Fogalomtár etika szakosoknak

Tisztességes személy


Tisztességes személy

Tisztességes személy: →Szolidáris személy A tisztességes személyt cselekedetei során és egész életében az univerzális →orientatív elv vezérli. A tisztességes személyek szolidárisak, törődnek más emberi lényekkel, szándékosan nem bántanak egyetlen emberi lényt sem. A tisztességes ember, mint →szolidáris személy tiszteletben tartja mások önállóságát, sebezhetőségét, szenvedéseit. A szolidáris személy nem azonosítható sem a „jó személlyel”, sem a „jó polgárral”. A tisztességes személyek lehetnek szolidárisak más személyekkel, de a tisztességtelenek is. A szolidáris személynek a társadalom, az állam, a politika, illetve a civil társadalom bonyolult hálózata nyújt mozgásteret függetlenül attól, hogy jó személy vagy jó polgár-e. A szolidáris személyek inkább a jó polgárokkal, mint a jó személyekkel rokoníthatók. Ennek azaz oka, hogy a szolidáris személyek erényei és vétkei a polgári erényekre és vétkekre hasonlítanak. A tisztességes ember fogalma „tágabb”, mint a szolidáris személy fogalma. A tisztességes emberek szándékosan sohasem sértik meg az →univerzális maximákat. Cselekvésük és döntésük előtt megfontolják azokat az elveket, normákat és szabályokat, amelyeket követniük kellene. A tisztességes személy cselekvése során átgondolja, vajon adott normák ellentmondanak-e az univerzális maximáknak. A tisztességes személy ellenzi más emberek puszta eszközként való felhasználását, a helyes megítélés (→phronészisz) útmutatásait követve hozza meg →erkölcsi ítéletét. Ha a tisztességes személy morálisan helytelenít egy-egy adott cselekvést, morális arculatot vagy megítélést, akkor nyilvánosságra kell hoznia (nyilvánosan helytelenítenie kell) mindazokat a tisztességtelen attitűdöket, jellemvonásokat, cselekedeteket, amelyeket erkölcsi ítélkezésében fontosnak tart. Az orientatív elvnek létezik az a megszorítása, amely azt tanácsolja, hogy a morális ítéletet még mások érdektelenségével vagy nyílt ellenségességével szemben is meg kell hozni. A tisztességes személyeknek nem minden körülmények között kell ragaszkodniuk saját szubjektivitásukhoz (moralitásukhoz). A modernitásban a tisztességes személyeknek akkor kell „fordulniuk tanácsért” morális lelkiismeretükhöz, ha már figyelembe vették a körülményeket, mások véleményét, a hagyományokat, stb., csak miután tisztázták és korrigálták saját nézeteiket. Csupán totalitárius körülmények között érvényes az a maxima: „Hallgass a lelkiismeretedre, és csakis arra!” A totalitarizmus olyan körülmény, amelyben hatalmas bátorság szükséges ahhoz, hogy az ember megőrizze elemi tisztességét. Totalitárius körülmények között néha ahhoz is óriási bátorságra van szükség, hogy az ember tartózkodjon bizonyos fajta cselekedetektől. A tisztességes személyek alapvető erényei többnyire mindig ugyanazok. Az egyén önmagáért jó, illetve tisztességes, önmagáért használja a morális univerzálék mankóját. Arra a kérdésre, hogy „hogyan legyünk tisztességesek”, illetve hogyan maradhatunk tisztességesek a kanti univerzális maxima (→kategorikus imperatívusz) szolgálhat mércéül. Az alapvető univerzális erényeket azonban különböző körülmények között a tisztességes személyek más-más módon gyakorolják. Azt, hogy valaki egzisztenciálisan jó (tisztességes) pusztán abból a tényből tudhatjuk, hogy tisztességesen viselkedik, a morálisan jót részesíti előnyben, inkább elszenvedi az igazságtalanságot, mintsem okozná azt. A tisztességes személy ugyanis morálisan normatív személy.

Teljes szöveg: Heller Ágnes: Morálfilozófia. 147-195. 253-261.

 

T. K.

<< Tiltó maximák    Tragikus (tragikum) >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés