6. előadás: Kvalitatív adatok elemzése és értelmezése

6. A. A megalapozott elmélet: empíria és elmélet viszonya a kvalitatív kutatásokban (Feischmidt Margit)

Az empirikus társadalomkutatás célja a társadalmi jelenségek leírása, valamint jelentéseik és törvényszerűségeik értelmezése. Elmélet és empíria viszonya a tudományokban kétféle logikát követhet: a deduktív logikáét, amely a formális elméletekből indul ki, és az ezekből levezett hipotézisek empirikus tesztelésén keresztül erősíti meg, alakítja át vagy veti el az elméletet; vagy az induktív logikáét, amelynek értelmében a vizsgált jelenség empirikus megfigyelése a kiindulópont, és ennek elemzése nyomán jut el a kutató összefüggések felismeréséhez, majd elméleti konklúziók megfogalmazásához. A társadalomtudományokat, különösképpen a szociológiát, kisebb mértékben az antropológiát máig döntően a deduktív logikán alapuló megismerés határozta meg, e szakmák professzionalizálódásának múlt századi története a mind elvontabb elméletek és modellek irányába mutatott. A Volkskunde típusú klasszikus néprajz és bizonyos mértékben a szociológiai, antropológiai közösségtanulmányozás a megismerés induktív útját járta. Ugyanakkor az etnográfiai vagy szociográfiai munkák többnyire nem is léptek túl bizonyos jelenségek vagy közösségek leírásán. Kétségtelenül szükség volt rájuk, hiszen a társadalom mainstreamje, az akadémia és a politika számára egyaránt ismeretlen közösségeket és életformákat tártak fel. Mégsem gondoljuk, hogy elegendő a leírások hosszú és egymással összehasonlíthatatlan sorozatát produkálnunk, amelyet senki más nem ért, mint a szóban forgó földrajzi hely és a kérdés egyidejű specialistái.

Elmélettörténeti megfontolások

A társadalomtudományok fenomenológiai, illetve hermeneutikai fordulata utáni ismeretelmélete és az erre építő kvalitatív módszertan fel kívánja számolni ezt a dichotómiát. Követői azt vallják, hogy bizonyos partikuláris - vagyis egy helyre és időpontra jellemező - jelenségek leírására éppúgy szükség van, mint az ezekből kiinduló, ezeken nyugvó általánosabb érvényű értelmezések, állítások megfogalmazására. A hermeneutikai esetrekonstrukció nem az egyes esetek numerikus összevetésén keresztül jut általános megállapításokra, hanem az egyes eseteken belüli strukturális összefüggések alapján (Lewin, 1972). (Ennek értelmében az elemzés során felállított hipotéziseket először az egyes eseten belül verifikáljuk és falszifikáljuk, majd minden esetet a társadalmi mező általános szempontjai szerint összegzünk. Akár egy jó nyomozó, az egyes esetek szerkezetének összevetésével jutunk el a típusalkotáshoz. Hipotéziseink felállítását és ellenőrzését egyidejűleg végezzük el minden egyes elemzési lépésben (minden egyes biográfiai adat esetén) az abdukció elvének követésével (Peirce, 1981). Több, de kisszámú eset alapos összehasonlító elemzéséből indulnak ki azok is, akik szerint a cél olyan középszintű elméletek megalkotása, amelyek - a formális elméletektől eltérően - közel maradnak a vizsgált és leírt valóságokhoz, vagyis érvényességi körük szükségszerűen szűkebb, mint a legáltalánosabb elméleteké (sokan ezért középszintű vagy mezoelméleteknek hívják őket, míg mások helyi elméletekről - local multi-scale theory - beszélnek) (Lincoln, 1993; Denzin és Lincoln, 1994). Megvalósítani ezt úgy gondolták, ha

1. az elméleteket némiképpen háttérbe szorítják, hogy ne közvetlenül irányítsák a problémák megnevezését és értelmezését, mert

2. új felismerések csak akkor születnek, ha a megismerés a terepről/ből indul ki, és az empíriára alapoz. Vannak, akik kvalitatív teoretizálás gyűjtőnévvel illetik azokat a stratégiákat, amelyek a kvalitatív módszerekkel végzett adatfelvétel, az összehasonlító elemzés és a társadalomtudományos elméletalkotás összekötésére törekszenek.

A megalapozott elmélet (grounded theory) megalkotói azt a célt fogalmazták meg a kvalitatív kutatók számára, hogy amennyire csak lehet, tekintsenek el korábbi ismereteiken alapuló elméleti feltevéseiktől, az elméletre szükség van, de az csak akkor állja meg a helyét, ha megalapozott, vagyis konkrét empirikus kutatásokból indul ki, és következetes elemzésükre épül. Glaser és Strauss (1967) elsősorban az elemzésben látta a kulcsát annak, hogy az empíriából kiindulva az absztrakció grádicsain lépésről lépére haladva alkossanak elméleti értelmezéseket, illetve magyarázatokat. Abban azonban, hogy el tudja-e felejteni, vagy legalábbis zárójelbe tudja-e tenni a kutató előzetes ismereteit, amelyek a kutatás témájában való elméleti tájékozódását meghatározzák, sokan - minden okkal - kételkednek. Valószínűleg célszerűbb belátni, hogy vannak előfeltevéseink, ugyanakkor arra törekedni, hogy a terepmunkát és az adatfeldolgozást ne determinálják ezek az előfeltevések.

Emerson mások nyomán a szigorúan induktív és a szigorúan deduktív logika alternatívájaként fogalmazza meg, hogy a megismerés oda-vissza ingamozgásban legyen elmélet és empíria között, amelynek során a kiindulásnál jelen levő elméleti feltételezéseket a megfigyelés értelmében többször revideálják (Emerson, 2001, 284.). Az értelmezés azonban nemcsak az általános elmélet és a konkrét empíria között teremt kapcsolatot, hanem más hasonló esetekkel is kapcsolatban van, a velük való összehasonlítás az elméletalkotás egyik legfontosabb forrása. Az összehasonlítás során felismert hasonlóságok és különbségek nemcsak egy jelenségnek adott közegben való mélyebb megértését szolgálják, de azt is, hogy a jelenséget különböző társadalmi, gazdasági viszonyok között értsük meg. Az esettanulmány-módszer revízióján dolgozó - a maga módszerét kibővített esettanulmánynak (extended case method) - nevező Michael Burawoy ugyancsak azt gondolja, hogy a meglévő elméleteket nem lehet kiküszöbölni vagy elfelejteni, amikor a kutató terepre megy (Burrawoy, 1991). Az elméletekben, illetve a korábbi értelmezésekben felfedezett ellentmondások vagy hiányosságok éppen a kutatás legfontosabb iránymutatói, motivációi lehetnek. Ezáltal az esettanulmány-módszer egyszerre szolgálja konkrét helyekhez köthető problémák alapos megismerését, valamint korábbi elmélet(ek) vagy értelmezés(ek) kritikai ellenőrzését, felülvizsgálatát (critical test of existing theory: Burawoy, 1991; Emerson, 2001, 283.). Mind az elméletalkotás, mint az összehasonlítás szempontjából érdekes és hasznos, ha ugyanazon jelenségről egyszerre több helyen folyik összehangolt kutatás, amelyből a késő modern, globalizált világot és helyi olvasatok párhuzamos különidejűségét jól érzékeltető munkák születhetnek. (A módszer nevét, többterepű etnográfia - multi-sited ethnography -, George Marcus adta [Marcus, 1998]).

Konkrét esetek leírása és a társadalomtudományi elméletalkotás viszonya sajátos megvilágításba kerül Clifford Geertznél is, akinek sűrű leírás nevet viselő módszerét minden társadalomtudományi és bölcseleti diszciplínában mint a hermeneutikai megértés példáját tanítják (Geertz, 1994, 170-199.). Geertz elsősorban a modernista antropológiákkal, a strukturalizmussal, a kognitív antropológiával vitatkozva szögezi le, hogy az elmélet ebben a diszciplínában nem a maga ura, sűrű leírásoknak van alárendelve. Vagyis a leírást helyezi előtérbe, de egy új módját teremti meg, amely magában foglalja az értelmezést is. Azt a beszédfolyamatot értelmezi, amelyben a vizsgált jelenség helyi jelentése el van rejtve. Megközelítése mikroszkopikus - az antropológus falvakban kutat -, de az ott látott apró és jelentéktelen, vagyis csak helyi viszonyok között jelentékeny eseményeket „nagy dolgokról" kell vallatnia. Azt vizsgálja, hogy a leírt jelenségek, amelyeket gyakran társadalmi drámákként értelmez, mit mondanak el arról a társadalomról, illetve azon túl általában a társas életről. „Ennek a hosszú, főként, bár nem kizárólag minőségi, erősen résztvevő jellegű és szinte megszálltan aprólékos, behatárolt területen végzett terepkutatás során szerzett anyagnak a segítségével egyfajta érzékelhető aktualitást lehet kölcsönözni azoknak a gigantikus fogalmaknak, amelyekkel a mai társadalomtudomány küszködik - legitimáció, modernizáció, integráció, konfliktus, karizma, struktúra [...], jelentés. Így nemcsak az válik lehetővé, hogy realista módjára és konkrétan gondolkozzunk róluk, hanem - ami ennél fontosabb - az is, hogy kreatívan és képzeletgazdagon velük gondolkozzunk." (Geertz, 1994, 191.)

Sokan vallják, hogy új ötletek és meglátások általában az empíriából jönnek. A kérdés csak az, hogyan. Kétféle válasz adódik. Az egyik szerint egy sajátos analitikus tekintetre, elméleti érzékenységre van szükség ahhoz, hogy a terepen vagy a terepmunka adatai között érdekes gondolat, újszerű összefüggés felismerésére jusson a kutató. Vannak, akik azt mondják, erre születni kell. Az oktatás, különösen a módszertani oktatás azonban nem a zsenikkel foglalkozik. Kétségtelenül nehéz operacionizálni, hogy ezt a felismerő képességet hogyan lehet fejleszteni. A legbiztosabb útja az olvasás, olyan etnográfiai/szociográfiai tanulmányokat, monográfiákat tanulmányozzunk, amelyek szerencsésen ötvözik a leírást és a középszintű elméletalkotásra törekvő argumentációt.

Az értelmezés lényege a jó kérdésekben rejlik: olyan kérdéseket kell feltennünk az adatainknak, amelyek általánosító konceptusok irányába mutatnak; amelyek összefoglalják és rendet teremtenek az adatok között. Például: „Milyen általánosabb és analitikusabb társadalmi kategóriákkal írható le az előttem álló jelenség?" Célunk az, hogy a vizsgált, elemzett anyagban általánosabb, tágabb körben releváns társadalmi típusokat, folyamatokat, stratégiákat ismerjünk fel. Ezt kategóriák segítségével tudjuk megtenni, amelyek figyelmünket a szociológia/antropológia számára értelmezhető általános jelenségek irányába terelik, miközben - egy időre legalábbis - zárójelbe tesszük a vizsgált helyzetek történelmi, földrajzi és egyéb sajátosságait. (Lofland-Lofland, 1995, 159.). A kvalitatív adatokkal dolgozó kutatónak három forrásból származnak a kérdései: a hasonlóságok felismeréséből (valami, amit láttunk olyan, mint..., ahol a hasonló egy korábban már leírt, értelmezett jelenség vagy összefüggés); a kontrasztok, különbségek felismeréséből (az elemzendő eset különbségei egy korábban elemzettel, amelynek értelmezését ismerjük) és az analitikus típusok új variációjának felismeréséből (ami lehet strukturális viszony vagy ok-okozati összefüggés).

A második válasz arra a kérdésre, hogy miként juthatunk helyi és specifikus adatok alapján általánosan értelmezhető és releváns következtetésekre: az adatok következetes elemzése által. Florias Znaniecki 1934-ban kelt szociológiai módszertanában analitikus indukciónak nevezi azt a módszert, amelynek alkalmazásával szigorú és következetes módon lehet az empirikus adatoktól teoretikus megállapításokig eljutni (Znaniecki, 1934). Az analitikus indukciót Znaniecki megkülönböztette a statisztikai módszereket alkalmazó enumeratív indukciótól, de ugyanígy meg kell különböztetnünk azoktól a típusú ok-okozati összefüggésektől is, amelyek bizonyos jelenségeket, viselkedési formákat egyetlen vagy nagyon kisszámú változó függvényének tekintenek. Az etnográfusok, illetve általában a kvalitatív kutatók azon tulajdonságok összefüggő és általánosítható rendszerét szeretnék látni, amelyek a tanulmányozott közösségeket vagy szervezeteket jellemzik. Erényük épp abban rejlik, hogy több tényező bonyolult összefüggéseire tudnak rámutatni, amire a numerikus indukcióra épülő kutatások képtelenek.

Megalapozott elmélet

A grounden theoryt az analitikus indukció - mint módszertani ideál - egyik lehetséges megvalósításának tekinthetjük. Olyan kvalitatív technika, amely a valóság aprólékos megfigyelésére és az abból nyert adatok ugyancsak aprólékos elemzésre épül. Célja a társadalom egy-egy szűkebb jelenségét általános elméletekkel magyarázni, amely elméletek azonban nem eseten kívüliek, hanem az esetből származó adatok folyamatos és szisztematikus elemzésén alapulnak (innen a név is: grounded = megalapozott, theory = elmélet). A megalapozott elmélet a szakadékot próbálja áthidalni az empirikus kutatás (adatfelvétel) és a jelenségek átfogóbb és teoretikusabb magyarázata között. Egyfajta módszertani állásfoglalás azokkal a vádakkal szemben, amelyek a kvalitatív módszerű kutatást impresszionista, következetlen műfajnak titulálják, mely csak illusztratív esettanulmányokat képes produkálni. A megalapozott elmélet olyan technikákat fogalmaz meg és szervez rendszerbe, amelyek korábban implicite már benne voltak a kvalitatív vagy szöveges adatok kezelésében és elemzésében, de explicit integrálásuk semmiképp sem volt követendő követelmény. Az Anselm Strauss és Barney Glaser által 1967-ben megfogalmazott módszer elméleti alapjai az amerikai pragmatikus filozófián és a szimbolikus interakcionizmuson nyugszanak, azaz a kvalitatív módszereknek a Chicagói Iskola első nemzedékétől kapott tradícióját eleveníti fel.

A grounded theory azon a feltételezésen alapul, hogy az általánosság különböző szintjein megfogalmazott értelmezések fontosak a társadalmi jelenségek mélyebb megértéséhez, de azon is, hogy ezek az elméleti érvek ne szakadjanak el a cselekvések és jelenségek helyi értelmezéseitől. A módszerről kötetnyi értelmezést publikáló Katy Charmaz szerint megalapozott elmélet a következő támpontokat adja ahhoz, hogy a cselekedeteket jelentéseikkel együtt értsük meg:

1. az idézett személyek saját kijelentései cselekedetükkel kapcsolatban;

2. az érintettek nem explicit vélekedései, például érzelmi viszonyulása;

3. mások viszonyulása, vélekedése a cselekvőkről és a másokra való hatása;

4. a cselekvés látható következményei (Charmaz, 2001).

Az elemzés folyamata a megalapozott elmélet értelmében

A következőkben azt az elemzési módszert mutatjuk be, amelyet a megalapozott elmélet nyomán dolgoztak ki és alkalmaztak, eleinte csak ceruzával és papírral, majd az erre a célra kidolgozott számítógépes programok segítségével is. A szöveges és vizuális adatokat, interjúkat és megfigyeléseket írásban kell rögzíteni, és egységes, kezelhető formába hozni. A munka a nagyobb szövegkorpuszok felbontásával kezdődik, majd a szó szoros értelmében vett elemzéssel folytatódik, amely két stratégiát követ: a redukciót és a kontextualizációt. Az adatokat konceptuális keretekbe sűrítjük, bizonyos témákba rendezzük, amelyeket kategóriacímkékkel látunk el. Az elemzés első szakaszában célunk az empirikus anyagból kiindulva az elemzés kategóriáinak kidolgozása. A második szakaszban ezt a keretet vetítjük vissza a teljes szövegkorpuszra, illetve empirikus adatbázisra, soronként, a szöveg természetes és jelentések által meghatározott egységein keresztül haladva előre. Ezt hívjuk kódolásnak, de Strauss és Glazer kódolásról beszél mindegyik szakasz esetében, pontosabban annak három formájáról: nyílt kódolás (open codeing), axiális kódolás (axial coding) és szelektív kódolás (selective codeing).

A nyílt kódolás a kódolási folyamat kezdeti szakasza. Célunk, hogy az adatokhoz, többnyire az előttünk álló szöveg értelmes szegmenseihez, többrendbeli átolvasásuk nyomán fogalmakat rendeljünk. Ezeket jó kérdések, problémaérzékenység és jó felismerések nyomán tudjuk megfogalmazni. A kérdések egyaránt vonatkoznak arra, amiről beszélnek, ahogyan beszélnek róla, ahogyan cselekednek és vélekednek mások cselekvéseiről. Mérlegeljük, mi mit jelent az elhangzás, az elbeszélő élettörténetének és szűkebb környezetének kontextusában. Ahogy előrehaladunk a dokumentumban, egyes fogalmakat megtartunk (mert többször használtuk), másokat elvetünk. (Azzal nem kell foglalkozni, hogy mi igaz, és mi nem. „Mindent elhiszünk, és semmit sem.") A szövegeket aprólékosan elemezzük, sorról sorra haladva (általában úgy, hogy a sorok meg vannak számozva), mert csak ez az aprólékosság teszi lehetővé, hogy az empirikus adatok közelében maradjunk, miközben az analitikus kereten dolgozunk.

Az axiális kódolás során a kutató feladata az előbbiekben előállított kategóriák - nyílt kódok - közötti konceptuális viszonyok felállítása, kapcsolatot kell teremteni a kategóriák és különböző dimenzióik között. Arra keresünk választ, hogy egy bizonyos kategória mit tud elmondani a kutatás alapproblémájáról, illetve annak különböző részeiről, aspektusairól. Az axiális kódolás végén alapkategóriák és alkategóriák rendszere áll rendelkezésünkre, amelyek között összefüggéseket, kapcsolódásokat állapítunk meg.

A szelektív kódolás során az előző két lépés nyomán azonosított kategóriákat és alkategóriákat kódokként alkalmazva hozzárendeljük a szöveghez. Vagyis két rendszer között teremtünk megfelelési relációkat, a kódrendszerrel kifejezett analitikus keret és a szöveges és más dokumentumokat tartalmazó adatbázis között. (Azokat a kategóriákat, amelyek az axiális kódolás nyomán kimaradtak a rendszerből, már nem használjuk.)

Bízvást mondhatjuk, hogy ez a módszer nem sokban különbözik a tartalomelemzéstől. Annak szofisztikáltabb módszerétől, amely tudja kezelni és elemezni az implicit jelentéseket, valóban nem is különbözik jelentős mértékben. Egy fontos különbség mégis van közöttük: a megalapozott elmélet az analitikus indukció elvét a legkisebb szövegegységre is alkalmazni kívánja. A kódolás folyamata közben az elemző elméleti feljegyzéseket ír, analitikus értelmezéseit rögzíti. A memoírás az implicit jelentéseket és összefüggéseket boncolgatja az egyes szövegegységek és nem a teljes interjúk, még kevésbé a teljes szövegkorpusz szintjén. Az ún. memókba primer értelmezések kerülnek, amelyeket összeolvasunk, mielőtt hozzáfognánk a tanulmány vázlatának megírásához.

Mindez a következő lépésekben zajlik:

1. a teljes empirikus anyag többrendbeli átolvasása (általában nyomtatott verzión);

2. olvasás közben értelmezzük, hogy miről szól és mit jelent a szöveg, ezt a tartalmat, pedig bizonyos analitikus kategóriákban próbáljuk kifejezni;

3. a kategóriákból tematikus kódokat dolgozunk ki;

tematikus kódokat háromféleképpen lehet meghatározni:

a) induktív módon (leginkább így tanácsos);

b) más helyeken alkalmazott, feltételezésünk szerint bizonyos megkötésekkel itt is alkalmazható elméletek alapján;

c) az összehasonlíthatóság elve alapján más korábbi kutatások alapján.

Egy jó kód tartalmazza:

a) a címkét, a kód nevét;

b) a definíciót, hogy mire vonatkozik;

c) annak leírását, hogy miként lehet felismerni, hogyan lehet azonosítani (mi az, ami biztosan ide tartozik, és mi az, ami nem);

4. a kódokként használandó kategóriákat begépeljük, egységes formába hozzuk (pl. ne legyenek átfedések, inkonzisztencia);

5. az értelmezés kategóriái között megállapítjuk az összefüggéseket, felvázoljuk az elemzés konceptuális keretét - ez az, amit a megalapozott elmélet értelmében axiális kódolásnak hívunk;

6. indexáljuk v. kódoljuk a teljes szövegkorpuszt a fenti kategóriarendszerrel - ezt hívják szelektív kódolásnak. A kódolás közben még születhetnek új kategóriák, ezeket utólag be kell venni a rendszerbe;

7. egyes szegmensekhez szöveges értelmezéseket, vagyis memókat kapcsolunk;

8. az elemzett adatbázis többféle keresést tesz lehetővé, amelyek a készülő tanulmány empirikus alapját adják, pl.:

8.1. az egyes esetek, interjúk tematikus szerkezete (ki miről beszél és hogyan?) és összevetése az interjúalanyok biográfiájával;

8.2. a leggyakrabban használt kódok és a hozzájuk tartozó idézetek áttekintése;

8.3. a teljes adatbázisban való keresés bizonyos kódok, kódcsaládok, illetve kódkombinációk alapján.

Az archiválást, a kódolást és a kreatív keresést egyaránt meggyorsítják, valamint áttekinthetőbbé teszik a kvalitatív adatelemzésre kidolgozott számítógépes programok. E programok első nemzedékét még a nyolcvanas években dolgozták ki, és dos operációs rendszerben működtek (ilyen volt az ETHNOGRAPH és a NUDIST). Az újabbak, amelyeket a kilencvenes évektől dolgoztak ki, már windows-alapúak, sőt arra is alkalmasak, hogy képeket és hangdokumentumokat is felbontsanak, elemezzenek (ilyen az Atlasti és az N-Vivo). (További információk egy rövid összefoglalóban: Kelle, 2000, valamint a programok honlapjain keresztül, amelyekről általában demováltozatok is letölthetők: http://www.atlasti.de, http://www.qsrinternational.com/, http://www.qualisresearch.com/)

IRODALOM

Andreas Böhm (2000): Theoretisches Codieren: Textanalyse in der Grounded Theory. In: Flick, Uwe - Ernst von Kardoff - Ines Steinecke (Hrsg.): Qualitative Sozialforschung. Ein Handbuch. Rowohlts Enzyklopedie 475-484.

Burrawoy, Michael (1991): Ethnography Unbound: Power and Resistence in the Modern Metropolis. Berkeley - Los Angeles, University of California Press.

Denzin, Norman K. - Yvonna S. Lincoln 1994: Introduction: Entering the FIeld of Qualitative Research. In: uők (eds): Thousand Oaks. London, New Delhi, Sage Publications, 1-18.

Emerson, Robert M. (2001): Producing Ethnographies. Theory, Evidence and Representation. Contemporary Field Research, 281-316.

Geertz, Clifford (1994): Sűrű leírás. és „A bennszülöttek szemszögéből": Az antropológiai megértés természetéről. In: Az értelmezés hatalma. Niedermüller Péter szerk. Budapest, Századvég, 170-216.

Gelencsér Katalin (2003): Grounded theory. Szociológiai Szemle, 1, 143-154.

Glaser, Barney Anselm Strauss (1967): The Discovery of Grounded Theory: Strategies of Qualitative Resaerch. Chicago, Aldine.

Huberman, Michael A. - Matthew B. Miles (1994): Data Management and Analysis Methods. Handbook of Qualitatve Research, 428-444.

Kelle, Udo (2000): Computergestützte Analyse qualitativer Daten. In: Flick, Uwe - Ernst von Kardoff - Ines Steinecke (Hrsg.): Qualitative Sozialforschung. Ein Handbuch. Rowohlts Enzyklopedie, 485-501.

Lofland, John - Lyn H. Lofland (1995): Analyzing social settings: A Quide to Qualitative Observation and Analysis. Belmont, CA, Wadsworth.

Manning, Peter K. - Betsy Cullum-Swan (1994): Narrative, Content and Semiotic Analysis. Handbook of Qualitatve Research, 463-478.

Marcus, George (1998): Ethnography in/of the World System: The Emergence of Multi-Sited Ethnography.  In: Ethnography Through Thick and Thin. Princeton, NJ, Princeton UP. 79-105.

Znaniecki, Florian (1934): The Method of Sociology. New York, Farrar and Rinehart.