A film és társművészetei

3. Film és képzőművészet 2.: A német expresszionista film a művészetek keresztútján

1920-as évek: első korszak a filmtörténetben, amikor már nem elsősorban az irodalmi hatások dominánsak a filmben

német expresszionizmus és francia avantgárd irányzatok: elsősorban képzőművészeti hatások

az expresszionizmus más művészeti ágakban korábban jelentkezik, pl. festészetben, irodalomban és színházban: 1900-as évek második fele és 1910-es évek

a filmben 1920-tól (Robert Wiene: Dr. Caligari) kb. 1927-ig (Fritz Lang: Metropolis)

a film más művészeti ágak elemeit szintetizálja

„expresszionizmus" szó jelentése: az érzelmek kivetülése, a belső világ érzékeltetése és felerősítése a külső világ megjelenítésében

a modern világ okozta félelmek, szorongások, elfojtások kifejezésre juttatása

németországi kialakulásához hozzájárult az első világháború traumája, a háborús vereség miatti depresszió, infláció és létbizonytalanság

1, festészeti hatások

a tér ábrázolása

az expresszionista festményeken a tér irreális, víziószerű, pszichésen felfokozott

1. kép: George Grosz: Tiszteletadás Oskar Panizzának, 1917-19

a tér felépítése nem felel meg a perspektivikus szerkesztés szabályainak

a méretarányok nem valósak, torzítottak

a kép egyes elemei gyakran nem helyezhetőek el logikai alapon az adott térben

a képeken hiányoznak a finom színárnyalatok és árnyékok, nem jön létre a tér mélységének érzete

a kép szerkezete nem harmonikusan elrendezett, hanem dinamikus

2. kép: Vincent van Gogh: Csillagos éj, 1889

erőteljes, grafikus, feltűnő kontúrvonalak

nem realisztikus, nyomasztó hangulatot sugalló, a színek ellentétére épülő színvilág

3. kép: Ernst Ludwig Kirchner: A Halle-i vörös torony, 1915

nem merőlegesekre alapozott, diszharmonikus, nyugtalan kompozíciók

hegyesszögek, átlós vonalak a dominánsak

éles kontrasztokat alkotó színek

az expresszionista filmben ezek az alapvető jellegzetességek megmaradnak

4. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (utcarészlet)

torz perspektíva

derékszögek helyett hegyesszögekre épített formák (dülöngélő házak, torz ajtók, megnyúlt ablakok stb.)

a zaklatottsághoz és a diszharmóniához hozzájáruló, de a jelenet szempontjából funkciótlan díszítőelemek (pl. az utca talaján a szaggatott szélű, csillag alakú fehér foltjával kiugró felület)

5. és 6. kép: két képkocka a Metropolis című filmből (városképek)

a teret alkotó díszletelemek nem egységes nézőpontra szerkesztve, egymáshoz képest nem derékszögben, hanem egymást metsző síkokban helyezkednek el - a sarkából kifordult világ érzete

7. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (Cézár behatol az ablakon)

a zaklatottságot fokozza a díszlet geometrikus ábrákkal való díszítése és az elforgatott, geometrikus elrendezésű képkivágás (írisz)

a filmkép egy része gyakran teljesen sötét (a díszlet vagy a maszkolás miatt), nem használják ki a felület egészét, a kép hol ide, hol pedig oda tolódik el a képmezőn belül, a zaklatottságot fokozza, hogy a kihasznált felületrész más-más helyre kerül

8. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (Dr. Caligari háza)

a festészet rikító színei helyett itt erős fekete-fehér kontrasztok jelennek meg

hasonló eszköz: hiányoznak a finom szürke árnyalatok és a lágy árnyékok, a tónusok kiegyensúlyozatlanok, nem egyenletesen oszlanak el

hasonló eredmény: a filmképen nincs igazi térmélység, a kép tere kétdimenziósnak hat, festményszerű, nem kiszámítható

az alakok ábrázolása

az expresszionista festményeken az alakok ábrázolása szintén víziószerű

9. kép: Edward Munch: Tavaszi este a Karl Johann úton, 1892

elnagyoltan megfestett figurák, nem egyéniségek, hanem típusok, érzelmi állapotok ismerhetőek fel bennük

megnyújtott alakok, eltorzított arcok

10. kép: Erich Heckel: Férfiképmás (Önarckép), 1919

az alak megfestése grafikus rajzra is hasonlíthat: nem színárnyalatokkal, hanem erőteljes, zaklatott kontúrokkal és egyenletes kitöltő színnel van megjelenítve

az expresszionista filmekben az alakokról megjelenő összkép hasonló, de más eszközökkel éri el

11. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (Caligari bemutatja Cézárt)

kosztüm alkalmazása: Cézár figurájánál Konrad Veidt magas, nyúlánk testalkatát még elnyújtottabbá teszik a testhez tapadó fekete ruha és a figura mellett látható függőleges vonalakat hangsúlyozó díszletelemek

12. kép: egy képkocka a Nosferatu című filmből (Hutter és Nosferatu találkozása)

smink és maszk alkalmazása: Nosferatu alakjának irrealitását fokozza a maszk (megnagyobbított orr és fülek) valamint az erős, kontrasztos smink (a szem kiemelése fekete színnel)

13. kép: egy képkocka a Nosferatu című filmből (Nosferatu bejön a szobába)

világítás alkalmazása: a jelenet víziószerűségéhez hozzájárul az erős, ragyogó főfény és a figurára eső csillogó élfény (a bal karon, a vállon és a fejen)

írisz alkalmazása: a kép kör alakú, fekete maszkolása álomszerűvé, nem valóságossá teszi a figurát körülvevő teret

2, színházi hatások

az expresszionista színház hatása

díszletezés:

14. kép: Gustav Knina díszlete Maeterlinck Aglavaine és Sélysette című drámájához (1907)

stilizált, síkszerű (gyakran festett) díszletek alkalmazása

a díszlet erős kontrasztokat használ és beépíti a hatásba az árnyékokat

színészi játék:

nem naturális, stilizált játék

eltúlzott gesztusok és mimika

nem természetes, gyakran gépszerű mozgás (nem csak az olyan természetfeletti figuráknál, mint Cézár a Dr. Caligariban vagy a vámpír a Nosferatuban)

1. filmrészlet: Friedrich Wilhelm Murnau: Nosferatu 00:29:19-00:33:10

a színészek szögletes mozgása, eltúlzott gesztusai és mimikája

sminkelés:

eltúlzott, főleg a szem és a száj vonalát erősen kiemelő smink

15. kép: Alexej Javlenszkij: Héraklészfej, 1912

az expresszionista festészetben is hasonló arcábrázolások

vastag fekete kontúrral a koponyát kiemelő arcrészletek, erős kontrasztok

16. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (közeli Cézár arcáról)

az expresszionista filmben a sminkelés eltúlzott és erős fekete-fehér kontrasztokra épül (fehérre festett arc, feketével vastagon körberajzolt szem, feketére festett száj, amit felerősít az alsó megvilágítás)

Max Reinhardt szecessziós színházának hatása

a színpadkép egységes látványként való megkomponálása

a díszlet és a világítási hatások egysége:

17. kép: Ernst Stern díszletterve Karl Volmöller Mirakel című pantomimjához (1911)

a fény-árnyék hatások ugyanúgy beépülnek a díszletbe, mint az épített vagy festett díszletelemek

az expresszionista film többféleképpen használhatja fel az árnyékot, de az árnyék mindegyik esetben integrálódik a filmkép egységes látványába

18. kép: egy képkocka a Nosferatu című filmből (Nosferatu hajója)

erős fény- és árnyékfoltok a filmképen

19. kép: egy képkocka a Nosferatu című filmből (koporsókat vivő emberek az utcán)

a díszlet által vetett árnyék a geometrikus formákból álló kompozíció része

20. kép: egy képkocka a Nosferatu című filmből (Nosferatu árnyéka a falon)

a színész helyett árnyékát látjuk a jelenetben

a színész beleolvad a látványba:

21. kép: Max Beckmann: Zsinagóga Frankfurt am Mainban, 1919

az expresszionista festményeken az emberi alakok gyakran elvesznek a térben a házak és a tárgyak között

22. kép: August Macke: Három lány az erdőben, 1913

a grafikus rajzokon megfigyelhető az alakoknak a háttér elemeihez való hasonlósága, a tárgyak belső dinamikájukkal egymásnak feszülnek

23. kép: Edvard Munch díszletterve Henrik Ibsen Kísértetek című drámájához (1906)

az alakok nemcsak ruhájuk színével, hanem alakjuk formájával, tartásukkal is beleolvadnak a díszletbe

24. kép: Max Reinhardt Hamlet-rendezése (1909)

a színészek geometrikus csoportokat (időnként egyfajta díszítő sormintát) alkotnak

a színészek sora egészíti ki vagy pótolja a díszlet hiányosságait

25. kép: Szophoklész Oedipus királya Max Reinhardt rendezésében (1911)

a színészek csoportja a díszlet elemeivel egységben, maga is szinte díszletelemként járul hozzá a színpadkép kompozíciójához

26. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (3 alak az utcán)

a színészek szinte teljesen beleolvadnak a díszletbe, csak mozgásukkal hívják fel magukra a figyelmet

27. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (Jana az ágyban)

a színész ruhája színe révén is beleolvad a díszletbe, a sötét és világos foltokból felépített kompozícióban az arc és a haj is csak egy folt a sok közül

a sok sötét folt miatt úgy hat, mintha a látványelemek nem töltenék ki a kép számára fenntartott felület egészét

28. kép: egy képkocka a Nosferatu című filmből (Nosferatu Hutterre várva)

a színész által létrehozott forma megismétli a díszletben található geometrikus alakzatokat (Nosferatu görbe háta és feje ugyanolyan ívet alkot, mint a díszlet egymásra halmozódó boltívei, Hutter széttárt karjaival a boltív formáját ismétli meg)

29. kép: egy képkocka a Dr. Caligari című filmből (Cézár az elrabolt lánnyal a háztetőn)

a képen látható alak folytatását képezi a díszlet által kialakított geometrikus formának

filmrészlet Robert Wiene: Dr. Caligari 00:07:21-00:11:20

a színészek belekomponálva a látványba (ruhájuk színe, díszítése, elhelyezkedésük, mozgásuk), a díszlet dominánsabb, mint az alak

a filmkép (a torzított perspektíva miatt) általában csak egy nézőpontot tesz lehetővé - a beállítás többnyire statikus, nincsenek kameramozgások

a szereplők mozgástere korlátozott

a jelenet rendezése kevéssé használja ki a tér mélységét

filmrészlet Fritz Lang: Metropolis 00:11:57-00:15:55

a színészek mozgó díszletelemet képeznek a jelenetben

csoportot alkotva mozgó geometrikus alakzatot képeznek, vagy elhaladó soruk esetében mozgó sormintát

3, irodalmi hatások

az expresszionista irodalom hatása:

felfokozott érzelmek, szélsőséges helyzetek

a dolgok végletekben való megfogalmazása

keretes elbeszélés

a német romantika irodalmának hatása:

a hétköznapi tapasztalaton túli világ szerepe

meselények, szörnyalakok

a tudatalatti felszínre törése, metaforikus megjelenítése

doppelgänger-motívum (az ember másik énje, az emberben rejlő gonosz, az ember által életre keltett mesterséges lények stb.)

Irodalomjegyzék:

Kiemelt szövegek:

Eisner, Lotte H.: A démoni filmvászon. Magyar Filmintézet - Filmvilág - Szellemkép, 1994., I-III. fejezet, pp. 15-46.

Kovács András Bálint: Metropolis, Párizs. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1992. pp. 21-111. Az expresszionista filmkép c. fejezet, pp. 51-77.

Ajánlott irodalom:

Kracauer, Siegfried: Caligaritól Hitlerig. A német film pszichológiai története. Budapest, Magyar Filmintézet, 1991. 5. fejezet: Caligari. pp. 58-70. 

Staud Géza: Max Reinhardt. Budapest, Gondolat, 1977. V. fejezet: Álom és valóság határán. pp. 3-96.

Az órához vetítendő film:

Robert Wiene: Dr. Caligari (1920)