Feladattár
Korrektúra
Gyakorló feladat
Az alábbi fejezetben olyan példákat találsz, melyeken gyakorolhatod, hogy mennyire veszed észre a tipográfiai hibákat. Megjegyezzük, hogy saját szövegen ezek felismerése sokkal nehezebb, mint az alábbi példákon.
A példák megoldása előtt érdemes gyakorolni az alábbi mintán, melynek első oldalán egy „elrontott” tipográfiájú szöveg látható, a másodikon megjelöltük a hibákat, kommentálva azokat. Példaként további oldalakon „klasszikus”, „modern” és sajtótipográfia stílusú megoldás látható.
Mintapélda, a hibák jelölésével:
Megoldási javaslatok (arculati tervek):
Az eredeti szöveg doc változata:
Első feladat
Hozd nyomdakész állapotúra az alábbi szövegeket:
1.
Az ördög és a sze-
gény ember
Magyarországi Szlovén népmese.
Az ördög (1ábra) és a szegény ember találkoztak a "Holdfényhez" fogadóba (Kovács2000). Kérdi az ördög:
- Hová mész?
- A szegény ember felel:
- - Munkát keresek.
- - Én is. - jegyzi meg az ördög.
- Együtt mentek továb. Nemsokára találtak is munkát. Egy gazdánál csépeltek. Az ördög csapot egyet, s mind kiverte a magot a kévébol.
A szegény ember meg lassan és sokáig csépelt. Így az ördög dolgozott többet.
Amikor végeztek a csépléssel, az ördög azt mondja:
- Én többet dolgoztam, ezért többet kapok.
- A pelyva több volt, mint a mag, ezért az ördög pelyvát vitt, a szegény ember meg magot. Az ördög felesége nem tudott kenyeret sütni a pelyvából, a szegény ember felesége meg szép fehér keneyret sütött.
- Egyszer panazkodik az ördög a szegény embernek, hogy az o felesége nem tudott kenyeret sütni.
- - Biztosan nem kelt meg elégé. - mondjja a szegény ember.
- - Mit csináljunk most? - kérdi az Ördög.
- - Menjünk az urasághoz malacokat lopni - szól a szegény ember.
- - Én majd adogatom oket - mondja az ördög.
- - Amelyeknek kunkori a farkuk, -olyan gorbe vagy milyen- azok az enyémek lesznek - szól a sze-
- gény ember.
- Az ördög már sok malacot kiadogatott. Ekkor a - talán már nem
- is olyan - szegény ember így szólt:
- - Vidd a magadét!
- Alig volt olyan malac, amelyiknek nem volt kunkori a farka.
- Így járt túl a szegény ember az ördög eszén.
-
Mesélte: Merkli Ferenc (1913-14) Kétvöly (Permise), otthoni néven
Stjédnyarszki Frenki, 1974., 61 éves.
Gyujtötte: KRAJCZÁR GÁBOR
1.ábra:Az Ördög képe [ide szúrj be egy fotót)
HIVATKOZÁSOK:
KovácsZoltán: Ördögök a mygar népmesekben. Kossutt Kiadó Budapest, 2006.
Második feladat
2. szöveg
I. Az antik filozófia
1) Az antik filozófia kialakulása
A görög-római antikvitással olyan fejlődés kezdődik, amely végül a modern európai társadalom, civilizáció és kultúra kialakulásához vezet, sőt azt sok tekintetben előlegezi. Görögországban és Rómában megjelenik a gazdaságilag és erkölcsileg önálló individuum. A filozófia a Kr.e.VI.században jelenik meg görög földön. A görög filozófia első korszakának (VI-V. század) neve: preszókratikus (Szókratész előtti) filozófia. A nevesebb preszókratikus filozófusok: Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Püthagorasz, Xenophanész, Hérakleitosz, Parmenidész, Zénon, Empedoklész, Anaxagorász, Démokritosz. Műveik nem maradtak fönn teljes formájukban. Nevüket, tanításukat, műveik címét és a belőlük származó számos idézetet későbbi írásokból ismerjük. E későbbi, a i.e.IV.és Kr.u.VI. század között íródott műveket a preszókratikus filozófia forrásainak nevezzük. Legfontosabb forrásaink: Arisztotelésznek és az ő közvetlen és közvetett tanítványainak művei. A forrásoknak a preszókratikus tanításokra vonatkozó közlései (ismertetések, parafrázisok, értelmezések) az ún. testimóniumok (latin: tanúságtétel), a korai filozófusok saját szavait őrző idézetek a fragmentumok (latin: töredék).
A. Az ióniai természetfilozófia
A korai görög filozófia hasonló a keletihez: naiv természetbölcseletből és erkölcsfilozófiából áll. Tudomány, filozófia, etika itt még nem különült el egymástól. A legendás "Hét bölcs" -a hagyomány szerint a lindoszi Kleobulosz, az athéni Szolón, a lakedaimóni Khilón, a mütilénéi Pittakosz, a priénéi Biasz, a korinthoszi Periandrosz és a milétoszi Thalész- között éppúgy találunk „államférfit", mint „filozófust"; amikor Thalész „filozófiával" foglalkozik, ezen éppúgy értendő egy matematikai tétel felállítása vagy egy napfogyatkozás kiszámítása, mint a világ „őselvének" keresése. Az újonnan kialakuló filozófia eleinte a már készen talált irodalmi műfajokat alkalmazta. Ezek a következők (zárójelben az őket használó főbb preszókratikus filozófusok nevei): rövid értekezés, aforizma (Hérakleitosz), tanköltemény (Xenophanész, Parmenidész, Empedoklész), hosszabb értekezés. Valószínű, hogy néhányan (például Thalész vagy Püthagorasz) csupán élőszóban tanítottak. - Tanításuk középpontjában a kozmosz (a rendezett világegyetem) létrejöttének, működésének és megismerésének magyarázata áll. A kozmosz eredetileg „elrendezést", „szerkezetet" jelent. Filozófiai jelentése:"a mindenség szerkezete". A kozmosz az arkhékból jött létre, illetve fogalmilag ezekre vezethető vissza. Arkhé: "kezdet", "elv". Filozófiai jelentése: "állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből illetve amelynek segítségével valami kialakult illetőleg fennáll". A kifejezés latin megfelelőja a "princípium". A kozmosz az örökké létező (egy vagy több) arkhéból jött létre. E folyamat leírásának két típusát ismerjük. Az egyik (ilyen például Anaximandrosz, Anaximenész, Hérakleitosz tanítása) az arkhék szakadatlan egymásba-alakulásáról beszél. A másik (ilyen például Parmenidész a természetfilozófiai töredékeiben vagy Empedoklész) az arkhék keveredését tanítja.
A kozmosz egészére és részeire irányuló emberi megismerés kettős gyökerű: másként ismerjük meg a világot érzékelés útján, és megint másként a gondolkodás segítségével. Érzékszerveink a filozófiai világ érzékelhető dolgait (görögül ta onta) ismerik meg csupán. Ez azonban nem valódi megismerés, hanem csupán vélekedés (görögül doxa). Gondolkodásunk előtt ellenben föltárul e dolgok valódi, érzékeléssel meg nem ismerhető természete (Hérakleitosz: phüszisz), a mindenség (görögül to pán) egésze (Parmenidész, Empedoklész). Az út (görögül hodosz) gyakori metafora a görög filozófiában az elmélkedés, gondolkodás, kutatás kifejezésére. A módszeres kutatás mindig "egy út mentén" (görögül: methodosz) halad.
Harmadik feladat
Az alábbi szöveget kell korrektúrázni, formázni és megszerkeszteni, azaz helyesírásában és tipográfiájában nyomdakésszé tenni.
A szöveg előtt szerepeljen címlap is. Külön oldalon add meg, hogy milyen betűtípust (betűtípusokat) használtál, valamint hogy a kiadványt milyen papírra és milyen méretben kívánod nyomtatni.
Douglas Adams: Galakszis utikalauz stopposoknak --- részléet ---
-Ugyan már, Mr. Dent, - mondta - maga is tudja, hogy nem nyerhet. Nem fekhet itt a buldózer útjában az idők végezetéig.
Mr. Prosser szerette volna, ha szemei szúrós határozottsággal merednek Arthurra, azok azonban fütyültek rá. Arthur a sárban feküdt.
-Benne vagyok - fröcsögte -, majd meglátjuk, ki rozsdásodik el hamarabb.
-Attól tartok; bele kell törődnie - mondta Mr.Prosser, miközben kis szőrmekalapját markolászta, és körbe_körbe gyűrögette a feje búbján.
- A gyorsforgalmi utat meg kell építeni, és meg is építik.
-Most hallok erről először-, mondta Arthur- már miért kellene megépíteni?
Mr. Prosser fenyegette egy darabig Arthurt az ujjával, aztán abbahagyta.
- Hogyhogy miért kell megépíteni? - mondta. - Ez gyorsforgalmi út lesz. A gyorsforgalmi utakat pedig építeni kell. A gyorsforgalmi utak olyan eszközök, melyek
lehetővé teszik, hogy egyesek "A"-ból "B"-be rohanhassanak, míg mások "B"-ből "A"-ba rohannak. Azok az emberek, akik az "A" és "B" pontok közötti tetszőleges "C" helyen
élnek, gyakran eltűnődnek rajta, vajon mi lehet olyan" remek "A"-ban, hogy annyian odasereglenek "B"-ből, és hogy mi lehet olyan remek "B"-ben, hogy annyian
odasereglenek "A"-ból. A "C"-beliek leginkább azt szeretnék, ha a népek egyszer s mindenkorra eldöntenék végre, hogy hol a fenében akarnak lenni tulajdonképpen.
Negyedik feladat
Az alábbi szöveget kell korrektúrázni, formázni és megszerkeszteni, azaz helyesírásában és tipográfiájában nyomdakésszé tenni.
A szöveg előtt szerepeljen címlap is. Külön oldalon add meg, hogy milyen betűtípust (betűtípusokat) használtál, valamint hogy a kiadványt milyen papírra és milyen méretben kívánod nyomtatni.
3.
Karinthy Frigyes
A jó tanuló felel
A jó tanuló az elso padban ül, ahol hárman ülnek: o a középen, a
jó tanuló, Steinmann. Az o neve nem tisztán egy ember jelzésére
szolgál; -- szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi
apa ismeri otthon ezt a nevet. " A Steinmann miért tudja
megtanulni?" -- kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól.
"Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg", mondja az apa, és a
fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud elore,
még mielott megmagyarázták volna. Matematikai lapokba dolgozik,
és titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak.
Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az
a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.
Steinmann felel.
Ez különleges, ünnepélyes pillanat.A tanár sokáig nézte a
noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett.Mikor
késobb a francia rémuralom történetét olvastam, mikor a Bic^tre
foglyai közül eloszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam
csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erofeszítésben kapkodnak
lélekzet után -- még van két másodperc, azalatt mindenki
villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit.
Tanár úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam
tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a
strucc, hogy ne lássák. A másik meroben szembenéz a tanárral,
szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed, és behunyja
a szemét: hulljon le fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban
egészen elbújik Deckmann háta mögé, o nincs is itt, köszönöm
szépen, nem tud semmirol, ot írják be a hiányzók közé, töröljék
ki az élok sorából, ot felejtsék el, béke poraira, o nem akar
részt venni a közélet küzdelmeiben.
A tanár kettot lapoz, a K betunél lehet --Altmann, aki az
év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen
megbánta ezt az elhamarkodott lépést. -- De aztán nagyot
lélegzik: egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.
-- Steinmann! -mondja egészen halkan és kivételesen.
Nehéz, felszabadult sóhaj. Kivételes, ünnepélyes hangulat.
Steinmann gyorsan feláll -- a mellette ülo kiugrik a padból,
szerényen és udvariasan áll, míg a jó tanuló kimászik a padból:
mint egy testor, néma és mellékes dekoratív szereploje egy
nagy eseménynek.
Ötödik feladat
Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Quarkban, a tipográfia „modern” (bauhausi) modellje szerint! (Minták)
Az álomlátó fiú
Egyszer a királynak kedve támadt a vadászatra, s tizenkét vadászával éppen abba az erdõbe talált menni, ahol a gazda hagyta volt a fiút. Ott vadászik a király tizenkét vadászával egészen estefeléig. Egyszer a kopók megtalálták a gyermeket, s elkezdték erõsen ugatni. Felhúzzák a vadászok a ravaszt, s mennek oda futva, azt hitték, valami vadat hajtanak a kutyák. Hát egy fiút találnak ott odakötve a fához. Azt mondja a fõvadász:
-Hát, te fiú, téged ki kötött ide?
- Engem gazduram, - azt mondja a fiú -, egy álomért.
-Fejtsd meg nekem, - azt mondja a fõvadász - azt az álmot!
- Biz, én, jó uram, meg nem fejtem senkinek, amíg rajtam meg nem történik.
-Bizony, ha nem, itt is hagylak én téged ebben a helyben.
- Bizony, ha itt hagy, nem is hagy egyebütt az erdõn.
Otthagyják a vadászok, visszamennek a királyhoz. Kérdi tõlük a király:
-Mit lõttetek, vadászok?
- Mi bizony, felséges királyom, nem lõttünk semmit, hanem találtunk egy tízesztendõs forma gyermeket.
-Hát azt hogy találtátok?
- Kimegyünk, felséges király, vadászni. A kopók úgy este felé hajtanak, fognak erõsen. Megfutamodunk a hajtásra, az erõs ugatásra. Hát látjuk, hogy egy fiú meg van kötözve egy fához. Kérdõre veszem a gyermeket: "Téged ki kötött meg ide?" "Engem gazdám." "Aztán miért?" "Egy álomért." "Fejtsd meg nekem, s én akkor eleresztelek." Azt feleli a gyermek: "Én soha, amíg rajtam meg nem történik."
Azt mondja a király:
-Menj el,te fõvadász és hozd be azt a gyermeket, hadd fejtse meg nekem azt az álmot.
Forrás:Magyar Elektronikus Könyvtár
Kriza János --- Az álomlátó fiú
Hatodik feladat
Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a „klasszikus” tipográfiai szabályok szerint! (Minták)
Edward Branigan
Narráció
Az üldözési szekvencia nézőre gyakorolt hatása részben a narratív séma által létrehozott elvárások struktúrájának tulajdonítható : a hősnő céljának a megerősítése, a kézihajtányon bonyolódó akció, a hős célja, hogy megmentse Grace-t, az erők közeledő összeütközése, és így tovább. Az üldözési szekvencia jól példázza a narratív séma működését általában: olyan világosan meghatározott elvárások felkeltése, melyeket néhány ponton megerősít, melyek egy jövőbeli következményre utalnak , ugyanakkor élesen kizárják egymást ( vagy Grace-nek sikerül megvédenie a gondjaira bízott pénzt, megmentik, és szerelmes lesz, vagy nem); a történet ideje képezi a határidőt a hős számára, hogy megállítsa a csavargókat, mielőtt elmenekülnének, és kárt tennének Grace-ben. (1) A narratív séma azonban önmagában nem ad számot a nézőre gyakorolt teljes hatásról; a hatás részben annak a sajátos módnak is tulajdonítható, ahogyan az esemény vizuális " látványosságként " megjelenítődik. Christian Metz utal arra, hogy mi is az 1998-99-ben készült Griffith-filmek tétje:
"Amikor [a váltakozó szerkesztés] először megjelent a korai filmekben- és mindebből valami napjaink filmjeire is vonatkozik- a "mindent-látás" egyfajta fantáziájáról volt szó, az egyszerre mindenütt való jelenlétről, arról, hogy hátul is szemünk van, s hogy a két képsorozat erős összesűrítésére törekszünk." (Metz 19991)
Ha a világon csak három dolog van - egy lány, egy fiú és az őket szétválasztó erők (egy másik kérő, a csavargók) -és a narrátornak megvan a hatalma arra, hogy feltárja motivációikat és bemutassa mindhármukat, mindegyiket a neki megfelelő időben, akkor a narrátor mindenható csakúgy, mint mi. A kézihajtány és a mozdony közti váltakozás ritmusa az időt egy szigorú mintázatba kényszeríti, ugyanakkor az az érzésünk támad, hogy mindenütt egyszerre vagyunk jelen.Szeretném elkezdeni annak vizsgálatát, hogy mely módokon tesz szert a néző erre a hatalomra,s hogy miként sikerül őt bevonni egy olyan képzeletbeli látásmódba, amely által azt képzelheti, hogy minden fontosat lát. Általánosabban: hogyan befolyásolja a narratív megértést az a mód, ahogyan elképzeljük, hogy az eseményeket látjuk? Hogyan lehetséges birtokolnunk azt a tudást, mely a narratíva kapcsán jut a birtokunkba? A választ e kérdésekre a narráció adja meg, ezért most közelebbről megvizsgálom a narráció működésének feltételeit, illetve a narráció variánsait.
A későbbi fejezetekben az egyes narratív elméletek vizsgálata során ki fog derülni, hogy a narratív megértés bármely teljességre igényt tartó modellje mindkét tudástípust magába kell hogy foglalja. A fő kérdést az jelenti, hogy melyik tudást kell procedurálisan és melyiket deklaratívan megjeleníteni, és mennyire kell különböznie a két formarendszernek, melyek ezen tudástípusokat megjelenítik.Amikor filmet nézünk, készségeket szerzünk és használunk a tapasztalataink elrendezésére, s ugyanakkor felfedezzük azt is, hogy mi történik e készségek gyakorlása által.A filmi narráció tanulmányozása azon készségek és procedúrák tanulmányozását jelenti, amelyeket a narratív események megismerése céljából alkalmazunk.
A tudás egyenlôtlenségei
A második alapvető fogalom a narráció elemzésében nem más, mint a tudás egyenlőtlensége. A narráció akkor jön létre, amikor a tudás egyenlőtlenül oszlik meg - -- amikor valamilyen zavar vagy törés következik be a tudás mezején. A magunk számára úgy tudjuk megérteni az egyenlőtlenség fontosságát, ha egy olyan világot képzelünk el, melyben minden megfigyelő tökéletesen mindentudó.Egy ilyen világban a narráció lehetősége ki van zárva, hiszen minden információ egyenlő módon hozzáférhető és ugyanolyan módon birtokolt. Tehát kijelenthetjük, hogy a narrációt létrehozó minimális szituációt három alkotóelem határozza meg: egy szubjektum és egy objektum aszimmetrikus viszonya(Armes 1976 p. 111) . Amint látni fogjuk, az észlelő "szubjektum„ lehet a szereplő, a narrátor, a szerző, a néző vagy valamilyen más entitás attól függően, hogy mi az elemzett kontextusa
A megbízhatatlanság irodalmi fogalmának levezetése
A mindennapi nyelvhasználatban a megbízhatatlanság fogalma egy olyan tulajdonságot jelöl, amelyet egy személynek tulajdonítunk annak nyelvi, illetve nem-nyelvi viselkedésével kapcsolatosan.A nem-nyelvi viselkedést tekintve azt tartjuk megbízhatatlannak, aki rendszeresen későn érkezik, nem tartja be az ígéreteit, nem adja vissza a kikölcsönzött könyveket stb.; a nyelvi magatartás vonatkozásában az minősül megbízhatatlannak, akinek a beszéde a bemutatás és a megítélés képességének tekintetében saját igényeivel szemben hiányosságokat mutat, és emiatt nem lehet hihetőként vagy mérvadóként elfogadni. Megfordítva, valakinek a beszéde akkor megbízható vagy autoritatív, ha a bemutatás és ítélőképesség terén hihetőnek vagy mérvadónak számít. Ha az irodalmi-fikciós alakokat többnek tartjuk puszta „papírfiguráknál" (Barthes 1966: 261), ha pszichológiai nyitottságot és értelmezhetőséget (Chatman 1978: 116-119) tulajdonítunk nekik, akkor a megbízhatósági ítéleteknek az életvilágbeli feltételei a fikció narrátoraira és cselekvésterének figuráira is átvihetők
A megbízható és megbízhatatlan narráció alapvető keretfeltételeit Rimmon-Kenan az alábbi szabatos megfogalmazással ragadja meg:
"Az a megbízható narrátor, aki úgy mutatja be és kommentálja a történetet, hogy azt az olvasó a fikciós igazság hiteles megjelenítésének képzeli. A megbízhatatlan narrátor pedig az, aki úgy mutatja be a történetet, hogy azt az olvasó jó okkal kezeli gyanúval. A megbízhatatlanságnak természetesen különböző fokozatai lehetnek". (Chatman 1978: 111.)
Az irónia és a disszonáns idézet közötti szoros kapcsolatok teljes egészében Sperber és Wilson pragmatikus kutatásaiban kerültek kidolgozásra. A visszhangzó megnyilatkozások és az irónia címet viselő fejezetben Sperber és Wilson (1986) az irónia egyik ismert paradigmáját a következőképpen idézik meg az alább bemutatott három (a-c) helyzetben:
a: Férfi: Kitűnő idő van a kirándulásra.
Nő (boldogan): Valóban kitűnő idő van a kirándulásra.
(b: Férfi: Kitűnő az idő a kirándulásra.
[Elmennek kirándulni, esik.]
c) Nő (szarkasztikusan): Valóban kitűnő az idő a kirándulásra.
(Sperber/ Wilson 1986: 239)
Az itt bevezetett fogalmak értelmében az a.) helyzetben a nő válasza a férfi beszédpartnert az egybehangzó (konszonáns) idézet segítségével erősíti meg, míg a b.) helyzetben az azonos, de disszonáns módon használt idézet az idézett beszélőt kigúnyolja, és saját beszédének teszi ironikus áldozatává.
Lábjegyzet:
1:) Az üldözés időtartama nagyrészt a képzeletünkre van hagyva : vajon a keresztvágások folyamatos vagy egyidejű időt jelölnek-e, vagy valamit a kettő között? A film ritmusát az a tény is fokozza, hogy a filmben csak kilenc felirat van , és egyik sem az utolsó harminchárom beállításban fordul elő.
Források
Metz, Christian : Szubjektív beállítás, szubjektív hang. A "nézõpont" kérdése. Filmkultúra (1991) /1 4-15.
Armes, R.: The Ambiguous Image. On Cinema. Bloomington: Indiana University Press, 1976.
Barthes, Roland (1966): Bevezetés a történetek strukturális elemzésébe. Ford. Simonffy Zsuzsa. In Bókay Antal - Vilcsek Béla (szerk.): A modern irodalomtudomány kialakulása. A pozitivizmustól a strukturalizmusig. Budapest, Osiris, 527-542.
Chatman, S. (1978): Story and Discourse. Narrative Structure in Fiction and Film. Ithaca, London, Cornell UP.
Sperber, Dan & Deirdre Wilson 1986): Relevance. Communication and Cognition. Oxford, Blackwell
Hetedik feladat
Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Quarkban, a tipográfia klasszikus modellje szerint! (Minták)
Adj isten egészségére!
Magyar népmese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király.Ez a király olyan hatalmas volt, hogy ha eltüsszentette magát, az egész ország népségének rá kellett mondani:"Adj isten
egészségére!" Minden ember mondta, csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani .
Megtudta ezt a király, nagyon megharagudott, maga elé hívatta a juhászt. Elmegy a juhász, megáll a király előtt. A király pedig trónusán ült, és igen hatalmas volt,
no meg rettenetesen mérges. De akármilyen hatalmas volt, akármilyen mérges volt a király, a
csillagszemű juhász mégsem félt tőle.
-Mondd mindjárt : adj isten egészségemre ! - rivallt rá a király.
- Adj isten egészségemre - szólt vissza a juhász.
- Nekem, nekem, nekem ! Te korhely , te betyár!
- Nekem ,nekem, nekem! Felséges úr!- felelt amaz.
- De nékem, énnékem. - ordított a király, és mérgesen verte a mellét.
- Nékem hát, persze hogy énnékem! - mondta megint a juhász, és szelíden verte hozzá a
mellét.
Már akkor a király nem tudta, mit tegyen mérgében. Beleszólt a hoppmester:
- Azt mondd te, tüstént azt mondd :adj isten egészségére, mert ha nem mondod, halál fia
vagy!
- Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják! - felelte a juhász.
A királylány is ott volt a szobában. Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson, és olyan
gyönyörűséges szép volt, akárcsak az aranygalamb.Elnevette magát a juhász szavára, mert
neki is megtetszett a csillagszemű juhász. Jobban megtetszett, mint minden királyfi.
A király erre azt parancsolta mérgében, hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve
tömlöcébe! El is vitték a darabontok, és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe. A
medvének akkor már hat napja nem adtak enni, hogy annál dühösebb legyen.
Mikor az ajtót betették, mindjárt megrohanta a juhászt, hogy széttépje és felfalja. De mikor
a csillagszemét meglátta, úgy megijedt, hogy majdnem magát falta be. A legtávolabbi
szögletbe kucorodott. Onnan nézte de bántani nem merte, pedig olyan éhes volt, csak úgy
nyaldosta a talpát az éhségtől.A juhász meg le nem vette róla a szemét, és hogy ébren
tartsa magát, nótákat fújt. Tudta, ha elaludna, a medve rögtön széttépné.
Reggel jön a hoppmester, megnézni a juhász csontjait. Hát látja, hogy annak semmi baja.
Felvezette a királyhoz. Az rettenetesen megharagudott, és azt kérdezte:
-- Na, most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már, adj isten egészségemre?
De a juhász csak azt mondta:
- Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják
feleségül!
**
Nyolcadik feladat
Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a „modern" (bauhausi) tipográfiai szabályok szerint! (Minták)
Máté Jakab:Születőben a magyar nyelvtudomány történetének a szintézise?
Gondolatok egy tanulmánykötet kapcsán*
A nyelvtudományi reneszánsz
A második világháborút követő évtizedekben a nyelvtudomány historiográfiájának valóságos reneszánszát éli. Vajon miben rejlik ez a nyelvtudomány története iránti nagyfokú érdeklődés? A gyakorlati vizsgálódások azt mutatják, hogy az említett évtizedekben a további fejlődés útját meghatározó szemléletváltozások szinte elkerülhetetlenné tették az úgynevezett szövetségeskeresést ( Szépe György ) a nyelvtudomány múltjában, s egyben azt a célt szolgálták, hogy az új szempontok létjogosultságát az elméleti és gyakorlati kutatásokban igazolják. E mögött a megállapítás mögött az a helyesnek bizonyult és a valóságban lépten-nyomon igazolódott elgondolás húzódik meg, hogy "a születő új a régiben csíraként élő gondolat szárba szökkenése, vagy pedig az, hogy az új szemléletmód jegyében folyó vizsgálódások olyan jelenségekre bukkantak, amelyek igénylik az elmélyültebb
kutatásokat, s amelyeknek gyökerei a távolabbi vagy közelebbi múltba nyúlnak vissza„ ( Máté
1997 ).
Az egyetemes nyelvtudomány történetéből ezeknek a megállapításoknak az igazolására a számtalan lehetséges példa közül csupán két rendkívül jelentős munkára szeretnék hivatkozni.
Az egyik a neves német nyelvtudomány-történész, E.F. K. Koerner Saussure-monográfiája (Saussure. 1982), a másik pedig Noam Chomsky „Cartesian Linguistics" című munkája (1966.). Koerner Saussure koncepciójának kialakulását, forrásait vizsgálva valósággal „megmozgatja" az egész XIX. századi nyelvtudományt, Saussure felfogása kialakulásának nyomán a XIX.
századi nyelvtudomány vázlatos történetét tárja az olvasó elé. Chomsky elméletének,
felfogásának igazolására a XVII. században „keresi szövetségeseit", ám ez a XVII. századi
„kirándulása" meglehetősen felkorbácsolta a kedélyeket, és az elméletére mért kemény bírálatok elindítanak egy intenzívebb nyelvtudomány-történeti vizsgálódást (a korántsem
teljes nemzetközi szakirodalmat Máté (1997 pp. 22-3) foglalta össze].
„Bármely szakterület eredményeit, fejlődését is mérje fel a tudománytörténész, munkájának eredményessége attól függ, mennyire jártas a természet -és társadalomtudományoknak legalább azokon a területein, amelyek szorosabban kapcsolódnak a szűkebb tudományág történetéhez, mert a tudománytörténet mint sajátos kutatási terület szervesen kapcsolódik nemcsak a természet - és társadalomtudományokhoz általában, hanem az olyan különleges tudományágakhoz is, mint a tudományelmélet és tudományfilozófia, a történelemtudomány, a művelődéstörténet, szociológia stb."(Máté 1997 p. 9). Egy szóval : a tudománytörténet, ha nem a tévedések és
anegdóták, a romantikus fellegjárások sorozatának tekintjük, akkor művelése éppoly felelősségteljes és igényes feladat, mint akármely más rendszeresen és módszeresen folytatott tudományos tevékenység.Ma már nem vitás, a szakszerűen felfogott és igényesen művelt tudománytörténet csak interdiszciplináris ismeretek birtokában lehetséges.
Új érdeklődés
Az elmúlt évtizedekben hazai tájainkon is megélénkült a nyelvtudomány története iránti érdeklődés, ez vonatkozik mind a magyar, mind az egyetemes nyelvtudomány története iránti
érdeklődésre. Csupán az utóbbi négy évben az egyetemes nyelvtudomány történetének magyar nyelven négy átfogó munkája jelent meg. Ma már szinte áttekinthetetlen az egyetemes
nyelvtudomány-történeti szakirodalom. Elegendő utalnom Thomas A. Sebeok „current trends in
linguistics" című sorozatára vagy Giulio Lepschy „History of linguistics" című négykötetes
gyűjteményére, Hans Arens „Sprachwissenschaft"--jára stb. Újabban magyar nyelven is
szaporodnak a nyelvtudomány-történeti munkák.
De rendkívül gazdag és színes nyelvtudomány-történeti anyag halmozódott fel - főleg a szövegtan és a holdudvarába tartozó kutatási területeken - a Szemiotikai szövegtan eddig megjelent 12 kötetében, elsősorban Petőfi S. Jánosnak a terjedelmes tanulmányaiban, az un. visszapillantásaiban, összegezéseiben, az ún. utaimban, vagy Békési Imrének, Bencze Lorántnak, Wacha Imrének, Nagy L. Jánosnak, Vass Lászlónak, Benkes Zsuzsának és sok más kiváló kutatónak a magvas, terjedelmes tanulmányaiban. Egyedül Petőfi S. Jánosnak eddigi
tudományos tevékenysége, a XIX-XX. századi nyelvtudomány legizgalmasabb korszakát magában
foglaló és a korszerü szövegtant megteremtő, megújító, új tudományos paradigmát teremtö
munkássága szinte tálcán kínálja egy terjedelmes monográfia elkészítését . wagy utalhatunk
Deme László igen szerteágazó munkásságára , annak termékenyítő hatására , vagy Tolcsvai Nagy
Gábor tevékenységére, mely gazdag anyagot kínál mind a magyar, mind az egyetemes nyelvtudomány-történeti ismereteink bővítésére főként a stilisztika, a kognitív nyelvészet
és a szövegtannal összefüggő kutatási területeken. E sorok írója is a kilencvenes évek elején a mai magyar szövegtan helyzetéről, forrásairól, előzményeiről készített egy
terjedelmes összefoglalást, mely a Szemiotikai szövegtan második és 3. kötetében látott
napvilágot.
*Éder Zoltán, Túl a Duna-tájon. Fejezetek a magyar művelődéstörténet európai kapcsolatai köréből. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1999. 312 lap.
irodalom
Máté, Jakab, A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997.
Ferdinand de Saussure. Nyelvészeti gondolatainak eredete és fejlődése a nyelv nyugati stúdiumaiban. Adalék a nyelvészet történetéhez és elméletéhez. In: Antal László szerk., Nyelvelméleti szöveggyűjtemény - A genfi iskola. 2. rész. Bp., 1982.
Noam Chomsky „Cartesian Linguistics" New York - London, 1966.
**
Kilencedik feladat
Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a tipográfia klasszikus modellje szerint!
z értelmiség a képzőművészet szemében (1850-1867)
Az alábbiakban azt szeretném bemutatni, milyennek látszik az önkényuralom korának értelmisége a képzőművészet "tükrében". Hogyan és milyen tartalommal ruházta fel a művészet az értelmiség jelentését, s viszont: miként hatott az értelmiség jelentősége a képzőművészetre. Mondandóm megvilágítására a művészeti „intézmények" sorsát követem végig, illetőleg a portré műfaját, amiről még a 40--es években írta Kossuth: „...nevezetes férfiak arcképeit a szívképzés sikeres eszközei közé számítja. És helyesen. Az ember még az istenség eszméjét is személyesítette a művészetben, szüksége van, hogy a polgári erényt, s azt, mit az emberben nagynak nevezünk, szembesítve lássa maga előtt. Bírnunk kell nagy embereink képmását szobrokban és rajzokban, hogy jelül szolgáljanak, melyhez naponként elvezessék az apák a fiaikat honszerelemre buzdítani." Miként a nagyság a hazaszeretettel állt egyenes arányban, úgy a portré műfaja a nemzeti gondolat szolgálója és kifejezője lett. Feltételezhető tehát, hogy a grafikákon, képeken, szobrokban megörökített „értelmiség" egyöntetűen a nemzeti kultúra (értsd: a gazdaságtól a művészetig) képviselője, nyelvi hovatartozástól függetlenül. [...] Az önkényuralom korában kisszámúnak és bizonytalannak jellemzett magyar nyelvű értelmiség az alábbiakban másnak fog látszani. (Megjegyzem, hogy a magyar nyelvűség az önkényuralom idején már és még természetes lehetett az értelmiség körében, akárki fia esetében Magyarországon ,hiszen e korszakban a reformkori nemzedékek éltek és dolgoztak tovább, amelyek pedig - gondoljunk Petőfi és mások névmagyarosítására vagy a szabadságharcban részt vevő nemzetiségekre -legjobban szerették, hogy magyarok lehettek.) Másik szembetűnő vonása e portréknak, hogy - az ábrázoltak foglalkozás szerinti megoszlását tekintve - a művészetek képviselői élveznek elsőséget. Ez azonban csak látszatra erősíti a kultúrnemzet eszméjének ekkori magyarországi elterjedését, szemben az államnemzetével. Látni fogjuk, - most sokkal inkább szükségből, mint korábban- művészeink politikai gondolatokat képviselnek, s portréik sorából -hogy kiegészítve múltbéli s kortárs politikusok ekkori arcmásaival - kirajzolható egy-egy vágyott állameszmény. Mind az ábrázolt értelmiséget, mind az általuk képviselt „ideológiát" tekintve a magyarországi kultúra és államiság európai szintre emelése volt e kor programja, egyenes folytatásaként a reformkori kezdeményezéseknek, bizonyos fokig természetesen újrakezdve - más módon --mindent.
Az intéz,mények tevékenysége
I. Először az intézmények tevékenységében keresem a bizonyítékokat. Noha portréra soha (műlap)pályázatot nem írt ki a Pesti, később Magyarországi Műegylet, sőt kiállításain is alig-alig szerepelt arckép,[6] a Magyar Képzőművészeti Társulat is csak 1887-ben fogalmazott meg „közéleti kitűnőségeink" ábrázolására pályázatot, ez utóbbi mégis műlapként (egy arcképalbum lapjaiként) sokszorosította az 1861. évi országgyűlés arcképcsarnokát. Ebből mindjárt kitűnik a két egyesület közti különbség: a Műegylet inkább kereskedelmi jellege, minek következtében nem reagált a magyarországi változásokra, a Társulatnak viszont a hazai politikai mozgalommal, nem csak a gondolattal való összefonódottsága. A korszakunkban létrejött Társulat éppen ebből kifolyólag feladatot állított a képzőművészet elé: a kultúra terjesztését és a közművelést. Andrássy Gyula, az MKT elnöke ezt így fogalmazta meg: "Hazánknak, ha el akarja foglalni azon állását, melyet helyzete és múltja számára kijelöltek - e téren sem szabad elmaradnia - sőt feladata, a "civilisatio" eszméivel egyetemben, a művészetet is terjeszteni a világ egész részén". Harsányi Pál „a közművelődés egyik leghatályosabb tényezőjének" tartotta a képzőművészetet, az MKT jövőjét tekintve.[9] Így természetes, hogy a korszak egyetlen rövidéletű ,képzőművészettel foglalkozó lapja, az MKT-vel együttműködő Magyar Képzőművész a polgárosult Európában a nemzet létét erősítő, a „hazánk pangásban sinlő műértelmét és műérzületét" lendületbe hozó közlöny volt. A polgárosodásra való állandó hivatkozás 1864-ben annak a jele, hogy a vészhelyzetből kilábaló ország szélesebb látókört igényelt az önszemléletnél, ami korábban, az 50-es években az önfenntartást szolgálta. A Magyar Képzőművész második száma az idegenben jeles művésszé lett Markó Károly arcképével és munkásságának ismertetésével indult, akinek „neve fényt áraszt művészi tekintetben a magyarra."
Markó az egyetemes művészettörténet nagyjai között szerepel a közlönyben, s ez valóban a nemzeti és egyetemes kultúra egy szintre emelésének szándékát jelzi. Az a tény azonban, hogy a Társulat első kiadványaként az említett arcképcsarnok politikusokat, mégpedig önálló államiságunk visszaszerzésén munkálkodókat (1861) állított a közönség elé, a kultúra terjesztésén, a polgárosításon túlmutató programot takar. E program összefűzte a művész- és politikus értelmiséget. Határozottan fogalmazta meg Csengery Antal „a tudomány, a művészet és közélet tekintélyeinek" folytonos együttműködésére irányuló igényét Művészek levele című recenziójában már a Délibáb 1854. 1. számában. Tudomány, művészet és állam virágzásának összefüggése nemcsak Csengery körének, a Budapesti Szemle írásainak állandóan visszatérő témája, hanem történelmi festészetünknek is. Egy független, alkotmányos monarchia igénye rajzolódik ki bennük.
Képzőművészeti lapok
A speciálisan képzőművészeti lap ugyanekkor a művészértelmiség számának és jelentőségének növekedését bizonyítja. Jelzi ezt a művésztémájú irodalmi művek, művészéletrajzok gyarapodása is más lapokban (Tanács M.: A festész. Divatcsarnok, 1853; Degré Alajos: Nősülés művészetből. Délibáb, 1855; Remellay Gusztáv: A művészetek és tudományok Mátyás korában; Angelo Mihály. Délibáb, 1858., stb), sőt önálló kiadásban is (Ormós Zsigmond: Cornelius Péter. Pest, 1863.), jelzik az állandósuló híradások művészeinek külföldi vagy itthoni tevékenységéről. Dokumentumként tárják fel e tendenciát a társulat évkönyvei. 1861-ben, alakulásakor a 12 alapító tagon kívül, akik nagyobb összeggel támogatták a társulatot, 142 tagot számlált. A 67-ben megjelent 1866-os évkönyv szerint viszont az összlétszám már 1160, amiből, ha pontosak akarunk lenni, levonhatjuk az Amerikába, Konstantinápolyba és Milánóba emigrált 3 személyt, a külföldön tanuló vagy működő művészeket, a környékbeli országokból érdeklődőket s a néhány egyletet, hogy lássuk, tevőlegesen is, azaz tagdíjjal milyen sokan érezték fontosnak a képzőművészet támogatását, a képzőművészeti életben való részvételt, ami értelmiségi jellegű érdeklődésre utal. A tagok természetesen nem mind művészek voltak. A magyar művészek létszáma ugyanekkor csak 186, és nem mindegyikük társulat tag.
<< Változó tipográfiai szokások | Korrektúra 2 (formázás és korrektúra) >> |