4. fejezet: A fizikai tárgyak létezése az időben

1. A probléma

Az előző fejezetben a fizikai tárgyak ontológiai szerkezetének négy meghatározó elméletét mutattam be: a nominalizmust, a szubsztrátumelméletet, a nyalábelméletet és a szubsztanciaelméletet. E fejezetben is a fizikai tárgyakról lesz szó, de más szempontból. A kérdés most: hogyan értelmezendő a fizikai tárgyak időben való létezése?

E kérdés fontossága azonnal világossá válik, mihelyst bizonyos, a fizikai tárgyakkal kapcsolatos alapvető meggyőződéseinkre gondolunk. A következőkre: (1) a fizikai tárgyaknak meghatározott időbeli határaik vannak: meghatározott időben jönnek létre és meghatározott időben pusztulnak el. (2) A fizikai tárgyak létezésük minden időpillanatában teljesen és egészükben jelen vannak: egy bizonyos fizikai tárgy ma numerikusan ugyanaz a dolog, mint holnap és mint létezése bármely pillantában. (3) A fizikai tárgyak képesek változni, vagyis létezésük során különböző időpontokban rendelkezhetnek egymással inkonzisztens tulajdonságokkal.

Legyen a példa egy darab drót. (1) A drót már több éve létezik, és feltételezhetően még több évig létezni is fog. (2) A drót létezésének minden időpillanatában teljes egészében jelen van: a drót tegnap és a drót ma numerikusan ugyanaz a dolog. (3) A drót megváltozhat (például: meghajlíthatom), azaz rendelkezhet egy bizonyos időpontban az egyenesség és egy másik időpontban a görbeség tulajdonságával.

Azt, hogy a fizikai tárgyak nem csak egy, hanem több időpontban is léteznek, a fizikai tárgyak időbeli perzisztálásának nevezzük. Ebben a fejezetben a fizikai tárgyak időbeli perzisztálásának elméleteit mutatom be. Míg tehát a fizikai tárgyak korábbi elemzése a fizikai tárgyak statikus vizsgálatára korlátozódott, melynek során elvonatkoztattam attól, hogy a fizikai tárgyak időben léteznek és változnak, ebben a fejezetben a fizikai tárgyak dinamikus vagy diakronikus vizsgálata lesz a fókuszban, vagyis a tárgyak időbeli létezésének problémájára koncentrálok, különös tekintettel a változás jelenségére.