Európai tendenciákhoz kapcsolódó, modernista szemléletű mozgalom, mely lefedi a teljes lengyel művészi életet, beleértve az irodalmat és a zenét is. Az elnevezés Artúr Górskitól származott. A képzőművészek, akik többségükben a Sztuka művészegyesületbe tömörültek, Krakkóban léptek fel a XIX. század kilencvenes éveitől kezdve. Az irányzatok elsősorban a szimbolizmusban gyökereztek, annak szubjektív és expresszív karakterét emelték ki. Az impresszionizmus kevésbé terjedt el körükben. Adaptálták a lengyel népművészetből származó motívumokat, és inspirálta őket a Távol-Kelet művészete is.
(1907-1947)
1907-ben alakult Szablya Frischauf Ferenc vezetésével. A szecesszió összművészetelvét alkalmazva rendezték enteriőrkiállításaikat, összhangban az európai szecessziós mozgalmakkal. Egyik legjelentősebb külföldi kiállításuk 1909-ben volt a bécsi Künstlerbund Hagenben. A különböző stiláris és műfaji irányzatok egybefonódását tükrözi a név (Kéve) választása is.
1818-ban alapított Akadémia az 1895-ben bevezetett reform következtében - mely összefüggött az ún. müncheni körhöz kapcsolható Julian Fałat festőművész direktori kinevezésével - progresszív szemléletű akadémiává vált. Professzorai és diákjai a Sztuka egyesület tagjaiból álltak. Többek között a protoszürrealista Jacek Malcewski, aki témáit a lengyel irodalomból és történelemből merítette, Jan Stanisławski, aki a szabadban festést propagálta a műtermi festéssel szemben. Az iskola vezető mestere a rendkívül sokoldalú Stanislaw Wyspiański volt. {mospagebreak}
Cseh festők, szobrászok, építészek, kritikusok és művészettörténészek társasága (1887-1949). A tagok eredetileg a Prágai Képzőművészeti Akadémia progresszív szemléletű diákjaiból verbuválódtak, akik a cseh művészeti tradíciót felhasználva újították meg festészetüket. A hagyományt képviselő Josef Mánest és Mikoláš Alešt meg is választották a társaság első elnökének. 1898-tól rendezték saját kiállításaikat. A vezető művészek között említhetjük a szobrász Stanislav Suchardát, a festő Jan Preislert és az építész Jan Kotĕrát. Fontos bécsi és párizsi művészeti kapcsolataik voltak. 1902-ben a Mánes rendezte a nagy hatású Rodin-kiállítást Prágában. 1911-ben a legfiatalabb generáció Emil Filla vezetésével kivált a Mánesből, és megalapította a kubista fiatalokat tömörítő Skupinát. A háború alatt sokan visszatértek a Mánes kötelékébe.
1896-ban alapították a Nagybányai művésztelepet, mely a modern művészeti törekvések egyik bölcsőjévé vált Magyarországon. A művésztelep ötlete Hollósy Simon magániskolájában született Münchenben. Hollósy Thorma János és Réti István rábeszélésére választotta saját nyári iskolája számára Nagybánya helyszínét. Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly szintén az alapítók közé tartoztak. A magyar művészetre gyakorolt hatása messze túlmutat egy nyári művésztelep szokásos létezésén. Újító, az anyaország művészeivel szoros kapcsolatot fenntartó szerepe a húszas, a harmincas években is kimutatható.
A nagybányai művésztelepen kialakult természetelvű festészettel szemben fellépő művészek csoportjára használták, eredetileg gúnyos éllel, a művésztelep alapítói 1906-tól. Az új generáció (Czóbel Béla, Perlrott-Csaba Vilmos, Ziffer Sándor stb.) a posztimpresszionizmus, fauvizmus stb. irányzatait követte, szemben a művésztelepet kezdettől meghatározó természetelvű, naturalista és plein air törekvésekkel.
A MIÉNK-ből kivált, 1909 elején alakult, első magyar avantgárd csoport. Alapítói Berény Róbert, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. 1911-ben, második kiállításukon vették fel a Nyolcak elnevezést. Nem volt egységes stílusuk, Cézanne, a posztimpresszionisták, a fauve-ok és a kubisták egyaránt meghatározták művészetüket. Összesen három kiállítást tartottak (1909: Könyves Kálmán Szalon; 1911 és 1912: Nemzeti Szalon). Szellemi vezetőjük Kernstok Károly volt, aki a művész társadalomban játszott felelősségét hirdette. A társadalomhoz való elkötelezettség megnyilvánult néhány köztéri monumentális festmény és freskó (terv) elkészítésében is.
1906-ban hozták létre ezt a rövid életű művészcsoportot cseh művészek, hogy expresszionista jellegű műveiket bemutassák. A festészet eszközei közül kiemelten használták a színt mint művészetük domináns elemét. Tagjai között található Emil Filla, Friedrich Feigl, Antonín Procházka, Otokar Kubín, Bohumil Kubišta. Kezdeti találkozásaikat a prágai Union kávéházban tartották, első kiállításuk 1907-ben volt. Katalógusuk kétnyelvű, cseh-német, mivel a kiállítók között három alkotó német származású volt. Nagy hatással volt rájuk Edvard Munch expresszionizmusa, akinek kiállítása 1905-ben volt Prágában. 1908-ban tartották második, egyben utolsó kiállításukat a Topic szalonban. Ténylegesen sosem oszlottak fel, de 1911-ben néhányan közülük a kubista törekvéseket preferáló csoport, a Skupina alapítói lettek.
Európai művészeti mozgalom, amely a XIX. század utolsó két évtizedében érte el csúcspontját a vizuális művészetekben, az irodalomban és a zenében egyaránt. A névadás 1886-ban, Jean Moréas szimbolista manifesztumában történt meg. A képzőművészetben először 1892-ben Albert Aurier használta a fogalmat (ideák festészete). Komplex esztétikája magában foglalta a misztikus, platonista, okkultista tanokat, a pszichológia, nyelvészet, politikaelmélet számos elemét. Alkotói közül sokan a XIX. századi materializmus tanaival szálltak szembe, mások megpróbálták a modern tudományt a spirituális tradíciókkal összhangba hozni. A szimbolista kritika az impresszionizmust és a neoimpresszionizmust egyaránt szimbolistaként értelmezte Franciaországban.
1897-ben alakult, hivatalos alapszabályzattal rendelkező, modern szemléletű művészegyesület Krakkóban. Többségükben akkor már ismert művészek hozták létre (Józef Mehoffer, Jacek Malczewski, Julian Fałat, Stanisław Wyspiański stb.). Számos kiállítást rendeztek külföldön és belföldön, 1950-ig. Budapesten 1910-ben mutatkoztak be munkáikkal a Könyves Kálmán Szalonban.
A Ver Sacrum („Szent Tavasz") a Secession folyóirata volt. Az exkluzív havilap hat évfolyamot ért meg. A lap kialakításában a szöveg és az illusztráció, a grafikai jel és a szimbólum teljes egysége figyelhető meg. A Ver Sacrum mintái a francia La Revue Blanche (1891), a német Pan (1895) és az angol The Studio (1893) voltak. Szerzői, többek között Hugo von Hofmannsthal, Rainer Maria Rilke, Hermann Bahr, Maurice Maeterlinck és Emile Verhaeren voltak.
A Mánes művészeti folyóirata, első száma 1896 őszén jelent meg.
1897-ben alakult, modern szellemiségű művészcsoport, melyet az akadémizmussal szemben álló művészek csoportja hozott létre. A leghíresebb alapító tagok között találjuk Gustav Klimtet, Koloman Mosert, Otto Wagnert. Első kiállításukat 1898-ban tartották. Előzményükként a berlini és a müncheni szecessziós mozgalmakat említhetjük.
