Tipográfia (írás számítógéppel)

Nyomtatott betűk előállítása

Az írás teszi lehetővé, hogy egymástól időben vagy térben távol lévő emberek átadják gondolataikat egymásnak. Bár „nyomtatott” betűket használunk nyomtatásban és képernyőn megjelenítésben, a világ valamennyi ábécéje korábbi, kézírásban kifejlődött formákat utánoz kisebb-nagyobb hűséggel.

SZÖVEG, DOKUMENTUM, KIADVÁNY

Ha számítógépen dolgozunk, háromféle szoftverrel állíthatunk elő nyomtatott betűket. A szövegszerkesztő programokkal (Notepad, Wordpad) formázás nélküli szöveget készíthetünk (a programnak lehetnek minimális formázási funkciói). Az ilyen célja a kézirat elkészítése, a szöveg begépelése. A Notepad nem ismer minden karaktert (pl. eurójel), a Wordpad már igen. A dokumentumszerkesztőkkel (pl. Word) egyszerűbb dokumentumokat szerkeszthetünk: széles körű formázási funkciói vannak, de leginkább levelek, dolgozatok, életrajzok, formázott kéziratok elkészítésére alkalmas (bár másra is használható). A kiadványszerkesztők (QuarkXpress, InDesign) bonyolultabb, akár színes kiadványok elkészítésére is alkalmasak; a teljes nyomdai előfeldolgozás elvégezhető rajtuk. Készíthetünk velük könyvet, újságot, magazint, egyszerűbb plakátot. A vektoros grafikus programok (Corel, Freehand) térképek, plakátok, műszaki rajzok készítésére alkalmasak. A raszteres alapú grafikus programokkal (pl. Photoshop) fotók vagy „dizájnos” plakátok, magazincímlapok, könyvborítók készíthetők.

Az egyes programok nem mindig átjárhatók, azaz ismerik föl egymás formátumait gond nélkül. A legjobb átjárhatóság az Adobe-család tagjai (pl. InDesign, Photoshop) között van.

Az elektronikus formátumban terjesztett dokumentumok is készíthetők a fenti programokkal. Például újságok, dolgozatok elkészíthetők QuarkXpressben, a kész anyagot pdf formátumúvá konvertálva a kapott fájl kisméretű és nem módosítható, azaz internetes terjesztésre alkalmas.

Az internetes html-alapú dokumentumok készíthetők egyszerű szövegszerkesztő és megfelelően felépített dinamikus (pl. php, css) kódok segítségével. Itt az egységes tördelési és szedési utasításokat a szövegektől maguktól eltérő fájl tárolja, ezáltal automatizálva az egyes szövegek tördelését.

A BETŰK

A karakterek az írásrendszerek alkotóelemei. Ilyen például a kis „a” betű vagy a „8” szám vagy a felkiáltójel. A betűk a latin ábécében két karakterkészlettel rendelkeznek: a középkori eredetű kisbetűkkel és a római antikvitásból származó nagybetűkkel. Bár valójában külön karakterkészlet, sőt eredetileg külön betűkészlet, ma csak változatként tekintik a középkori itáliai folyóírásos eredetű kurzív betűkészletet. Valamilyen nyomtatott betű vagy karakter (jel) – pl. egy „a” betű – önmagában fizikailag nem létezik. Minden számítógépen megjelenő nyomtatott betű valamilyen, valaki által tervezett és digitalizált betűtípushoz tartozik. Minden karakter egy adott betűtípus szerkesztési törvényei szerint van megformálva. Ezek a fizikailag megjelenő jelek a glyphek. A betűk írásának, megformálásának művészete a latin esetén nem jellemző: annál kifejezettebb az arab, kínai, japán kalligráfiában.

Számítógépen egy karakter tárolható raszteres (képpontokra bontott) grafikai elemként, képként (jpg); vektoros (görbékből és egyenesekből álló) grafikai elemként (ps, pdf); vagy számkódként (pl. wordben, html-ben), ahol a jel fizikai megjelenése az épp használt szoftvertől és a rendelkezésre álló betűkészlet-fájloktól (is) függ.

A számítógépes betűkészletek szoftverek, shareware-ek vagy freeware-ek, egy vagy több meghatározott szerzővel. A formától elvonatkoztatott betű a számítógépeknél jelent meg a gyakorlatban: az unicode szabványban a világ összes ábécéjének minden jele, karaktere saját számmal, kóddal rendelkezik, azaz egyértelműen azonosítható, mégsem kötődik formához. A kódhoz a gép rendel formát, amikor a kód alapján az adott betűtípusból kiválasztva megjeleníti a jelet.

Az a jó szöveg, amelyben az olvasó nem a betűt – annak formáját – látja, hanem a szöveget magát. A betű ennyiben hasonlít a filmzenéhez: a szöveg jellemzőit képes kiemelni, de úgy, hogy önmaga nem kerül előtérbe, nem válik láthatóvá. Ha a betűtípus-választást, a szöveg formázását a befogadó az olvasás során tudatosítja, az azt jelenti, hogy a használt tipográfiai megoldás nem illeszkedik harmonikusan a szöveghez.

A betűtervezőknek kettős célt kell követniük: egyrészt úgy kell megformálniuk a fejükben meglévő ideális betű (metafont) és az olvasók által már ismert betűformák alapján az egyes karaktereket, hogy (esztétikai kategóriaként) szépek legyenek, másrészt a betűk maximális olvashatóságára kell törekedniük. Ennek szempontja például a betűk könnyű és egyértelmű elkülöníthetősége vagy az olvasás gyorsasága. Mivel az olvasó azt olvassa könnyen, amit gyermekkora óta megszokott, a betűk olvashatósága (és szépsége) némiképp relatív fogalom: különböző korokban és kultúrákban más jelenti a „szép” és „olvasható” betűt – még akkor is, ha csak a latin betűt használó európai kultúrkörön belül maradunk.

A számítógépes szövegszerkesztés kora előtt a „hétköznapi ember” soha nem találkozott ezekkel a problémákkal. Nyomdász szakemberek készítették (formázták, tördelték, szerkesztették) a kézzel, majd írógéppel írt kéziratok nyomtatott változatait. Manapság a szövegszerkesztőket olyan emberek használják, akiknek senki sem mondja meg, hogyan is kell bánni a betűkkel. A szoftverbe épített automatizált rendszerek némiképp olvashatóvá képesek tenni az előálló szövegeket, de azok sosem lesznek teljes értékűek a felhasználó tudatos és kreatív közreműködése nélkül: a számítógép nem tud automatikusan formázni, tördelni.

Fontos megjegyezni, hogy a tipográfia, illetve szedés (mikrotipográfia) szabályai többségükben íratlan szabályok, szokásjogon alapulnak. A helyesírási szabályzat sokszor nem egyértelmű, maga is ellentmondásos, és tipográfiai kérdésekben a már elavult gépírási szabványokra utal. A legtöbb esetben egyértelműen kijelölhető egy olyan megoldás, amely ma, magyar nyelven az egyetlen elfogadható; máskor azonban többféle tipográfiai megoldás is helyesnek tartható.

Ez a kurzus csak az alapvető ismereteket nyújtja ahhoz, hogy a nyomtatott betűket a korábbi „ösztönös” használathoz képest tudatosabban használják a szabad bölcsész szakirányon tanuló egyetemi hallgatók.

SZÖVEGBEBVITEL

Bizonyos karakterek közvetlenül bevihetők a billentyűzetről, mások Alt-kódokkal, megint mások csak különleges karakterkészletekből vagy egyéb módszerrel (pl. Word: szimbólum beszúrása).

Egy billentyű lenyomásával (angol, ill. magyar billentyűzetnél más-más karakterek!): pl. a

Billentyűkombinációval:

– Shift és egy billentyű lenyomásával. Pl. A

– Alt Gr („nagy alt”) gomb és egy billentyű egyidejű lenyomásával (ezen jelek a gombon a jobb oldalra vannak felrajzolva, a fő karakter mellé). Ez a funkció nem minden gépen működik.

– Ctrl és egy billentyű lenyomásával – ez a funkció nem minden gépen működik.

– Billentyűparanccsal, azaz személyre szabott billentyűkombináció definiálásával (ezzel egyidejűleg definiálható a beszúrandó jel és annak betűtípusa) (pl. Wordben a Testreszabás menüpontban)

– Adott gombra kattintással vagy gyorsbillentyűvel (pl. ctrl+d), pl. dőlt betűk: a. Ez is külön karakter, formájában nem azonos sem a kis-, sem a nagybetűkkel!

– Beszúrással. Nem minden karakternek van Alt-kódja: ezek csak menüből, a különleges karakter beszúrása paranccsal vagy a karaktertábla segédprogrammal érhetők el. Egyes programoknak nincs ilyen funkciójuk. Ilyenkor ideiglenes, de használható kényszermegoldásként Fontographerben lehet az adott karaktert a fő karakterek helyére illeszteni (pl. az A betű helyére) egy külön betűtípusba, és innen már könnyen használható lesz. Akár egy személyre szabott karaktergyűjtemény-betűtípust is készíthetünk, válogathatunk magunknak.

– Alt-kódokkal: a bal oldali Alt gomb és a numerikus billentyűzeten egy három- vagy négyjegyű szám begépelésével (ANSI, ill. unicode; pl. Alt+0150: –)

Használata: bekapcsolt NUM LOCK funkció mellett tartsuk lenyomva a bal oldali Alt billentyűt és a numerikus billentyűzeten írjuk be a karakter kódértékét. Az ANSI kódtábla problémája, hogy különféle nyelvekhez készített betűtípusokon eltérő karakter jelenik meg ugyanarra a kódra. Ezért készítették el az unicode rendszert, ahol egy karakternek egyetlen szám felel meg. Az unicode kódkészletének neve UTF-8.

Az Unicode-kódokat csak az újabb szoftverek ismerik, így a szövegszerkesztők közül a Windows XP Wordpadje, a dokumentumszerkesztők közül a Word 2002-es és újabb verziók, a kiadványszerkesztők közül az Adobe InDesign (a Quark Xpress programban csak a 7-es verziótól ígérik), valamint a legtöbb böngésző. Az Unicode-ot ötféle módszerrel lehet bevinni, ezek közül a két legegyszerűbb: a hexadecimális négyjegyű kódot szövegként kell begépelni; a szövegbe gépelt kód végére helyezett kurzornál az Alt+X lenyomására a kód átváltozik a megfelelő karakterré. Ezeket az Unicode-kódszámokat például a Karaktertábla segédprogrammal lehet megtudni. Talán egyszerűbb a decimális unicode-számot az Alt-billentyűvel, a numerikus billentyűzeten begépelni. A jelek csak akkor jelennek meg, ha a használt font (jelkészlet) tartalmazza azokat a jeleket, például az Open Type betűtípusoknál.

Néhány jel kódjai: (teljes lista: http://www.unicode.org/charts/)

GYAKORLATI TANÁCSOK

Az alábbi karakterek Alt-kódjait érdemes megtanulni:

... 0133 Hármaspont (internetes/txt szövegben: három pont)

< 60 kacsacsőr vagy csúcsos zárójel: html nyelvben a parancsok kerülnek ilyen zárójelbe, ill egyszerű nyílként is használható: <= (=: Alt+60)

> 62 kacsacsőr vagy csúcsos zárójel: html nyelvben a parancsok kerülnek ilyen zárójelbe, ill egyszerű nyílként is használható: => (=: Alt+60)

~ 126 tilde, hullámvonal: webes URL-ekben gyakori, pl. emc.elte.hu/~usernev

- 0150 gondolatjel (félkvirtmínusz) (vagy: ctrl+numerikus – ) (internetes/txt szövegben: -- vagy -)

- 0151 hosszú (angol) gondolatjel (kvirtmínusz) (internetes/txt szövegben: -- vagy -)

„ 0132 nyitó magyar idézőjel (internetes/txt szövegben: ")

” 0148 záró magyar idézőjel (internetes/txt szövegben: ") (" jel: angol billentyűzet Á leütésével)

@ 64 kukac, e-mail címekben (angolul: „at” jel)

í 161 bizonyos billentyűzeteken (101 gombos) nem található meg

ű 0251 bizonyos billentyűzeteken (101 gombos) nem (nehezen) található meg

ä 132 főleg németeseknek

ß 0223 csak németeseknek

fix, nem törhető szóköz: ctrl+shift+szóköz.

- lágy elválasztójel: ctrl+ü (magyar bill.) vagy ctrl+- (angol bill.). Mindenféle elválasztás bevitelére.

Betűk alaktana

A mai latin betűformák történeti kialakulása

A latin betűk az antik ABC-hez képest több jellel is gyarapodtak. Az i.e. III. században jelent meg a G, mely hangot eredetileg a (k-t is jelölő) C jelölt.

Az Y (görög i, i graecum) a görög ü betű átvétele a latin ABC-be.

A J hangot eredetileg az I jelölte. A VII. sz. körül terjedt el. Kapcsolatuk révén találhatók egymás mellett az ABC-ben.

Az I görög neve (iota, ι) egy mondásunkban is megőrződött: jottányit sem enged: azaz a legjelentéktelenebb méretű, apró vonásnyi méretűt sem enged (ekkor még nem volt pont az i-n: lásd: ékezetes betűk).

Az U hangot eredetileg a V jelezte . A 16. századtól különülnek el. Kapcsolatuk miatt vannak egymás mellett az ABC-ben.

A V-U és I-J páros hangértékei egymáshoz nagyon közeliek és átmeneti hangokat is jelölnek.

A W-t a németben kellett bevezetni, hogy az F hangot jelölő V mellett egy V hangot jelölő betű is lehessen. (12-13. század)

Az angolszász és ír nyelv th, dh hangjaihoz az angolszász-kelta rúnák alapján készültek új betűk a 7-9. században: þ, đ. Ezeket ma az izlandi használja. Az egyes nemzeti nyelvek számos mellékjelet alkottak a meglévőkhöz: ă, â, c, é, è, î, ñ, u, ó, ô, ö, ş, ţ, ú, ü. Az ű, ő ékezete csak a magyarban található, a dupla ékezet neve ezért: hungarumlaut. A cirill betűről latin használatára áttért belső-ázsiai nyelvekben további új formák vagy formaváltozatok is előfordulnak:

A betűk alaktana

A nyomtatott betűk minden elemének megvan a maga elnevezése, mely hasonlatait az emberi test egyes elemeiből veszi. A nyomtatott betű egyes elemei általában megtalálhatók minden betűtípusban (pl. felnyúló szár), mások csak bizonyos betűtípusokban vannak meg (pl. szerif). A betűelemek formája betűtípusonként változhat, de csak következetesen. Azaz ha például egy betű talpa felülről ívelt egy betűnél, akkor minden talp ilyen; vagy ha a vékony és vastag vonalak aránya x az egyik betűnél, akkor a másiknál is olyannak kell lennie. Ez az állandó tulajdonság adja a betűtípus egyéniségét.

A betűk egyik legfontosabb tulajdonsága x-magasságuk, vagyis a szár nélküli kisbetűk magassága a fel- és lenyúló szárakhoz viszonyítva. Alacsony x magasságúak (másképpen: hosszú szárúak) a szépirodalmi szövegek betűi, nagy x-magasságúak azok a szövegek, ahol kis sortávolság mellett is optikailag nagynak látszó betűkre van szükség (pl. apró betűs újságcikk). Az x-magasság az idők során egyre nőtt: a szecessziós betűké kisebb, a moderneké nagyobb.

Másik fontos tulajdonság a talpak (szerif) megléte vagy hiánya; és a betű vonalvastagsága (állandó vonalvastagságú [lineáris], vagy vékony és vastag vonalakból áll). Utóbbi az egyetlen olyan tulajdonság, mely a világ minden ábécéjére jellemző.

A kézírásos, pontosabban szépírásos betű teljesen más elemekből áll, de hasonlóképpen egyféle kézírás (szépírás) esetén az adott elemek a teljes betűkészleten át azonosak. Így lehetséges különféle szépírásstílusok kialakítása.

EGYÉRTELMŰ BETŰFORMÁK

Különösen olyan használat esetén, amikor a szövegkörnyezet nem segít egy karakter azonosításában, alapvetően fontos, hogy az egyes betűk egyediek, a többitől egyértelműen elkülöníthetők legyenek. Például egy jelszó vagy szoftver-sorszám, biztonsági kód (vagy tudományos, számokat, képleteket is tartalmazó szöveg) esetén nem mindegy, hogy 0 vagy O, 1 vagy l, I vagy l stb. karakterről van-e szó. Az egyes betűtípusoknál – különösen a legújabb, számítógépre tervezetteknél – ez alapvető szempont volt. A kifejezetten webre tervezett betűknél jól látszik, hogy e jelek kiválóan elválaszthatók (Georgia, Verdana). Az optikai karakterfelismerést szintén megkönnyíti, ha ezek a jelek eltérnek egymástól vagy például az r és n nem olvad össze m betűvé.

A betűk elünöníthetősége különösen sans serif betűtípusoknál nehéz, ezért ezeknél nem segítenek a betűtalpak - ezen karaktereknél tehát mégis kell(ene) talpakat alkalmazni.

A betűk elkülönítésénél főleg a következő betűknek kell jól elkülöníthetőnek lennie: O 0, illetve az l I 1; török nyelvterületen a pont nélküli i, azaz az ı jel is.

A 0 szám néhol keskeny (álló számnál), máshol kör alakú (ugráló számkészletnél); az l betű általában magasabb szárú, mint a nagy I. A legrosszabb a Gill Sans elkülöníthetősége: itt a három jel teljesen azonos.

Betűváltozatok

A betűcsaládok egy-egy nagy stíluskorszakot képviselő betűk. Ezen belül az egyes konkrét változatok a betűtípusok (type face). Egy-egy sajátos, egységes arculatú ábécé neve. A teljes betűtípus egymástól egészen eltérő jeleket is tartalmaz. Egy teljes jelkészlet egy-egy betűtípusból a Pro végű betűtípusoknál található meg (Open Type formátum).

A teljes jelkészlet elemei (mindegyik normál antikva, kurzív és fett változatban is).

• betűk (és ékezetes, mellékjeles betűk)
• kisbetűk (kurrens, minuszkula, small letters, lowercase)
• nagybetűk (verzál (-is), majuszkula, upper case, capital letters, caps) 
• kiskapitálisok (small caps) (és a hozzá tartozó ugráló számok)
• elavult formák (historical forms) (pl: régi s: ſ)
• Kacskaringók (díszes változat) (swash)
• ligatúrák (ligatures)
• Extra ligatúrák (discretionary ligatures) ct sp st
• Bevett ligatúrák  (standard ligatures) fi fl ff ffi ffl
• számok
• verzál (álló) számok (lining figures)
• ugráló számok (medieval/oldstyle figures) (és hozzá tartozó pénzügyi jelek)
• Egyenméretű számok (tabular figures)
• Áthúzott nulla (slahed zero)
• Törtek  (em fractions) ⅓⅔
• indexek, kitevők (felső kitevők: denominators, superiors - betűk is, pl: 2^nd, 1^o, 15^ik [régies alak]; alsó kitevők: inferiors, numerators)
• szimbólumok
• számtani jelek (math symbols)
• írásjelek (punctuation marks)
• utalójelek (reference marks)
• pénzügyi jelek (monetary symbols)
• láthatatlan tagoló jelek (új bekezdés/paragraph, behúzás (intendation)
• díszpont (bullet)
• mértékek (measurements)
• Fleuronok (ornaments)

A következőkben a betűkre bemutatunk egyfajta csoportosítást, a sokféle közül. Az an­tikva szót pl. számtalan értelemben használják (nem dőlt, nem nagybetű, nem gót betű)

A betűfajták formájuk szerinti csoportjai:

– álló = antikva (normal, upright) vagy kurzív = dőlt (italics); (e kettő együtt angolul Roman face néven is fut);

– kurrens = kisbetű (lowercase, minuszkula) vagy verzál (verzális) = nagybetű (kapitális, majuszkula) (uppercase, All caps), illetve kiskapitális = kapitälchen (small caps);

– a barokk kacskaringós betűit (swath) a bekezdés/cím első és utolsó betűjére alkalmazták. Ezeket ma az expert fontok tartalmazzák.

Az egy betűtípuson belüli betűváltozatok vastagságuk, illetve szélességük („súlyuk”) szerint különülnek el. (A betűváltozatok összessége a betűcsalád (ugyanez a szó használható a betűkorszakokra is)

• vékony vagy világos (light),
• normál (plain),
• félkövér (demi, semibold – itt nincs jelezve),
• háromnegyed kövér (bold), avagy kövér = fett,
• kövér (extrabold),
• extra kövér (heavy, extra black, ultra black).

A betűfajták szélesség szerinti csoportjai:

• extra keskeny (extra condensed),
• keskeny (condensed, narrow),
• normál (regular),
• széles (extended).

Egy betűtípus változatai a betűváltozatokat alkotják. Ezek minden karaktert tartalmaznak, és csak vastagság szerint különülnek el. Régen a betűmetszők rajzolták ezeket a változatokat (type style), ma számítógépek állítják elő néhány alapváltozatból extrapolálással.

Díszítettség szerinti változat a kontúros (outline), árnyékolt (shadow), díszes (in line).

A font szó egy betűváltozatot tartalmazó fájlcsokrot jelöl, melyben általában egy név alatt megtalálhatók az adott változat normál, dőlt és félkövér verziói is.

A kenyérbetűre (azaz törzsszövegre, szövegbetűre) olyan betűtípust alkalmazzunk, amely a legjobban, legkönnyebben olvasható. Bizonyos betűtípusokat eleve címekre terveztek, ezek nem felelnek meg szövegbetűnek. Hogy mi számít szépnek és olvashatónak, némiképp szubjektív megítélésű. Általánosan elfogadott, hogy a legjobban olvashatók (épp talpaik segítsége miatt) a talpas antikva betűtípusok kisbetűi, míg a talpatlan (sans serif) betűtípusok kissé nehezebben olvashatók, jobban fárasztják a szemet, így az utóbbiakat inkább olyan kiadványokban alkalmazzuk, melyeket az olvasó nem olvas el egyhuzamban. Soha ne írjunk hosszú szöveget díszbetűkkel, kézírást imitáló betűkkel, csupa nagybetűvel, dőlt vagy vastag betűvel, mert ezek rendkívül fárasztóak. Ugyanez vonatkozik a fekete alapon fehér betűkre is. Ez esetben normál antikva helyett még rövidebb szövegekben is érdemes talpatlan félkövér vagy kövér betűt használni, a jobb olvashatóság miatt.

Fokozat alapján. A betűk méretét (=fokozatát) pontban számoljuk. Régen a Didit-féle pontrendszerrel számoltak Magyarországon  (rövidítése: p), ma az amerikai általános (rövidítése: pt).

A számítógépes fontok minden méretben azonos arányúak, csak a méret változik. Az ólombetűs betűknél a kis méretű betűk arányai mások voltak, mint a címbetűké (a kicsik relatíve vastagabbak, szélesebbek, a betűszemek nyitottabbak stb.). A számítógépen a Pro Opticals fontoknál találkozhatunk ilyen felosztással, amelyben ugyanazon betűtípusnak különféle arányú változatait adják ki. Az optikailag kisebb méretre tervezett betűket érdemes használni képernyőre vagy faxolni, fénymásolni tervezett dokumentum esetén is.

A különöző Pro fontokhoz a következő felhasználás ajánlható:

Caption: 6–9 pont (képaláírás, apró betűs részek)
Regular/normal: 9–13 pont (normál szöveg)
Subhead: 13–25 pont (alcím)
Display: 25+ pont (cím- és reklámbetűnek)

A betűfokozatok régi, elavult elnevezései: