A csend alakzati a festészetben és Bartha-Kovács Katalin és Szécsényi Endre: A tudom-is-én-micsoda fogalma című könyvei.

Bartha-Kovács Katalin: A csend alakzati a festészetben.Francia festészetelmélet a XVII–XVIII. században

174 oldal, ISBN 978-963-236-335-6, Ára: 2000 Ft

HAMAROSAN

Ez a több tudományterületen átívelő tanulmány arra tesz kísérletet,hogy a XVII. és XVIII. századi francia nyelvű festészetelméleti
szövegek elemzésén keresztül értelmezze a csend kategóriáját. A vizsgált korszak csenddel kapcsolatos festészeti alkotásai –„csend-festményei” – általában nem narratív képek, nem
cselekményes történeti kompozíciók, nem olyanok, amelyekkel a hagyományos festészetelméleti művekben találkozhatunk, és amelyek nagyban hozzájárultak a XVII. és XVIII. századi francia
művészetelméleti diskurzus kialakulásához. Ezek a festmények nehezen vagy egyáltalán nem közelíthetők meg a retorikán és a szenvedélyelméleteken alapuló festészetelméleti doktrína kategóriáival. A könyv a csend alakzatainak nevezett fogalmakra –mint a tudom-is-én-micsoda, a kellem, a báj, a fenséges, az űr
vagy a melankólia – támaszkodva egy másfajta festészetelméleti beszédmód kialakítására törekszik. Az átmenetiség, a homályosság és a bizonytalanság fogalmainak korabeli festők művein történő értelmezése során – az ábrázolhatatlan és a kimondhatatlan problémáját érintve – azt is megmutatja, hogyan válnak egyes, hétköznapi értelemben használt terminusok művészetelméleti
kategóriákká.

Bartha-Kovács Katalin (1972) irodalomtörténész szerzője a L’expression des passions dans la pensée picturale de Diderot et de ses prédécesseurs (JATEPress, Szeged, 2003.) című kötetnek és magyar változatának: A szenvedélyek kifejezése és a műfajok hierarchiája: a francia festészetelméleti gondolkodás kezdetei
(Eötvös, Budapest, 2004.) – mindkettőnek Kovács Katalin néven.

szerkesztette: Bartha-Kovács Katalin és Szécsényi Endre: A tudom-is-én-micsoda fogalma. Források és tanulmányok.

193 oldal, ISBN 978-963-236-342-4, Ára: 2200 Ft

A tudom-is-én-micsoda – a nescio quid, a non so che, az el no sé qué, a je ne sais quoi vagy az I know not what stb. – kifejezés valamikor a XVII. század utolsó harmadában sűrűsödik össze divatos társalgási fordulatból önálló fogalommá. Filozófiai, teológiai, retorikai, művészetkritikai, morálfilozófiai és protoesztétikai beszédmódok kereszteződésében formálódik. E kötetben egyrészt XVII–XVIII. századi szerzők – Félibientől Bouhours és Feijóo atyán át Montesquieu-ig – a tudom-is-én-micsoda témáját tárgyaló forrásszövegei olvashatók; másrészt tanulmányok, amelyek e fogalom sok szálon futó, bonyolult értelmezési hagyományának néhány lehetséges megközelítésével szolgálnak. Az elemzések zöme a művészetelméleti vagy esztétikai szempontot hangsúlyozza, amit az is indokol, hogy a tudom-is-én-micsoda kikristályosodott és bevett tartalmi elemeit még ott találjuk Immanuel Kant vagy Friedrich Schiller esztétikájában is, miközben magát a kifejezést már régen nem használják a filozófiai irodalomban a XVIII. század végén.