A film és társművészetei

10. Film és irodalom 1.: Az irodalom hatása a filmes elbeszélés kialakulására

a legelső, korai mozgóképeknél még nincs történetmesélés

Lumiere-filmek: egy a hétköznapi életben „talált" jelenet rögzítése, „mozgó életképek"

szinte véletlenszerű, mit, mikor és hol rögzítenek: legtöbbjük az utcán vagy a környezetükben adódó esemény vagy történés; ami éppen bekerül a kamera által fényképezett térbe, az lesz a képen (a kompozíciót csak minimálisan tartja ellenőrzése alatt az operatőr); a szereplők gyakran nem is tudnak filmre rögzítésükről

a jelenet addig tart, ameddig a tekercs

még a fikciós filmeknek sincs története, pl. A megöntözött öntöző: egyetlen poén

1. filmek: néhány korai Lumiere-film (pl. A munkaidő vége, A vonat érkezése, A kisbaba reggelije stb.) 1894-96

kicsit hosszabb filmek megjelenése: több beállítás összefűzése -> igény valamiféle szerkezetre

a történetnek már van eleje és vége, de a közbülső jelenetek egymás variációi

a közbülső jelenetek sorrendje nagyrészt esetleges, egymással felcserélhető események

pl. Mélies: Utazás a Holdba: az indulás és az érkezés adja a történet elejét és végét, de a Holdon történt kalandok sorrendje véletlenszerű

az epizódok között nincs ok-okozati sorrend

az epizódok gyakran nincsenek térben és időben összekötve egymással (nem tudjuk a helyszínek egymáshoz való elhelyezkedését és az időbeli ugrások mértékét sem)

hasonlóan működnek a korai „rohangálós" börleszkek: az elején egy inzultus, a végén a gonosztevő elfogása és tömegverekedés, közben üldözéses jelenetek szabadon variálható sora

a filmnyelvi eszközök használata még kezdetleges

általában totálban felvett beállítások

egy esemény egy beállítás (a vágás csak ezek összefűzésére szolgál)

már megjelenik a félközeli és a közeli, de a kamera még nem megy be a szereplők közé a játéktérbe (pl. George Albert Smith: The Fatal Sneeze / A végzetes tüsszentés)

első szubjektív beállítások (pl. Pathé: Par le trou de serrure / A kulcslyukon át)

2. film: Pathé: A kulcslyukon át (1901)

az 1900-as évek közepére megjelennek a 10-20 perc hosszúságú, jól felépített történeteket mesélő filmek

ezek úttörőjének Edwin Portert és David Wark Griffith-t szokták tartani

egyik első kísérlet: Porter: Egy amerikai tűzoltó élete (1903): még jórészt korábbi „aktualitásfilmekből" összevágott történet, majd A nagy vonatrablás (1903): már egy előre kitalált történet leforgatása

már gondosan felépített történet: alaphelyzet + az egész történetet mozgató motiváció, egymásból következő bonyodalmak, a kezdeti motivációt nyugvóponta juttató lezárás

az egyes események között van térbeli kapcsolat (a néző fejében „összeáll" a film tere)

az események lineáris időrendi sorrendben következnek egymás után

az események között ok-okozati kapcsolat van

3. film: Griffith: A magányos villa (1909)

az 1910-es évek közepére megjelennek a nagyjátékfilmek

a történetmesélés árnyaltabbá válik

a szereplők, a közeg és az alaphelyzet bemutatására több időt szánnak, mert  a cselekmény átélhetőbb a néző számára, ha érzelmileg van megalapozva -  a szereplők alaposabb jellemzése, érzelmeik és kapcsolatrendszerük bemutatása 

a kezdeti motivációban megfogalmazott cél elérése több lépésben történik, sikertelen és sikeres próbálkozások a cél elérésére

megjelenik a több szálon futó cselekmény

számos epizód: közvetlenül nem viszi előre a cselekményt, de a szereplők jellemzésében fontos szerepet tölt be + előkészíti a cselekményt előrevivő fordulatokat

4. filmrészlet: Griffith: Amerika hőskora (1915) 00:02:08-00:06:48

az irodalom hatása a filmes elbeszélés kialakulására

az elbeszélés felépítésének módját az irodalomtól és színháztól tanulják el a filmkészítők

az elbeszélés szerkezeti elemei:

expozíció: az alaphelyzet bemutatása -  a motiváció meghatározása, a szereplők és a közeg (helyszín, kor stb.) bemutatása

bonyodalom: a kezdeti egyensúly felborulása, a konfliktushelyzet kidolgozása több esemény során (kísérletek a probléma megoldására)

tetőpont: végső összecsapás, a konfliktus valamilyen feloldása

lezárás: egy némileg módosult egyensúlyi helyzet beállása

fordulatok és epizódok váltogatása és azoknak a cselekményben betöltött szerepe

a filmes elbeszélés felépítésének mintája elsősorban a XIX. szd-i regény

a regény azonban jóval hosszabb cselekményt és bonyolultabb szerkezetet tesz lehetővé, mint a film

a XIX. szd. végi amerikai novellairodalom hatása: tömörségre, a cselekmény egységességére és azonnali hatásra való törekvés

2, a klasszikus hollywoodi elbeszélésnek jórészt az irodalomtól átvett jellegzetességei

expozíció-bonyodalom-megoldás szerkezet

a motiváció(k) pszichológiai megalapozása

az események ok-okozati alapon való összefűzése

epizódok beiktatása

az események általában lineáris időrendben történő felfűzése (flash-back lehetséges, de a többi eseményhez való időbeli viszonyának világosnak kell lennie)

hősközpontúság (a történet általában egy vagy két hős motivációjára van felfűzve)

kettős motiváció: a megvalósítandó cél elérését ábrázoló szál mellett mindig van egy szerelmi szál (a kettő lehet azonos is, de ha nem, akkor is kb. egy időben zárul le a két szál eseménysora)

mindentudó elbeszélő: az elbeszélő többet tud, mint az egyes szereplők, és a nézővel is többet közöl)

közlékenység: a néző minden fontos információt megtud (a legfontosabbakat többször meg is ismétlik), nem maradnak elvarratlan szálak, megválaszolatlan kérdések

ez az elbeszéléstípus az 1910-es évek végétől az 1960-as évek elejéig uralkodó az amerikai filmben, de alapvető jellegzetességei máig meghatározzák a műfaji filmeket (bár némi módosulásokon mentek át)

Irodalomjegyzék:

Kiemelt szövegek:

Kovács András Bálint: Film és elbeszélés. Budapest, Korona kiadó, 1997. vagy In: Uő: A film szerint

a világ. Budapest, Palatinus, 2002. pp. 7-84.

Bordwell, David: A klasszikus elbeszélésmód. In: Kovács András Bálint - Vajdovich Györgyi (szerk.): A kortárs filmelmélet útjai. Palatinus, 2004. pp. 183-228.

Ajánlott irodalom:

Bordwell, David - Staiger, Janet - Thompson, Kristin: The Classical Hollywood Cinema. Film Style and Mode of Production to 1960. London - Melbourne - Henley, Routledge and Kegan Paul, 1985. pp. 163-170.

Gunning, Tom: Non-kontinuitás, kontinuitás, diszkontinuitás. In: Kovács András Bálint - Vajdovich Györgyi (szerk.): A kortárs filmelmélet útjai. Palatinus, 2004. pp. 304-319.

Salt, Barry: Film form 1900-1906. In: Elsaesser, Thomas (ed.) Early Cinema. Space, Frame, Narrative. London, BFI, 1990. pp. 31-44.

Az órához vetítendő filmek: rövidfilmek a filmtörténet kezdetéről

Lumiere: A megöntözött öntöző (1895)

Mélies: Utazás a holdba (1902)

Porter: A nagy vonatrablás (1903)

Griffith: A lonedale-i telegráfuslány (1911)

Albert Capellani: A párizsi Notre-Dame (1911)