Médiatörténet

Elektronikus médiacsomagok (technikatörténet)

Minden kornak megvolt a maga „médiacsomagja”, melyet korának legfejlettebb technológiával szolgálta a hírterjesztést és szórakoztatást. A kor emberei számára természetesen egyik sem volt kezdetleges - még ha ma annak is tűnnek. A kor embere mindent megkapott, amire szüksége volt. A mai számítógéphasználóknak egy DOS-os program ósdinak tűnhet - de közben a hasonló kinézetű mobiltelefon-kijelzőket a legmodernebb csodának tartják.

Kommunikációs technológiák ábrája: a mobiltelefont leszámítva az egyes eszközök háztartásonként voltak számítva, mert nem volt szükség többre. A mobil az első, amely személyhez és nem lakáshoz (háztartáshoz) kötődik. A II. világháború több, mint egy évtizedre visszavetette az egyes technogiák elterjedtségét. 

Az 1840-70-es évek csodája a távíró volt: szövegek azonnali továbbítását tette lehetővé. Kábeleket fektettek mindenütt, s ahová elért, az a hely bekapcsolódhatott a világ információs vérkeringésébe. A képek rögzítésére gyorsan elterjedt a dagerrotípia, s a valódság leghűbb ábrázolására sorra készültek a 3D-s térhatású fényképek. A tömegkommunikációs eszköz a sokszínű újság- és folyóiratpiac volt.

Az 1870-1890-es években terjedt el a máig ismert qwerty billentyűzet: megjelentek az írógépek, melyek egycsapásra kiszorították a kézírásos bürokráciát. 1892-ben már hordozható verzióban is megjelent: a táskaírógép (lásd később: táskarádió, mobil telefon). 1876-ban feltalálták (Bell) a telefont, két évre rá a telefonközpontot, 1881-ben már műsort is közvetítettek a párizsi dalműtelefonban, 1893-ban pedig Pesten megindult a világ első rendszeres telefonhírmondója: a rádió őse. 1877-ben Edison feltalálta az először csak diktafonnak szánt fonográfot (mely tehát felvételre is alkalmas volt!), mely viaszhengerekkel működött. 1887-ben Berliner ezt tökéletesítve kidolgozta a gramofont, a sík lemezes, könnyen sokszorosítható lemezt. Beindult az egyelőre nagy tölcsérekbe kiabált lemezgyártás. A Hi-Fi hangrögzítés sem ismeretlen: hatalmas tételekben fogynak a legújabb slágerek a gépzongoratekercseken. 1888-ban piacra dobják a Kodak fényképezőgépet, 1882-ben a távíróhálózaton fényképet továbbítanak (fax). 1895-ben a Lumiere testvérek leforgatják az első filmeket. 1896-ban már van mozi Pesten. 1873-ban Maxwell kidolgozza a rádióhullámok elméletét, melyet 1888-ban Herz igazol. Azt még nem sejtik, hogy mire lehet majd használni az elektromágneses hullámokat.

1895-1920 között alapozzák meg a rádió bevezetését: 1895-ben Károly Irén József Nagyváradon kísérletezik rádiótelegráffal, ugyanakkor Alekszandr Sztyepanovics Popov Szentpéterváron viharjelzésre feltalálja a rádiót, amit aztán a hadihajók és a part közti kommunikációra használnak, Marconi pedig kertjében kifejleszti a rádiót... Három kísérlet ugyanabban az évben ugyanarra az újdonságra. Végül Marconi tudta menedzselni felfedezését, s 1901-ben már az Atlati-óceánt szeli át rádióüzenete. Az új találmány a szikratávíró nevet viseli, hisz ezt is szöveges távíróüzenetek továbbítására használják, de nem kábel, hanem rádióhullámok segítségével (még nem rövid sípolások, hanem zizgő hangot kiadó szikrák jelezték az érkező morze-jeleket). 1906-ban Fessenden Massachussetsben kitalálja, hogy összekapcsolja a telefon hangtovábbítását a szikratávíró drótnélküliségével: zenét és bibliafelolvasást közvetít rádión, amit a hajók morzés tisztjei vesznek nagy meglepetéssel. Az I. világháború megakasztja a felfedezéseket. Ami a szórakoztatást illeti, teljes a gramofonláz. A napilapok különféle fajtái reggeltől estig folyamatosan jelennek meg, némelyek naponta többször is. Elterjed és virágzik a némafilm. 

Az 1920 és 1950 közötti kor a rádióé. Elterjed a közép- majd rövidhullámú AM műsorszórás. Megjelennek az első kábelhálózatok, közösségi antennák, ezúttal még a rádióműsorok jobb vételére. A gramofon elektronikus jelerősítő segítségével már valósághűbb hangzást ad, elterjed a hangosfilm, majd a színes film, és megkezdődnek a kísérletek a távolbalátóra; először csak mechanikus, forgó tárcsás szerkezetekkel majd - Tihanyi Kálmán töltéstárolós képcsöve révén - a tisztán elektronikus televízióval is. A tévéközvetítések rögzítésére pedig már ki is találják a képgramofont (1932). A II. világháború miatt azonban leállnak a kísérletek - Európa sok országában egy időre a rádió (felrobbantott adók) is. Amerikában a korszak utolsó évtizedét már az FM rádió és tévéadások beindulása jelzi. 

1950-1980: A világháború utáni kor a televízióé. A tranzisztor felfedezésével miniatürizálódhatnak a készülékek. A rádió felfedezi az FM modulációs URH műsorszórást, a szetereó hangzást, a tévé térnyerésével pedig szakosodni kénytelen. a hangrögzítésben megjelenik a mikrobarázdás szetereó hanglemez, és az orsós magnó. Hamarosan bevezetik a színes tévét, majd felbocsájtják az első műholdakat, melyeket tévéműsorok továbbítására használnak. A tévéműsorok továbbítására elterjed a kábel (közösségi antenna) és az itt sugárzott fizetős és tematikus csatornák.

1980-2000: Elterjed a VHS videókazetta és a (még analóg) műholdak egyéni vétele. Minden vonalon a számítástechnika fejlődése magával vonja az analógról digitálisra átállást: hangrögzítésben megjelenik a CD, a DAT, a minidisk, az mp3, hangtovábbításban kísérletek kezdődnek a DAB-bal (digitális rádió), televíziózásban pedig már többszáz digitális adás fogható a műholdakról. A hagyományos földi műsorszórásban azonban - mivel teljes készülékcserére volna szükség az átálláshoz - továbbra is maradnak az analóg rendszerek. A telefóniában a vezetékes telefon vetélytársává válnak a mobil telefonok. Megszületik az internet.

2000-: a mobil kommunikáció összekapcsolódik az internettel. A televízió a földi műsorszórásban is digitalizálódik, az utolsó analóg technológia a legtöbb országban a földi sugárzású rádió.