Teller Katalin hallgatója, Térfy András nyerte el az év oroszdolgozata díjat 2011-ben! 

Az Év Oroszdolgozata 2011-ben című pályázaton az abszolút fődíjas egy kiemelkedően magas színvonalú munka, az ELTE esztétika szakán tanuló Térfy András „A félkegyelmű arcai” című dolgozata lett, amelyet a szerző 2011. januárjában szakzáró dolgozatként jeles eredménnyel védett meg az Esztétika Tanszéken. A díj átvételére a Ruszisztikai Központ 2011. december 2-ai díjátadó ünnepségén került sor.

A dolgozat rezüméje:

A dolgozat a Bahtyin által polifonikusnak és dialogikusnak nevezett dosztojevszkiji regénypoétika formai következményeiből kiindulva próbál az arcok empirikus látványán (arcleírásokon, valóságos és képzeletbeli portrék, festmények, fényképek, ikonok ekphrasziszain, a hősök egymást fürkésző pillantásain, tűnődő, szégyenkező vagy rejtekező tekintetein) keresztül, illetve e látvány mögé pillantva egy tág kontextusú esztétikai értelmezést nyújtani, amelynek legfőbb sarokköveit az orosz ikonteológia, a lévinasi arcetika és Aranyszájú Szent János szünkatabaszisz-tana, tehát az arc metafizikai (filozófiai és teológiai) felfogásai jelölik ki – az arcot nemcsak a regény strukturális világával, de a mű által közvetíteni hivatott világnézettel (a keleti kereszténység és az orosz utópikus messianizmus elveivel) is párhuzamba állítva ezáltal.
A címbéli többes szám egyrészt a főhős Miskin herceg alakjában rejlő ellentmondásos többértelműségre, fiziognómiai és etikai látásmódjának összeegyeztethetetlenségére, másrészt a regény több szempontú olvasatára utal, ez utóbbira is természetesen csak annak az esztétikai evidenciának a tudatában, miszerint minden egyes egyéni olvasat (legyen bármily sokdimenziós) csupán csak egy ex part „arcvonás” a mű ontológiai teljességéhez, azaz osztatlan egész „arcához” képest.
Az elemzések rejtett célja ugyanakkor – egy, a műben felbukkanó fiktív portré példájának kicsinyítő tükrén keresztül – rámutatni a hermeneutikai megértés, az érintettség és a részvétel fogalmainak sajátos működésmódjára, melynek során az ideális értelemben „jól megértett” műalkotás létté válása, azaz egy lehetséges és kívánatos etikai látásmódot megalapozó öneszmélésnek és -megismerésnek az ezen műalkotás befogadásán keresztüli megvalósulása érhető tetten.