Antik és reneszánsz esztétikatörténet

14. Sidney és a költészet apológiája

Sir Philip Sidney (1554-1586)

Arisztokrata családból származik, keresztapja II. Fülöp spanyol király volt. Neveltetése ezért igen előkelő, az oxfordi Christ Churchben tanul (1568-71), de tanulmányait nem fejezi be, ehelyett az arisztokrata körökben megszokott Grand Tourra indul a kontinensen: többek között Párizs, Frankfurt, Velence és Bécs útiállomásai. Itáliában megismerkedik Tassóval, és a készülőben lévő főmű, a Megszabadított Jeruzsálem költői terveiről értekezik vele. Utazásai során Magyarországra is ellátogat. 1575-ben visszatér Londonba, és kinevezik bécsi nagykövetnek, igazi feladata egy protestáns liga megszervezése volt, de Erzsébet királynő nem méltányolta kellőképpen Sidney diplomáciai törekvéseit. 1580-ban Sidney el is hagyta az udvart, és visszavonult egyik nővérének birtokára. Tevékenységének középpontjában ez évtől kezdve a költészet állt. A következő évben azonban visszatér az udvarba, és az udvari intrika kellősközepében találja magát. 1586-ban a németalföldi szabadságharcban vesz részt, és halálosan megsebesül a zutpheni ütközetben. 1587 februárjában a Szent Pál katedrálisban temetik el.

Főbb művei:

A Dialogue Between two Shepherds, uttered in a Pastoral Show at Wilton (1580k.)

Arcadia (1590) - verses pásztorregény, részben Heliodórosz Sorsüldözött szerelmesek című antik „regényének" imitációja

Astrophel and Stella (1591) - az első angol szonett-ciklus

The Defense of Poesy (1595) - két címen ismert, a másik: The Apology for Poetry

The Lady of May (1598)

Certain Sonnets (1598)

Psalms