Sajtótörténet

A napi sajtó magyarországi története a XX. században

1919: a tanácsköztársaság. Az 1919-es tanácsköztársaság Alkotmánya a korábbi tőkés sajtót a „proletáröntudat elhomályosítának eszközeként" aposztrofálta. „Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen". Ennek megfelelően a korábbi lapok sorra szüntek meg.

Március 21-én a konzervatív és katolikus lapokat betiltották, a Népszava és Vörös Újság jelenhetett meg és a külföld tájékoztatására a Pester Lloyd.  A vicclapok mindegyikét betiltották.

A kormány hivatalos lapja a Vörös Újság (1919: 300 ezer pld.) volt. Első szerkesztője Szamuely Tibor.

„Évtizedünk legválságosabb napjai a tanácskormány 1919. márc 22-aug 2.-ig terjedő 133 napos uralmára esnek. .. A bolsevizmus már az 1918. októberi forradalom után megkezdte szervezkedését, s bár Garami kereskedelmi miniszter az ujságpapír zárolásával és megvonásával iparkodott a szélsőséges lapok megjelenését meggátolni, sztrájkok, utcai tüntető felvonulások, zavargások, a kersztény szellemű lapok (Új Nemzedék, Budapesti Hírlap), sőt a polgári lapok közül a Lázár Béla szerkesztése alatt állott Déli Hírlap ellen rendezett pusztító merényletek, rombolások siettek a bolsevizmus útjának egyengetésére. Az illegális úton szerzett papíron a Vörös Újság a tilalom ellenére is megjelent. 

A tanácskormány csak a saját politikai elveit valló lapot engedte szóhoz jutni, s a hivatalos lapjain kívül csak azok jelenhettek meg korlátolt terjedelemben, melyek a tanácskormány elveinek hirdetői lehttek. A polgári lapok közül a diktatúra azonnal betiltotta a keresztény szellemű lapokat, s a nemzeti eszmét nyíltan megvalló ujságokat Alkotmáény, Budapesti Hirlap, Független Magyarország, Kis Ujság, Magyarország, Uj Lap, s a német lapok közül a katolikus Neue Post – Kleines Journal), míg a többiek, ha elegednő papírral rendelkeztek, korlátolt terjedelemben május 14-ig zavartalanul megjelenhettek. A Világ április 20-án címét Fáklyára változtatta, de így is csak május 24-ig szórhatta fényét és világító eszméit. A szovjetnek még a Világ radikalizmusa sem volt eléggé megfelelő. A hivatalos Vörös Újság mellett, a szociáldemokrata párt mérsékelzebb elemeinek s általában a polgári lakosságnak tájékozatására még a Népszava is megjelenhetett, bár .. hetenként csak néhányszor kerülhetett kiadásra. A külföld tájékoztatására a szovjet a Pester Lloydot foglalta le, a szerkesztők azonban legtöbbször csak a tanácskormány rendeleteit, ítéleteit, bvagy néha egy-egy félrevezető tájékozattó közleményt adhattak le. 

A lapok szellemi irányítása a közoktatási népbiztosság hatáskörébe tartozott s Lukács György mellett mint a szovjet sajtüókamara irányítója Göndör Sándor játszotta a főszerepet. … Meg kell említenünk, hogy a Pester Lloyd Bécsbe menekült szerkesztői és kiadói a szovjet Pester Llooydnak ellensúlyozására lapjukat Bécsben is megjelentették.

Miként Budapesten, vidéken sem indított saját erejéből hírlapot a szovjet, hanem a már meglévő s jól megalapozott lapokat foglalta le s adta ki a régi vagy a helyi új szerkesztők által kiválasztott hangzatos címek alatt (Fáklya, Jövőnk, Proletár, Vörös hajnal, Vörös Lobogó stb). A szerkesztők között elvétve akadt hivatásos újságíró, többynire azonban dilettáns, tanulatlan, politikailag iskolázatlan egyének voltak, akik a polgári társadalom elleni gyűlöletükben még a mérsékeltebb budapesti szerkesztőtársaikat is túlszárnyalni igyekeztek. Lapjaikon gyakran találkozunk ilyen kitételekkel: Szociális termelésből fakad a jólét! de ilyenekkel is: Halál a burzsujokra! Lámpavasra az urakkal! Halál az ezerholdasokra! stb.” (Kemény 1942) 

A 27 budapesti napilap leolvadt háromra. Reggelenként a Népszava s a Pester Lloyd, délutánonként a Vörös Ujság bolondította hazugságokkal a szomjazó közönséget, mely sokszor valóságos harcot vívott egy-egy mocskos, szalmaszínű papirosra nyomott lappéldányért. … Elfogyott a normális  újságpapír  is, amikor aztán valami ronda, zsirosnak látszó papiron jelentették meg lapjaikat. (Kéky 1925)

A tanácsköztársaság után 

A Tanácsköztársaságot leverésekor bevonuló román csapatok megszállásakor - az ő cenzúra-pecsétjükkel - egyedül a Reggeli Újság jelenhetett meg a fővárosban.

„A román királyi katonai cenzúra felsőőbb helyről kapott utasítás alapján figyelmeztet minden nyomdai vállalatot, hogy a román katonai cenzúra előzetes engedélye nélkül semmiféle nyomtatvány nem készítehtő. Ez ellen a rendelet ellen vétőket a román hadbíróság fogja felelősségre vonni, másrészt oedig minden cenzurázott nyomtatvány román hatósági védelem alatt áll.” (Typographia 1919 szept. 19) 

„A proletárdiktatúra bukása után – a Budapesti Hirlap aug. 7-én kaidott rendkívüli számán kívül – az újjáéledt keresztény Magyarország első budapesti napilapja, román cenzurával Szőts Pál szerkesztésében 1919. aug 17-én délután Esti Hírek, majd aug. 18-án Reggeli Hírek címen jelent meg erősen korlátozott terjedelemben” (Kemény 1942)

 

1919. szept 28-án indultak újra a fővárosi lapok: Az Est, Az Újság, Magyarorszg, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Magyar Hirlap, Világ, Friss Ujság, a Pester Lloyd. 

Majdnem kéthavi kényszerszünet után, szept. 28-án jelentek meg a polgári napilapok. .. Ugyanezen a napon mutatkozott be a Központi Sajtóvállalat 2 lapja is, a reggel megjelenő Nemzeti Ujság Turi Béla, s a déli bulvárlap, az Uj nemzedék Milotay István szerkesztésében.” (Milotay 1920-ban Magyarság címmel új lapot alapított) (Kemény 1942)

„Magyarország históriájának szégyenletes sötét korszaka első heteiben a „keresztény és nemzeti” jelszó alatt garázdálkodó rendszer hóhérosztagai, a tisztikülönítmények pribékjei, rávetették magukat első áldozatukra, Somogyi Bélára, a Népszava akkori szerkesztőjére. Kikémlelték, mikor távozik a szerkesztőségből. Egy este autóval az útjába állottak a kirendelt pribékek, betuszkolták a kocsiba és elhurcolták. Somogyi Béla puritán életet élt , a szocialista eszme érvényesüléséért harcolt, megalkuvást és megfélemlítést nem ismert. Ezért kellett meghalnia.” (Nádor 1946)

A két világháború között (1919-39). A vörös terror utáni években sorra visszatértek a korábbi lapok a piacra. A harmincas években megjelentek a napilapok heti képes mellékletei (ennek előzményei lehettek a századdal korábbi ikerlapok, társlapok). Ezek segítették a fotoriporteri szakma kialakulását.

1928-ban az antiszemita Incze István így látta a lappiacot: 

"Melyek a keresztény és melyek a keresztényellenes lapok Magyarországon?

Megbízható keresztény lapjaink részben napilapok, részben hetilapok vagy folyóiratok.

A keresztény napilapok között első helyen áll: a “Nemzeti Újság”. Ma Magyarország egyik legjobban szerkesztett, változatos, előkelő színvonalú, keresztény hírszolgálatú s amellett irodalmi szempontból is vezető napilapja. 

Kitűnő, fürge, gyors hírszolgálatú, úgynevezett bulvárlapunk a délben megjelenő “Új Nemzedék”. 

Népies kis napilap, erősen katolikus szellemű: az “Új Lap”. 

Az ifjúság nagyszerű folyóirata a külföldön is gyakran megcsodált “Zászlónk

*

Már nem kimondottan katolikus, sőt valláserkölcsi szempontból eléggé színtelen, de mégis keresztény alapon álló lapok:

A Magyarság napilap, a Kis Újság népies napilap.

Színtelen, de a liberalizmushoz közelálló napilapok: a Budapesti Hírlap és a 8 Órai Újság.

 *

A katolikus világfelfogással, erkölcsi érzékkel többé-kevésbé ellenkező lapok:

A Pesti Hírlap ... Ismételten durva és szenvedélyes hangú támadásokat intézett a katolikus Egyház feje, a pápa ellen. Emellett újabban erős protestáns propagandát űz).

A Pesti Napló, Az Est és Magyarország (szenzáció-hajhászó lapok, gyakran katolikusellenes célzattal; erkölcsi szempontból is erős kifogás alá esnek).

Az Újság (kifejezetten keresztényellenes, mindenben a zsidó érdekeket védő s a keresztény törekvéseket gyakran kigúnyoló lap).

Az Esti Kurír (radikális, keresztényellenes lap).

A Pester Lloyd (keresztényellenességét pl. a jezsuita pörben is kimutatta).

A Mai Nap (szintén).

A Magyar Hírlap (azelőtt “Világ”, szabadkőmíves irányú).

A Reggel (radikális, keresztényellenes hétfői lap, szerkesztője a forradalomban a hírhedt “Déli Hírlapot” szerkesztette).

A Népszava (a vörös népboldogítók lapja).

A folyóiratok között többé-kevésbé keresztényellenes orgánumok: az Új Idők (a zsidó Singer és Wolfner kiadása), a Tolnai Világlapja, a Színházi Élet (az erkölcsi szenny legfőbb terjesztője), az Ojság (a zsidókat látszólag gúnyoló zsidó lap, amely azonban a zsidókérdést igyekszik a nevettetés művészetével, mint ártalmatlant tüntetni fel) stb." (Incze István:  Keresztény vagy? - milyen lapot olvasol? Kat. Hölgyek Orsz. Sajtóegyesülete, 1928)

1933-tól (Bethlen István miniszterelnökségekor) a Budapesti Hirlap volt a kormányhoz közeli, félhivatalos lap. Rákosi Jenő, a tulajdonos azonban liberális ellenzéki volt, így megvált a laptól, mely példányszáma ezután a korábbi töredékére (3000) esett. Bethlen lapja lett a 8 Órai Újság is.

A liberális sajtót képviselte a Pesti Napló, revíziós felhanggal a Pesti Hirlap.

Hubay Kálmán főszerkesztőségével 1933-ban indult a vidéki középréteget megcélző Függetlenség bulvárlap. Célja a náci propaganda terjesztése volt, s ehhez - félhivatalos lapként, állami támogatással - heti 3 képes mellékletet, és külön rádióműsort is adott. Így példányszáma 70 ezerre nőhetett. Esi párja az 1936-ban indult Esti Újság.

1938-ban a zsidótörvény a sajtóban dolgozókra is hatással volt. Zsidóságára vagy baloldaliságára hivatkozva 1938-ban 411 fővárosi lapot tiltottak be. 1939. szeptember 1-én bevezették a sajtócenzúrát. Teleki Pál azonban decemberben a lapokra bízta, hogy bemutassák a lapot a cenzornak, azaz gyakorlatilag megszüntette: ez a hitleri Németország rosszallását váltotta ki, és 1940. augusztusában ismét bevezették a cenzúrát. Közben a lapok terjedelmét is csökkentették, ami az arculatra is kihatott: a szűkös hely miatt eltüntek (rendeletileg) az öles címbetűk, sok helyütt a fotók is. A sajtó politikai irányítása kettős volt: a miniszterelnökség a náci szellemiséget támogatta, a külügyminisztérium (gondolva a jövőre) a másik, ellenzéki oldalnak is helyt adott. Mindez a hintapolitika része volt, mely mindkét hatalmi központnak meg próbált felelni. Teleki 1939-41-es miniszterelnöksége alatt az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a liberális ellenzéki sajtó közelebb állt a kormányhoz mint az elvileg kormánypárti, Gömbös Gyula alatt létrehozott náci lapok. 1940-től ezt a politikát nem lehetett folytatni, s a lapok a Magyar Élet Pártja szélsőjobb szellemisége felé tolódtak.

Jobboldali, de ellenzéki lap volt a Milotay István és Pethő Sándor alapította, Andrássy Gyula finanszírozta 1920-tól megjelenő Magyarság. A lapszerkesztők azonban eltérő nézeteket valltak, így 1934-ben Milotay kivált és megalapította a nácibarát Új Magyarságot, mely a kormányt szolgálta. A Magyarság ezután náci- és szovjetellenes lapként működött, míg a laptulajdonos nemzetiszocialista lappá nyilvánította. Pethő Sándor több munkatársával kilépett a laptól és 1938-ban megindította a Magyar Nemzetet (1943: 60 ezer pld.) (címadásánál szempont lehetett, hogy előző évben fejezte be A magyar nemzet története c. könyvét) Jeligéje a következő volt: „A Magyar nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon". Sokszínű szellemiséget képviselt. Hamarosan igen népszerű lett, többször felüggesztették, míg 1944. március 22-én betiltották. A német megszállással minden ellenzéki hang elhallgatott.

A koalíciós évek 1945-1948

Az ostromlott országban már csak röplapok jelentek meg, míg 1944. novemberében megjelent a Néplap. 1945. januárjában az első pesti lap a Szabadság volt. A pártok lapjai egymás után jelentek meg: Népszava (Szociáldemokrata), Szabad Nép (Kommunista), Szabad Szó (Nemzeti Parasztpárt), Kis Ujság (Független Kisgazdapárt). A többi szellemi áramlat lapjai is újraindultak, így a Világ és a Magyar Nemzet is, utóbbi Hegedüs Gyula vezetésével. Hamarosan három vicclap is megjelent: a Szabad Száj, a Pesti Izé és a Ludas Matyi. (Az 1989-es rendszárváltozás után ezek egy ideig mind újra megjelentek). Az átmenet évéig a háború utáni éveket alapvetően az újjáalakuló pártok lapjai jellemezték, melyek fokozatosan szűntek meg és/vagy olvadtak bele az új rendszer egyhangúsító sajtójába. 

 „A Szabad Nép a párt reggeli lapjaként jelent meg, déli kiadásban a Szabadság – a korábban koalíciós lap – került az utcára. 1947-ben két délutáni riportlap indult: a Magyar Nap és a Friss Újság. Ezek nem mint az MKP hivatalos lapjai jelentek meg, de a pártirányítás elvei alapján kommunista újságírók csinálták. … A párt vidéki lapjai – Délmagyarország, Északmagyarország, Új Dunántúl, Néplap, Viharsarok – a területi majd megyei biztosok munkáját, a helyi politikát szolgálták” (Márkus 1977)

 

 

• SZDP
• 1945 feb 18: Népszava, Szociáldemokrata Párt lapja, főszerk. Szakasits Árpád. 
• 1945. júl. 3. déli lapként indul a Világosság (Főszerk. Révész Mihály, majd Kéthly Anna)
• 1945. április 28: Kossuth Népe („pártonkívüli napilap”), fsz Felkai Ferenc: délutáni riportlap „az SZDP befolyása alatt” (Márkus 1977). 
• Rövid ideig vidéki választék is létezett: az SZDP miskolci lapja a „Felvidéki Népszava, a pécsi Dunántúli Népszava stb” (Márkus 1977)
• Nemzeti parasztpárt
• 1945 március 27: Szabad Szó 
• Kisgazdapárt
• 1945. márcios 31: Kis Újság (délben)
• 1946 szept: Hirlap (délutáni)
• Három hetilap: Igazság, Demokrácia, Politika
• Független/Kisgazdapárt
• 1945. május 1 Magyar Nemzet. A kisgazdapártot támogatja, Hegedűs Gyula fősz.
• Polgári Demokrata Párt
• 1945. máj. 14 Világ (Supka Géza) – 80 ezer pld, népszerű, fővárosi lap
• Magyar Szabadság Párt
• 1947. márc. 15 (-márc 28) A Holnap

 

 

A fordulat után (ötvenes évek)

1948 után a lapok jórésze - pártukkal egyetemben - megszűnt, kisebb részét államosították. A Népszava a szakszervezetek lapja lett, a Magyar Nemzet a Hazafias Népfronté, a párt központi lapja pedig a Szabad Nép. Az MDP budapesti pártbizottsága esti lapja volt az Esti Budapest. Rákosi Mátyás 1948. március 23-i, lapszerkesztőknek tartott beszédében tért ki a szenzációhajhászás ellen, kifejtve, hogy a sajtó feladata: „a termelés, az építés, a kulturális forradalom" eredményeinek bemutatása. Ezzel a beszédel végleg véget vetettek a lapok sokszínűségének. A lap pártálláspontot bemutató vezércikke munkahelyeken kötelező reggeli olvasmány volt, s a rádió is felolvasta őket. A Szabad Nép alkotta meg az 50-es évek jellegzetes sajtónyelvezetét, a termelési csaták, munka frontja és hasonló kifejezésekkel. “Leleplezéseinek” stílusát azonban nem a baloldali sajtóból, hanem a szenzációhajhász bulvársajtóból veszi. A lapok teljes, egyhangúsított  vertikuma alapvetően a propaganda eszköze volt. 

1949-ben  a lapokat államosították. 

(1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.” (Alkotmány (1949:XX. tc.) 55. paragrafus) 

A lapokat a pártok megszüntetésével államosítják, a független lapok működését “felfüggesztik”. A Kis Újság – már teljesen “áthangolva” – 1951-ig húzza, a népszerű Friss Újság a régi idők tipográfiájával, látszólagos bulvár jellegével lóg ki a többi közül 1951-es megszüntéig. 

A kort jól jellemzi egy 1957-es Kádár-idézet: „A kizárólagos pártirányítás a sajtó napi ügyeiben eddig negatívumot adott, és oda vezetett, .. hogy kisebb ítélőképességgel rendelkező, kisebb íráskészséggel rendelkezőp ember utasított nagyobb íráskészségű embert, és a kérdéshez jobban értő embert is,. ... Éppen ezekből az utasításokból jöttek ki a túlteljesítések, még a személyi kultuszban is.” (Kádár János MSZMP KB Titkárság 1957. szept. 7-i ülésen hozzászólásából ZBSZ I. p. 277)

A jelenség egy másik vetülete a Rádióból: „Bár voltak olyan elvtársak, akik politikailag szilárdak voltak, pártszerűen viselkedtek, de alacsony műveltségük, gyenge képességeik miatt a műsormunkában nem tudtak jelentős szerepet vinni, és ennek következtében a kollektívára sem tudtak hatást gyakorolni".   (Orbán László 1957. V. 2 ZBSZ I.)

Sztálin 70. születésnapja (1949. dec. 21) tematizálta a sajtót  - előbb munkaversenyek, majd az ajándékok kérdése. A Szabad Nép piros fejléccel jelent meg és mind a 12 oldalán Sztálinnal foglalkozott. Az Andrássy utat átkeresztelték, az induló troli a 70-es számot kapta, a 21 fővárosi mozi egyidejűleg a Sztálingrádi csatát vetítette (Murányi Gábor: A múlt szövedéke. Noran kiadó)

1956

Az 1956-os forradalom első szabad lapja az Obersovszky Gyula szerkesztette Igazság volt. A meglevő lapok pár napon belül irányt váltottak (éles párhuzam 1848-al), de a Szabad Nép esetében ez sem segített. November 2-án jelent meg a „megújult kommunista párt" lapja, a Népszabadság, miközben még Szolnokon kiadták a Szabad Népet is. Az újonnan megjelent fővárosi és vidéki napilapok napi 2-3 alkalommal is jelentkeztek rendkívüli kiadásokkal. 1956. november 4-ig tartott ez az euforikus sajtószabadság. A legtovább az Igazság tart ki, mikor a szovjet csapatok támadása miatt végül már „korrektúra nélkül jelent meg a lap". 

Az Igazság mellett új lap a Magyar Szabadság (okt. 30-tól: “Független demokratikus napilap”); és a Szabad Nép székházát elfoglaló Dudás József (Magyar Nemzeti Bizottmány) radikális hangvételű lapja, a Függetlenség, majd Magyar Függetlenség; a honvédség Kossuth-címeres fejlécű lapja, a Magyar Honvéd. Elindul a Valóság (Pest megyei dolgozók lapja); megjelenik az Esti Hirlap (nov. 2.), a Magyar Világ (nov. 1., “független politikai napilap”), a Valóság (“független magyar napilap”).

Október 30-án Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszűnését. Újraindul a Kis Újság (Független Kisgazdapárt, nov. 1.), a Szabad Szó (Nemzeti Parasztpárt, okt. 31.), az Új Magyarország (nov. 2., Féja Géza, Petőfi Párt – Nmezeti Parasztpárt), a Népszavát pedig átveszi a Szociáldemokrata Párt (Kéthly Anna, november 1-én, 77. évf. 1. szám jelzéssel, a “régi Népszava”-ként). Az addigi Népszava, a Szakszervezetek lapjának szerkesztősége Népakarat néven folytatja a munkát (nov. 1.). A Magyar Nemzetben belső harc kezdődik, mert megjelennek a régi kisgazda újságírók  (Pártay Tivadar vezetésével) – akiké 1948 előtt volt a lap. Az akkori főszekesztő Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelent meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle. (Murányi p 224). 

A megyei lapok átalakulnak: egy részük új évfolyamszámozással a megyei nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok lapjaiként jelennek meg; a korábbiak a “dolgozók lapjaként” folytatják. 

A forradalom utolsó napjaiban megjelennek az egyházak új hetilapjai is. A sportújság Magyar Népsport címen jelenik meg (nov. 1.). 

A forradalmi lapokban olvasható szlogen: kevés a papírunk – olvasd és add tovább. A lapokban határozott poltikai állásfoglalások jelennek meg, a korábbi egyhangúsított sajtó helyett lapról lapra különféle állásponttal. A lapok naponta többször is megjelenhettek. A harcokról helyszíni riportokat adnak. 

A Szabad Nép (főszerk. Haraszti Sándor) november 2-től Népszabadság címen jelenik meg (főszerk: Fehér Lajos), az MSZMP lapjaként, Kádár János (és Nagy Imre) rádióbeszédével a címlapon. 

A szovjet ellentámadás november 4-én indult meg. A rádió adása megszakadt, és hamarosan Szolnokról jelentkezett a Kádár-féle vezetés. November 5-én már csak az Igazság jelenik meg röplapként. Ezután csak a Népszabadság és a Szolnokon november 11-ig kiadott Szabad Nép (a sztálinista Andics Erszébet és Berei Andor) szerkesztésében, amikor azt - az MSZMP vezérkar első ülésén - betiltják. 

A szocialista sajtó 1956-1989

 “Magyarországon a nyomdák és a papírgyárak a népi állam tulajdonában vannak ... biztosítékai  [annak, hogy] kizárja a reakciós, fasiszta, felforgató sajtó létezésének lehetőségét” (MÚOSZ állásfoglalás a szocialista sajtószabadságról 1957. jan. 10. ZBSZ1 p. 244)

A Népszabadság, majd a Népszavából átalakult Népakarat voltak az első forradalom utáni lapok. 1956. karácsonyán indították meg az Esti Hírlapot, mely a kihalt bulvárlapok szocialista változataként működött. 1957-58-ban a sajtó teljes vertikumából eltávolították az MSZMP irányvonalát nem elég határozottan kommunikáló újságírókat, és ezzel teljesen átalakították az aktív újságírói közösséget. 

Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése: “Úgy a Rádió, mint a Népszabadság ... nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogyan és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb.... Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. ... Javasolják, hogy a rádió minden nap állítson be egy negyed- vagy félróát állandó műsorszámként az imperialista rádió adásainak cáfolására. 

Az MSZMP KB 1958. I. 21-én megállapítja: “A sajtónak az elmúlt fél évben végzett munkája azt igazolja, hogy az újságírók zöme alapjában véve megszabadult az ellenforadalom eszmei befolyásától  és ma igényli, helyesli a pártirányítást, meggyőződésel szolgálja a sajtó pártosságának ügyét” (ZBSZ1 p. 221). 

A Kádár-kor lenini alapelve az volt, hogy "az újságírás szolgálat, az újságíró a párt katonája" (Kádár János ZBSZ I. p. 277)

“Az a követelmény érvényes, miszerint a belpolitikai újságírás propagandája, agitációja során egységesen és igen magas színvonalon fontos magyarázni a legfőbb politikai célkitűzéseket. Csak így érhető el, hogy az átlagmunkások élenjáró munkásokká váljanak, a legalsó rétegek színvonala minél inkább megközelítse az átlagmunkások nívóját.” (p. 29 Soltész István: Belpolitikai sajtó. TK, 1977)

A belpolitikai újságírás ... “átfogóan és vonzóan mutatja be a szocializmus építésének eredményeit, azok propagálásával jogos büszkeséget kelt, segít elterjeszteni a jó tapasztalatokat, növeli a tisztességes munka rangját, kiemeli és népszerűsíti a nagy tettek embereit, bemutatja a dolgozó ember, a család, az üzemi kollektíva életét, növeli a tartalmas alkotó élet vonzerejét, szót ad a tisztességesen élő és dolgozó emberek véleményének” (v.ö. bulvárok) (p. 31 Soltész István: Belpolitikai sajtó. TK, 1977)

“A manipuláló, szenzációt hajszoló hírlapírást felváltja az a szocialista tevékenység, amelynek bíráló cikkei a közvélemény nyilvánossága elé tárt negatív jelenségek felelősségteljes, átgondolt megválogatásával az eredmények és hibák arányosan jelentkeznek. A cikkek az előrehaladásunkat gátló tényezőket ostorozzák, feltárják és segítenek megoldani a gazdagási, a társadalmi életben jelentkező ellentmondásokat”. (AgitProp Biz állásfoglalása 1971, idézi  p. 30 Soltész István: Belpolitikai sajtó. TK, 1977)

Példák a központi sajtóirányításra. 

„Főszerkesztői értekezletre 1960. III. 4. (ZBSZ I. p. 324)

Görögországban márc. 12-én kerül sor Manolisz Glezosz elvtárs ítéletének felülvizsgálatára. A Külügyminisztériummal folytatott megbeszélések alapján a következőket kérjük: 

A Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Népszava közölje azt a táviratot, amelyet ebben az ügyben a Nemzetközi Újságíró Szervezet felkérésére a Magyar Újságírók Országos Szövetsége küld. Ezen kívül a Népszabadság saját cikket ne írjon, hanem közölje a külföldi tiltakozásokat. A Magyar Nemzet írjon egy kis glosszát. A Népszava közölje Glezosz levelét, illetve annak egyes részleteit, a levél a Magyar Távirati irodánál rendelkezésre áll. Az ítélet elhangzása utáéni helyzet ismeretében közöljük majd a szerkesztőségekkel a Külügyminisztérium állásfoglalását a további teendőket illetően” MEGNÉZNI

„Kérjük a szerkesztő elvtársakat, hogy a Hazafias Népfront Országos Kongresszusának sajtóvisszhangját az alábbiak szerint biztosítsuk: ... Pénteken reggel a napilapok vezércikkben köszöntsék a Kongresszust. Ez ne legyen kolumnás cikk még a Magyar Nemzetben sem [a Népfront lapja], .. a Rádió előző este, a Szabad Föld a Kongresszust megelőző számban köszöntse a Kongresszust. A pénteki számban adjanak tudósítást a lapok arról, hogy csütörtök délben Dobi Elvtárs kitüntetéseket ad át. ... Dobi elvtárs itt elhangzó beszédét nem közöljük. .. Valamennyi felszólaló szerepeljen a kongresszusi tudósításban, sőt alcímben is „ugrasson ki” minden felszólalót, esetleg olyan formában, hogy nevét és felszólalásának egy mondatát vagy felszólalásának lényegét adjuk alcímben. A felszólalókról külön-külön fényképeket ne hozzunk, a fő referátumot tartó elvtársakról, Kádár elvtársról, a Kongresszus elnökségéről vagy küldötteiről hozzanak képet a lapok (A Magyar Nemzet es esetben sem hoz ilyen képeket sem). ... Minden egyes felszólalásban tüntessék fel foglalkozását és lakóhelyét., Ortutay Gyula válaszát röviden közöljük. A kongresszus működési szabályzatot is fogad el, ezt csak említsük meg, részleteiből semmit ne közöljünk. A Kongresszuson elfogadott felhívást a lapok keddi számunkban közöljék teljes terjedelemben. ... Az Országos Tanács által megválasztott elnökség névsorát úgy közöljük, hogy minden név külön sorban legyen, hasonlóképpen az elnök, főtitkár, titkárok neve.  ... A hetilapok a Kongresszust követő számukban képekkel ismertessék és méltassák a Kongresszus fő eseményeit. („Pro domo a napilapok, MTI,  Rádió, a nagy hetilapok szerkesztőinek. 1960. V. 24. ZBSZ I. p. 325) 

(Faggyas Sándor feljegyzése a Rádió Esti Krónika két adásával kapcsolatban 1967. máj. 9. ZBSZ II. p. 388 Tömpe István számára) „Magatartásunk tisztázása végett: igényeljük és szívesen fogadjuk felsőbb párt- és állami irányítószerveink útmutatásait, tanácsait, tisztában vagyunk az összehangolt agitációs munka jelentőségével, tudjuk, mi a a szerepünk abban a sokhangszerű „zenekarban”, amely a legjobb meggyőződése és tehetsége szerint szolgálja a közvélemény tájékoztatását és szocialista szellemű befolyásolását. Többségünk évtizedesnél gazdagabb tapasztalat birtokában tudja a módját, hogyan lehet a tömegekre értelmileg és érzelmileg a legmaradandóbb hatást gyakorolni. .. A különböző szintű tájékoztatók széles köre jül szolgálja ezt a célt, műsorainkban mérhető az elvi útmutatások haszna ... Legtöbbünk azt tartja, hogy magasabbról szélesebb horizontot fog át a szem és az értelem..... Amikor köszönettel ismerjük el a sajtó irányításának ezt a módszerét, ugyanakkor csak a fegyelmezett kommunista önmérsékletével tudjuk - nem elfogadni, de - végrehajtani azokat az utasításokat, amelyek a kívánt politikai hatást legyengítik. .. [itt olyan esetekről ír, amikor letiltották egy Kádár-beszéd hangfelvételének közlését, így azt fel kellett olvasniuk]

A Magyar Hírlapot 1968-ban alapították. Célja az volt, hogy egy külön lapot hozzanak létre, mely a magyar kormány álláspontját tükrözi, jelezve, hogy ez más, mint a párté. A Magyar Nemzet az értelmiség lapja maradt ebben a korban is. 

1977. karácsonyi számában Illyés Gyula cikkével vált híressé, melyben a határon túli magyarság ügyéről szólt. 1987-ben közölte Pozsgay Imrével azt az interjút, melyben az MDF alapító nyilatkozatát ismertette. A rendszerváltozás évének legsikeresebb lapja a "másként gondolkodását" ekkor már teljesen kifejezhető Magyar Nemzet volt. 

1989- 

Technológia: Az 1990-es évek végén álltak át a lapok az ólombetűs nyomtatásról a számítógépes tördelésre. A lapszerkesztés teljes folyamata számítógépesítve lett: az írógépek eltűntek a szerkesztőségekből. Az újságírók interneten küldhették cikkeiket, írásaikhoz anyagot az internetről vehettek. A fotózás technikája is megváltozott: az elektronikus fényképezőgépek veszik át a terepet, különösen az online újságoknál. 

A rendszerváltozással a lapok magánkézbe (Robert Maxwell, Jürg Marquard (M.H.), Vico (Népszava), Postabank (Magya Nemzet), Bertelsmann (Népszabadság) kerültek. Ismét megjelentek a délutáni bulvárlapok (Mai Nap, Kurir, később a Blikk), új napilapok tűntek fel (az első és máig egyetlen vidéki szerkesztésű országos lap, a Dátum, illetve a jobboldali Pesti Hirlap és megyei mutációi), de utóbbiak csak rövid időre.

1991-ben alakult az Új Magyarország, mely az Antall-kormányt támogató lapként indult, majd 1997-ben Napi Magyarország címmel újjáalakult. A Napi Magyarország 2000 óta lényegében lapfejet váltva Magyar Nemzet címen fut tovább. Az utóbbi lap újságíróinak jó része máshol keresett munkát.

A tulajdonosváltásokat talán a legjobban a Magyar Hírlap szenvedte meg. Amikor a Ringier 2004-ben elhatározta, hogy eladja, egy ideig a szerkesztőség A Pont néven működtette, majd a címet visszavásárolta és világszínvonalú szabadelvű lapként működtette egészen addig, míg Széles Gábor megvásárolta. Ezután fokozatosan kiszorították a régi szerkesztőség tagjait, és jobbra tolták a lap ideológiáját, 2013-ban már csak 8 ezer példányban kelt el.   

A bulvárpiacon a "szocialista bulvár" Esti Hírlap piacképtelen lett, helyette az új szemléletű Mai Nap vezette be az "értelmiségi bulvár" fogalmát, mely még lelkesen politizált. Hamarosan ezt követte a hasonló szemléletű Kurir-család. Mindkettő próbálkozott affiliált lapok kiadásával (Reggeli Mai Nap, Esti Kurir), nem nagy sikerrel. A 90-es években számos sikertelen bulvár is megjelent (Pesti Riport, Pesti Bulvár). 1994-ben jelent meg először a Ringier kiadásában a Blikk, mely már a politikamentes, nyugati stílusú szenzációsajtó képviselője volt. A Mai Nap többszörös tulajdonosváltás után végül Bors címmel vette át ezt a műfajt. 

Ingyenes sajtó. 1998-ban jelent meg a Metro, mely megjelenése óta a legnagyobb példányszámban terjesztett oszágos nyomtatott napilap. 

A megyei pártbizottságok és tanácsok kezében levő megyei napilapok néhány nagy kiadóhoz kerültek, így tartalmuk egy részét „központilag" szerkesztik, s csak a helyi tartalom cserélődik az adott megyei kiadásban. 

Országos politikai napilapok  

Az elsősorban Budapesten fogyó országos napilapok központilag már nem vezérelt példányszámú piacán a kilencvenes évek közepe óta a nyomtatott példányszámok folyamatosan esnek.

Ez alól csak a nem politikailag elkötelezett lapok kivételek: az ingyenes Metro/pol újság, és a bulvárlapok: a Blikk és a Bors. A 2010-es években azonban e két utóbbi példányszámai is esnek. Lényegében sem irányvonalváltás (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet), sem tartalmi-formai megújulás (az egyre inkább néplappá váló Népszabadság) nincs hatással a nyomtatott példányszámok zuhanására. 

Az online látogatók száma a politikai lapoknál nagyjából az eleve zuhanó nyomtatott példányszámok nagyságrendjében mozog (pár tízezer), a korábbi olvasótábor nem tért vissza az online felületeken sem. 2015-ben 10-50 ezer példányban fogynak a nyomtatott politikai lapok. A rendelkezésre álló auditált adatok alapján úgy látszik, hogy az hagyományos napilapok helyét az információszerzésben más felületek veszik át illetve hogy a bel- és külpolitika tematikája már nem képes nagyobb tömegeknek eladni a lapokat. 

A piacvezető online információs felület az Origo és az Index integrálva kínál bulvár, szakosodott és politikai tartalmat, ám a 2010-es évekre ezek is elérték a telítettséget. Az Origo és Index egyedi látogatóinak száma többszöröse a teljes nyomtatott napisajtó-piacnak. A politikai lapok immár internetre került és sovánnyá vált piacán a nyomtatásban hetente megjelenő HVG, a nagyobb (index.hu, origo.hu) és kisebb (444.hu, vs.hu, cink.hu) online hírportálok és a blogok (mandiner.hu) is jelentős konkurenciát jelentenek a klasszikus poltikai napilapok felületeinek. 

A magyar piacon nemzetközileg is egyedi jelenség, hogy az Origo tulajdonosa nem hagyományos kiadó, hanem egy távközlési vállalat (Matáv, majd a Deutsche Telekom kezében lévő Magyar Telekom). 

A nyomtatott országos lapok terjesztett össszpéldányszáma azonban a rendszerváltás előtti kb. 1,4 millióról 2002-re 900 ezerre, 2013-ra 700 ezerre esett, azaz bár a zuhanás folyamatos, összességében még mindig jelentős példányszám kel el a lapokból, de a hangsúly áttolódott a politikamentes lapokra (nem számítva itt az ehhez összességében hasonló nagyságrendben elkelő megyei lapokat). 

Megyei napilapok 

A megyei napilapok szoftbulvár lapok, melyek a helyi közéletet is követik, de politikailag semlegesek, alig foglalkoznak pártpolitikával.  

A földrajzilag felosztott lappiacon nincs konkurencia, amit a kiadók közötti megállapodás is erősít (emiatt bírságot  is kaptak). A megyei lapok négy kiadócsoport megyei variációs termékei. Ezek : az osztrák tulajdonú Mediaworks (Axel Springer és Ringier egyesülésből), az osztrák tulajdonú Russmedia / Inform Média (ÉK-magyarországi megyék lapjai), a Lapcom (tulajdonosa a Kajmán-szigeteki Radio Bridge Media Holdings Ltd. és a győri NNG-Hungary Szolgáltató és Tanácsadó Kft.; lapjai a Kisalföld és a Délmagyar) és a német tulajdonú Pannon Lapok Társasága (dunántúli lapok). 

2000-2015 között a megyei lapok 20-40 ezres példányszámról 10-20 ezresre estek vissza. Kiemelkedik a megyei lapok közül a Kisalföld (80-ról 65 ezres példányszámra esett). Valamennyi megyei napilap példányszáma, egymáshoz képesti helyüket megőrizve zuhan.