Betűtípusok

Újságbetűk

Clarendon

Primus, Clarendon, Century.

Újságokban, hogy több anyag beférjen, olyan, kifejezetten erre a célra készített betűtípusokat használnak, melyeknek a betűszárai a betű testéhez képest rövidek, így kisméretű betűknél is olvashatóan nagy marad a szöveg: azonos sortávolság mellett nagyobbnak tűnik a betű mérete (nagyobb az x-magasságuk). Fontos szempont még, hogy minél több férjen egy sorba, de mégse hasson zsúfoltnak a sor (tipográfiai gazdaságosság). A betűszemek nyitottabbak, mint a többi betűtípusé.

A külön újságbetűk egyben egy olyan kort jeleznek, amikor gyorsan sok egyforma betűt kellett előállítani, mindegy, milyen „művészi” minőségben. A ponyvaregények is ezeket a betűket használták. A viktoriánusnak nevezett stílust az ilyen szövegbetűk és a különféle méretű és szélességű díszes, térhatású, árnyékolt cím- és reklámbetűk adják.

Már a II. világháború előtt is, de a szocializmus időszakában végig a Primus számított újságbetűnek, de számtalan könyvet is ezzel nyomtattak: összességében egyszerű vonalú, gazdaságos, gyorsan olvasható betűk.

Clarendon (1845 Benjamin Fox) Tipikus viktoriánus betűtípus, mely a Brit Birodalom erejét érzékelteti - legalábbis a brit szerzők szemében. Vastag szárúak, vastag talpúak. Erőteljes golyóvégződésűek. Tengelyük egyenes. Eredetileg dőlt változat nélkül.

Lexicon (1992 Bram de Does) Egy holland szótár számára tervezett betűtípus. Hatféle vastagságban, mindegyikhez saját kiskapitálissal. Két változata van: az egyikben rendkívül rövidek a szárak, a másikban hosszúak. Előbbi kis betűméret vagy sűrűn szedett szöveg (pl. újság) esetén javasolt.

A klarendonok (Clarendon, Century) vagy újságbetűk a napi sajtóhoz kötődnek – az 1950-es évekbeli szépirodalmi alkalmazása azzal magyarázható, hogy ugyanolyan rossz papírra nyomtatták a szépirodalmi könyveket, mint az újságokat, amihez tervezték. A kis szármagasságú, nyílt betűszemű, gazdaságos klarendonok ma is népszerűek; újabb megfelelőik a biztosabban olvasható faxüzenetekre tervezett, minőségromlásnak ellenálló betűk és a képernyőbetűk. Éles kontrasztban vannak a reneszánsz betűk formájával és a klasszicista betűk erős kontrasztjával. A klarendonok közé sorolható a LaTex-hez rendelt alapbetűvel, Donald Knuth Computer Modern Roman vagy Serif (CM) betűtípusa; mely a LaTex és ezzel sok (természet)tudományos mű szabványbetűje, így az ebből szedett szöveg tudományos objektivitás érzetét kelti, ami rímel az újságok alkalmazására, hiszen ott is elvileg objektív hírek szedésére használt.