Sajtótörténet

A nyomtatott sajtó nemzetközi története

A rádió, tévé és internet előretörésével az újságok feladata egyre inkább a legfrissebb hírek és adatok közléséről (ill. mellette) a mélyebb elemzések, tematikus összeállítások felé tolódik el. Legfontosabb szerepe továbbra is a kormány cselekedeteinek és a politikai életnek a figyelése lesz.

A kezdetek A nyugati világ történetének első rendszeres írott hírszolgálatát a római birodalomban szervezték. Naponta jelenlek meg a városszerte terjesztett kézírásos „akták", melyek „kormánypárti lapok" voltak. Az első Acta Diurna i.e. 59-ben Rómában jelent meg Julius Caesar rendeletére és legalább i.sz. 222-ig megjelentek. Hírt adtak politikai gyűlésekről, perekről, a katonaság csatározásairól, kivégzésekről. Egyetlen példányuk sem maradt fenn.

Az első nyomtatott újságot Kínában adták ki. Az első ilyen kormány által megjelentetett „tipao"-t a Han dinasztia (i.e. 202-i.sz. 221) alatt a tisztviselők körében terjesztették, első nyomtatott példányaik pedig a Tang dinasztia alatt (618-906) készültek.

A modern újságok nem a római vagy kínai hírlapok utódai. Azoktól függetlenül alakultak ki, s Kínába is csak a 19. században jut „vissza" az első nyugati újság.

Bár már kínában korábban létezett nyomda, Johannes Gutenberg Európában ettől függetlenük (újra) feltalálta a nyomtatást, ami lehetővé tette a könyvek, majd újságok megjelenését is.

Kéziratok. Az első európai újságok szűk körben terjesztett kéziratos levelek voltak. Az 1400-as évek német kéziratos lapjainak szenzációs hírei közt sok az erdélyi szászok ellen elkövetett attrocitásoról számolt be. Az elkövető: Drakula volt...

Az első nyilvános lapok Velencében jelentek meg az 1530-as években, s áruk egy gazetta volt, innen a hírlapok későbbi neve (gazette). Egészen Londonig eljutottak a velencei lapok. Németországban Augsburg volt a kéziratos hírszolgálat központja A Fugger-kereskedőcsalád saját - elsősorban kereskedőknek szóló, piaci híreket közlő - kéziratos lapjai azonban saját terjesztői hálózattal jutottak el olvasóihoz. A politikai lapokat a postajáratokhoz igazodva, hetente adták ki őket, hatósági engedély kellett hozzá. A kéziratos levelek népszerűségét jelzi, hogy még 1699-ben is nyomtattak Angliában olyan lapot, ahol a kézzel írt betűket próbálták nyomdai betűkkel utánozni (Dawks News-Letter).

Az első nyomtatott újságlevelek a könyvnyomtatás feltalálása után 20-30 évvel jelentek meg. Ezek az alkalmi újságlevelek (Newe Zeitung, occasionell, aviso) egylapos, egy hírt tartalmazó nyomtatványok voltak (témájuk volt pl a török háborúk, így több szól magyar eseményekről, pl. az 1587-ben nyomtatott Newe Zeitung aus Ungern, Hans Mennel nyomdájából). Magyarországon az első ismert magyar újságlevél a Rövid, de igen bizonyos relatio című 1634-ből. 1609 előtt csak az események függvényében jelentek meg az újságlevelek.

Rendszeres közlönyök 1609- 1609-ben strassburgi Relation és a wolfenbütteli Aviso (Aviso

Relations oder Zeitung) voltak az első rendszeresen megjelenő hetilapok, melyek máig fennmaradtak. A „referáló stílusú" híreket egymás után, a helyszín és időpont megjelölésével sorolták fel. Rovatszerkezet vagy az egyes cikkekenek címe nem volt. Ezek a lapok hetente jelentek meg, a postajáratnak megfelelően. 1631-ben indult a Gazette francia lap, melyet maga Richelieu felügyelt és részben írt. A cenzúra és szabályozás miatt kezdetben a szabad sajtótermékeket a célországon kívül, Hollandiában készítették (pl. angol, francia nyelven). Még szerzői jogot nem ismertek, a kor lapjait egyre másra másolták, fordították, újranyomtatták. Az első újságoknál még egyhasábos, nyolcadrét (A/5) mérettel találkozunk. Minthogy ez a korabeli könyvekének felelt meg, a nyomdászok is ennek megfelelően tördelték az oldalakat. (Kép: weekly.jpg)

Az 1600-as évek első felében Angliában létrejöttek a különböző Mercurius főcímű lapok, mind az egyes pártok lapjai, melyek már az előzetes cenzúrától szabadok voltak. A teljes sajtószabadság Angliában 1695-ben, Svédországban 1766-ban, Franciaországban 1789-ben, Magyarországon és Németországban 1848-ban jött el.

Az angolszász országokban nem az irodalom vagy a divat, hanem elsősorban a hirdetések és a hírek iránti kereslet tartotta el a napilapokat. Franciaországokban a divat, az irodalom egyaránt fontos volt - elég csak arra gondolni, hogy itt indult világhódító útjára a „vonal alatti" tárca (feuilleton) rovat.

Az első napilapok 1702- A napilapok megjelenését több tényező is elősegítette: az olvasástudás elterjedése, a nemzetek és nemzeti piacok kialakulása, a postaszolgálat fejlődése, a városiasodás, és a megfelelő technológiák létrejötte. Az első európai napilap a lipcsei Einkommende Zeitung volt 1650-ben.

Nagy-Britannia. Az első, megjelenésében is újságszerű kiadvány 1665-ben a The London Gazette volt. 1702-ben a The Daily Courant (London) volt az első sikeres angol napilap, melyet több tucatnyi másik utánzott a következő évzitzedekben. Ez politikai híreket adott, kommentár nélkül. 1714-ben a The Evening Post már esténként (délután) jelent meg, s ezt az „esti modellt" más lapok is követték (Nálunk: Esti Lapok, 1849, illetve a szintén esténként megjelenő Marczius.)

USA. 1690-ben jelenik meg az első amerikai újság, a bostoni Publick Occurrences Both Foreign and Domestick első és utolsó száma. Első hírében a keresztény hitre tért indiánokról ad hírt. Lévén, hogy engedélye nem volt, a hatóságok betiltották, szerkesztőjét börtönbe zárták, a lapot bezúzták (csak 1845-ben fedezték fel egy példányát a British Libraryban). A következő lap 1704-ben a Boston News-Letter, mely a helyi postás, John Campbell kézírásos leveliből nőtt ki. Többnyire angiali lapok híreit közölte. Az 1700-as évek végére majdnem minden kolóniának (államnak) volt egy-két 4 oldalas hetilapja. New York városának első lapja csak 1725-ben jelent meg: a New York Gazette. 1785-ben már találkozhatunk a New York Daily Advertiserrel, mely kizárólag hirdetéseket közölt, de azt naponta (A hirdetési napilap Nagy-Britanniában is jó üzlet volt: lásd pl. a The Daily Advertiser, mely már 1754-ben 4 hasábban jelent meg). Így az USA-ban előbb volt hirdetési napilap, mint politikai. Az újságoknak - mikor már megbízható rendszerességgel jelentek meg - így igen fontos gazdasági szerep jutott. Itt közölték a kereskedők áraikat, itt jelentek meg a kikötőkbe érkezett hajók szállítmányairól a hírek stb. (de a politikai napilapok - brit vagy amerikai - sem vezércikkel vagy hírekkel indították a címlapon a lapot, hanem a hirdetésekkel. Ez a szokás a legtovább a Timesnél maradt meg).

1783-ban jelent meg az első amerikai politikai napilap, a Pennsylvania Evening Post. 1801-ben már 20 amerikai napilap volt. 1820-ra a nagy amerikai napilapok felének a címében ott vol t az „advertiser," "commercial" vagy "mercantile" (kereskedelemi) cím. Ezek a lapok általában drágák is voltak: csak a kereskedők tudták megfizetni őket. Mind a brit, mind az amerikai újságokat megdrágította az újságbélyeg, mely a lap árát olyan magasra vitte, hogy a szegényebbek egyszerűen nem tudták megfizetni: ez is a sajtószabadság korlátozása volt.

A lapszerkesztés Ugyanakkor a szerkesztők többsége még máshogy képzelte el az újságszerkesztést, mint mai kollégáik. Feladatunk az volt, hogy várják a postát és vele a vidéki levelezők híreit, illetve a vidéki vagy külföldi lapokat, melyekből átvehették a híreket. Ha nem jött posta, nem volt hír sem. Hatalmas változásnak számított, mikor 1790-ben az amerikai Benjamin Russell először ment a hírek után: kisétált a kikötőbe a befutó hajókról beszerezni az újdonságokat. New York-i lapok közösen béreltek egy hajót, hogy menjen körbe a befutó hajókon és kutassa fel őket külföldi újságok és hírek után. 1783-ig a londoni Parlamentben tilos volt jegyzetelni: a memóriabajnok William "Memory" Woodfall (a Morning Chronicle szerkesztője) volt kora legismertebb tudósítója. A korábbi helyzet teljesen megváltozott a távíró feltalálásával. Ezen alapult az első amerikai hírügynökség, a New York-i lapok által alapított Associated Press szolgáltatása. 1866-ban pedig a transzatlanti kábelen megindult az Amerika és Európa közti közvetlen kapcsolat is.

A tömegsajtó

Az első igazán tömegekhez eljutó sajtótermékek (a „penny press") Benjamin Day lapja, a New York Sun (1833) volt, melyet az utcán már rikkancsok egy pennyért árultak, a mai bulvárlapok előfutára. Lapjai a szokásos hirdetési laponál kisebbek (kb. A/4) voltak, „human interest" témákat és rendőrségi híreket közölt. Ekkoriban a 220 ezres New Yorkban a legnépszerűbb lap a 4500 példányban megjelenő Courier and Enquirer volt. A Times ugyanekkor a 2 milliós Londonban 10 ezer példányban fogyott el. Az olcsó Sun példányszáma 2 év alatt 15 ezer lett, de ez volt a maximum, amire a nyomdagépek ekkor egyáltalán képesek voltak. Az egy pennyért árult lapok egycsapásra elszaporodtak Amerikában. A bélyegadó miatt Angliában egy újság ára eleve 4 pence-ről indult, mégis az 1830-as években 560 „kalóz", politikailag többségben szélsőséges újságról tudunk (az adót 1855-ben törölték el). 1836-ban elértek az olcsó lapok Franciaországba, ahol Emile de Girandin elindította La Presse című néplapját.

A sajtó virágkora 1878-1918

USA

Amerikában az 1880-as években kezdődött az „új újságírás" kora, melyet a magyar származású Joseph Pulitzer vezetett be. Az olcsó tömeglapok kora után 50 évvel létrehozta a szenzációra építő lapok második generációját, melyben azonban a bevándorlók, szegények és munkások jogaiért küzdött, korábban szokatlan agresszivitással. Vasárnapi újságjában New Yorkban számos máig ható újítást vezetett be: női és sport rovatot indított, és ő közölte az első színes képregényt napilapban. Azonban az erőszak és szex sem hiányzott lapjaiból, melyek címei is megfelelően szenzációsnak voltak megírva: ekkor születtek a vastag betűs „headline"-ok. Fő konkurrenciája a hasonló stílusban működő New York Journal volt, William Randolph Hearst lapja. A századfordulón 1 milliós példányban jelenltek meg. (Ma mégis óriási ritkaságok, a felhasznált igen olcsó és rossz minőségű papírjuk miatt).

Kettejük egyik jogvitája a Yellow Kid című képregény után hozta az erről „sárga újságírásnak" nevezett szenzációújságírást. 1897-ben jelent meg az első fotó a lapokban. Megalakultak az első hálózatok, melyek sorra vásárolták fel a független lapokat.

ANGLIA

1903-ban indította Alfred Harmsworth Daily Mirror című lapját. Ez volt az első mai értelemben vett (kis méretű) tabloid újság, azaz bulvárlap. Egymillió példányban fogyott a lap, úgyhogy 1919-re Amerikába is bevitték (az első tabloid az Illustrated Daily News volt). A szenzációkkal és bűnügyekkel teli tabloidok kis méretűk miatt jó olvasmányt nyújtottak a metrókon. A New York Daily News 1940-ben már 2 millió példányban fogyott.

A szocialista sajtó rendszere

A Szovjetunióban annak megalakulásától, a szocialista blokk országaiban a II. világháború után alakult ki egy nagyjából egységes sajtóirányítás, melyben nem piaci folyamatok, hanem a pártállam központi tervezéssel határozta meg az egyes lapok körét, ideológiáját és ezekhez rendelt példányszámokat. A piac kikapcsolása anomálisan nagy példányszámú, az ideológiának megfelelő irodalmi-művészeti lapokat tartott életben, ugyanakkor a másként gondolkodókat nem engedte a nagy példányszámú lapok közelébe. A legnagyobb különbség az adott ország közigazgatásától függően eltérő megyei-városi-tartományi lapok rendszerében, illetve a népfrontos lapok jellegében volt. A következő napilaptípusok jelentek meg, melyek egy osztály szemszögéből számoltak be körülbelül azonos eseményekről. 

Napilapok formátumai a világban

Közép-Európa lapjainak mintáját a francia és a német újságok adták/adják. Nem véletlen a Népszabadság és a Berliner Zeitung hasonlósága. Európa ezen részén a lapok ma kisebb méretűek, 20-40 oldalszámúak (az 1930-as években azonban a magyar lapok ünnepi számai még 60-80 oldalasak voltak!).

Ismét más a brit hagyomány, mely az angolszász országokban terjedt el. Már kezdettől a lepedő méretű és ma már akár több kilónyi újságok jellemzik a brit és elsősorban amerikai lappiacot. A napilapok szekciókra oszlanak, melyet kezdenek az európai lapok is erősen leegyszerűsítve átvenni. A szekciók közt van irodalmi, művészeti, életmód, sport, gazdaság, és szórakozás (rádió-tévé) és természetesen hirdetési.

A Szovjetunió összeomlása magával ragadta a szinte jelképnek számító Pravdát is. Ma jelentéktelen kommunista párti újság. Az Izvesztyija, a szakszervezetek lapja is sokat vesztett népszerűségéből, de fennmaradt, míg a fiatalok lapja, a Komszomolszkaja Pravda népszerű maradt. E lapok formátuma azonban maradt a régi: lepedőnyi, 4-8 oldalas újságok.

Míg Európa nemzetállamaira erősen jellemző a pártok, szellemi irányzatok - pártok szerint elkülönülő napilapok modellje (mely amerikában is jellemző volt a kezdeti időkben), az USA-ban egy többmilliós nagyvárosban általában egyetlen jelentős napilap van. Az Egyesült Államokban kifejezetten országos napilap sokáig nem is létezett: ma már a televízósképernyő sokszínűségét követő USA Today tölti be ezt a szerepet az országosan kapható, legnagyobb befolyásúnak tartott New York Times (1,2 millió példányban jelenik meg (1993)) mellett.

A napilapok másik fő típusa a bulvárlap (tabloid). Közép-Európában ebben a vékonyabb német modellt (pl. Blikk-Blick) követjük. Angliában a bulvárlapoknál is a vastag méret jellemző, és ők (The Sun) vezették be a „3. oldali" aktfotók használatát is.